Cerberus Bár

A hotelben található bár a vendégek egyik kedvenc részlege. Alkoholos italokat, koktélokat, szintetikus vért, vagy akár csak egy pohár ásványvizet kívánj, itt megkapod.

Eric

A mai fotózás az egyik hotelban történt, annak is a bárjában. Már túl voltunk a képek készítésén, így már beengedték a vendégeket is, hogy fogyasszanak. Leslie, a fotósom ült le mellém és hívott meg egy martinire. Miután megkaptuk az italainkat, kinyitotta a Laptopját és a képeket kezdte el mutogatni. Néhol húztam a számat, néhol felcsillantak a szemeim.
A kétszázadik képnél kidőltem. Leakartam venni magamról a fürdőruhát és felkapni a számomra kényelmes cipőt és ruhát - a platformot és a latexet.
Leslie végre elköszönt, így betudtam surranni a bár öltözőjébe és magamra tudtam aggatni a ruháimat. Mindjárt kényelmesebb volt, otthonosabb. A fürdőruhát az egyik stylist kezébe nyomtam, majd ismét leültem a bár elé, most már a táskámmal együtt. Kibontottam felcsatozott a hajamat, és vártam, hogy valami történjen.
A nagy várakozás közben kikértem még egy martinit.

Nem jött be a bárba semmi kedvemre való, ezért úgy voltam vele, hogy elmegyek. De ekkor, mint derült égből a villámcsapás, megjelent egy szőke hajú férfi.
Lassan felé fordultam, tekintetemet a szemeibe mélyesztettem.
- Hali. Amint látod, igen, egyedül. - mosolyogtam rá gúnyosan, mert tudtam, hogy mi is Ő. - Előre szögezzük le, az én nyakam tabu számodra. - kacsintottam a vámpírra, majd intettem a pincérnek és rendeltem magamnak még egy martinit. Neki szándékosan nem rendeltem semmit... Tud Ő magáról gondoskodni, nem kell neki bébiszitter.
- Katerina vagyok, a te személyedben kit tisztelhetek meg? - kérdeztem félszegen, próbáltam nem mutatni azt, hogy mennyire bejön a "srác."
A semmiből feltűnt mellettem egy pincér és kedvesen megköszörülte a torkát. Érdeklődve rápillantottam, majd a tálcára, amit a kezébe tartott. Kecsesen felvontam a szemöldökömet és vártam a mesét.
- Hölgyem, ezt a pohár pezsgőt az a férfi küldi ott. - az említett irányba néztem, s szélesen elvigyorogtam. Kéjesen intettem neki, s küldtem felé pár puszit. A fotósom, Leslie volt "az a férfi."
Mosolyogva visszafordultam a vámpír felé és incselkedve felvontam a szemöldökömet. Nem tudtam semmit leolvasni az arcáról, még az sem, hogy érdeklem-e.

Halványan elmosolyogtam, majd tengerkék szemeibe néztem.
- Egy másik vámpíré vagyok. - válaszoltam egyenesen, az igazságnak megfelelően. Igaz, utáltam használni magamra azt a szót, mert olyan, mintha egy tárgy lennék... De hát, ez van. Ha egyszer belebonyolódsz egy ilyen helyzetbe, akkor sajnos el kell fogadni azt, hogy a vámpírok kaja, illetve trófeaként kezelnek, gondolnak rád.
- Sajnos nem... - válaszoltam lassan, majd kérdőn felhúztam a szemöldökömet. Miért kellene egy boszorkánynak minden vámpírt ismernie!?
Mikor bemutatkozott, meghökkentem. Hallottam már a híréről - ki ne hallott volna a menő bárjáról...? - de azt álmomba se hittem, hogy ez a Férfi/vámpír ennyire dögös.
- Miért érdekel? - kérdeztem meg félénken, majd hátrapillantottam L-re. Belekortyoltam a kapott italba, majd hangosan felsóhajtottam és belekezdtem. Képzelődöm, vagy tényleg érdeklődés csendült a hangában?!
- Fotómodell vagyok, talán már láttál is valamilyen címlapon... Na mindegy, nem is ez a lényeg, az a férfi, aki küldte az italt, a fotósom. - még egy pillantást vetettem a "főnökömre", majd visszanéztem Ericre. - És ha bántod, velem gyűlik meg a bajod. - kissé fenyegetően hatott, de nem bántam. Hiába tűnök törékenynek... Ahogy a mondás tartja, a látszat néha csal. Nos, jelenesetben ez teljesen így van. Erős boszorkány vagyok, az egész családom az volt. Nem szeretnék varázslatot bocsátani egy vámpírra, de ha szükséges, akkor megteszem.
- És mi járatban erre felé? Ételt keresel? - kérdeztem kíváncsian, megtoldva egy mosollyal a dolgot.

Lassan elmosolyodom és enyhén felhúzom a szemöldökömet.
- Nem gondolod komolyan, hogy ezt elfogom árulni, igaz? Nem vagyok palimadár, ismerem a szokásaitokat. Legyen annyi elegendő, hogy másé vagyok. - mondom végig finoman, érzékien, megtoldva az egészet egy igen ínycsiklandozó mosollyal. Talán kissé kéjesre sikeredett, de nem érdekelt. Ilyen vagyok, ízig-vérig szenvedélyes nő.
- Úgy hallottam, hogy több száz éves vagy... Nem unod már a világot? - kérdezem meg kissé félénken, de kíváncsian. Nagyon érdekelt, hogy mi a válasza, hisz én - gondolom - ennyi év után megunnám a világot. Addig oké, hogy körbeutazom a Földet, illetve szórakozom egy keveset, de ennyi idő után már minden ellaposodik, unalmassá válik...
- Nem kell, csak jobb, ha tudod a dolgokat. Akiket szeretek, azokat megvédem. Lehet, hogy nem tudnálak úgy megsebesíteni, mint a fiatalabbakat, de ahogy tartja a mondás, jobb félni, mint megijedni. - halványan elmosolyodom, majd rákacsintok. Igazán szemre való férfi, s nem szeretném elcsúfítani a pofikáját.
- Háh, választ adtál az előző kérdésemre. - őszintén rámosolygok, majd felemelem a poharamat és belekortyolok. - Mindig is érdekelt, hogy milyen egy idősebb vámpírral lenni... Letudnád vázolni a dolgot? - akaratom ellenére is megnyalom az ajkaimat és kihívóan szemeibe nézek. Nem érdekel, ha itt most rögtön megcsókol, viszont ha a nyakamra tévedne ajka, éles foga, biztos, hogy nem állnék jót magamért...

A pénzem igen csak megcsappant, a bankszámlámhoz nem akarok hozzányúlni, ki tudja, lehet, megint útra kell kelljek, és akkor szükségem lesz arra ami azon van. Szóval a munka találása egyre csak égetőbb lett a számomra, de sehol nem találtam olyan helyet ahol szívesen eldolgozgattam volna, és ahol az én életvitelem is alkalmazkodik a melóhoz, és a meló is hozzám. Egy vámpír táncosnak hívott, de az nem az én kenyerem keresetének a megfelelő módja, táncoljon az akinek a lábában benne van a bugi. Én inkább kihagyom, nem mintha falábú lennék, de engem ez nem vonz. Sokkal szívesebben keverném valahol az italokat, ahol pörög is az élet, és nem az a nagy dolog, ha valaki rumos kólát kér, hanem mondjuk egy White Russiannál indul a rendelés, és az után megy feljebb. Szóval valami magasabb színvonalú hely érdekelt volna. De persze Bon Temps nem bővelkedik az ilyen helyekben, így kénytelen voltam a környékbeli városkákat is megnézni, ami nem gond, szeretek a motoromon utazni, és kifogásom sem lenne, ha kellene egy kicsit utazni is a melóhely és a házam között.
Végül egy bárban belebotlottam egy párducba, aki megadta nekem egy Szálló címét, úgy halotta ott épp gondok vannak a csapossal, azt ajánlotta nézzek be oda. Lehet, vámpír kézben van a hely, de ott biztosan nem fogok unatkozni. Nem volt veszteni valóm, szóval a Hotel Hadesz felé vettem az irányt, de a hevenyészett rajz okozott egy kis fejtörést és még az is ott van, hogy Shrevportot nem is ismerem. Kisebb kerülő és kérdezősködés után sikerült megtalálnom a helyet. Lazán besétáltam, nem zavartattam magam, igaz azt is észrevettem, hogy többen is figyelnek, Jah, fő az óvatosság mi, agyaras barátaim? Bent megérdeklődtem merre a bár, egy loholva inaló fiútól, az útbaigazított, hogy menjek arra ahonnan a kiabálás szűrődik ki. Az orgánum ismerős, valahol már hallottam, és ahogy egyre közelebb érek a Cerberushoz, egyre jobban dereng honnan is ismerős a hang. A letolás végét csípem el. Megállok az ajtóban és neki támaszkodok az ajtófélfának.
- Ciki ha a csapos csapolja a vendéget, és nem a csapot. - Jegyzem meg Nikának, majd végig mérem őt. Igen csak kellemes emlékeim vannak róla, még a harapás ellenére is.
- Milyen kicsi is a világ vagy csak ez a része? – Sóhajtok fel, és közben továbbra is őt nézem.

Nézem Nikát, és még mindig olyan vonzónak találom, mint akkor mikor összefutottam vele és Chloeval a Merlotte’sban. A szőke nők a gyengéim, de azok közül sem mind egy kivel is hozz össze a sors, Nika többszörösen is annak tűnt, akivel szívesen ellennék még néhányszor. De ebbe most ne menjünk bele egyáltalán. Vannak ennél sokkalta fontosabb dolgok is most, mégpedig az, hogy munka kell nekem, és talán Nika tudna nekem útbaigazítást adni, arra a kis kellemes estére tekintettel, amit együtt töltöttünk. Még az emlékétől is megborzongok. Igazán finom volt az íze.
Hangomra azonnal felém fordult, és nem csak fejjel, hanem teljes testtel, ebből úgy sejtem nem voltam egy feledhető emlék a számára, szóval lehet szerencsém lesz ennek köszönhetően. Fél szemmel figyelem a vámpírt aki sebesen távozott kifelé mellettem, és egy pillanatra még utána is nézek, csak biztos ami tuti alapon.
- Akkor miért is hagytad életben? – Kérdezem tőle, miközben ellököm magam az ajtófélfától, és ragadozó macskákra jellemző lassú és lusta eleganciával lépkedek felé.
- Valahogy kezdem én is úgy sejteni, a minap Chloe barátnőjébe futottam bele, és a kis boszival elcsevegtem egy kicsit. Szóval erre eléggé kicsi a kör. – Elmosolyodom, mikor felajánlja nekem, hogy kapok egy gin-tonikot.
- Elfogadom, a legutóbbi amúgy is rajtam kötött ki, de ha nem bánod, magamnak csinálnám meg, mert ezt már meginnám. – Mondom neki cinkos mosollyal az arcomon, majd szépen belibbenek a pult felett a mixer helyére és megnézem a kínálatot miből is lehet válogatni, aztán megnézem, hol vannak azok, amik nekem kellene, és pár pillanat múlva készen is van az italom. Gyakorlott mozdulatokkal tettem össze.
- Neked kell valami? – Kérdezem meg mielőtt kiugranék onnan, az asztal lapon átcsúszva, ahogyan az előbb be is jöttem.

- Úgy sejtem ez költői kérdés lehetett, de azért válaszolok. Nem nézlek annak, de ahogy tudom ez bevett szokás a problémás esetek kezelésében. Ráadásul, másik is alkalmazzák, a vérállatok is. Ha egy megbolondul, muszáj kiiktatni, mielőtt leleplez minket és hajtóvadászatot hirdetnek. – Nem félek attól, hogy kihallgatnak minket, hiszen mikor jöttem akkor senki nem lézengett erre és az ajtót is becsuktam magam mögött. Ha valaki hallgatózna, azt biztosan meghallanánk, mind a ketten.
Kiélvezem Nika figyelmét, ahogyan árgus szemekkel követi a mozgásomat, tudom jól, hogy most nem a vacsorát látja bennem és nem is a fenyegetést, az illata alapján benne is azok az emlékek jöhettek fel, amik bennem is, mikor elsőnek találkoztunk és behatóan megismertük egymást. Na, nem a másik személyiségét, de erre most boruljon radír, nem kell minden részletet kiteregetni, legyen elég annyi, hogy igazán jó volt.
A kért italt is magabiztosan összeállítom, ismerem a receptet, szóval még puska után sem kell szaladnom, hogy elolvassam, ugyan mi is kell bele. Amúgy is a koktélok nagy részét ismerem, hiszen dolgoztam már bárban mixerként, nem olyan vészes.
- Nem rossz hallgatni téged, de a zene azért jól jönne. – Mondom neki, miközben a végső simításokat végzem, és utána kitöltöm neki az italát a megfelelő pohárba, aztán elé teszem, és ahogy jöttem úgy távozom a pult mögül, majd leülök az egyik bárszékre és belekortyolok a sajátomba.
- Szóval, akkor most csapos nélkül vagy? Vagy hátul lapul még egy kettő tartaléknak? – Kérdezem tőle, szinte közönyösen, nem akarom kiteregetni, hogy ha nincs helyettes, akkor örömmel vállalnám a melót, mert igen csak kezdek megszorulni, és amúgy is jó helynek tűnik ez itt nekem a készlet és a felszerelés is megfelel, sőt! Na, egy a lényeg, szinte álmaim helyének is beillene.

A leleplezést tudom, de ettől függetlenül van pár társad, akik még mindig a régi módszerek hívei. – fűzöm hozzá a mondandójához. Aztán a követlkező mondatát elsőnek elmosolyodom aztán fel is nevetek, karcos hangon, szinte dorombolva. Szeretem nagyon a bennem élő nagymacskát, aki szintén én vagyok, ő csak a másik énem a másik arcom, így természetes, hogy most is hallható bennem. Ezt a legtöbb ember, betudja valami másnak, nem annak, ami vagyok, de legtöbben a dohányzásnak. higgyenek, amit csak akarnak. Lehet a vérfarkasok felfedték magukat, de a tigrisek nem, az a maroknyi tigris ami a világban él ragaszkodik ahhoz, hogy titokban tarthassa másik énjét, az emberek előtt, és ezzel én magam is így vagyok. Nem akarom magam az emberek előtt felfedni, de a többi természetfeletti lény már más tészta.
- Meglátjuk mi a kínálat, de azt én sem szeretem, viszont ahol eddig dolgoztam, ott valahogy nem szerették Marilyn Mansont. – Mondom neki vigyorogva, majd elvettem a távirányítót és kerestem valamit a hifin, a cd ami benne volt, nos, az nem felet meg nekünk, lévén csörömpölős volt Nika szavával élve, így inkább megkerestem az egyetlen rock rádiót, ahol felüdítően szólt a rock, méghozzá Hammerfall – Hearts on Fire c száma.
- Tegyük azt, hozzá, hogy a volt munkahelyemen, nem az ilyen jellegűek szóltak, mert erre keverni a koktélokat, nem is olyan könnyű. Már ha fel akarod venni a ritmust.- Teszem még hozzá, majd elkészülök az italával, és ahogy jöttem úgy is távozom a pult mögül, és lehuppanok az egyik bár székre Nika mellé és onnan hallgatom, amit nekem mond.
- Egy tigris a magadfajtának, hmm… - Úgy teszek, mint aki nagyon vonakodik, de csak a fejét húzom. - Beszéljünk a gázsiról, és utána, ha elég jó ajánlatot teszel, akkor elfogadom, de előre kikötöm, nem fogok tigrissé válni, a nagyobb bevételed miatt! Nem vagyok cirkuszi mutatvány, és ezt nem is vállalom. Mi tigrisek még mindig titkoljuk a létünket. – Fontosnak tartom ezt azonnal és gyorsan leszögezni. Amúgy a meló nagyon is kellene, de nem akarom ezt éreztetni vele semmi képen sem, még akkor sem, ha nagyon is kellemes éjjelt töltöttem vele és egy másik vámpírral, és még akkor sem, mikor beismertem, Veronica nagyon is tetszik nekem. Közben lustán kortyolgatom az italomat és őt nézem, nem veszem le róla a szememet, de nem minden pillanatban nézek a szemeibe, viszont éreztetni akarom vele, hogy nem egy ijedős kiscicus vagyok, attól, hogy szeretek játszadozni, így is meg amúgy is.

Valahol fellélegeztem, hogy a leendő főnököm is azt a zenei irányzatot kedveli, amit én magam is. Így sokkal könnyebb lesz kijönnünk egymással, de csak egy részben. Hiszen ha kell, akkor más zenét is el tudok viselni, de csak egy ideig, mert ha át megy nagyon zajba, ami azt jelenti, hogy totál elektronikusba, és nem hallok benne semmilyen hangszert sem. Ráadásul sokáig kell, hallgassam, akkor nyűgössé válok és az senkinek sem jó. De ha nagyon muszáj, akkor azt is megpróbálom valamilyen módón elviselni, csak ne kelljen túl sokáig.
- Manson tényleg jó zenét csinál, a DJ-k közül ismerek párat, akik jók, és nem csak a zajra mennek rá, hanem élhető, és dolgozható zenéket nyomatnak. Van egy ismerősöm, egy rádióadót is üzemeltet, direkt mixereknek való zenéket kever. – Dolgoztam egy ideig New Orleansban is, ott ismertem meg azt a srácot, nem mondom, hogy fene nagy haverok lettünk, de tudtunk együtt dolgozni és szerintem ez a lényeg, meg, hogy minimum köszönőviszonyban vagyunk egymással.
Nem kerülte el a figyelmem, hogy Veronica folyamatosan engem néz. Aztán eszembe jutott valami.
- A Nika valaminek a becézése lenne? – Teszem fel neki a kérdést, közben, beleiszok a poharamba és rájátszom egy cseppet, hogy egy cseppnyi mellé menjen és elinduljon lefelé a nyakamon. Ne kérdezze meg senki sem, mire föl kezdtem el vele így flörtölni. Nem tudnám konkrétan megindokolni, maximum ráfogni a kellemesen eltöltött kis esténkre.
- Ezt örömmel, hallom, mert az ilyen magamutogatásokhoz egy cseppet sem füllik a fogam. Az még rendben, ha valamilyen szinten lukas az ingem vagy a pólóm, mert voltam olyan helyen, ahol egy szaggatott ujjatlan felsőben kellett melózni, aminek a bal oldalán szív magasságban, strassz kövekkel kirakott piros szívecske virított. Túléltem azt is, szóval az ilyen nem akkora tragédia. – jegyeztem meg neki, hiszen ez még nem olyan vészes, de az, hogy a tigrisformám mutogassam és hozzá a pucér seggem az már sok. – Az azonnali kezdés tökéletesen megoldható, de megjegyzem, azért jobban örülnék neki, ha nem lenne semmi flancos egyenruha, vagy kötelező munkaruha. – Teszem még hozzá ezt is, mert jobb szeretnék, csak simán farmerban, és mondjuk ingben lenni, ha azon ott a Cerberus logója az hidegen hagy.
Bólintottam neki, mikor azt mondta, hogy az okok nyilvánvalóak.
- adj pár percet, hogy felmérjem a terepet, és tudjam, nagyjából, mi hol van utána felőlem, kezdhetünk is. – Teljesen határozottan mondom neki, közben pedig őt figyelem, azt ahogyan engem néz.
Nem mozdultam el, mikor a kezét a térdemre tette, és velem szemben állt meg, csak ledöntöttem az italom maradékát, utána felé fordultam, és kicsit lehajoltam hozzá.
- Megfelel. Amennyiben neked is megfelelnek a feltételem. Szóval, tisztábban fogalmazva az előbbieket, nem akarok flancos egyenruhát. A többit azt hiszem megvitattuk, szóval, én állok a kezdés elé.

Biccentek neki egy aprót, mikor elárulja nekem a nevét. Amin korábban hívták, most már ezt is tudom, hogy hajdanában Veronika volt a neve. Ez pedig nekem sokkal jobban tetszik, mint a Nika. Figyelmem az sem kerüli el, hogy milyen tekintettel követi végig mit is teszek, hogyan csusszanok, át a pult felett készítem neki az italt, és jövök vissza a bárszékre ahol korábban ültem. Mikor megnedvesíti a száját, ügyel közben a mozdulataira és a nagy nyelés is egyértelművé teszi a számomra, hogy éppen a nyakammal szemezhet és pontosabban az ütőeremmel. Megcsóválom a fejem, ezzel is jelezve, hogy ha erre nem is gondol. Kétszer megharaptak már, és oké, nem volt olyan rossz abban a helyzetben, de akkor sem ugrálok a dologért, és nem leszek önkéntes vérdonor. Én sem nyalogatom le minden sebesültről vagy akárkiről a vért, holott én magam is szeretem vértigris mivoltom miatt, de még sem környékezem meg Nikát, hogy ugyan add már a csuklód. Szóval ha vérdonornak akar, akkor ahhoz jóval több fog kelleni, mint, hogy itt üljön velem szemben.
- Lehet nem folyamatosan dolgoztam ebben a szakmában, de amatőr sem vagyok, hogy betévesszem a dolgokat, bébi. – Ez az utolsó szót megnyomom, miközben kimondom, ha ő leszivizett akkor én is ilyenekkel fogok jönni. Senki cicája, szivije vagy egyebe nem vagyok, csak a magamé és kész. Az már, más ha épp a dolog átmegy körül udvarlásba, akkor oké, kibírhatóak az ilyenek, de mikor komolyan beszélek valakivel, akkor nagyon nem szeretem az ilyen megszólításokat. Aztán megmosolygom, amit az emberekről mondd, és biccentek egyet a poharam fejett.
- Ahogy mondod, a legtöbbjük eléggé az. – Mondom tűnődve, mert én ennek születtem vértigrisnek, sosem voltam egyszerű ember. Az értékrendem egészen más, mint az övéké, és így sok minden érthetetlen a számomra, amit tesznek.
- Rendben, ez így tökéletesen belefér. Gondolom az ízléses alatt azt érted, hogy szakadás mentes? – Hajolok le hozzá. – Remek, akkor holnap este itt kezdek, az ingért, hova menjek? – Noha elengedte a combom, én még is lehajoltam hozzá egészen közel. Mind a ketten ragadozók vagyunk, óhatatlan, hogy próbálgassuk egymást. Hogy van-e jobb dolgom? Nem, egyáltalán nincsen, egyszerűen, semmi mást nem terveztem mára, mint, hogy melót keressek magamnak, és ha esetleg bejön valami kósza kis légyott, akkor még az jött volna be. Most nem kezdtem neki, konkrétan „vadászni”.
Miközben ő telefonál, én addig lenyelem az italom, és leteszem a poharam a pultra, majd Veronica felé fordulok, mikor is felteszi a kérdését.
- Nem mondtam volna? – Nézek rá, meglepetten, de azért erről süt, hogy csak megjátszom magam. Lecsusszanok a székről, ami nem nagydolog, a magasságom miatt, aztán lassú és könnyed macskás kecsességgel, sétálok oda Veronicához, és megyek el mellette.
- Már lényegtelen, úgy is megkaptam, amit kerestem. – Válaszolom neki, mikor megállok mellette, és elveszem a dzsekim, a fotel támlájáról, ahová érkezésemkor ledobtam a bukósisakkal egyetemben.

Egomat kifejezetten simogatta Veronica reakciója. Bár, ugyan melyik fickónak nem imponálna, egy ilyen nőnek a teljes figyelme? Na, de térjünk csak vissza a munkához, hiszen most az az elsődleges, hogy meglegyen, és legyen biztos anyagi hátterem, mert a takarékhoz nem akarok megint hozzányúlni, kitudja, mikor kell esetleg kereket oldanom, bár már évek óta nem érzem úgy, hogy keresnének.
Elmosolyodtam, hogy mellőzni kezdte a becéző szavakat. Tanulékony vámpír.
- Már jó pár éve benne vagyok a szakmában, és New Yorkban is dolgoztam az egyik legnagyobb klubban is. – Válaszolom vissza Nikanak, hogy nem kell félnie, nem fogom a vodkát és a kólát felcserélni egymással.
Ritka jó hely ez, és jó főnök, hiszen nem kellett vele hosszasan egyezkednem sem a béremről, sem pedig az egyenruháról és egyéb szolgáltatásokról, csapos és mixer ez a munkaköröm, és ezen túl mást nem is kell ellátnom. Aminek kifejezetten örülök.
- Megoldható, egyszínű és fekete van bőven farmerből, de ha kell, még elő tudok ásni egy bőrt is. – Egy helyen bőrnadrágban kellett dolgozni, illetve a motorozáshoz is sokkal jobban jön, mint a farmer, szóval ilyenem is van. Az inget itt kapom és feketét, tökéletes. Élvezettel figyelem, hogy közelségemre abbahagyja a szövegelést, és egy pillanatra meg is tudom zavarni, ezen igazán szépen elkezdek mosolyogni. Nagyon nehéz megállnom, hogy nem mondjam neki azt elnyújtva, hogy „mijááúú”. Aztán inkább elsétáltam mellette.
- Időm van és szívesen megismerném hol is fogok dolgozni, hogy mikor legközelebb jövök már képben legyek. – Válaszolom Nikának vissza és várom, hogy az ajtóban előre menjen és megmutassa nekem az új munkahelyemet.