Felvonók

A Hotel Hades liftjei.

//Előzmény: Hotel Hades - Konditerem//


-Erre lett volna egy tippem. – Jegyzem meg neki. – Szóval sok bajjal járnak? – Kérdezem vissza és egy félmosoly is megjelenik a szám sarkában. Ha így van akkor azok az emberek akik rendelkeznek tündér felmenőkkel igen csak érdekesek lehetnek, amiről érdemes sokkal többet is megtudni.
Nem tudom Nika mit akart ebből az egészből kihozni, de annyi már teljesen biztos, hogy ő is nyakig benne van a dologban. Érzem az illatán, hogy már neki sem csak játszadozás ez az egész. Szóval nem csak nekem mozgatta meg a fantáziám ez a kis szócsata és kis incselkedés a másikkal. De ugyanakkor nagyon is élvezem, és nem szeretném, ha egyhamar vége lenne. Ritkán van dolgom intelligens nőkkel, akik veszik és vissza tudják dobni a magas labdát, és nem vetik azonnal magukat hanyatt.
- Még nem döntöttem el, hogy fent vagy lent. Bár a múltkori kis ismeretségkötést kissé felületesnek érzem, tekintve, hogy a Nap sürgetett. De ahogy így gondolkozom, úgy érzem, most érdemes lenne egy más témával kezdeni, lehet, úgy érdekesebb lenne. - Ködösítettem egy keveset? Lehetséges, de szerintem igen is érteni fogja mire is célozgatok neki. Hiszen eddig is remekül levette még a magas labdáimat is.
Haja súrolta az arcom, mikor átbújt a kezem alatt az ajtónál, hiszen kicsit lehajoltam. Kellemes volt az illata, finom és tiszta.
- Lifttel? – Kérdezem vissza egy pimasz mosollyal az arcomon. - Hmm.. érdekes szerkezetek, hajlamosak megállni két emelet között, ha odabent nagy az izzás. – Mellette megyek, és könyököm, hozzá súrlódik a felkarjához, mert zsebre tettem a kezeim.
Mögötte lépek be a kis kabinba, ami most nagyon is szűkösnek tűnik, különösen, hogy a levegő is gyorsan fogyni érződik, holott ez nem igaz. Direkt úgy lépek, hogy neki súrlódjak, és ha meg akarja nyomni a gombot, akkor bizony belém fog ütközni, mert elég sok helyet elfoglalok a térből. Végül, mikor megnyomná a tetőszintet, akkor gyorsabb vagyok és az oldala mellett elnyúlva nyomom meg én a gombot. Természetesen ezzel megint csak hozzáértem.

Tetszett az egész helyzet, mind a ketten kétértelmű megjegyzéseket tettünk, vagyis így kezdtük el, és utána az lett belőle, hogy lassan minden mondatunk már csak ebből állt. Külső szemlélő szerintem már meg sem értené, miről is beszélünk, hiszen nem csak annyira kétértelmű már minden, hanem mert már egészen másképpen szólnak a válaszok is, amit ha valaki nem tudja a mögöttes tartalmat, nem biztos, hogy az előzőhöz tudja kapcsolni. De azt hiszem, jobb, ha ebbe most nem megyek bele.
- Fent… azt hiszem határozottan igazad van, onnan haladni lefelé sokkal érdekesebb és több is lehet a látnivaló. – Ha nem annak lenne szánva aminek, akkor akár, még azt is lehetne hinni, hogy a szállodáról beszélek. Viszont vannak szavak és mondatok, amik nem csak azért jók mert kétértelműek és lehet velük játszani, hanem azért is, mert más nem tudja mi van mögötte.
- A tetőtéri medencék, az egyik legjobb dolgok. Kellemes a víz és a levegő is. Ideális arra, hogy felújítson az ember egy hébe hóba kötött kis ismeretséget és behatóbban tanulmányozhasson…. – Többet nem mondok, a mondatom is félbe hagytam, kezdtem úgy érezni, hogy részemről túl sok a szöveg.
- De az sem mind egy, hogy bepánikolt és azért, vagy, mert a helyzet olyan, hogy nem is vette észre. Túl nagy volt a forgolódás… - Szándékosan érek hozzá. Ez is egy olyan kis játék mint a kis szócsatározásunk, ami már nem is csatározás, vagyis egy bizonyos értelemben még mindig az. Férfi és nő szócsatája.
Fogainak kivillanása morgást váltott ki belőlem, de mivel nem a nyakam célozta be, így elhalkultam. Sokkal, jobb dologgal voltam elfoglalva, mikor a hajam a kezében volt és magához húzott, mint sem, hogy morogjak. Ennek köszönhetően hasonló mohósággal csókoltam vissza őt, és saját tompa fogaimmal haraptam az ajkait. Ő a vállamba kapaszkodott, én a derekát és a fenekét fogtam és szorítottam magamhoz, majd megmutattam neki mire is céloztam korábban és a kapcsolótáblának nyomtam, amivel elértem, hogy két emelet között meg is álljon a lift. Most már két kézzel nyúltam a feneke alá, és emeltem meg, hogy ne kelljen lehajolnom hozzá, és amúgy is így volt a megfelelő magasságban.
Fel kellene jutnunk a medencéhez, mert a lift túl szűk, vagy nem is a lift lenne szűk? Elfordultam a táblától vele, és most én vetettem a hátam a falnak.

A tetőtéri medence egy igazán lenyűgöző találmány, különösen a nyári éjjeleken, mikor is odafönt hűs a levegő, kellemes a víz, és igazán ki lehet élvezni a medence adottságait, persze akkor a legtökéletesebb, ha nincs más csak azok akiknek ott van dolguk. Ezt lehet úgy is érteni, hogy csak egyvalaki tök egyedül úszik, vagy akár párban… vagy… hmm… a fantáziátokra bízom.
- Igazán hasznos tud lenni… vagy inkább érdekfeszítő? Netán élvezetes? – Húzom egy kicsit ezzel. Ám nem sokáig beszélhettem, hiszen hamarosan a szavakat tettek váltották felé, és ha elhagyta valami hang a torkunkat, akkor az csak sóhaj vagy nyögés lehetett.
Reméltem is, hogy nem fog visszakozni a morgásom miatt, pontosabban, hogy nem hagy itt. Mivel ha nem harapni akar, akkor nem kell visszahúzódnia, se neki sem pedig a fogainak, de ha a nyakamra pályázik, akkor jobb, ha figyelmeztetésnek veszi.
Viszont nem arra pályázott, így semmi gondom nem volt, és én is követelőzően és mohón csókoltam őt, nyelvem az övével játszott.
A lift kicsi, de épp elég hely van ahhoz, hogy gyorsan elmerülhessek benne, de a medence gondolata sokkalta csábítóbb volt, így elengedtem bal kézzel a fenekét, és rácsaptam a gombra, hogy a lift tovább haladjon felfelé, mert nem itt akarom véghezvinni, amire mind a ketten vágyunk, pláne, hogy itt kamera is van. Én pedig nem szeretem a közönséget.
Az ingem nem volt teljesen begombolva, így bőven hozzám férhetett a kis mohó vámpír, még ő a nyakammal foglalatoskodott, én addig megtartottam őt, és viszonoztam neki a nyak csókokat és a finom kis harapásokkal színesítettem azt.
Majd egy pillanat múlva kis zökkenéssel megállt a lift, és feltárult az ajtaja, így megütötte a fülem az emberek beszélgetése és kacagása. Oké, nem mind volt ember, de így egyszerűbb volt kifejezni magamat. Szerencsére nem láttak be, hogy mi épp mit is művelünk odabent, de mi ketten kitűnően halhattuk, hogy a medence nem üres, és így a tervünk meghiúsulni látszik.
- Inkább vagy tíz személy lehet most közöttünk… - jegyzem meg neki fintorogva és a hangokra fülelve. Fenekét nem engedem el, még mindig megtartom, őt és most fordulok vele, csípőm az övének nyomom, és így támasztom meg magunk, és őt a lift falán, majd kidugom a fejem, és kinézek.
- Tizenkettő, hogy pontos legyek. – Morgom rekedten, tekintve, hogy a vágy kellőképpen elöntött, és nagyon nem tetszik annak az eshetősége, hogy nem kapom meg amit akarok.

A liftben izgalmas dolog lenne csinálni, de engem az itt lévő kamerák erősen frusztrálnak, így ennél tovább nem vagyok hajlandó menni, mint mait itt produkáltunk. Ebből kifolyólag még jobban be vagyok zsongva a medence lehetőségére. Amúgy is szeretem a vízben, és a vizet is szeretem, vértigris lévén lehet jobban is mit az átlag emberek. Nem kis önuralom kellett ahhoz, hogy ne teperjem le ott helyben, - még a frusztráció ellenében is. – Mikor az ingem alá nyúlt, és ahogyan nekem dörgölőzött, mikor a lábait a csípőm köré fonta. Szinte eszemet vesztettem a vágytól.
Nem tudom milyen rossz egy nőnek, ha nem kapja meg az áhított kielégülést, de nekünk, pasiknak írtó sz*r. Majd szétfeszít a vágy, és nem kapom meg az enyhülést, most mivel tizenkét személy áll köztünk és a medence között. Láthatólag Nika nem zavarja el őket, az agyam ugyan ködös, de valahol tudok gondolkozni, igaz lassan és vontatottan. Fizető vendégek és belőlük él meg, így nem zavarhatja el őket csak úgy. Sz*r ügy nekünk, a liftben én nem csinálom, mert nem akarom magam viszont látni a youtube-on.
- Valahogy úgy… - Morgom neki válaszul, mivel a pokolba kívánom a vendégeket, hogy pont miattuk nem kapom, meg amit akarok. Kiéreztem a lemondást a hangjából, tehát nem megyünk máshova, szóval szenvedni fogok, igazán remek. Vagy keresek mást, aki enyhülést ad, vagy marad a zuhany és a markom. Az első eshetőség sokkalta szimpatikusabb.
Veronica eltávolodott tőlem, így én is az egyik sarokba húzódtam, az ingem kihúztam a farmeromból, és így hagytam, valamennyire takarja a csípőm. Sajnos a bőrdzsekim sem elég hosszú, mivel motorozáshoz van tervezve.
Eddig magam elé néztem, a hátam mögött tartva a kezeim, de most felnézek Veronica szemeibe. Igazán segíthetne az én helyzetemen, hiszen van mit nézni rajtam. Így meg nem szívesen megyek ki az emberek közé… sz*r ügy nekem.

Azt a kevés időt amin hátra volt a Nap felkeléséig igen csak másként terveztem eltölteni, sokkal érdekesebben mint ahogyan sikerült. Mikor hárman voltunk, akkor nem volt elég időm rá, hiszen Chloe úgy döntött, hamarabb fejezzük be, mert a hajnal akkor is nagyon szorosan a nyakunkban lihegett. Bár ez engem nem sokban érintett, inkább csak nekik okozott némi problémát, mivel ők azok, akik bealszanak, ha felkel a Nap.
Sajnos a medencénél voltak, ha még csak egy vagy két ember lett volna, akkor megoldom a dolgot valahogyan, talán Nika is, de mivel két tucat gazdag és jól fizető vendég terpesztett és nevetgélt a vízben így nem volt mit tenni, maradtunk a liftben és marad a legközelebb. Ennek kicsit sem örültem, hiszen igen csak felajzott állapotban vagyok, és így nem valami kellemes keresztülmenni a tömegen, vagy épp a vezetésre koncentrálni, mivel nem itt akarok aludni, hanem a saját otthonomban. Ráadásul a nőkkel ellentétben nekem ilyenkor van mit takargatnom, vagy közszemlére tennem. Viszont én nem szeretem, ha ilyen miatt bámulnak meg, és akárhogyan is igazítom, az ingemet az nem akarja rendesen eltakarni a csípőm. A bőrdzsekim ugyan magam elé foghatom, hogy azzal takarjam, de az nem fog túl természetes gesztusnak tűnik, így kifejezetten hálás vagyok, hogy Nika megállítja a liftet.
- Valahogy úgy. – Morgom visza rekedt és mély hangon. A vágy még mindig tombol bennem, így inkább nem nézek a vámpírra. Le kellene, hűtsön ez a szó, nem? De nem működik, mivel nem a vérszopót látom benne, hanem a kívánatos nőt. Aztán felkapom a fejem mikor nevetni kezd, és én is elmosolyodom. Tényleg elég idióta ez a helyzet.
-Abszúrdnak nem mondanám, de elég idióta helyzetben vagyunk. – jegyzem meg neki, miközben ellököm magam a lift falától, és kinyújtózom, majd rendbe rakom az ingemet, azaz, begombolok rajta pár gombot, de nem túl sokat, csak nem akarom a hasam is villogtatni, most, így ebben az állapotomban, inkább felfele nézzenek az emberek és ne lefele.
- Szavadon foglak, legközelebb zárad le a medencét, ez nem fair, hogy elhúztad az orrom előtt a mézes madzagot. –Incselkedek vele, majd megnyomom a liftindító gombját, magam elé fogom a bőrdzsekim, úgy igazgatom, hogy ne legyen olyan feltűnő. Lassan de biztosan, csillapodok. Nika elé lépek, mikor zökken a lift, csak azért is elkapom és megcsókolom, megharapom az ajkait, majd elszakadok tőle és mikor nyílik, az ajtó akkor távozom.

//köszönöm az izgalmas játékot //

Folytatás a Recepcióról


-Csak arra vigyázz mit is kíváncsi, mert némelyik visszaharap. – Mondom neki pimasz mosollyal a képemen, aztán már mentem is a liftek irányába. Nagyon is jól tudom, mivel hívhatom fel magamra a figyelmet, és az adottságaim is kihasználom.
Szűkszabású csípőnadrágot viselek, fekete övvel, bár igaz, ami igaz talpig feketében mozgok, hiszen ez itt az egyenruha színe.
Minek kellene sietnem a liftig? Amúgy is pár szó néhány törzsvendéggel és az új emberrel az oldalán csak jót tesz az üzletnek és nekem is több borravalót eredményez, mikor munkába állok, szóval igen is felveszem a széles mosolyt és incselkedem néhány vendéggel, vagy flörtölök, aki olyan annak meg csak bókolok. Hiszen minél jobban elérem, hogy engem akarjon annál több pluszt fog nekem adni. Az üzletnek is nekem is jó, és az embernek is, mert simogatva lett az egoja, és nem utolsó sorban az enyém is.
Az egyik lány int, hogy hajoljak már közelebb, mert valamit bizalmasan akar közölni, engedek neki, és kapok egy névjegyet és egy felhívást keringőre.
Azután ballagok csak tovább a felvonók felé. A gomb megnyomása utána néhány pillanat múlva Nika is befut és hozzám is intézi szavait.
- Neeeeemmmm….- közelebb hajolok – egy tigris nem visel fürdőnacit… - Használom az ő szavait, és közben vigyorgom is. És tényleg nem szoktam semmit viselni mikor pancsolok, maximum a csíkos bundámat, ha épp állati alakomban hódolok ennek a kedvtelésemnek. Mert úszni szeretek, leginkább élővízben, ami tiszta.
-De kétlem, hogy szemérmeskednem kellene… vagy ez az új munkaköröm, a medence mellett Bermudában szambázni? – Szekálom meg egy kicsit, csak azért, hogy érezze a törődést.
Mögötte léptem be kissé lemaradva, és leplezetlenül megbámultam a fenekét, épp itt az ideje befejezni, amit korábban elkezdtünk. Ó nagyon is itt az ideje!
Elhelyezkedem a lift másik sarkában és onnan vizslatom őt ragadozó tekintettel. Felnézek a plafonra és megnézem magamnak van-e megfigyelő biztonsági kamera.
- A múltkor nem mondtad, hogy van-e valaki aki figyeli mi történik a liftekben… szóval van közönségünk? – Kérdezem tőle.

Nika mögött léptem be a liftbe, a látszat fenntartása érdekében, illetve, hogy szemérmetlenül megnézhessem őt magamnak hátulról. Igazán formás a feneke, így meg, hogy mögötte vagyok, nézelődhetek kedvemre, illetve, a látszat is megvan, hogy munka megbeszélés, vagy tényleg bünti van a dologban, meg ugye ott a főnök alkalmazott viszony is.
Odabent válaszoltam neki, és nem csak az ő arcáról, de az enyémről is le lehetett olvasni az éhes kifejezést.
- Nem is tangózni akarok veled, ha az kell, akkor rossz mixernél kopogtatsz. – válaszolom neki, nagyon is sokatmondó arckifejezéssel a képemen. Nem véletlenül álltam meg a másik sarokban, vannak még elég intenzív emlékeim a legutóbbi liftezésünkről, és akkor épp túl forró volt idebent és nem akarok megint abba csöppenni, hogy idebent túl forr a levegő, de odafent megint csak koppanunk, és utána meg megint dzsekivel a kezemben ballaghatok el. Szóval addig is maradok itt, még biztossá nem válik, hogy nem fogunk koppanni.
- Remek… - felnézek, és belenézek a kamerába, most biztos nem fognak néznivalót kapni, nem úgy, mint a legutóbbi alkalommal. Azután kaptam kis ciccegést a biztonságiaktól, de az óta már kihűlt a dolog.
Mikor felhívja a figyelmem arra, hogy a hátam mögött van az kezelő panel, akkor benyomom az ajtózáró gombot, majd a tetőtér gombját, és nézem, ahogyan becsukódnak végre az ajtók.
- Mellesleg remélem, rajtad sincsen fölösleges bikini…. – szúrom oda neki, miközben a falnak dőlök, és a kezeim, lazán a farmer zsebébe akasztom. Közben végig mérem őt, ragadozó tekintettel. Jobb lesz ha maradunk a sarokban mind a ketten különben lesz mit nézniük a srácoknak.

//folytatás : Hades - Tetőtér//