Would you like to react to this message? Create an account in a few clicks or log in to continue.
A nagysikerű könyv-és televíziósorozat, a True Blood világában játszódó fórumos szerepjáték. Csatlakozz, játssz te is velünk! Hidd el, jó móka lesz!
A Staff
Nika
Lorna Doone
Jesse Caine
Belépés
Welcome
Üdvözlünk a True Blood frpg-n!
Ha harapásra vágysz, vagy esetleg te harapnál meg szívesen másokat, rajta! Regisztrálj és játssz te is velünk! Legyél vámpír, vérfarkas, tündér, boszorkány vagy egyszerű ember, Louisiana örömmel befogad téged is.
Tárgy: Re: Cerberus Bár Vas. Jan. 01, 2012 9:57 am
Emiliana
Túl vagyok a szilveszteren. Ezen a munkahelyen ez volt az első, korábban csak kisebb nagyobb bárokban dolgoztam és nem egy ekkora hotelében, mint a Hades. Kemény este volt és hajnal is. Jóval több vendég volt, mint ahogyan általában szokott, tekintve, hogy külön szilveszteri mulattság is volt hirdetve, nem csak az itt lakó vendégeknek, hanem bárkinek, akinek ide volt kedve betérni. A sok vendég miatt a kolléga is bejött dolgozni, így ketten álltunk a pult mögött és szolgáltuk ki az igényeket. De így is eléggé melós volt. Ennek köszönhetően, miután hazamentem, kb csak bezuhantam az ágyamba, és úgy ahogyan voltam munkaruhába dőltem ki aludni. Az óra csörgéséig álomtalanul és mélyen aludtam, olyan mélyen, hogy egy bombarobbanásra sem rezzentem volna fel. Ébredés után bevettem magam a fürdőbe, hogy rendbe szedjem magam, viszont utána jött egy kis meglepetés. Elfelejtettem mosni, így nem volt tiszta farmerom, vagyis csak fekete nem volt, mind a három a szennyes tartóban pihent, kéket meg nem vehetek fel, tekintve, hogy az egyik agyon kopott a másik ez mellé még szakadozott is. Áttúrtam a szekrényem, és csak egy fekete nadrágom akadt tisztán, az pedig bőrből volt. Ingem még volt tiszta, mivel tegnap hoztam haza még plusz kettőt. A hotel adja az egyenruhát, és mivel a Mixereknek egyen inget kell hordaniuk. Indulás előtt még agyaltam azon, hogy lehet, el kellene indítani a mosógépet, de úgy voltam vele, majd inkább akkor, ha itthon leszek.
A bárban nyugis volt minden nyolckor álltam be a pult mögé, és nem sokan lézengtek, tekintve, hogy pár órája még mekkora tivornya volt itt. Gondolom, még aludnak a vendégek. Viszont ez nekem kapóra jön, mert addig elrendezem azokat az üvegeket, amiket a kolléga behozott, de nem tett a helyére, mert lejárt a munka ideje.
Vendég Vendég
Tárgy: Re: Cerberus Bár Vas. Jan. 01, 2012 11:09 am
Kaptam egy pár meghívást szilveszterre, végül a kiadóban lévő partyra mentem el. Nem vagyok itt olyan rég óta, és ez egy jó alkalom arra, hogy megismerjem a kollegáimat még jobban. Jól éreztem magam, míg a többiek egymás után nyelték a különböző fajta alkoholos italokat, én maradtam a narancslénél, tudván, nekem még haza kell majd vezetnem, és úgy nem merek vezetni, ha iszok alkoholt. Még akkor sem ittam volna, egy pohárral sem, ha tudnám magamról, hogy jól bírom a piát, de az egyetemi évek alatt kiderült, nem nagyon tudok inni, mivel igen csak hamar érezteti rajtam a hatását. Páran fölajánlották, hogy tölthetem náluk az éjszakát, de inkább visszautasítottam. Éjfél után körülbelül negyed órával találkoztam a főszerkesztővel, és Ő kissé ittas állapotban közölte, hogy a legutóbbi cikkem, ami címlapra került volna… nos, már nem lesz ott, sőt, lehet, az újságba se teszik bele, csak akkor, ha átírom az egészet. Úgy éreztem magam, mintha beletaposott volna a gyomromba. Haza mentem, átolvastam a cikkemet, és elkezdtem átírni, egészen 10-ig bírtam talpon lenni, utána beájultam az ágyba. Pontosabban csak az után, hogy észrevettem, hogy elaludtam gépelés közben. Este 6 órakor ébredtem, és észrevettem, hogy még mindig a tegnap esti ruhám van rajtam. Na, igen, mikor haza jöttem azonnal a laptop elé ültem dolgozni, és nem foglalkoztam semmivel sem. Egy órán keresztül álltam a zuhany alatt, először a forró vizet csapattam magamra, majd egyre hidegebbet, csak, hogy tényleg felébredjek, és tudjam folytatni a cikk átírását. Már vagy 10 verzió volt, de még mindig úgy láttam, hogy az első a legjobb, és olyat akartam írni, ami még annál is jobb, már ha létezik olyan. Mikor kimásztam a zuhany alól megnéztem az emailjeimet. Hátha a főnököm meggondolta megát, de nem. Sőt… nem fogják leközölni a cikkemet. Csak ennyit írt. Megszárítottam a hajam, a kényelmes otthoni ruhámat elegánsabbra cseréltem. A választásom egy rózsaszín ruhára esett. Enyhe smink, és még fölvettem a kabátomat, majd indultam is. Hogy hova? Bepótolni a tegnap estét. Igen, én ma jól akarom érezni magam, és elfelejteni ezt a napot, már ha ilyen rosszul indult ez az évem. Fél 9 körül érek a Cerberus bárba. A bárpulthoz megyek, és ott el is foglalom az egyik széket. Körbenézek, de nem látok kitéve egy dohányzás tiltó táblát sem, és látom, hogy mások kezében is van cigaretta, szóval kiveszek a táskámból egy szálat, és egy öngyújtót, és leteszem őket magam elé a pultra. Még nem akarom meggyújtani, majd csak akkor, ha nagyon pocsékul fogom magam érezni. Nem szoktam dohányozni, de ha nagyon bennem van a gyomorgörcs, akkor nagy ritkán megesik, hogy elszívok egy szálat. Igaz, annak sosem az a vége, hogy megnyugszom, hanem rosszul leszek. De akkor legalább nem arra gondolok majd, ami miatt ideges vagyok. A kabátomat a szék háttámlájára teszem, és látom, hogy páran megnézik a ruhámat, de nem foglalkozok velük. Biztos tetszik nekik a ruha szabása, vagy tudom is én. -Szeretnék kérni egy vodka narancsot, és egy sima narancslevet. - Mondom a csaposnak. Na igen, megadom magamnak a lehetőséget arra, hogy jó kislány legyek, és ne igyak ma se alkoholt.
Vendég Vendég
Tárgy: Re: Cerberus Bár Vas. Jan. 01, 2012 11:23 am
Az este nyugalma nem tart olyan sokáig, mert egy idő után megcsapja az orrom a dohány szaga. Nem nehéz felismerni, és tegyük hozzá, alkalmanként én magam is dohányzom, viszont idebent nem lehet. Szóval miután végeztem a pakolással, utána néztem valaminek, mert erős volt a gyanúm, hogy a táblák nincsenek a helyükön. Kis séta után igazam is lett, valaki vagy valakik lenyúlták a dohányozni tilos táblákat, a nemdohányzó részekből. A bárban van kialakítva olyan rész, ahol a vendégek rányújthatnak, de az nem itt elől van. Emiatt szóltam a biztonságiaknak, hogy tudjanak róla, és pótolják a táblákat, majd visszamentem a pultba. A rózsaszín ruhás lánnyal szinte egy időben, és mikor elé léptem, akkor már közölte is velem a rendelését. - Rendben. – Nyugtázom a dolgot, majd elsőnek kitöltöm neki a narancslevet és elé teszem egy Cerberus báros szalvétára, majd utána kikeverem neki a vodka-narancsot. - Megkérnélek, hogy ha rá akarsz gyújtani, akkor fáradj át majd a hátsó részbe. Valami nagy eszű lelopta innen tegnap a táblákat. – Mondom a lánynak. Közben érdeklődve figyelem őt, nem csak a ruha miatt, hanem mert érzem rajta, hogy nem ember. De még nem tudom mi is ő, az biztos, hogy nem vámpír, kéttermészetű lehet ő is, de már csak az a kérdés, vérállat vagy alakváltó? Komolyabban megnézni nincs időm, mert érkezik egy újabb rendelés, egy pincértől, egy Cosmo és egy Zombie képében, szóval gyorsan összeállítom a két koktélt. Azután visszasétálok a pult azon részéhez ahol a lány van. Alaposabban megnézem őt magamnak. Igazán csinos. Közben zenét váltok a lejátszóban. Maroon 5 – Moves like Jagger c számánál állítom meg. Így innentől ez szól a hangszórókból.
Vendég Vendég
Tárgy: Re: Cerberus Bár Hétf. Jan. 02, 2012 4:22 am
Szemezek a cigimmel, és nem hiszem el, hogy már megint arra a szintre jutottam, hogy ez egyáltalán megfordult a fejemben. Ez nálam sosem jelent jót, de a legtöbbször nem jutok el odáig, hogy ténylegesen rá is gyújtsak, ilyenkor csak farkas szemet nézek vele, és meglátom, hogy ki fog nyerni, vagy Ő vagy én. Mások azt mondják erre a fajtára, hogy olyan, mint a hegyi levegő, semmit sem ér, de én ezt nem így látom. -rendben.- Válaszolom a mixernek, aki már megy is el, mert rendelést kapott, és azt kell megcsinálnia. Csak nézem a mozdulatait, tudom, hogy Ő is olyan, mint én, vagyis nem pont olyan, de valami hasonló. Ő is át tud valamivé alakulni, de hogy mivé az rejtély a számomra. Nem foglalkozok a kérdéssel sokat, hogy Ő mi lehet, hisz a gondolataim folyton vissza térnek a cikkemhez, hogy mit és hogyan kellene átírni benne, hogy talán leközöljék. Nem kis munkám van, illetve volt benne. Talán az nem tetszett a főszerkesztőnek, hogy a közeledését vissza utasítottam. Akár az apám is lehetne, szóval nem is értem. Nem szerettem soha sem az ilyeneket… Egy kis plusz a főnöknek, és máris én vagyok a legjobbnak kikiáltva… na persze. Én ilyenben nem veszek rászt, és úgy tűnik ezzel el is ástam magam. Lehet keresni kellene egy másik újságot, pedig én szerettem ott dolgozni, ezt a kis incidenst leszámítva. -Nem áll szándékomban rágyújtani, vagyis nem szeretnék, de túl sok a feszültség. A főszerkesztőm megakadályozza, hogy előre lépjek… kicsit zavar a dolog…- Mondom a mixernek mikor vissza jön hozzám. A mutató ujjaimmal körözök a két pohár szélén, még mind a kettő érintetlen. Csak az egyiket fogom meginni, de hogy melyiket azt még nem tudom. - Ne haragudj, bizonyára nem érdekelt… - mondom neki kissé zavartan. Nyílván sokan öntik ki neki az épp aktuális bajaikat, én nem akarok egy lenni a sok közül, inkább befogom a szám, és megtartom magamnak a bosszankodásomat.
Vendég Vendég
Tárgy: Re: Cerberus Bár Hétf. Jan. 02, 2012 10:36 am
Még kiszolgálom az újabb vendégeket addig fél szemmel a lány felé pillantok, aki nem régen érkezett és kéttermészetű mint én magam, ennyi biztos, de valahogy más a rezgése vagy, hogyan is fogalmazzam. De a lényeg annyi, hogy még én vérállat vagyok, őt inkább váltónak tippelem. Eszembe jutott ugyan is, milyen is volt mikor egy gepárddal verekedtem össze, az a pasi is váltó volt, és most, hogy elgondolkoztam ezen egyre biztosabb vagyok abban, hogy a lány is az. Kikeverem a koktélokat, és ki is töltöm, majd a pultra teszem, azután a pincértől jön egy rendelés, amit szintén összeállítok, klasszikus módon, azaz dobálgatva a shakert. Aztán mikor végzem, ezzel akkor visszaballagok a lányhoz. - Nem tettem bele se ciánt sem arzént, az üvegek csak dísznek vannak. – Mondom neki, halovány fél mosollyal a képemen. Láttam rajta, hogy el van gondolkozva, és csak köröz az ujjaival a poharak száján. - Az elég kellemetlen, és nem, nem zavar… inkább te, mint a részegek, akik épp a világfájdalommal jönnek… vagy a vámpírok, akik a vénámat kóstolnák. – Lekönyöklök egy kicsit távolabb, csak annyival, hogy így ne lógjak bele az arcába, és kényelmes legyen a távolság. - Ezek szerint akkor újságíró vagy… Kitalálom ez a bosszú, mert nem másztál bele az ágyába? – Kérdezem tőle, és ezzel beszélgetésbe is elegyedtem vele.
Vendég Vendég
Tárgy: Re: Cerberus Bár Szomb. Jan. 07, 2012 10:30 am
Tudom, hogy a csapos több mint ember, de, hogy pontosan mi, azt nem tudnám megmondani. Az az egy biztos, hogy nem vámpír, de ha az lenne, az sem zavarna. Itt túl sok ember van ahhoz, hogy bántson, szóval nincs mitől tartanom. Csak nem rendezne itt mindenki szeme láttára jelenetet? Hú, az milyen izgalmas cikk lehetne. „vérszívó támadta meg az újságírót, egy helyi felkapott bárban” főcímlapon egy képpel a bárról, meg a felfordulásról… Érdekes lenne, de ez tudom, hogy most nem lesz, sőt valószínűleg sohasem fog megtörténni. de azért izgalmas lenne, bár nem szívesen vennék részt egy ilyen történetben, mint aktív szereplő. Hoppá, kicsit elkalandoztak a gondolataim, észre se vettem, hogy a csapos már vissza is jött. -Gondoltam, akkor biztos, hogy már kirúgtak volna innen, ha csak nem ez lenne az első kísérleted, de hiszek neked, és amúgy is, láttam, amikor az italokat kitöltötted nekem.- válaszolom neki. -Elgodolkodtam, és nem tudom még, hogy melyiket is igyam majd meg, mert csak az egyiket fogom. Tudod, amolyan pro és contra lista a két ital mellett… -magyarázom miért nem nyúltam még hozzá érdemileg egyik pohár tartalmához sem. Elmosolyodok, mikor mondja, hogy inkább én mondjam neki a problémáimat, mint mások, részegesek… nem szeretem őket. Értékelem, hogy nem mászik bele az arcomba, mikor lekönyököl a bárpultra, olyan, mintha ezzel jelezné, Ő csak érdeklődik, de nem úgy, mint a főnökön, hanem csak beszélgetésre vágyna. -Igen, az vagyok, a helyi lapnak dolgozom. Nem rég kezdtem, és még igen csak szívatnak a többiek, és próbálgatják a határaimat. - kérdésére bólintok, hogy nagy valószínűséggel fején találta azt a bizonyos szöget. - Nem is értem mit képzelt, az apám lehetne, sőt.. van egy lánya aki pont annyi idős, mint én. Nem értem az embereket, egy kis hatalom van a kezükben, és azt hiszik, hogy akkor minden úgy lesz ahogy az nekik tetszik…
Vendég Vendég
Tárgy: Re: Cerberus Bár Szomb. Jan. 07, 2012 11:09 am
Igazából örülök annak, hogy ez a lány betévedt ide, túl sok vámpír van körülöttem és túl kevesen vannak azok, akik hasonszőrűek, mint én. Szóval üdítő változatosság, hogy itt van és van is kedve velem beszélgetnie. Még ő elmélázik én addig összeállítom a kért rendeléseket, és az egyik pincérrel is váltok pár szót, aztán jön még egy vendég akit szintén kiszolgálok, és egy kicsivel később már vissza is mehetek a lányhoz. Hiszen most jön egy kis szünet, már, mint nem munkaszünet, csak, most senki nem kér semmi italt tőlem, így van egy kis időm, odamenni a pult azon részéhez ahol a lány van és kicsivel messzebb lekönyökölni tőle. Vértigris vagyok, így tudom mi az a távolság, ami kellemes és még nincsen benne a másik személyes terében. - Nem szokásom ilyen aljas húzásokat tenni. Nem tartom sportszerűnek. Amúgy meg fel is koncolnának, ha ilyennel rontanám a bár hírnevét. – Mondom neki mosolyogva. - Pro és kontra, alkoholos vagy nem? Lássuk, hátha segíthetek neked. vezetsz? Mert ha igen akkor nem kajálom az alkoholost. – kezdek vele beszélgetni az előtte álló két italról. Ha kocsival van, akkor nem kellene alkoholt innia. Ha meg mégsem tetszik neki a sima narancslé, nos akkor ajánlhatok neki valami alkoholmentes gyümölcsös koktélt. Mosolya tetszik, nem mesterkélt, és nem is bájmosoly, vagy olyan, amivel fel akarnának szedni. - Szóval friss vagy még és kóstolgatnak. Nem lehet valami kellemes, bár tudom milyen sosem jó új fiúnak vagy lánynak lenni valahol, pláne ha cukkolnak is érte. – Mondom neki, és ezzel elárultam, hogy én is voltam olyan szituációban. -Aucs… - fűzöm hozzá. – Sok esetben nem tudom megérteni az embereket… - az ilyen fazonokat meg végképp nem.
Vendég Vendég
Tárgy: Re: Cerberus Bár Pént. Jan. 20, 2012 1:11 pm
Életem során eddig nem sokszor volt alkalmam megnézni, hogy egy egy koktél hogyan is készül, nem mintha nem jártam volna már ilyen helyen, de soha sem volta egyedül. Mindig baráti társasággal mentem, és igen nagy illetlenségnek tartom, ha valaki csak úgy lelép egy társaságból, mert neki nézelődni van kedve. Nem szokásom egyedül ilyen helyre járni, igazából ez nem is az én világom, de már nem bírtam otthon lenni. Ha otthon vagyok, muszáj lett volna tovább is a cikkel foglalkoznom, a szemeim meg még csoda, hogy jók, és nem kell szemüveget viselnem. Igaz, ha így folytatom, akkor pár év és mehetek szemészetre. Nem lenne jó, de ha kell, akkor kell, és nincs mese. Most, hogy egyedül jöttem, megnézhettem volna, hogy hogyan is készülnek a koktélok, de túlságosan is belemerültem a gondolataimba, és ez eszembe se jutott. Lehet, megkérem majd, hogy csináljon majd nekem egy olyan koktélt, amit hosszabb idő elkészíteni, és akkor láthatom, mit mikor és hogyan csinál. Nem tanulnám meg, maximum egy kettőt elkészíteni úgy kedvtelésből, de nem olyan szinten, hogy akár ilyen helyen is dolgozhassak. Nem menne. Tudom, hogy nem bírnám sokáig, nem szeretem a részeg embereket, és egy ilyen helyen nyílván több is előfordul, na meg elképzelni sem tudom, hogy egy ilyen helyen milyen szivatások lehetnek a kezdőknek. Legproblémásabb vendég kiszolgálása? Valószínűleg. De lehet, hogy ez még csak egy jobb dolog, és vannak itt rosszabb melók is. Nem tudhatom, sohasem dolgoztam ilyen helyen. Előbb mennék el személyi edzőnek. Az közel áll hozzám.
Mosolya tetszik, nem erőltetett, vagyis nem tűnik annak, vagy ha mégis az, akkor igen csak profin csinálja már. -Gondolom a munkahelyedet is elvesztenéd, ami nem hiszem, hogy olyan kellemes lenne. Legalább is ha csak magamból indulok ki. Meg úgy általában az emberekből. - Egy munkahely elveszítése mindenkinek tragédia. Oda a havi bevétel, és valamiből meg-meg kell élni, nem repül a szánkba a sült galamb, mint ahogy azt sokan szeretnék. Nem tudom, hogy a mixer melyik kategóriába tartozik, de én Őt abba sorolnám, akik szeretnek megdolgozni azért, amijük van, aztán lehet, hogy rosszul ítélem meg, ez talán majd kiderül, vagy nem. Bólintok, majd megfontolom, amit mond nekem. -Tudod, igazad van, kocsival vagyok, de bármikor haza tudok menni, ha hívok egy taxit, szóval ez egy olyan félig erős érv volt a sima narancslé mellett. az negatívum, hogy annyira nem bírom az alkoholt, szóval nálam elég két koktél és attól már én nagyon boldog vagyok. Tudod, ha úgy vesszük azért jöttem ide, hogy jól érezzem magam, szóval jöhetne nekem az a két koktél, de az a contra listát erősíti, hogy ha így akarom megoldani a dolgaimat, akkor gyenge vagyok. Én pedig nem szeretnék az lenni. - Mondom neki, és most nem a poharakkal szemezek, hanem őt nézem. Próbálom kitalálni, hogy mit is kéne tennem. A kontra lista sokkal hosszabb, és elfogadhatóbb érvek találhatók rajta, mint a pro listán. De mégis, a döntés igen csak nehéz.
-Sokszor olyan, mintha azt próbálnák feszegetni, hogy hol van az a határ, amikor kiborulok, és már nem bírom tovább. Nem gondoltam, hogy ez ilyen lesz, de nem adom föl. Nem fogok nekik megtörni, bár mennyire is próbálkoznak, csak amit a főnök akart, kicsit betette a kulcsot. Az már egy kicsit sok, de szerencsére volt választásom. - Tudom, hogy ha legközelebb megpróbál közelíteni felém, kiállok magamért, és megmondom, hogy engem hagyjon békén, belőlem nem fog kapni, de azért a főnöknek ezt óvatosan kell beadagolni, mégis határozottan, hogy ne legyen neki túlsértő, de mégis megértő fülekre találjanak majd a szavaim. Még ki kell gondolnom, de az is lehet, hogy ilyenre nem is lesz szükségem, talán tanult abból, hogy nem kapott meg, bár soha se lehet tudni. Jobb minden lehetőségre felkészülni. Továbbra is erősnek kell lennem, póker arcot mutatni a többiek felé, bármenyire is nehéz lesz, addig kell kitartanom, amíg le nem szállnak rólam, és már nem leszek én az új lány, mert jön majd más. Akkor nem engem fognak szekálni, hanem az újoncot. Jó lesz nekem, bár kissé rosszul is fogom magam érezni, mert tudom, hogy min kell majd keresztülmennie. Csak annyit tehetek, hogy majd mellé állok. Akkor talán nem lesznek olyanok, mint velem voltak. Hiszem, ha össze fogunk, akkor ezt meg tudjuk majd állítani, de biztos nem lehetek benne. a remény hal meg utoljára, legalábbis ezt szokták mondani. Én pedig igyekszem hinni ebben. Bármennyire is nehéz néha.
Kimászom a gondolataim sokaságából, és újra a mixerre figyelek. Rájövök, hogy a nevét még nem is tudom, szóval itt lenne az ideje annak, hogy bemutatkozzam neki. Elvégre illendőségre neveltek. -Emiliana Simons vagyok. - mutatkozok be, és nyújtom neki a kezemet. Vagy elfogadja, vagy nem, majd meglátjuk, én nem sértődök meg, ha az utóbbit választja. Ilyen téren nagyon rugalmas tudok lenni. Eszembe jut valami. Mi lenne, ha nem nekem kéne döntenem arról, hogy melyik italt is igyam meg? Bízzuk az egészet a szerencsére… -Segítesz nekem egy kicsit? Játszunk. Én elfordulok, te pedig tetszésed szerint cseréld meg a poharakat, vagy ne. És majd találomra megiszom az egyiket. Nem fogom tudni, hogy melyiket iszom, és akkor föl hagyhatnék a pro és kontra listám bővítésével, amire már nagyon buta érvek kerülnek fel. Szóval segítesz nekem? - Nézek rá kíváncsian, remélem, bele megy, szerencsére a két italt ugyan olyan pohárban kaptam, szóval azzal sem lenne gond, hogy tudom, hogy melyikbe mi is van. Akkor ennek az egésznek nem lenne értelme. Igaz, megkérhetném, hogy öntse őket ugyan olyan pohárba. Mindent meg lehet oldani, csak akarni kell. Vagy szépen nézni a mixerre, hátha meghatódik, igaz, én inkább szavakkal érvelek, mint bedobjam azt a nem sok mindent, ami nekem van. Félre értés ne essék, nem ítélem el az olyanokat, akik a testükkel szereznek meg dolgokat, de én megszoktam, hogy ha szeretnék valamit, akkor a számat kell használni, mégpedig úgy, hogy szépen kinyitom, és megmondom, hogy mit is szeretnék. Ha a másik félnek nem tetszik, akkor pedig jöhet az érvelés. Sohasem voltam az a fajta lány, nő, aki úgy szerezze meg magának a dolgokat, hogy elereszt egy szédítő mosolyt, és a dolgok már is a lábai előtt hevernek. Ezt nem is tudnám elviselni, már csak a neveltetésem miatt is. Megszoktam, hogy mit kell tennem ahhoz, hogy elérjek dolgokat, és én örülök, ha megdolgozhatok azért, amim van, és én nem kezdek el problémázni azon, ha véletlenül letörik a körmöm. Amire az esély igen csak kicsi, hisz mindig levágom őket. Nem szeretem a műkörmöket. Egyszer próbáltam, de nagyon idegen volt nekem, és nagyon sok mindenben csak hátráltatott.
Vendég Vendég
Tárgy: Re: Cerberus Bár Pént. Jan. 20, 2012 2:01 pm
Munkám során hozzászoktam ahhoz, hogy valaki mindig néz, általában egyszerre nem csak egy szempár szokott rám szegeződni, hanem sokkal több. Hiszen a pult mellett nem is egy szék áll, amire felülhetnek a vendégek és nézhetik, hogyan is készülnek az italok. Nem zavartatom magam, megszoktam, van, akit ez frusztrál, de akkor ne is menjen ilyen helyre dolgozni, mint ahol én is vagyok. Én szeretem, ha néznek, és csodálnak munka közben, szeretem az elismerő mosolyokat és kacajokat is. Szinte a lételemem, hogy pezsegjen körülöttem az élet a levegő, és ehhez a munkához és közönséghez ez tökéletesen hozzá is tartozik. Félre ne értsetek, nem vagyok exhibicionista. Magam mutogatni nem szeretem, de szeretem, ha dicsérik a munkám. Ellentmondásosnak tűnhet, és lehet az is. De ez abból jön, hogy gyereknek bármit is tettem sosem volt jó, semmi esetre sem kaptam dicséretet és most a munkám során zsebelem be ezeket. Na meg persze élvezem azt is, hogy jól nézek ki, és a nők sóhajtoznak utánam, és a hátam mögött meg összekuncognak, igazán kellemes, és szépen simogatja az önérzetemet. A részeg emberek egy külön kategória itt, de erre vannak a biztonságiak, csak jelzek nekik, és már ki is tessékelik a kötekedő vendéget. Az, hogy odakint mi történik vele, az nem izgat, viszont itt benn ne rontsa az üzletet és a hangulatot. természetesen volt már afférom így nekem is, és volt, hogy én léptem közbe, megtehetem, egy magas vagyok, kettő vértigris, így nem kell olyan anyagon tartanom a sérülésektől, ám nekem vigyázni kell, kinek mekkora sérülést okozok. De ezek benne vannak a pakliban, és nem túl sok van ilyen esetekből, pláne nem itt. Elvégre ez egy patinás hely. Nem vagyok a mesterkélt mosolyok híve, ha lehet, őszintén teszem, de olyannak, aki ebben a szakmában dolgozik meg kell tanulnia a mű mosolyokat is. Viszont ezzel a lánnyal szemben eddig még nem alkalmaztam. Szimpatikus és bájos, így szerintem megérdemli az őszinte mosolyt, meg most még fáradt sem vagyok. -Igen, akkor búcsút mondhatnék ennek. Azt meg elkerülném, pláne, hogy szeretek itt dolgozni, jó a fizetés, jók a kollégák is, és nem hajszolnak kifulladásig, már, mint a vezetőség, és csak abban a munkakörben kell, melózzak, amibe tartozom. Nincs felmosás, szobatakarítás és a többi. – Volt olyan munkahelyem, ahol trógermelót is kellett végezni, és negyed ekkora fizetésért. Nem sokáig maradtam, ott, csak annyi időt, hogy legyen egy kis zsebpénzem, hogy ne a bankból kelljen kivennem az utazáshoz. De amint megvolt ez a kis spórolt pénz le is léptem onnan, nem nekem való hely volt az. -Viszont vissza kell taxiznod a kocsidért, ha kialudtad magad, ami megint csak plusz költségekkel jár. Vagy buszozol? – Mutatok rá erre a tényre. – Vannak másfajta koktélok is, de megnyugtatlak a vodka narancsban egy rész vodka és három rész narancs van, amit ha lassan kortyolsz el nem fog fejbe vágni, maximum, ha nem ettél akkor kicsit könnyebbnek és lazábbnak érzed magadat. De akár mást is kérhetsz, és legfeljebb meghívlak erre a vodka narancsra. – Ételt nem tudok neki itt ajánlani, mert csak sósmogyorónk pisztáciánk, és egyéb magvaink vannak. Amik sósak és arra valók, hogy a vendégek megszomjazzanak tőle. ételért át kellene mennie az étteremrészbe, de nem tudom az most nyitva van-e, annyira régen még nem dolgozom itt, hogy azt is figyelemmel tarthassam, vagyis inkább megjegyezzem meddig is van nyitva, nekem a műszakom elején van ott csak dolgom, hiszen a főnök fizet egy kacsit minden este. Mondjuk, ennek kifejezetten örülök, mert nem szeretek főzni, kicsit sem, meg nem is nagyon megy. Szóval nem erőltetem a dolgot, és valljuk be, egy idő után elege lesz az embernek a kínai kajából és a pizzából is. A hamburger meg nem vonzz. -Attól, hogy valaki megiszik egy két koktélt még nem lesz gyenge, ezeket arra találták ki, hogy kényeztessék az ízlelést. – Mondom neki vigyorogva. Amúgy a koktélok az élvezet miatt lettek kitalálva és nem a részegedés miatt. Pont az a lényege, hogy van benne alkohol, de nem sok és nem fekszel ki tőle. Miközben beszélgetünk, ő belenéz a szemeimbe, így nekem is van módom megnézni magamnak az ő kékszemeit, nekem aranybarna szemeim vannak, olyan tipikus tigrises színezettel és mintázattal. Ettől lesz a tekintetem kissé különleges, de túl sokat nem szoktam vele foglalkozni, csak reggel belenézek a tükörbe és annyit nézem magam, ami a fogmosáshoz meg egyebekhez szükséges. Nem szeretek a tükör előtt pöffeszkedni, az nem az én műfajom. -Tudom milyen, én is voltam pár helyen új fiú, és kaptam a szivatásokat, nem valami kellemes. Nem tudom, nálatok mi megy, de gondolom nem volt némelyik olyan mocskos mint amit Los Angelesben próbáltak volna velem megtenni. Annak mondjuk verekedés lett a vége és munkahelyváltás, aztán később az a banda jött át a város másik végében lévő, akkoriban új melóhelyemre is balhézni. – Megvonom a vállam, régen volt, és nem én voltam az aki a végén a kukában landolt, és fürödhetett az ételmaradékokban és egyéb trutymákos szemétben. Mindenkinek megvannak a maga praktikái arra, hogy megúszhassa az ilyeneket vagy elkerülje, én úgy vagyok vele, hogy megvan bennem a kellő erő. Ezt ki is használom, és ha valaki szívózik velem, akkor kap egy kis ízelítőt a tigriske híres büszkeségéből és önérzetéből. persze az emberekkel nem osztom meg, hogy mi is vagyok, ők csak a vámpírok létezéséről tudnak a mienkről nem. Szerintem ez így sokkal jobb. A kezét nyújtja felém, én pedig elfogadom, és finoman megrázom. Aztán válaszolok is neki. -Chrispin Christian Denoire a nevem. Üdvözöllek Eiliana, és örülök az ismeretségünknek. ritka alkalom, hogy egy csinos és eszes lánnyal cserélhessek eszmét ilyenkor. – Bókolok is neki egy kicsit, de ez igaz is, nagyon sokszor csak buta műlibák lebegtetik itt nekem a szempillájukat és arra sem képtelenek, hogy összeadják, mennyivel jönnek a kasszának. - Persze szívesen segítek neked. – Meghallgatom mit is mondd nekem, aztán meg is mosolyogom, és megvárom, még elfordul, majd kicsit szöszmötölök a poharakkal, de nem cseréltem ki azokat, csak úgy tettem mintha megtenném. -Csak aztán meg, ne bánd, hogy engem is belevontál ebbe. – Incselkedek vele egy cseppet. Általában ilyen kis játékokba nem szokásom belemenni, de nem olyannak tűnt, mintha a rossz választás miatt később engem kezdene el okolni. Csak ez az egy oka van annak, hogy engedtem neki, és eljátszottam, hogy megcserélem a poharait, még annyit is megtettem, hogy a szívószálakat kicseréltem, mind a kettő zöld lett.
Vendég Vendég
Tárgy: Re: Cerberus Bár Vas. Jan. 22, 2012 11:01 am
Pár pillanatig felmerül bennem, hogy mi lenne, ha otthagynám a munkámat, és azzal foglalkoznék, amit mindenki elvárt volna tőlem otthon, mielőtt bejelentettem, hogy újság író leszek. Elmehettem volna személyi edzőnek, tudom, hogy jó lennék, tudom, hogy mit jelent az, hogy egészséges táplálkozás, tudom, hogy kinek mennyit érdemes mozognia egy nap, számtalan mozgásformát ismerek, ahhoz, hogy hamar ki tudjam találni, kinek mi lenne a legjobb. Csak magamnak nem tudnám meg mondani, hogy mi az, ami illik hozzám. Sok mindent kipróbáltam… na, jó szinte mindent, és egy mellett se tudnék leragadni. Mindig máshoz van kedvem, illetve vannak olyanok, ami kedvtől függ, illetve, hogy mennyi idő telt el két mozgás között. Most a falmászás van porondon, de ki tudja, hogy mikor fogom megunni, és állok tovább. Egyelőre, ott tartok, hogy kellene menni már terepre is, de senki sem jön velem, mert itt még nincsenek olyan ismerőseim, akik hajlandóak lennének utazni, és életet kockáztatni. Akik pedig abba a terembe járnak ahova most én is… félősek. Terembe még oké, mikor ott vannak a biztonságot jelentő kötelek, és az az ember is, aki ott áll a kötél másik végén, és biztosan tartja azt, hogy egy mellé nyúlásnál se legyen semmi gond. Hogy manapság milyen gyáva emberek vannak… de nem fogom rájuk erőltetni magamat, ha nem, akkor nem. Tiszteletben tartom mások döntéseit, és nem próbálom meg meggyőzni őket olyan dolgokról, amire először nemet mondtak. Azt hiszem, nem lennék jó házaló ügynök, de nem is lennék az, nem szívesen zavarom otthon az embereket a szabad óráikban. -Egy rész vodka, kettő rész narancs… - ismétlem meg a szavait, és próbálom belőni, hogy az mennyit is takarhat, ha a pohárban lévő folyadékot három részre osztom. -Nem tűnik olyan soknak, és ha nem azonnal rohanok haza, akkor van esély arra, hogy kiürül a szervezetemből, mire újra kocsiba ülnék. vagy maximum majd a szokásosnál lassabban vezetek, nem szeretnék karambolozni, vagy egy fára fölcsavarodni. Nem hiszem, hogy olyan kellemes lehet, bár még nem próbáltam, szóval biztosra nem tudhatom, hogy milyen is. - mondom. Szerencsére eddig egy közlekedési balesetem sem volt, és úgymond már rutinos vezetőnek számítok, legalább is amennyire rutinossá lehet válni 3 év vezetés után. Igaz, majdnem minden nap vezettem, de így is sokan kevésnek mondanák ezt a pár évet. Kocsira van csak jogsim, motorra nincs, és arra nem is lesz. Az nem biztonságos. Mondjuk, ez kicsit ellentétben van azzal, hogy épp terepre akarok menni sziklát mászni, de mind egy. Szavaira elmosolyodok, mert jól esnek. Igazán kedvesnek tűnik, eme rövid ismeretség után. Szokásom jót feltételezni az emberekről, és egy sorozat gyilkosról is hamar elhinném, hogy Ő teljesen ártatlan, de azért nem vagyok annyira naív, mindig bennem vannak azok a kicsiny kérdések, ami mégis gyanakvóvá és kíváncsivá tesznek engem. - Én pedig örülök, hogy ide jöttem ma este, és nem egy másik bárt látogattam meg. Igaz, ennek van a legjobb híre, a Fangtasia után, de az valahogy nem tartozik bele abba a körbe, ahova szívesen betenném a lábamat, legalább is azok alapján, amit hallottam. De igyekszem össze szedni magam, és egyszer ellátogatni oda, hisz ha annyira veszélyes hely lenne, akkor már rég bezáratták volna szerintem. - mondom neki. Érdekes cikket lehetne arról a bárról írni, mondjuk a vezetőség tagjai, és egy két vendég és a pletykákat összevetni. Nehéz, és legfőképpen merész feladat lenne, azt hiszem, ezzel a próbálkozással még várok egy kicsit, nem lenne jó, ha fölvetném az ötletet a szerkesztőségben, aztán valaki lenyúlná, valami olyan szöveggel, hogy egy újoncnak egy ilyen sztori túl nagy falat lenne. Nem bírnám elviselni. - Nagyon hálás vagyok, és nem foglak semmivel sem gyanusítani, ha nem úgy sülnének el a dolgok, mint ahogyan azt én terveztem. - Elfordulok, és várom, hogy szóljon, mikor fordulhatok vissza, mert kellő képpen megkeverte az italokat. Mikor megszólal, akkor visszafordulok. - Egy színű szívószálak… eszembe sem jutott, hogy az alapján meg tudnám őket különböztetni, de mindenképpen jó ötlet, nagyon szépen köszönöm, hogy segítettél nekem. - Mondom, majd megfogom a nekem baloldalon lévő poharat, és iszok belőle egy kortyot, kíváncsi vagyok, hogy melyik lesz. - Sima narancslé. Azt hiszem a hazamenetellel nem lesz semmi gondom sem. - Mosolyodok el, majd iszok még egy kortyot, utána észreveszem, hogy az egy szál cigim, és öngyújtóm még mindig a pulton hever. Megfogtam őket, és elsüllyesztettem a táskában. Már megnyugodtam, és nincs kedvem a cigitől rosszul lenni. Örülök, hogy Chrispin ide jött beszélgetni, ha nem jött volna, minden bizonnyal már rég a dohányzó részben lennék, és a cigim felénél járnék. -Nem tudod merre kéne indulnom, ha sziklafalat szeretnék mászni? Igazit? Még új vagyok errefelé, és nem igazán volt alkalmam arra, hogy egész nap kocsival körbe járjam, hogy milyenek a természeti adottságok erre. - Teszem fel neki a kérdést. Nem hátrálok meg, a miatt, mert egyedül mennék, itt az ideje annak, hogy egy kicsit vakmerő legyek, és kiszakadjak a hétköznapok unalmas monotonitásából. Mondjuk, lehet nem a legbölcsebb ilyen időben neki vágni egy falnak, hanem meg kéne várni, amíg jobb idő lesz, és nem kell annyira beöltözni.. majd meglátom, de a terepet mindenképpen meg szeretném nézni magamnak, hogy majd nyáron, illetve tavasszal, már tudjam, hogy miket is kell majd magammal vinnem.
Vendég Vendég
Tárgy: Re: Cerberus Bár Vas. Jan. 22, 2012 11:35 am
A sport jó, kiváló stressz levezetés és feszültség oldás, amellett remekül karbantartja az ember és váltót egyaránt. Én is rendszeresen sportolok, bár nem olyat, mint Emy, falat mászni nem voltam még, de érdekel a dolog, viszont odáig még nem sikerült eljutnom. A házam közelében nincs megmászható fal, és itt a munkahelyem közelében sincsen. Így más felé orientálódtam, futás, súlyzó, küzdősport, úszás. Ezek elérhetőbbek és itt helyben meló előtt vagy után is beleférnek. Pláne meló után hajnalban, mikor a vámpírok aludni térnek az emberek meg még alszanak, ilyenkor tök üres mind a medence mind odalent az edzőterem, és nyugodtan tudom használni anélkül, hogy bárkit zavarnék vagy engem zavarnának. Nem sok helyen van ez megengedve, már, mint, hogy az alkalmazottak is használhassák ezeket a helyeket, így ki is használom, hogy Veronica erre engedélyt adott, mert otthon csak a futás marad meg a favágás, semmi máshoz nincsen eszközöm, és amúgy is vértigris lévén nagyon is szeretek úszni. Igaz a tiszta természetes tavakat jobban szeretem vagy a folyókat, de manapság mutassatok egy olyat, ami tényleg tiszta? Emiatt is örülök a hotel medencéjének, ami elég nagy ahhoz, hogy kényelmesen elúszkálhassak benne pár hosszt. Nagyjából egy órát szoktam, ha nem volt olyan kemény az este. Mivel innen még haza is kell, vezessek Bon Tempsba motorral. - Igen. Képzeletben oszd fel három egyenlő részre a poharadat. Akkor megkapod az arányokat is. – Magyarázom neki, és közben az egyik pohárra is rámutatok. Én nagyon jól tudom melyikben van a vodka, így kapásból arra a pohárra is mutattam rá, de ő ezt nem tudhatja, mivel egyszerre tettem le elé mind a két poharat, hiszen mondta, nem tudja melyiket akarja még meginni. - Igen, így nem olyan sok, és annyira nem is ver fejbe, pláne, ha utána még pihensz is egy kicsit. A vezetést azért még nem ajánlom, mivel szondáznak a környéken, szigorítottak a rendőrök a gyakori ittas vezetések miatt, most épp a Hotel és a környékén járőröznek és állítják meg az embereket. A múlthéten a város másik felében voltak. – Mesélem neki, hogy azért még olyan nagyon nem ajánlatos vezetni a vodka-narancs után sem, még akkor, sem ha ült eleget és nem érzi, hogy húz a feje. Hiszen a rendőrök fokozottan ellenőriznek mostanság. - Kitalálták, hogy a vámpírokkal is megfújatják a szondát. – Ezen jót vigyorgom. Bár egy kis alapja van, hiszen ha a donor véralkoholszintje az egekben volt akkor a vámpír is lerészegedhet. Mióta eljöttem otthonról motorozok folyamatosan, előtte vezettem kocsit is, de én a kétkerekűekért rajongok, szóval nekem alap, hogy ez utóbbim van. A lényeg, hogy jó ideje vagyok a nyeregben, és még mindig ugyan az a motorom van meg, mint amivel eljöttem otthonról, óvom és vigyázok rá, és eddig még nem volt vele balesetem szerencsére. Bár a legtöbbször ezt csak a vértigris véremnek, a jobb és kifinomultabb érzékeimnek köszönhettem, hiszen nem egyszer voltam rizikós helyzetben és ráadásul nem is valami óvatosan vezetek. Ha sietni akarok, akkor bizony cikázok a kocsik között és simán adom a gázt 200km/h-ig. Többször is gyorshajtottam már, de eddig sikerült elkerülnöm a traffipaxokat. Szavaimra elmosolyodik. Én nem vagyok ártatlan, elvégre vértigris vagyok, meg nekem is megvannak a magam kis stiklijei, de olyan rossz-jófiú, vagy jó-rosszfiú vagyok vagy valami ilyesminek jellemeztek egyszer. Nem nagyon emlékszem, mert mással voltam elfoglalva akkor. - Gyere legközelebb is, tudod, kell a fizetés nekem is. - Mondom neki, egy pimasz vigyor kíséretében. Végig hallgatom, amit mond és kicsit el is töprengek rajta. - Sok mindnet hallottam a helyről én is, de még nem tettem be oda a lábam, a vámpír bárok sosem vonzottak. Bár ez is egy vámpír tulajdonában van, viszont a forgalom és a vendégek vegyesen oszlanak meg, nem csak vámpírok és az őket követő rajongók fordulnak meg itt, ráadásul nem én vagyok az egyetlen kéttermészetű alkalmazott sem. – Mesélem neki. Nem olyan régen vagyok itt, de akkor is eddig azt mondhatom, nagyon is szeretek itt dolgozni, és nem csak az ingyen vacsi, vagy edzőterem használat miatt. Hanem, mert jó a légkör, és nem kell ki fogásokat keresnem, hogy telihold idején nem tudok dolgozni, akkor megoldják nekem a helyettesítést, és nincsen semmi problémám sem. -Ezt jó hallani, volt már ilyennel gondom egy pár évvel ezelőtt, akkor még kezdő voltam a szakmában és belefutottam egy hasonló esetbe, csak ott a végén én lettem lecseszve. – Emlékezetes eset volt, de jelenleg boruljon rá radír, és ne foglalkozzunk vele. - Gondoltam így a biztos, és nem fog akkor befolyásolni, bár ha jól emlékszem nem mondtam meg melyik -melyik, mert kapásból vacillálni kezdtél. – Magyarázom neki az egyik okát annak, hogy kicseréltem a szívószálakat. - Egészségedre. A másikkal mi a szándékod. – Jó lenne tudni, bár tök mind egy, mert kikért és így ki is kell fizesse, vagyis legfeljebb ha nem issza meg megmarad nekem, és akkor meghívtam magam egy vodka-narancsra. - Nem, falat még nem másztam, így fogalmam sincsen merre lehetne elindulni… - eddig még csak azzal próbálkoztam ami lent van az edzőteremben.
Vendég Vendég
Tárgy: Re: Cerberus Bár Vas. Júl. 22, 2012 10:41 am
Kibeszéltem magamból azt ami bántott, és már is sokkal jobban érzem magam. Tudom, hogy hogyan fogok ezentúl a főnököm elé, és a többiek elé állni. Nem hagyom, hogy fölbosszantsanak, ha meg mégis megteszik, akkor beszerzek egy üveg whiskyt és azzal öblögetek majd lefekvés előtt. Meg tudom, érzem, hogy az életem egy nehéz szakasza le fog zárulni, és valami jó fog következni. Muszáj valami jónak jönnie, mert ha ez így megy, nem fogom sokáig bírni. Vagy kivonulok az erdőbe és állatként élek tovább, de az tudom, nem menne, ahhoz túlságosan is kötődök az emberekhez. Nem tudom csak úgy cserben hagyni őket. De ha jobban belegondolok, még is azt tettem. Hátrahagytam a barátaimat, nem néztem vissza, nem tudom, hogy nekik milyen érzés lehetett, mikor csak úgy leléptem otthonról pár hónapja, és nem néztem vissza. Elérni sem tudtak sehol sem. Meg akartam szakítani a kapcsolatot velük? Valamiért egészen biztosan, de hogy miért, már magam sem tudom. Azt hiszem ideje lenne kicsit elutaznom innen, de nem lehet. Nem engednének el szabira, semmi képpen sem. Figyelek is arra amit Chrispin mond, meg nem is. Majd gondolok egyet, és felhajtom mind a két pohár tartalmát. Éreztem, hogy a második pohárban volt vodka is. Jól eső borzongás fut végig rajtam. Majd előveszem a táskámból a tárcámat, és oda adom Chrispinnek az italok árát, meg egy kis borravalót is, amiért meghallgatott. - Ne haragudj, mennem kell. Szia. - kelek fel, és nem érdekel, mit mondott arról, hogy a környéken szondáztatnak. Ártatlan kislány kinézetem miatt nem fogják megfújatni velem a szondát. Tudom.
//köszöntem//
Vendég Vendég
Tárgy: Re: Cerberus Bár Szomb. Júl. 28, 2012 5:48 am