sweet memories of our life

- Igen tényleg az! - mondtam egy félénk mosollyal, amikor odaértünk a helyre amit Mera mutatni akart. Gyengéden szorítottam a kezét majd hagytam, hogy rám támaszkodjon, amikor levette a cipőjét. Beszélni akartam, de igazából egy hang se jött ki a torkomon. Nem tudtam, hogy mit mondjak és hülyeséget meg nem akartam meg hebegni-habogni se így inkább csöndbe maradtam. Meg kell hagyni, hogy nagyon szép helyre hozott bár kicsit féltem, hogy ezzel kicsit több célja is volt, mint, hogy szimplán megmutassa ezt a partszakaszt.

Amikor az előbb megláttam a bárban, amikor találkoztunk majdnem leesett az állam. Hihetetlenül szexi volt. Ez a ruha egyszerűen elképesztően jól áll rajta. Nem mintha ilyesmire szüksége lenne, hogy a figyelem rá terelődjön. Már önmagában is elképesztően gyönyörű. Kicsit szégyellem magamat, de már az is felizgatott, hogy tánc közben olyan szorosan hozzám bújt és nem is nagyon mozdult, amíg nem döntöttünk úgy, hogy eljövünk. A bárban mindenki csak őt figyelte. Valószínűleg azon csodálkoztak, hogy nem döntöttem meg ott helyben. Én is, de abból úgyis csak beégés lenne. Még sose voltam senkivel neki viszont tuti, hogy már bőven van tapasztalata. Nem is csoda. Életemben egyszer voltam szerelmes és akkor is csak szívtam. Azóta még csak próbálkozni se mertem senkinél. Mera-nal se mertem volna ha ő nem jön oda hozzám.

Még mindig alig hittem el, hogy egy olyan csaj, mint ő egy olyant választott, mint én. Elképzelni sem tudom, hogy mi fogta meg bennem. És a legrosszabb az, hogy ő biztosan azért hozott ide, hogy lefeküdjünk. De abból biztosan hatalmas égés lesz, ha megtörténik. Én még sose voltam senkivel, és ha egyáltalán azt elviselné, hogy fél perc után elmegyek, én nekem semmi gyakorlatom sincs. Nem tudom, hogy mikor, hogy mozogjak meg ilyesmi. Még az első igazi csókomat is tőle kaptam.

- Rendben! - mondtam Mera-nak majd követtem a sziklára. Még most is forró volt nem is csoda hisz egész nap sütötte a nap. Merat néztem, de nem tudtam, hogy mit mondjak neki és kezdeményezni se mertem azzal, hogy esetleg megcsókolom. Mi van, ha nem is akar, semmit csak gondolta elhoz ide? Nem ő tényleg nem az a fajta, aki csak úgy cél nélkül srácokat cipelget a part eldugott szakaszaira. Pedig annyira kívántam őt, de minden, ami eddig eszembe jutott csak visszatartott tőle.

Ahogy telt az idő kezdtem azt gondolni, hogy Mera talán mégsem az a tipikus, aki tetszik, arra rámászok fél perc után típus. Vagy talán csak velem tesz kivételt. Az egyik felem örülte is neki, mert féltem, hogy beégek előtte, de a másik felem már szeretett volna túl lenni a dolgon amennyiben tényleg az következne. De valamiért úgy éreztem, hogy Mera lenne a tökéletes az elsőhöz. Nem tudom miért csak éreztem.

Miután ő leült a sziklára és intet én is követtem majd helyet foglaltam mellette. Próbáltam kevésbé idegesnek látszani, mint amilyen voltam valójában. Valahogy az volt az érzésem, hogy nem nagyon jött össze. Amikor megemlítette az autóversenyzést elsőre semmi se jutott eszembe, mert az ilyesmi nem érdekelt, de próbáltam kivágni magamat. - Nem. Én sajnos leragadtam a motoros találkozónál. Mióta itt lakom mindig elmentem rá. De téged még sose láttalak pedig te is állandóan motorozol. - mondtam egy félmosollyal. Amikor őt néztem és láttam, hogy mosolyog nem tudtam magamban eldönteni, hogy azon mosolyog, hogy semmit se tudok a NASCAR-ról vagy azon, hogy ennyire béna vagyok. Inkább az utóbbira szavaztam.

Nem tudtam róla levenni a szememet. Egyszerűen tökéletes volt az én ízlésem szerint. A arca, a teste, mindene, de legfőképp a szeme és a hangja. Ez a kettő valahogy teljesen megfogott. Közben a szemem sarkából láttam, hogy valamit nagyon keresgél a táskájában. Füves cigire vagy valami durvábbra tippeltem elsőre (hiába szakmai ártalom), de az is lehet, hogy valami szokásos női cuccot keresgél pl. rúzs vagy ilyesmi. Végül is az első tippem jött be már akkor biztos voltam, amikor egy cigarettatartót vett elő. Egy pillantás a cigire és biztos voltam, hogy ez gy szép szál spangli. Amikor pedig megéreztem a füstjét már abban is biztos voltam, hogy nagyrészt bóvli.

Mikor odanyújtotta és egy slukkot szívtam belőle a gyanúm beigazolódott. Így aztán elmosolyodtam és úgy válaszoltam a kérdésére: - Lazulnék, ha tudnék! De ezzel nem igazán fog összejönni. Ez bóvli. Csúnyán átejtettek! - mondtam egy félmosollyal. - De ha szóltál volna, akkor szereztem volna ám! - fejeztem be egy félénk mosollyal. Nem volt szándékomban megsérteni vagy ilyesmi csak próbáltam viccesen közölni vele a tényt. Remélem, nem sértődik be. Ezután óvatosan én is mellékönyököltem. Elég nehezemre esett levenni Merar-ról a szememet. Így még szexibb volt, de végül én is feltekintettem az égre, a csillagcsoportra, amit mutatott. - De. Eddig azt hittem, hogy csak nekem tűnik olyannak! Örülök, hogy nem csak én gondolom így! - mondtam egy félmosollyal. És ekkor egy pillanatra eluralkodott rajtam valami nem is tudom talán ösztön vagy kényszer, vagy fogalmam sincs, hogy mi, de meg akartam csókolni mindennél jobban. El is kezdtem a mozdulatot, de szinte rögtön meg is álltam. A félénkségem még az ösztönömnél is erősebbnek bizonyult. Csak azt reméltem, hogy ezt Mera nem vette észre.

- Értem. hát ilyenekből is van elég. Bár ez a fajta azokat a helyeket elkerüli ahová én járni szoktam. Talán nem elég színvonalasak számukra. - válaszolok egy félmosollyal. Talán kicsit csalódott lehetett az arckifejezésem bár próbáltam nem mutatni, amiért úgy tűnt, hogy Mera engemet is közéjük sorol. Persze megvolt rá minden alapja hisz semmit se tudott az előéletemről. Nem szoktam ezzel dicsekedni. Ki tenné?

- Nekem nem volt apám, akinek a pénzén vehettem volna. De még anyám se. - mondom egy félénk mosollyal és a hangomból kiérződik az irónia. - Eldobtak miután megszülettem. Még a nevemet is az árvaházban kaptam. - fejezem be egy félmosollyal a pedigrémről szóló mondanivalómat. Nem bántódtam meg azon amit Mera mondott. Tetszett, hogy kimondja, amit gondol. Úgy tűnik, hogy a szépsége mellett ez is egy előnyös tulajdonsága. A tekintetem még most is oda-vissza cikázott az ő tekintete és a teste között. Egy kicsit emiatt talán szégyelltem is magamat bár ő nem annak a fajta lánynak tűnik, aki nem szereti, ha bámulják. Egyszerűen túl gyönyörű volt.

- Megbocsátok Ó Dél királynője! Elhiszem, hogy tudtodon kívül ejtettek át! - mondtam egy vigyorral. Ezután figyeltem, hogy miután ő is megbizonyosodott arról, hogy a cucc bóvli épp oly elegánsan megszabadult tőle, mint ahogy elővarázsolta. És amikor hátradőlt és ismét láthatóvá vált az egész karcsú alakja ismét csak az jutott eszembe, hogy ezt biztosan csak álmodom, mert ilyen szerencsém nem lehet, hogy egy ilyen lánnyal hozott össze a sors vagy akárminek is nevezzük.
- Nem. Nekem nincs...Én mindig is csak magam voltam. Egyszer találkoztam más farkasokkal még azon a helyen, amit valaha otthonnak neveztem. De csak annyi hozománya volt, hogy elzavartak és ezért ide kellett jönnöm. - kicsit elpirultam, mert nem tudom miért, de szégyelltem a dolgot. - Azóta inkább kerülöm a többiekkel való találkozást és részben ezért nem mertelek téged se megszólítani. - mondtam kicsit szégyenlősen. És ekkor tört rám a kényszerítő erő, hogy megcsókoljam, de túlságosan féltem megtenni. Ő viszont nem. Amikor az enyémeken éreztem a forró és nedves ajkait az valami teljesen új érzés volt. Jó volt. Elsőre úgy meglepődtem, hogy nem is tudtam mit csináljak. Csak annyit éreztem, hogy a kezem, akaratom ellenére is mintegy ösztönszerűen gyengéden végigsiklik a combján végig a testén egészen fel a melléig. A kezem épp gyöngéden rásiklott a mellére amikor Mera megszakított a csókot és én pedig hirtelen magamhoz térvén a bódulatból rögtön elkaptam a kezemet és teljesen elpirultam.
- Boccs... Én nem...- próbáltam hebegni a szemébe és nem folyamat a testét bámulni.

- Tényleg nem. - mondtam egy félmosollyal Meranak. Látszott az arcán, hogy megkönnyebbült, amikor kiderült, hogy nem tartozom ehhez a társasághoz. Mondjuk, én se tudom elviselni őket. Volt már, hogy verekednem kellett velük, amibe persze én győztem tök véletlenül. Mindenesetre általában inkább elkerülöm a társaságukat, minthogy balhéba keveredjek miattuk.
- Igaz. Ez is egy nézőpont! - válaszoltam Meranak egy ironikus mosoly keretében. Örültem, hogy nem feszegette ezt a család témát. ~ Sose voltam rá büszke, sőt inkább szégyelltem ezt. Másfelől ez a múlt, amin úgyse tudok változtatni. Miért törjem hát magamat rajta? - gondoltam magamban majd ismét rá koncentráltam. Nem volt nehéz.

- Értem. Ez esetben elnézést. - mondtam szórakozottan. ~ Gondolom, nem szereti, ha azt hiszik róla, hogy át lehet verni. - nyugtáztam magamban a dolgot. - Akár így is vehetjük. - zártam le a vitát.
- Gondolod? - kérdeztem vissza egy mosollyal Mera kijelentésére. ~ Remélem, nem hiszi, hogy egy igazi főnyeremény vagyok. Mert abból csak nagyon csúnya égés lenne. És nem akarom már most az elején elveszíteni. - aggodalmaskodtam magamban bár nem volt rá sok időm.
Mera csókja egyszerűen teljesen elbódított, mint valami drog. Amikor vége volt először féltem, hogy dühös lesz, amiért megtapiztam, de épp az ellenkező reakciót váltottam ki belőle. Szinte reagálni se volt időm olyan gyorsan lenyomott a sziklára. Mire észbe kaptam már az ölemben ült és fölül volt. Kicsit meglepett az ereje és kicsit meg is ijesztett. ~ Most mit csináljak? Ő tuti, hogy azt akarja. Ráadásul itt a sziklán? Bárki láthatja!
Amikor lehajolt először azt hittem, hogy meg akar csókolni és ezért a kezeimet a combjaira tettem. De amikor a fülembe súgott először megpróbáltam felkelni. - Nézd...Én..Én még sose... Tudod! - próbáltam összefüggéstelenül elhabogni neki, hogy még szűz vagyok.

Hogy őszinte legyek egyáltalán nem zavart, hogy Mera semmit se reagált az utolsó megjegyzésemre a családdal kapcsolatban. Valahogy sehogy sem volt kedvem erről beszélgetni. Sokkal inkább lekötötte a figyelmemet annak az eshetősége, ami talán ma történni fog velem. Végül is csak egyszer történik ez meg az ember életében.

A következő mondatától erősen elpirultam és valószínűleg elég idétlenül mosolyoghattam, de ennek ellenére megpróbáltam véghezvinni a kapott feladatott. A derekánál gyengéden magamhoz öleltem Merát és ahogy az ajkaim az övéhez értek úgy a kezem is lassan a combjára vándorolt majd vissza a derekára majd ismét a combjára. Azt próbáltam masszírozni vagy legalábbis megpróbálni úgy csinálni. Végül amikor a nyelvemet is a szájába dugtam akkor a kezemet is a combjáról felcsúsztattam a fenekére egy kicsit majd amikor végeztem azzal ami leginkább csók akart lenni akkor visszahelyeztem a derekára. - Ez így jó volt? - kérdeztem félénken.
- Tudom. - csak ennyit tudtam kinyögni a következő mondatára. A teste melege, a mellkasomhoz nyomódó mellei és az illata egyszerre bódított, de helyre is rázott. Kívántam őt és nem akartam elszúrni, de egyre jobban tartottam tőle, hogy a lesz a vége.

Kellemes érzés volt, ahogy Mera az ölemben ült. Kicsit felszisszentem, amikor olyan erősen visszanyomott a sziklára. Amikor közölte, hogy nyilvánvaló, hogy még sose voltam senkivel kicsi elszégyelltem magamat a tény miatt és talán el is pirultam. Amikor elkezdett felemelkedni beijedtem, hogy itt a vége a dolognak. Kívántam Merát és nem akartam elveszíteni. Ezért amikor elkezdett felállni akkor kicsit felültem majd a kezeimet a csípőjére téve lassan próbáltam visszahúzni az ölembe, hogy aztán magamhoz öleljem. - Várj! - mondtam. - Én nagyon kívánlak. Tényleg. Én csak attól félek, hogy neked rossz lesz. - majd megcsókoltam megint. Az egyik kezem a fenekén volt a másik pedig az egyik combján, ahogy azt próbáltam simogatni. Érezhette, hogy kicsit remegek. Nehezen tudtam volna eldönteni, hogy az idegességtől vagy a félelemtől, hogy valamit elszúrok