Színpad

Itt szokott üldögélni Eric, egy trónszékhez hasonló ülőalkalmatosságban, hogy növelje az egyébként sem csekély forgalmat, és szemmel tartsa a vendégeket és az alkalmazottakat. Ez a színpad közel van a bár hátsó kijáratához.

Eric Northman

Munka után kajtattam egész nap, de nem találtam semmit sem. Kezdett nagyon elegem lenni, így nem érdekelt, hogy kocsival vagyok, fogtam magamat, és leparkoltam valami bár elé, hogy legurítsak pár pohárka italt, és kicsit megnyugodjak. Lehet, hogy másokat ez nm nyugtatna le, de nekem most nagyon szükségem volt, valami szíverősítőre, meg hátha akad valami jó móka erre felé.
Belépve első utam a putlhoz vezetett, és kértem valami erőset, ami felmelegít, és átjárja a testem minden porcikáját, és ad valami pluszt. Tudom ,hogy egy pohár nem fog a kedvemen dobni, de hátha akad valaki, aki meghív. A pultnál beszélgettem a csapossal, és megkérdeztem, hogy van e felvétel. A válasz nem volt, de azt tanácsolta, hogy dobjam be magamat a főnöknél, akkor lehet ,hogy még is lesz felvétel. A kérdésem adta önmagát, hogy hol is találom ezt az állítólagos főnöket, a választ pedig egy székben találtam a terem végében. Egyből megéreztem, hogy micsoda,hiszen nem az első vámpírt sodorja az élet az utamba, és nem is az utolsót.

Kértem még egy pohár italt, amit lehúztam, majd a kabátomat a pultosnak adtam, hogy vigyázzon rá. Elszaladtam a mosdóba, és megigazítottam a sminkemet, a hajamat kicsit összeborzoltam, és a széken ülő férfi előtt nem messze kezdtem neki rázni. Aztán fogtam magamat, és pillanatok alatt az egyik rúd mellé felléptem. Nem igen akadályozott meg benne senki sem. Amint elkaptam a rudat beleadtam apait,anyait a táncolásba. Ráztam, riszáltam, mutattam is meg nem is magamból. Mosolyogtam, kacsingattam, játszottam a rám felfigyelő férfiakra. Vártam mikor cibálnak le, és vagy kidobnak, vagy elérve a célomat a főnök elé járulhatok.
A következő mozdulatnál a blúzomat kezdtem felhúzni mire lett is kiabálás,de csak játszottam velük, nem húztam le teljesen magamról lévén, hogy nem volt ma rajtam melltartó. Jól éreztem magamat, élveztem, hogy irányíthatok kicsit, és a pasik csak lesik minden mozdulatomat. Ez valahogy jót tett a lelkemnek, és az erőmnek.

Ráztam, riszáltam, amim csak van. Beleadtam mindent, és még élveztem is. Idejét se tudom, hogy az elmúlt hetekben mikor élveztem ennyire bármit is. Amióta felépültem azóta nem igen csináltam semmit sem, de hogy ott hagytam a nagyvárost muszáj vagyok dolgozni, mert valamiből fizetnem kell a hotelt ahol lakom egyelőre, és albérletre valót is meg kell keresni, plusz ott vannak a szükségleteim, bár egy szükségletet hál isten nem fizetni kell.
Mary már többször ajánlotta, hogy vesz itt nekem lakást, de nem mentem bele. Bár lehet bele kellene mennem, mert így sosem lesz nyugtom, ha meg elfogadom az ajánlatát meg lenne elégedve, plusz abban a tudatban lenne, hogy új életet kezdek. Ami részben igaz is, részben viszont nem, mert inkább az a jellemző, hogy visszatérek a régihez, amiből egyszer már kilábaltam, de most eszem-ágában sem volt, sőt beakartam mutatni az életnek, ami forog körülöttem, ás állandóan valami bajt sodor elém.

Ahogy táncoltam egyszer csak egy nő jött oda, és lehívott a színpadról a férfiak nagy sajnálatára. Szépen meghajoltam, és megköszöntem azt a pár dolcsit, amit ide oda bedugtak néhányan, hátha elérik vele azt, hogy meg is szabaduljak valami ruha darabomtól, de azt most leshették. Egyértelmű volt, hogy a nő hová vezet. Szóval Ericnek hívják a főnököt, ezt jó lesz megjegyezni. Remélem nem fogja bánni, ha letegezem, bár lehet nem így kellene nyitni egy leendő munkaadónál, ha meg már meg van a meló, akkor már mindegy ,hogy szólítom.
Láttam, hogy alaposan végig mért, de én is őt. Nem volt rossz darab, annak ellenére, hogy vámpír, sőt szerintem a vámpír lét még jól is állt neki, és megőrizte jóképűségét.
- önnek is szép estét Mister Eric -köszöntem neki illendően mielőtt neveletlennek gondolna.
- Hetero, lányokkal még nem próbáltam legalább is a szexet, de táncolni bármikor szívesen teszem velük - mondtam nyugodtan, és a mellette álló nőt is megnéztem idő közben. Ő is vámpír volt. Kíváncsi voltam, hogy ők vajon kiszúrták e, hogy én mi vagyok.
- Melyiket szereti jobban? - néztem vissza a férfira, egyenest a szemébe kérdés közben.
- Nem bánja? - mutattam a karfára, és már helyet is foglaltam mellette.

Láttam ,ahogy végig mér. Nem zavart, végül is meg kell, hogy nézzen ahhoz, hogy eltudja dönteni, hogy felakar venni dolgozni, vagy sem. A kérdése kicsit meglepett,de válaszoltam neki, mert kell a munka, valamiből el kell tartani magamat. Ráadásul ez olyan lenne, ahol még jól is érezném magam.
A nő akadékoskodott a megszólításon, de jó legyen. Ezen én most nem fogok vitatkozni, plusz nem ismerem a fazont, és a két lehúzott pia után kicsit már több minden van a fejemben, ami az érzelmeimmel keveredve ad egyfajta lazaságot most nekem.

- Jobban szerettem volna önnek Mr. Nortman – nyomtam meg a nevét kicsit – De természetesen semmi akadálya ennek sem. Feltéve,ha a hölgy barátjának ez nem okoz gondot.

Láttam a nőn, hogy nem fog neki gondot okozni, de ajánlom neki, hogy csak tánc legyen és más nem, mert a véremet és minden egyebet még most megtartanám magamnak. És ahogy gondoltam, nem esett nehezére a dolog.

- Mehetünk, Mr. Northman hamarosan találkozunk –kacsintottam rá, majd elindultam a nővel valami hátsó szoba felé.

A szobába érve kézen fogva leültettem a nőt, majd popóriszálással eltávolodtam tőle. Először külön táncoltam, és kisebb csábításos trükköket alkalmaztam, majd közelebb mentem, és az ölében folytattam a dolgot. Néha olyan mozdulatokat tettem, mintha férfi lenne, és éppen aktus közben lennénk. Ha akart, akkor hagytam, hogy megérintsen, de mást semmit sem.
Mikor végeztem vissza kimentünk, és számomra elégedett választ hallottam. A vámpírfogak meg sem lepődtem, és félni sem féltem. Illet a dolog Mr. Northmanhoz.

- Akkor ? –néztem rá kíváncsian, hogy mi lesz a válasza.

Látszólag kellően kiellgettem a nőt, akkor is, ha nem történt semmi különös kettőnk között. Ahhoz lehet kicsit többet kellene innom, vagy valami. De legalább tetszettem neki, így lehet, hogy munkát is sikerül majd kapni. Visszatértünk a vezetőhöz, aki még mindig a székében ült. Nem tudom mennyire lehet kellemes szórakozás az, hogy egész este itt ül. A szerződés hallatán elmosolyodtam, mert ezek szerint tényleg sikerült. figyelmesen végig hallgattam, hogy mit kínál. ami nagyon is elfogadható, hiszen kellő szabadságom is meg marad. táncolhatok, ha akarok mást is vállalok, és a legfontosabb,hogy erre nem kötelez. Ráadásul még vigyáz is a hátsómra. Kell ennél több?
Mert nekem jelenleg nem. pontosan elégedett vagyok azzal, amit kíván.
- Hol kell aláírni? - kérdeztem egy újabb mosoly kíséretében.
- Azért ránézni csak rá szabad nem? Vagy fordítsam el a fejemet, ha szembe jön velem? - kérdőn pillantottam rá, és reméltem, hogy nem szó szerint értette.
- Ha férfi hiányom lesz akkor majd vállalok mellékest, vagy jelentkezem nálad - jelentettem ki egyszerűen.
- Szóval tudod, hogy cicus vagyok, akkor ezzel is rendben lennénk. Én is tudom mi vagy, ahogy a hölgyről is - utaltam Pamre, majd kicsit halkabban folytattam.
- Véradásban is benne vagyok néha, csak adjuk meg a módját, ha érted mire gondolok.

A nő elmegy, gondolom szerződésért. Tehát munkát sikeresen találtam, vagy is szereztem magamnak, és még élvezem is. Majd az otthoniaknak azt mondom, hogy pincérkeddem, mást nem kell nekik tudniuk. A végén csak ide rohannának, nekem pedig erre semmi szükségem, mert megállok a magam lábán.
Ahogy megkaptam a papírt átfutottam ,hogy rendben vannak e a dolgok, majd aláírtam.
- Értettem, tehát Alex, mint pasi tabú – mondtam mosolyogva. Kicsit kíváncsivá tett, hogy mi ennyire megragadó ebben az Alexben, akit nem is ismerek,ha ennyire a magáénak tudja.
- Lehet nem mondanék neked nemet –rákacsintottam, és elmosolyodtam.
- Szabad? – kérdeztem, amikor kicsit közelebb léptem hozzá, és az ölére mutattam. Ha engedte, akkor helyet foglaltam ott, ha nem akkor, csak odaléptem a széke mellé.
- Tigris vagyok, és hát nem igen tudok kibújni a macska bőrömből, miáú – mondtam neki és kicsit felmértem a terepet a teremben. Kíváncsi vagyok mikor kezdhetek neki dolgozni, bár nem is tudom, hogy jó lenne e ma kezdeni. Lehet kicsit még ki kellene tombolni magamat ma éjjel, vagy valami hasonló.
- Hm, akkor itt a bárban mindenki tudja, hogy mi vagy? – érdeklődöm óvatosan, remélem nem veszi tolakodásnak.
- Valamit valamiért –hajoltam a füléhez , hogy értse pontosan, hogy is adok én önkéntesen vért.
- Ha lehetne, inkább kimaradnék. tudtommal így is kevés mászkál a fajtámból, és amúgy sem vagyok az a harcos típus. Magamért, azért amit akarok megharcolok, de ennél többet nem igen vállalok – remélem nem akar valamibe belekeverni, mert inkább kimaradnék a bonyodalmakból, meg van nekem a magam baja, ami azt illeti, és elég lesz a saját démonjaimmal megküzdenem.