A nagysikerű könyv-és televíziósorozat, a True Blood világában játszódó fórumos szerepjáték. Csatlakozz, játssz te is velünk! Hidd el, jó móka lesz!
 
HomeKeresésRegisztrációBelépés

 

 sweet memories of our life

Go down 
SzerzőÜzenet
Mera de Castro
Vérfarkas
Vérfarkas
Mera de Castro

Avataron: : Vanessa Morgan
Hozzászólások száma : 9
Join date : 2012. Mar. 23.
Age : 33
Tartózkodási hely : Jackson

sweet memories of our life Empty
TémanyitásTárgy: sweet memories of our life   sweet memories of our life EmptyVas. Ápr. 08, 2012 1:22 pm

Ethan

2009. szeptember. Daytona Beach



[You must be registered and logged in to see this image.]



- Ugye, milyen király? - kérdeztem Ethant, mikor végre odaértünk ahhoz az eldugott, sziklák takarásában lévő partszakaszhoz, amit még az első napon találtam, mikor Daytonába jöttem. Egyik kezem Ethan-ébe kulcsolódott, a másikban gyönyörű manolo cipellőimet tartottam. Nem tesz nekik jót a tengerparti homok.Túl sokat kellett lopnom azért, hogy megvehessem őket, szóval nem akartam hogy bajuk essen.

Nemrég még az egyik közeli bárban buliztunk, afféle randi gyanánt, de nekem már nem volt sok kedvem ott pattogni. Ethannek viszont úgy gondoltam szüksége van egy kis prológusra is, mivel nem olyan szabados természet,mint én. Nagyon szexi fiú, ráadásul olyan valószínűtlenül kicseszettül félénk, hogy megáll az eszem. Nem tudom miért, de valahogy totál felizgatott a gondolat, hogy ez a srác -aki annyira jóképű, hogy elvileg minden ujjára jutnia kellene egy csajnak- olyan ártatlan, mint amilyen én legutóbb 14 évesen voltam.... Jól mondta Steve. A tenger közelében könnyebb gyöngyszemet találni, mint a poros Jacksonban.

Amíg sétáltunk, nem beszélgettünk sokat. Nem tudom, mi járhatott Ethan fejében, de valószínűleg halálra parázta magát attól, ami rá várt. Pedig egyáltalán nem vagyok ijesztő lány. Sőt! Ma este pedig csak miatta olyan [You must be registered and logged in to see this link.] kaptam fel, hogy csak na. A bár összes pasija engem akart megdugni. De én... Én most itt sétálgattam a cuki Ethannel. Reméltem, hogy nem fogom megbánni a döntésemet. A cukisága és ártatlansága mellett a döntő érv a farkas mivolta volt. Nincs kifogásom más fajok ellen (leszámítva a vámpírokat, bár egy-kettővel volt már dolgom) de mégiscsak a farkas az ideálom. Rasszista kis ribanc vagyok. De nekem pont jó így.

- Gyere, üljünk ott le - mutattam egy nagy, lapos szikla felé, ami(tapasztalatból tudtam)még ilyenkor is szinte forró volt a sok órás napsütés után. Mindig is szerettem a forró dolgokat. Kellemes izgatottság bizsergett bennem. A kellő mennyiségű alkohol, a sok tánc és a cukifiú mellettem egyenesen feltüzeltek. Már nagyon kívántam Ethant, és alig bírtam a heves természetemmel hadakozni. Pedig vele most nem akartam durván bánni. Mégiscsak ez lesz neki az első. Legyenek hát szép emlékei róla és rólam.
Vissza az elejére Go down
Vendég
Vendég



sweet memories of our life Empty
TémanyitásTárgy: Re: sweet memories of our life   sweet memories of our life EmptyHétf. Ápr. 09, 2012 10:00 am

- Igen tényleg az! - mondtam egy félénk mosollyal, amikor odaértünk a helyre amit Mera mutatni akart. Gyengéden szorítottam a kezét majd hagytam, hogy rám támaszkodjon, amikor levette a cipőjét. Beszélni akartam, de igazából egy hang se jött ki a torkomon. Nem tudtam, hogy mit mondjak és hülyeséget meg nem akartam meg hebegni-habogni se így inkább csöndbe maradtam. Meg kell hagyni, hogy nagyon szép helyre hozott bár kicsit féltem, hogy ezzel kicsit több célja is volt, mint, hogy szimplán megmutassa ezt a partszakaszt.

Amikor az előbb megláttam a bárban, amikor találkoztunk majdnem leesett az állam. Hihetetlenül szexi volt. Ez a ruha egyszerűen elképesztően jól áll rajta. Nem mintha ilyesmire szüksége lenne, hogy a figyelem rá terelődjön. Már önmagában is elképesztően gyönyörű. Kicsit szégyellem magamat, de már az is felizgatott, hogy tánc közben olyan szorosan hozzám bújt és nem is nagyon mozdult, amíg nem döntöttünk úgy, hogy eljövünk. A bárban mindenki csak őt figyelte. Valószínűleg azon csodálkoztak, hogy nem döntöttem meg ott helyben. Én is, de abból úgyis csak beégés lenne. Még sose voltam senkivel neki viszont tuti, hogy már bőven van tapasztalata. Nem is csoda. Életemben egyszer voltam szerelmes és akkor is csak szívtam. Azóta még csak próbálkozni se mertem senkinél. Mera-nal se mertem volna ha ő nem jön oda hozzám.

Még mindig alig hittem el, hogy egy olyan csaj, mint ő egy olyant választott, mint én. Elképzelni sem tudom, hogy mi fogta meg bennem. És a legrosszabb az, hogy ő biztosan azért hozott ide, hogy lefeküdjünk. De abból biztosan hatalmas égés lesz, ha megtörténik. Én még sose voltam senkivel, és ha egyáltalán azt elviselné, hogy fél perc után elmegyek, én nekem semmi gyakorlatom sincs. Nem tudom, hogy mikor, hogy mozogjak meg ilyesmi. Még az első igazi csókomat is tőle kaptam.

- Rendben!
- mondtam Mera-nak majd követtem a sziklára. Még most is forró volt nem is csoda hisz egész nap sütötte a nap. Merat néztem, de nem tudtam, hogy mit mondjak neki és kezdeményezni se mertem azzal, hogy esetleg megcsókolom. Mi van, ha nem is akar, semmit csak gondolta elhoz ide? Nem ő tényleg nem az a fajta, aki csak úgy cél nélkül srácokat cipelget a part eldugott szakaszaira. Pedig annyira kívántam őt, de minden, ami eddig eszembe jutott csak visszatartott tőle.
Vissza az elejére Go down
Mera de Castro
Vérfarkas
Vérfarkas
Mera de Castro

Avataron: : Vanessa Morgan
Hozzászólások száma : 9
Join date : 2012. Mar. 23.
Age : 33
Tartózkodási hely : Jackson

sweet memories of our life Empty
TémanyitásTárgy: Re: sweet memories of our life   sweet memories of our life EmptyCsüt. Ápr. 12, 2012 10:20 am

Ahh, Ethan egész este olyan cuki volt! Imádtam, hogy nem az a tipikus arcoskodó idióta, aki már a szemével levetkőzteti a nőjét és helyben megkefélné, ha hagyná magát a tyúk. Na nem, mintha nem kedvelném az ilyen idiótákat. Nekik is megvannak a maguk előnyei. De Ethan más volt és ez igazán üdítően hatott rám. Előzékeny és kicsit (nagyon) félénk. Pont, ami nekem kell... mára. Vagy talán még holnap is. Ki tudja?

Láttam rajta, hogy még idegesebb lett, amikor rájött, hogy megérkeztünk. Elengedtem a kezét és fél kézzel kapaszkodva, mezítláb, másik kezemben a cipőimmel és a táskámmal felmásztam a nagy lapos sziklára. Kicsit sajnáltam a csini kis rucimat, de azért lehuppantam a kőre és intettem Etannek hogy üljön le mellém. - Tudtad, hogy innen alig egy köpésnyire alapították meg a NASCAR-t? - kérdeztem vigyorogva, ha leült mellém, hogy egy kicsit eltereljem a figyelmét, és ellazuljon. Fogalmam sem volt róla, hogy érdekli-e az autóversenyzés, vagy magasról tesz rá, de egy próbát megért. Az óceánt bámultam és közben jót mosolyogtam magamban. Ez a srác itt mellettem totál készen volt.

Én legszívesebben már letepertem volna, de tudtam, hogy abból úgysem sülne ki semmi jó. Kinyitottam a kistáskámat és egy cigarettatartót vettem elő belőle. előkerestem az öngyújtómat, majd rágyújtottam egy füves cigire. Nem volt az igazi, mivel sokkal erősebb, ütősebb cuccokhoz vagyok szokva. De most nem volt lehetőségem V-t szerezni, így aztán kellett valami pótszer. Arról nem is beszélve, hogy a cuki fiúnak se ártott volna egy kis ártatlan lazulás. Mélyet slukkoltam a cigarettából és odanyújtottam Ethan-nek.

- Lazulsz velem Cuki Fiú? - kérdeztem vigyorogva, majd, ha elvette a cigit, akkor két könyökömre támaszkodva hanyatt dőltem és a csillagokat kezdtem bámulni. - Szerinted az ott nem úgy néz ki mint egy farkasfej? - mutattam egy csoport csillagra az égen. - Szerintem totál úgy néz ki - tettem még hozzá. Nem a fű beszélt belőlem, hiszen a; egy slukktól még nem beszélek hülyeségeket, b; máskor is láttam már, és a haverok mind egyet értettek velem. Fogalmam sem volt, milyen csillagkép lehet valójában, de nem is érdekelt. Farkasfejnek neveztem, és magasról teszek rá, hogy néhány hülye kocka milyen más nevet adott neki.
Vissza az elejére Go down
Vendég
Vendég



sweet memories of our life Empty
TémanyitásTárgy: Re: sweet memories of our life   sweet memories of our life EmptyVas. Ápr. 15, 2012 9:04 am

Ahogy telt az idő kezdtem azt gondolni, hogy Mera talán mégsem az a tipikus, aki tetszik, arra rámászok fél perc után típus. Vagy talán csak velem tesz kivételt. Az egyik felem örülte is neki, mert féltem, hogy beégek előtte, de a másik felem már szeretett volna túl lenni a dolgon amennyiben tényleg az következne. De valamiért úgy éreztem, hogy Mera lenne a tökéletes az elsőhöz. Nem tudom miért csak éreztem.

Miután ő leült a sziklára és intet én is követtem majd helyet foglaltam mellette. Próbáltam kevésbé idegesnek látszani, mint amilyen voltam valójában. Valahogy az volt az érzésem, hogy nem nagyon jött össze. Amikor megemlítette az autóversenyzést elsőre semmi se jutott eszembe, mert az ilyesmi nem érdekelt, de próbáltam kivágni magamat. - Nem. Én sajnos leragadtam a motoros találkozónál. Mióta itt lakom mindig elmentem rá. De téged még sose láttalak pedig te is állandóan motorozol. - mondtam egy félmosollyal. Amikor őt néztem és láttam, hogy mosolyog nem tudtam magamban eldönteni, hogy azon mosolyog, hogy semmit se tudok a NASCAR-ról vagy azon, hogy ennyire béna vagyok. Inkább az utóbbira szavaztam.

Nem tudtam róla levenni a szememet. Egyszerűen tökéletes volt az én ízlésem szerint. A arca, a teste, mindene, de legfőképp a szeme és a hangja. Ez a kettő valahogy teljesen megfogott. Közben a szemem sarkából láttam, hogy valamit nagyon keresgél a táskájában. Füves cigire vagy valami durvábbra tippeltem elsőre (hiába szakmai ártalom), de az is lehet, hogy valami szokásos női cuccot keresgél pl. rúzs vagy ilyesmi. Végül is az első tippem jött be már akkor biztos voltam, amikor egy cigarettatartót vett elő. Egy pillantás a cigire és biztos voltam, hogy ez gy szép szál spangli. Amikor pedig megéreztem a füstjét már abban is biztos voltam, hogy nagyrészt bóvli.

Mikor odanyújtotta és egy slukkot szívtam belőle a gyanúm beigazolódott. Így aztán elmosolyodtam és úgy válaszoltam a kérdésére: - Lazulnék, ha tudnék! De ezzel nem igazán fog összejönni. Ez bóvli. Csúnyán átejtettek! - mondtam egy félmosollyal. - De ha szóltál volna, akkor szereztem volna ám! - fejeztem be egy félénk mosollyal. Nem volt szándékomban megsérteni vagy ilyesmi csak próbáltam viccesen közölni vele a tényt. Remélem, nem sértődik be. Ezután óvatosan én is mellékönyököltem. Elég nehezemre esett levenni Merar-ról a szememet. Így még szexibb volt, de végül én is feltekintettem az égre, a csillagcsoportra, amit mutatott. - De. Eddig azt hittem, hogy csak nekem tűnik olyannak! Örülök, hogy nem csak én gondolom így! - mondtam egy félmosollyal. És ekkor egy pillanatra eluralkodott rajtam valami nem is tudom talán ösztön vagy kényszer, vagy fogalmam sincs, hogy mi, de meg akartam csókolni mindennél jobban. El is kezdtem a mozdulatot, de szinte rögtön meg is álltam. A félénkségem még az ösztönömnél is erősebbnek bizonyult. Csak azt reméltem, hogy ezt Mera nem vette észre.
Vissza az elejére Go down
Mera de Castro
Vérfarkas
Vérfarkas
Mera de Castro

Avataron: : Vanessa Morgan
Hozzászólások száma : 9
Join date : 2012. Mar. 23.
Age : 33
Tartózkodási hely : Jackson

sweet memories of our life Empty
TémanyitásTárgy: Re: sweet memories of our life   sweet memories of our life EmptyHétf. Ápr. 23, 2012 9:07 am

- Nekem megvan a saját motoros bandám, sokkal komolyabb arcok,mint a sok elkényeztetett hülyegyerek, akik az apu pénzén vették a motorok nyergében arcoskodnak. - mondtam vigyorogva. Ethan nem úgy nézett ki, mint aki közéjük tartozik, de ebben nem lehettem biztos. Lehet, hogy magára ismert az előbbiek alapján, és az akár még kínos is lehetett volna, de sosem voltam az a fajta lány, aki véka alá rejti a gondolatait. Vagy éppen bocsánatot kér miattuk.

- Ugye te nem tartozol közéjük, Ethan? - kérdeztem vigyorogva, de látva az idegességét inkább nem húztam tovább. A táskámban kezdtem kotorászni a fű után. A bőrömön éreztem a pillantását, tudtam, hogy le sem bírja venni rólam a szemét. Tudtam, hogy akar engem. Nagyon. Tisztában voltam vele, hogy teljesen odáig van értem. Na de ki nem? Akinek van szeme és nem a mogyorókra izgul, akar engem.
De ő....kicsit más volt. Talán ezért is kezdtem vele, nem pedig azzal a tapló, de csodás testű Finn-el, aki minden este megpróbál felszedni változatosan gyökér módszerekkel.

Ethan megkóstolta a tegnap esti szerzeményemet, de egyáltalán nem úgy reagált, ahogyan azt gondoltam. Egy kis fű nyilván nem hasonlítható a V-hez, de azért még mindig jobb, mint a semmi. És hát igazából ingyen volt. Vagy valami ilyesmi...
- Bocsánatáért esedezem, Professzor Marijuana! Nem akartam rosszat! - mondtam gúnyosan, majd kivettem az ujjai közül a cigit és mélyen beszippantottam a füstjét. Tényleg nem volt az igazi, úgyhogy könnyed mozdulattal hajítottam el a homokba a cuccot és hanyatt dőltem, a csillagokat vizsgálgatva. - A farkasok mind annak látják, nem tudtad? Vagy neked nincs falkád? esetleg farkas haverjaid? - kérdeztem tőle oldalra pillantva. Így sikerült meglátnom, mire készül. Pontosabban, azt, amit szeretne, de nem mer megtenni. Teketóriázás nélkül megragadtam a felsőjét és közelebb húztam magamhoz. Egész testemmel felé fordultam és szenvedélyesen megcsókoltam. Éreztem az idegességét, és azt is, hogy mennyire ismeretlen terepen jár. Nem csókolt rosszul, csupán érződött rajta, hogy gyakorlatlan. Nem bántam nagyon. Legalább könnyen formálható a fiú. Már, ha azt akarnám. De akkor és ott nem akartam ilyesmin gondolkodni. Én már szerettem volna a közepébe csapni a dolgoknak. De mégis visszafogtam magam. A csók nem tartott tovább néhány másodpercnél. Eleresztettem őt és a szemébe nézve mosolyogva megjegyeztem. - Úgy tűnik valami más módon kell ellazítanom téged Cuki Fiú....ha már az a fránya cigi nem felelt meg az igényeidnek... -
Vissza az elejére Go down
Vendég
Vendég



sweet memories of our life Empty
TémanyitásTárgy: Re: sweet memories of our life   sweet memories of our life EmptyHétf. Ápr. 23, 2012 10:39 am

- Értem. hát ilyenekből is van elég. Bár ez a fajta azokat a helyeket elkerüli ahová én járni szoktam. Talán nem elég színvonalasak számukra. - válaszolok egy félmosollyal. Talán kicsit csalódott lehetett az arckifejezésem bár próbáltam nem mutatni, amiért úgy tűnt, hogy Mera engemet is közéjük sorol. Persze megvolt rá minden alapja hisz semmit se tudott az előéletemről. Nem szoktam ezzel dicsekedni. Ki tenné?

- Nekem nem volt apám, akinek a pénzén vehettem volna. De még anyám se. - mondom egy félénk mosollyal és a hangomból kiérződik az irónia. - Eldobtak miután megszülettem. Még a nevemet is az árvaházban kaptam. - fejezem be egy félmosollyal a pedigrémről szóló mondanivalómat. Nem bántódtam meg azon amit Mera mondott. Tetszett, hogy kimondja, amit gondol. Úgy tűnik, hogy a szépsége mellett ez is egy előnyös tulajdonsága. A tekintetem még most is oda-vissza cikázott az ő tekintete és a teste között. Egy kicsit emiatt talán szégyelltem is magamat bár ő nem annak a fajta lánynak tűnik, aki nem szereti, ha bámulják. Egyszerűen túl gyönyörű volt.

- Megbocsátok Ó Dél királynője! Elhiszem, hogy tudtodon kívül ejtettek át! - mondtam egy vigyorral. Ezután figyeltem, hogy miután ő is megbizonyosodott arról, hogy a cucc bóvli épp oly elegánsan megszabadult tőle, mint ahogy elővarázsolta. És amikor hátradőlt és ismét láthatóvá vált az egész karcsú alakja ismét csak az jutott eszembe, hogy ezt biztosan csak álmodom, mert ilyen szerencsém nem lehet, hogy egy ilyen lánnyal hozott össze a sors vagy akárminek is nevezzük.
- Nem. Nekem nincs...Én mindig is csak magam voltam. Egyszer találkoztam más farkasokkal még azon a helyen, amit valaha otthonnak neveztem. De csak annyi hozománya volt, hogy elzavartak és ezért ide kellett jönnöm. - kicsit elpirultam, mert nem tudom miért, de szégyelltem a dolgot. - Azóta inkább kerülöm a többiekkel való találkozást és részben ezért nem mertelek téged se megszólítani. - mondtam kicsit szégyenlősen. És ekkor tört rám a kényszerítő erő, hogy megcsókoljam, de túlságosan féltem megtenni. Ő viszont nem. Amikor az enyémeken éreztem a forró és nedves ajkait az valami teljesen új érzés volt. Jó volt. Elsőre úgy meglepődtem, hogy nem is tudtam mit csináljak. Csak annyit éreztem, hogy a kezem, akaratom ellenére is mintegy ösztönszerűen gyengéden végigsiklik a combján végig a testén egészen fel a melléig. A kezem épp gyöngéden rásiklott a mellére amikor Mera megszakított a csókot és én pedig hirtelen magamhoz térvén a bódulatból rögtön elkaptam a kezemet és teljesen elpirultam.
- Boccs... Én nem...- próbáltam hebegni a szemébe és nem folyamat a testét bámulni.

Vissza az elejére Go down
Mera de Castro
Vérfarkas
Vérfarkas
Mera de Castro

Avataron: : Vanessa Morgan
Hozzászólások száma : 9
Join date : 2012. Mar. 23.
Age : 33
Tartózkodási hely : Jackson

sweet memories of our life Empty
TémanyitásTárgy: Re: sweet memories of our life   sweet memories of our life EmptyHétf. Május 07, 2012 4:03 am

Mosolyogva vettem tudomásul, hogy nem tartja magát azok közé valónak, akiktől általában nálam rendesen kiakad a műszer... hála az égnek! - Az a fajta nem is hiányzik nagyon az ilyen bulikról - mondtam még mindig mosolyogva, majd mikor a szüleiről mesél kicsit megijedtem, hogy érzelgős, számomra túl sikamlós talajra téved a beszélgetésünk. Nem örültem volna neki. Bírtam Ethant, de a szomorú élettörténetekre nem vagyok igazán vevő, tekintve hogy az én múltam sem valami fényes, és nem szeretek ezzel foglalkozni. - Hát akkor, Ethan, aki az árvaházban kapta a nevét, szerencsés vagy. Nem kell olyanok nevét viselned, akik világ életedben tettek rád - mondtam vigyorogva. Mosolyom nem volt egészen őszinte, tekintve hogy én viszont apám nevét viseltem, aki szintén nem volt az apák mintaképe.

- Nem ejtettek át - tiltakoztam kissé túl hevesen mivel nem szerettem, ha ostobának vagy átverhetőnek gondolnak. - ha nem fizettem érte,nem verhettek át, nem gondolod? - húztam fel az egyik szemöldökömet. A csillagvizsgálgatás nem tartott sokáig, főleg, hogy Ethan szemei amúgy is máshol jártak. Nem mondom, hogy zavart, sőt! Élveztem, hogy nem tudja levenni rólam a szemét. - Értem! Szóval sikerült belefutnom egy igazi magányos farkasba! Micsoda szerencsém van! - Csak ne lett volna olyan átkozottul félénk! Így nekem kellett cselekednem. Végülis ezt sem bántam olyan nagyon. A csók végre felszabadított benne valamit, mivel a kezei végre elkalandoztak a testemen. Azt hittem, innnen már sima ügy lesz, de a csók után ismét szégyellősen húzódott vissza a kis csigaházába - Fogd be!- szakítottam félbe az amúgy is akadozó mondandóját. Tenyeremet a mellkasára tettem és lenyomtam őt a sziklára. Nem volt már kedvem tovább játszani a jó kislányt. Az valahogy sosem ment nekem. Egy pillanat alatt átvetettem az egyik lábam a csípője felett, és lovaglóülésben elhelyezkedtem rajta. Lehajoltam hozzá, de nem azért, hogy megcsókoljam. A füléhez hajoltam - mostmár nem menekülsz, Cuki Fiú - érzéki csókot leheltem a nyakára és reméltem, hogy végre képes lesz levetkőzni a félénkségét. Aztán pedig a ruháinkat.
Vissza az elejére Go down
Vendég
Vendég



sweet memories of our life Empty
TémanyitásTárgy: Re: sweet memories of our life   sweet memories of our life EmptyCsüt. Május 10, 2012 1:15 pm

- Tényleg nem. - mondtam egy félmosollyal Meranak. Látszott az arcán, hogy megkönnyebbült, amikor kiderült, hogy nem tartozom ehhez a társasághoz. Mondjuk, én se tudom elviselni őket. Volt már, hogy verekednem kellett velük, amibe persze én győztem tök véletlenül. Mindenesetre általában inkább elkerülöm a társaságukat, minthogy balhéba keveredjek miattuk.
- Igaz. Ez is egy nézőpont! - válaszoltam Meranak egy ironikus mosoly keretében. Örültem, hogy nem feszegette ezt a család témát. ~ Sose voltam rá büszke, sőt inkább szégyelltem ezt. Másfelől ez a múlt, amin úgyse tudok változtatni. Miért törjem hát magamat rajta? - gondoltam magamban majd ismét rá koncentráltam. Nem volt nehéz.

- Értem. Ez esetben elnézést. - mondtam szórakozottan. ~ Gondolom, nem szereti, ha azt hiszik róla, hogy át lehet verni. - nyugtáztam magamban a dolgot. - Akár így is vehetjük. - zártam le a vitát.
- Gondolod? - kérdeztem vissza egy mosollyal Mera kijelentésére. ~ Remélem, nem hiszi, hogy egy igazi főnyeremény vagyok. Mert abból csak nagyon csúnya égés lenne. És nem akarom már most az elején elveszíteni. - aggodalmaskodtam magamban bár nem volt rá sok időm.
Mera csókja egyszerűen teljesen elbódított, mint valami drog. Amikor vége volt először féltem, hogy dühös lesz, amiért megtapiztam, de épp az ellenkező reakciót váltottam ki belőle. Szinte reagálni se volt időm olyan gyorsan lenyomott a sziklára. Mire észbe kaptam már az ölemben ült és fölül volt. Kicsit meglepett az ereje és kicsit meg is ijesztett. ~ Most mit csináljak? Ő tuti, hogy azt akarja. Ráadásul itt a sziklán? Bárki láthatja!
Amikor lehajolt először azt hittem, hogy meg akar csókolni és ezért a kezeimet a combjaira tettem. De amikor a fülembe súgott először megpróbáltam felkelni. - Nézd...Én..Én még sose... Tudod! - próbáltam összefüggéstelenül elhabogni neki, hogy még szűz vagyok.
Vissza az elejére Go down
Mera de Castro
Vérfarkas
Vérfarkas
Mera de Castro

Avataron: : Vanessa Morgan
Hozzászólások száma : 9
Join date : 2012. Mar. 23.
Age : 33
Tartózkodási hely : Jackson

sweet memories of our life Empty
TémanyitásTárgy: Re: sweet memories of our life   sweet memories of our life EmptySzer. Júl. 04, 2012 11:22 am

A cuki fiúka talán annyira félt a rá váró gyönyöröktől, hogy képes lett volna belelovalni magát az önsajnálatba és a kesergésbe. Egyáltalán semmi kedvem nem volt az ilyesmihez. Az olyan... lohasztó lett volna... Szó nélkül hagytam az ironikus kis mosollyal megtoldott válaszát a családot illetően. Kit érdekelt a családja? még az enyémmel sem foglalkozom igazán...

Elnézést kér..azta...farkasok körében ritkaság, az már fix. De a cuki fiú még ebben is olyan rohadtul kivételes, hogy meg kell zabálni érte. - Megbocsátok...ha végre összeszeded magad és megcsókolsz. De úgy istenigazából, hogy még a bugyim is leessen rólam - válaszoltam neki kihívó mosollyal. Azt már nem akartam vele közölni, hogy ma este csak miatta vettem fel az említett ruhadarabot. Még a végén tényleg elijesztettem volna, és akkor mehettem volna vissza a bárba, hogy találjak valakit, aki nem ijed meg egy magamfajta lánytól...na az nagyon nem lett volna kedvemre.
- Nem gondolom, tudom. De jobb lenne, ha nem beszélnél ennyit...azt máskor is lehet. Ez viszont itt...egyszeri....alkalom. - feleltem két mozdulat és egy csók között. Elegem volt már a dumából, nem azért hoztam ide, hogy csak úgy békésen elbeszélgessünk. Ezt neki is tudnia kellett volna.

Én egészen kényelmesen ültem a csípőjén, de neki mintha valami gondja lett volna a dologgal. Pedig először azt hittem, tetszeni fog neki. Végre a kezei is jó helyen voltak (vagy majdnem) de ahelyett, hogy a ruhám alá csúsztatta volna, és megszabadított volna végre tőle, megint dumálni kezdett. Egyetlen, finomnak nem nevezhető mozdulattal nyomtam vissza a sziklára, és végig a szemébe nézve olyan közel hajoltam hozzá, hogy az orrunk szinte összeért. - Ugyan már, Cuki Fiú! Azt hiszed, nem nyilvánvaló? Engem nem zavar, de ha te inkább ma is a jobb kezeddel randiznál.. - félbe hagytam a mondatot, és a mellkasába tenyerelve lassan felemelkedtem a csípőjéről. Ha akar valamit, akkor el rá kell bírnia, hogy maradjak. Ennyi. Sajnáltam volna, ha nem megy át a teszten, de ha tényleg ennyire lehetetlen alak, akkor jobb is, ha nem kezdek vele. Mihez tudnék fogni valakivel, akit minden nap úgy kell ágyba imádkozni? Nem vagyok én a magam ellensége!
Vissza az elejére Go down
Vendég
Vendég



sweet memories of our life Empty
TémanyitásTárgy: Re: sweet memories of our life   sweet memories of our life EmptyVas. Júl. 15, 2012 1:16 pm

Hogy őszinte legyek egyáltalán nem zavart, hogy Mera semmit se reagált az utolsó megjegyzésemre a családdal kapcsolatban. Valahogy sehogy sem volt kedvem erről beszélgetni. Sokkal inkább lekötötte a figyelmemet annak az eshetősége, ami talán ma történni fog velem. Végül is csak egyszer történik ez meg az ember életében.

A következő mondatától erősen elpirultam és valószínűleg elég idétlenül mosolyoghattam, de ennek ellenére megpróbáltam véghezvinni a kapott feladatott. A derekánál gyengéden magamhoz öleltem Merát és ahogy az ajkaim az övéhez értek úgy a kezem is lassan a combjára vándorolt majd vissza a derekára majd ismét a combjára. Azt próbáltam masszírozni vagy legalábbis megpróbálni úgy csinálni. Végül amikor a nyelvemet is a szájába dugtam akkor a kezemet is a combjáról felcsúsztattam a fenekére egy kicsit majd amikor végeztem azzal ami leginkább csók akart lenni akkor visszahelyeztem a derekára. - Ez így jó volt? - kérdeztem félénken.
- Tudom. - csak ennyit tudtam kinyögni a következő mondatára. A teste melege, a mellkasomhoz nyomódó mellei és az illata egyszerre bódított, de helyre is rázott. Kívántam őt és nem akartam elszúrni, de egyre jobban tartottam tőle, hogy a lesz a vége.

Kellemes érzés volt, ahogy Mera az ölemben ült. Kicsit felszisszentem, amikor olyan erősen visszanyomott a sziklára. Amikor közölte, hogy nyilvánvaló, hogy még sose voltam senkivel kicsi elszégyelltem magamat a tény miatt és talán el is pirultam. Amikor elkezdett felemelkedni beijedtem, hogy itt a vége a dolognak. Kívántam Merát és nem akartam elveszíteni. Ezért amikor elkezdett felállni akkor kicsit felültem majd a kezeimet a csípőjére téve lassan próbáltam visszahúzni az ölembe, hogy aztán magamhoz öleljem. - Várj! - mondtam. - Én nagyon kívánlak. Tényleg. Én csak attól félek, hogy neked rossz lesz. - majd megcsókoltam megint. Az egyik kezem a fenekén volt a másik pedig az egyik combján, ahogy azt próbáltam simogatni. Érezhette, hogy kicsit remegek. Nehezen tudtam volna eldönteni, hogy az idegességtől vagy a félelemtől, hogy valamit elszúrok
Vissza az elejére Go down
Ajánlott tartalom




sweet memories of our life Empty
TémanyitásTárgy: Re: sweet memories of our life   sweet memories of our life Empty

Vissza az elejére Go down
 
sweet memories of our life
Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
A Magyar True Blood FRPG :: - JÁTÉKTÉR - ALTERNATÍVÁK :: Múltunk darabjai-
Ugrás: