A nagysikerű könyv-és televíziósorozat, a True Blood világában játszódó fórumos szerepjáték. Csatlakozz, játssz te is velünk! Hidd el, jó móka lesz!
 
HomeKeresésRegisztrációBelépés

Share
 

 Nassyr Khadassa/Armyn Pain

Go down 
SzerzőÜzenet
Vendég
Vendég



Nassyr Khadassa/Armyn Pain Empty
TémanyitásTárgy: Nassyr Khadassa/Armyn Pain   Nassyr Khadassa/Armyn Pain EmptyVas. Jan. 29, 2012 11:23 am

Hova? : Wilian/Roxfort in the other dimension (megszűnt)

Nassyr Khadassa/Armyn Pain L_259c6a8ba005e0d856389f00f08a1687


Név: Nassyr Khadassa
Nem: Hímnemű
Vér: Aranyvér
Születés helye/ideje: Amerika, 1985. december. 8
Foglalkozás: Halálfaló
Családi állapot: egyedülálló
Anyagi szint: középosztály
Háziállat: -
Varázspálca: 11,5 hüvelykes, mahagóni, vélaszívizomhúrral, fekete zöld színű markolattal.

Történet

Fagyos téli éjjel volt. A szél elemi erővel döngette az ablakokat, és a hóförgeteg ellepett mindent, és látni sem lehetett a sűrű tejfehér hóhullásban. Egy kis házban, valahol Amerikában, két gyermek, mégis ezt a pokoli éjjelt választotta érkezése idejére.
A hideg téli szél úgy tépett bele Michael Khadassa kabátjába, hogy a férfi azt hitte, leszakítja róla azt. Felsétált a kúria lépcsőin, és benyitott az épületbe. A dada már ott várta.
- Nos? - Kérdezte rekedtes, alkohol áztatta hangján. - Fiú vagy lány?
- Fiúk...
- Fiúk? Miért, hányan vannak?
- Ketten...
A férfi felhúzta szemöldökét, és kiköpött a padlóra. Belépett felesége szobájába, aki az ágyában feküdt, kezében két bepólyált csecsemőt tartva. Ránézett férjére, és halványan elmosolyodott.
- Nézd milyen szépek... - Mondta a nő, ám meglepetésére nem boldog szavakat, hanem egy hatalmas, arcára mért ütést kapott.
- Hogy fogunk kettőt etetni, Lora? Hogy? - Üvöltötte a részeg apa.
- Nem tudom... - A nő zokogva húzódott a falhoz, karjában tartva mindkét gyermekét.
- Nem tudod, nem tudod, a pokolba, is mit kezdjek két gyerekkel? – tajtékzott tovább az apa, egy pillantást sem vetve az újszülöttekre, akik közül az egyik, mintegy tiltakozólag felsírt. Michael a nőre nézett.
- Csinálj vele valamit, hogy elhallgasson az az átkozott vakarcs.
A nő pánikba esve próbálta dajkálni síró gyermekét, de épphogy sikerült megnyugtatnia, a másik zendített rá. Könnyeivel küszködve ringatta gyermekeit, de bármelyik is hagyott fel a sírással, a másik kétszer hangosabban kezdett rá. Lora szinte megfeledkezett a dühöngő alkoholistáról, ám az nem engedte meg ezt a kis luxust sem: Öklével hatalmasat súlytott a nő arcára. A két gyermek egyszerre hallgatott el. Az apa rájuk nézett, és hátrább lépett. A két kisded őt nézte... Méghozzá összehúzott szemekkel, kitágult orrlyukakkal. Mintha tudták volna, hogy mi történik, és gyűlölet lángolt volna szemükben. Legalábbis az apa később így mesélte...

- A pokolba nem érdekelnek a kifogások - cserdített le két nagy pofont, mindkét tízéves forma gyermeknek, amiért azok más gyerekekkel álltak szóba. Az egyik, Cyrus nyitotta volna a száját, hogy válaszoljon.
- De apám... - kezdte, de a harmadik pofon belefojtotta a szőt, így inkább csendben maradt.
- Nem érdekel, nem megmondtam hogy nem érintkezhettek azokkal a mocskos kis aljanépséggel?
- Az az aljanépség legalább törődik velünk! - Szakadt ki mégis Cyrusból.
- Törődik veletek? Nos, akkor köszönd meg nekik ezt! - És ezzel hatalmasat rúgott saját fia gyomrába. - És ezt! És ezt! És ezt is!
Addig rúgdalta a fiút a földön, amíg az el nem ájult. Nassyr már menekült volna, de apja elkapta a nyakát, és a falhoz vágta, majd fejét többször is beleverte a falba.
- Azt hiszed, te nem kapsz ebből? Tessék! Köszönjétek meg nekik! Köszönjétek meg! Gyerünk!
Lora kipillantott a konyhából, és felsikoltott.
- Megölöd őket!
- Azt érdemlik... Sárvérűekkel játszani! Fattyúk! Mocskos fattyúk!
A két fiú napokkal később ébredt fel, szinte egyszerre. Összepillantottak az ágyukon, és keresték a megfelelő szót. Nem találták... Nem tudták, kit hibáztassanak. Magukat, apjukat, a sárvérűeket? Vagy az egész világot? Nassyr lassan kimászott az ágyból, és pakolni kezdett.
- Mit csinálsz? - Kérdezte ikertestvére.
- Elmegyek.
- Miért?
- Mit vársz? Hogy megváltozik? Ez lesz mindig. Ez, és semmi más. Mennünk kell. Jobb lesz neki. Anyának is. Nekünk is.
-Igazad van, nem várhatunk jobbat. – értett egyet Cyrus, és ő is felkelt, ám egy pillanatra elszédült, ő rosszabbul járt, neki a fejét verték a falba. Majd visszanyerve egyensúlyát, beledobott pár dolgot egy táskába. Tudta, hogy testvére komolyan gondolja, hogy elmenjenek, és nem is ellenkezett. Neki is bőven elege volt már a folyamatos verésekből, és hogy soha semmi nem jó. A kér fiú, kivárta az éjszakát, és hogy apjuk részegen terüljön el a konyha kövezetén, majd lassan kilopóztak szobájukból. Nassyr utolsó pillantást vetett anyjukra, akihez egy picit is ragaszkodott, majd torkában dobogó szívvel átlépte Michael testét, és kinyitotta az ajtót. Kiléptek az éjszakába, először körülnéztek, majd egymásra pillantottak, végül pedig elindultak.

Az elkövetkező hét évben az Egyesült Államok nyugati partját bejárták. Loptak, csaltak, hazudtak, a mágiát különböző mesterektől tanulták el, néha csellel, néha pénzzel megszerezve a tanórákat. Később már nem volt szükségük erre, mikor már eleget tudtak, raboltak, fosztogattak, öltek, és megvolt mindenük, amire vágyhattak. Tizenöt évesen az amerikai varázslótársadalom már remegve ejtette ki a nevüket. A Két Farkaskölyök feldúlt kisebb településeket, és ekkor vált szenvedélyükké a muglik megkínzása is. Bennük látták elhibázott életük minden forrását és okát. A sárvérűek sem kaptak kevesebbet, hisz félig ők is a mocsok részének számítottak a Khadassa testvérek szemében.

Még három évig garázdálkodtak, és tartották rettegésben Amerikát, majd fülükbe jutott egy hír, mely szenvedélyesen vonzotta őket. Angliában egy fekete mágus fénylő csillaga volt felemelkedőben, és ők remek lehetőséget láttak benne, hogy mellette még inkább kiélhessék magukat, főként, hogy kis eltérésekkel, de hasonlóan gondolkoztak mint Voldemort, akit senki nem mert a nevén nevezni. Huszonegy évesen rászánták magukat az utazásra, és viszonylag hamar meg is találték a Nagyurat, aki kétkedve fogadta őket, de miután bemutatták tudásukat, megkapták a fekete csuklyás köpenyt, a maszkot, és a jegyet, melyet meglepően jól tűrtek. Másokkal ellentétben, nem ordítottak, hanem egymásra vigyorogtak, hiszen már hozzászoktak a fájdalomhoz, részeges apjuk mellett. A testvérpár soha nem bocsátotta meg neki a nevelés, ezen formáját.
A nagyúr bukása után egy évre meghúzták magukat, mert még a Farkaskölykök is túlságosan forrónak találták a talajt, de miután lenyugodott Anglia, újra nekiláttak kegyetlenkedéseiknek. A hatóságok eleinte azt hitték, hogy csak két szokványos bűnöző garázdálkodik, ám mikor már sárvérűek és muglik felkoncolt tetemeit hagyták maguk mögött, maguk az aurorok is idegeskedni kezdtek. Főleg, hogy valamiért a gyilkosok után küldött ügynökök szőrén-szálán eltűntek. Ekkor vált hobbivá a testvéreknél az aurorvadászat, mint igen kellemes, és szerintük felettébb szórakoztató játék. Félig állattá váltak: Vadságuk, kegyetlenségük, ösztönös viselkedésük legalábbis erre mutatott, de egy állat sem ölne szórakozásból... Így hát a Farkaskölyköket egyre többet nevezte a Reggeli Próféta szörnyetegeknek. És ez csak még jobban feltüzelte a Khadassa fívérek harci kedvét.
Nem bírták megunni soha, az életnek eme számukra csodálatos formáját, hiszen gyakorlatilag bárkin átgázoltak, akivel csak találkoztak, vagy az útjukba állt.
25 évesek voltak, mikor újra hallották hogy Voldemort felemelkedőben van, így visszatértek hozzá, mivel az ő uralma alatt a testvéreknek arany életük volt. Most azonban ismét Voldemortot szolgálják, de egy balesetben, Nassyr elvesztette a testvérét, egy auror ölte meg, őt magát pedig súlyosan megsebesítette. Mikor felépült bosszút fogadott testvére gyilkosára. Azóta egyedül van, és még zárkózottabb és kiszámíthatatlanabb mint volt.

Család:
A testvérek utálták, és megvetették az apjukat, édesanyjukról nem sok emlékük van, csak hogy zokog. Igazán Nassyr csak Cyrussal érezte magát jól, mert annyira egyformák voltak. Szerette testvérét a maga torz módján.

Jellem:
Kegyetlen vadállat, legalábbis a legtöbb ember ennek tartja őt. Nincs tekintettel az égvilágon semmire, se más emberekre, se a környezeti tényezőkre, és akkor érzi jól magát, amikor odakint vihar tombol. Általában nem sokat gondolkozik ha meglát egy áldozati zsánert, de néha meglepő dolgokkal tud előrukkolni, és vannak tiszta pillanatai is, olyankor kifejezetten fejlett szépérzékkel rendelkezik.

Külső:
180-185 centi magas, vékony szálkás testalkatú férfi. Haja rövid és fekete, szemei zöldek. Vagy zöldeskékek, mikor hogyan esik rá a fény. Ruházatban szereti a sötét színeket, de alkalomadtán mélyzöldet vagy sötétkéket is hajlandó felvenni. Vöröset nem. Azt gyűlöli ruházatban magán viselni. Egyetlen ékszere a nyakában látható kis amulett, aminek semmi jelentősége nincs. Estékszert nem visel, és a tetoválás pedig Voldemort miatt van.

Egyéb:
- Mindig is érdeklődött az animágia iránt, és az elméleti résznek utána is olvasott.
- Kedveli a fagylaltot.
- Nem dohányzik, és nem alkoholizál.

Hsz:
Nem tűnik meglepettnek a támadás hatására, de Nassyr nem bánja, legalább kicsit megizzad ebben a kis... összeröffenésben. Feszülten figyeli hogy mit lép a férfi, és mikor a láthatatlan fal visszaveti, rá is segít és megfordul a levegőben, lábra érkezve, csak kicsit jobban becsapódva, hogy megroppannak a csontjai is szinte, de nem törődik ezzel, lesz még ideje bőven ezzel foglalkozni.
- Crucio! - kiáltja el magát, és alig egy fél pillanaton múlik hogy nem az aurort kapja el, hanem a Bombata után ez is a falba csapódik. A lefegyverző átok elől fürgén félrevetődik, így az célt téveszt, míg a másikat kivédi.
- Protego! - aztán nem teketóriázik tovább sokat, lábbilincselő átkot küld a férfi felé, és ha az eltalálta akkor egyből a torkát veszi célba a késével. Ha nem sikerül a szúrás, akkor a férfi elől elhopponál, és az egyik sziklán jelenik meg. Megpihen egy fél pillanatra, onnan pillant le a férfire. Látszik hogy az egyik karja sérült meg talán az egyik vetődés közben, ezt maga sem tudná megmondani.
- Te kutya...Tudod, hogy régóta te vagy az első rendes ellenfelem, aki nem kúszik máris a porban a csizmám talpát nyalva hogy gyorsan és kíméletesen öljem meg? - intézi a szavait a férfihez, majd minden átmenet nélkül széles mosoly jelenik meg az arcán.
- Sectumsempra! Crucio! Avada Kedavra, dögölj már meg te nyomorék... - kiáltja el magát az átok sorozat végeztével, és ismét szabad kézzel, tékvandó stílusban késsel neki az aurornak. Nincs sok terve, csupán célja, az is csak egy. Meg kell ölnie ezt a férfit, vélhetően ő felelős a testvére haláláért
Vissza az elejére Go down
 
Nassyr Khadassa/Armyn Pain
Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
A Magyar True Blood FRPG :: JÁTÉKTÉREN INNEN ÉS TÚL :: Karakterek máshová-
Ugrás: