Veronica Salisbury otthona

Őszintén szólva nagyon szerettem volna még az éjszaka folyamán letudni ezt az ügyet, mivel egyáltalán nem tetszett a gondolat, hogy egy farkas miatt megint máshol hajtsam álomra a fejem a kényelmes ágyikóm és szobám helyett. Solomon viszont egyáltalán nem tűnt könnyű esetnek. Az ital várt jótékony hatása elmaradt, vagy csak késett, mindenesetre a kis bundás még mindig nagyon szét volt csúszva. Egyik pillanatban gúnyolódott, a következőben pedig már vicsorgott. - Hé-hé, nyugi. A hirtelen hangulatingadozásaidtól elszédülök - mondtam neki, és még hozzátettem: - És tudod, most, hogy így belegondolok, az érdekel legkevésbé, hogy miről álmodsz. Amíg a valósággal nem kevered - Persze, azért sejtettem, hogy alapjában véve szervezett és földön járó típus, hiszen egy bérgyilkosnak észnél kell ám lennie, de, ha sértegetésről van szó, abban jó vagyok.

Egy ideig néztem őt, és próbáltam rájönni, mi a fene lehet ezzel a sráccal. Nem lehet több 25-nél, és már képzett, gyakorlott gyilkos. A lénye pedig olyan disszonáns érzéseket váltott ki belőlem, hogy teljesen megbénított. Nem tudtam, mihez kezdjek vele. Még mindig ott tartottam, ahol tegnap. Tudtam, hogy el kellene tennem láb alól, mégis volt valami benne, ami megakadályozott. Főleg most. Azért időről időre felébredt bennem a vágy, hogy bemossak neki. De nem tettem, mert már így is totál használhatatlannak tűnt.
- Igazad van, sosem lehetek benne biztos - válaszoltam elgondolkodva, majd folytattam - Akkor most ki kellene tekernem a nyakad, nem igaz? - villantottam egy alattomos kis mosolyt felé, de nem tettem semmilyen hirtelen mozdulatot.

- Hát így csekkoltál le, mielőtt megpróbáltál megölni? - kérdeztem vissza szemrehányóan, mert nem számítottam rá, hogy hosszan kell majd magyarázkodnom. Azért mégis belefogtam: - A hotelemben elkelne egy keménykezű alak, aki felügyeli a rendet. - kis hatásszünet, és folytattam is - Valójában, névleges pozícióról van szó, de munkád azért lenne. Olyasmi, amihez értesz - ~többé-kevésbé~ jegyeztem meg magamban rosszmájúan. - A pénzt, gondolom szereted. A hatalmat, a szabadságot szintén - nem részleteztem tovább, ha akarta, úgyis értette.

Mozdulatlanul figyeltem, ahogyan kiüríti a poharat, aztán pedig magamban megjegyeztem, milyen modortalan dolog a mutogatás. De ahelyett, hogy ismét szópárbajt kezdeményeztem volna, inkább csak fölényes vigyorral válaszoltam a bundásnak, és tovább üldögéltem a kanapén, tökéletes lelki nyugalommal.
Nem lett volna szabad ennyire lazán vennem a dologot, mivel nem bízhattam benne. Bármikor újra megpróbálhatott volna megölni. Bíztam benne, hogy jobban szereti az életét annál, mint, hogy ilyen ostobaságokkal próbálkozzon. Arról már nem is beszélek, mennyire nem akartam semmiféle jelét mutatni annak, hogy esetleg egy hajszálnyit is tartanék tőle. Az teljesen tönkre tenné az épp csak bimbózó kapcsolatunkat.

- Ugyan már! Nyugodtan bevallhatod, másra sem vágysz, mint az én rúzsfoltjaimra a nyakadon - reagáltam kissé kihívóbban, mint kellett volna. Látványosan arrébb húzódott a kanapén, én pedig nem tudtam kihagyni, hogy az ölébe ne tegyem a lábaimat. Elnyújtóztam a kanapén, és élveztem a kilátást. Olyan kényelmes volt így ülni. A profilja egész kellemesen festett, még ilyen nyúzottan is. - Ugyan már! A gyors meneteket még a szexben sem szeretem, nemhogy egy farkassal - folytattam az idegein táncolást. Visszaemlékeztem, milyen kevésen múlott, hogy tegnap este nem hagytam ott a fogam a Vándorban. Az aztán tényleg nem volt egy gyors menet. Majdnem megint elvigyorodtam a gondolatra, de egyelőre elég volt a mosolygásból. Helyette inkább felhajtottam a piámat. Kimentem a konyhába és előhoztam az egész üvegnyi whiskyt.

- Igen, valaki, aki napálló, és éber, mint egy...- lenyeltem egy már-már automatikusan jövő sértést - mint te - mondtam végül.
- Az alkalmazottaim nem fogják megkérdőjelezni a döntéseimet. A sértődés pedig egyéni szoc. probléma - mondtam komolyan, mivel nagyjából így is gondoltam. Egy pillanatig sem tarottam tőle, hogy valaki majd hőzöngeni kezd a dolog miatt, főleg, hogy a pozíciót a hazafelé úton találtam ki, és még fogalmam sem volt, milyen jogkört adok hozzá. Igazából nem is nagyon tudtam még, mihez is kezdek ezzel a kisfarkassal, de egyre biztosabban éreztem, hogy kell nekem.

Egy bólintással és mosollyal nyugtáztam, hogy elvállalta a munkát. Töltöttem egy újabb adagnyi whiskyt a poharainkba és felemeltem a sajátom. - Akkor igyunk a megállapodásunkra - mondtam és vártam, hogy ő is magához vegye a poharát.
- Persze, kapsz egy szobát a hotelben, ez nem lesz gond. Mindjárt intézkedem, hogy még ma éjjel használatba vehesd - ezzel a táskámért nyúltam, előszedtem a mobilom, és telefonáltam egyet. - Fél órán belül elfoglalhatod a szobát a hotelben. A recepción majd minden tájékoztatást megkapsz - világosítottam fel Rexet. ~ Solomon! Solomon a neve, jobb ha megjegyzem, ha már ittmaradt a nyakamon ~ sóhajtottam nagyot.

- Ronda?! Nem igaz, pedig annyi időt töltöttem a megfelelő árnyalat kiválasztásával! - mondtam színlelt megbántottsággal a hangomban. Nem mintha nagyon érdekelt volna a véleménye, felőlem azt is gondolhatta, hogy én vagyok az angol királyné, vagy éppen az ördög lánya. Csak néhány személy létezik, akiknek adok a véleményére, és Rex nincs közöttük. Ezt nem kötöttem az orrára, inkább csak gondolatban jegyeztem fel magamnak.
Kényelmem nem tartott sokáig, mert a kis bundás úgy döntött, nem kér a szexi lábaimból. - hát, Bundás, ez már csak a te bajod... pedig nem sűrűn látsz ilyen jó lábakat - mondtam vidáman, majd teljes lelki nyugalommal visszapakoltam a lábaimat az ölébe. Nagy kísértést éreztem, hogy orrba rúgjam, csak úgy finoman, nőiesen, de nem akartam újabb birkózást. Valahogy ma nem arra voltam hangolva. A komplikációktól mentes szexről alkotott véleményét én is osztottam, de szavak helyett tettekkel reagáltam. Vámpírgyorsaságomat kihasználva váltottam testhelyzetet. Egy szempillantás múlva már fölötte térdeltem a kanapén, térdeim csípője két oldalán, és arcom egészen közel került az övéhez. A füléhez hajoltam, és érzékinek nem nevezhető hangon ismételtem egy korábbi mondatomat: - Ne is álmodj róla, Kisfarkas - Hacsak Solomon nem próbált megállítani, a következő pillanatban már a konyha felé sétáltam, és a whiskeys üveget szorongatva tértem vissza a nappaliba.
Mikor végre ismét töltve voltak a poharaink, átgondoltam az üzleti megállapodásunkkal kapcsolatos kérdéseket is. - A kíváncsi kisfarkas hamar megöregszik - húztam el a szám a sok kérdés hallatán, de aztán mégiscsak válaszoltam. - Nos, ha tudsz diszkrét és lenyomozhatatlan lenni, akkor igen. És igen, visszakapod a fránya játékfegyvereidet is. A szobád az első emeleten lesz, a jogköreidet pedig majd kialakítjuk egy alkalmasabb időpontban. De ezek miatt nem kell aggódnod. Nem áll szándékomban korlátok közé szorítani egy ilyen tehetséget, mint te - jegyeztem meg, hangomban enyhe éllel.

- Méghogy ronda?! Ronda?? Eszement, trendetlen bundás! - tudtam, hogy csak bántani akar, így félig viccesen, félig komolyan reagáltam. Nagyon morcos tudok lenni, ha az ízlésemet kritizálják. Mert ugye a külsőm az olyan, amilyen...nem tehetek ellene. De az ízlésem! hahh!... Most mégis inkább a képébe vigyorogtam, annak ellenére, hogy továbbra is szívesen szájba rúgtam volna. Úgy gondoltam, egy-két hófehér fogacska elvesztése észhez térítené kedvenc ágyelőnek való bundásomat. Talán még épp időben, mivel az én türelmem is véges.

Rex további gúnyolódása sem igazán hatott meg, sokkal inkább amit tett. A karmolások szinte azonnal begyógyultak, de a harisnyámnak lőttek. Hirtelen, csak egy rövid pillanatra ugyan, de elöntötte a vörös köd az agyamat, és az előző sértéseket megbosszulandó gyengéden és elegánsan szájba rútam a szöszit. Ezek után nem is csoda, hogy a kanapén landoltam, miután túlságosan is közel férkőztem hozzá. Villámgyorsan pattantam fel és léptem a farkas után.

- Igazi irritáló kis szőrgolyó vagy te, Solomon - mondtam neki, miután a szófáról felpattanva előtte teremtem és ujjaim a nyakára fonódtak. Nem szorítottam túlságosan erősen, épp csak annyira, hogy a levegővétel nehezére essen. - Tudod, én igazán igyekszem kedves lenni, de tőled még a dalai láma is idegrángást kapna - vetettem még oda lenéző vigyorral, és egy hirtelen mozdulattal lenyaltam az szája sarkából lustán csordogáló vért. Ez egy afféle ösztönös reakció volt, amit talán nem kellett volna megengednem magamnak, de olyan jól esett! Ahogy megízleltem a vérét, még az is megfordult a fejemben, hogy szárazra kellene szívnom őt. Fincsi lenne, és egy halom gondot meg melót megtakarítanék vele....

Eleresztettem őt, néhány lépéssel már ismét a kanapé másik oldalán voltam, a táskámmal a kezemben. Kinyitottam és a tartalmát a földre szórtam. Nem is volt benne semmi más, csak a Solomontól elvett apróságok, fegyverek. - Tessék, itt vannak a kis játékaid. Leszámítva a kocsikulcsodat. Azokat sehol sem találtam, úgyhogy mehetsz gyalog. Vagy ha gondold, segíthetek repülni - mondtam gonosz vigyorral és a viszkis üveget felkapva hátat fordítottam Rexnek, majd eltűntem a fürdőszoba ajtaja mögött.