Would you like to react to this message? Create an account in a few clicks or log in to continue.
A nagysikerű könyv-és televíziósorozat, a True Blood világában játszódó fórumos szerepjáték. Csatlakozz, játssz te is velünk! Hidd el, jó móka lesz!
A Staff
Nika
Lorna Doone
Jesse Caine
Belépés
Welcome
Üdvözlünk a True Blood frpg-n!
Ha harapásra vágysz, vagy esetleg te harapnál meg szívesen másokat, rajta! Regisztrálj és játssz te is velünk! Legyél vámpír, vérfarkas, tündér, boszorkány vagy egyszerű ember, Louisiana örömmel befogad téged is.
Apró, hangulatos kis hely a városka szívében, a játszótérhez közel. Az emberek imádják, mert mindig van valami különleges fagyi, öntet, vagy kehely, amivel Penny elvarázsolja a gyerekeket és felnőtteket egyaránt.
- Nem kicsit sem. Utálok vásárolni, és halogatom, ameddig lehet, így az első alkalmas darabot viszem el mindig. Lehet nem a legjobb elgondolás, de akkor is utálok vásárolni. – Megvonom a vállam. Ilyen vagyok és kész, ezen nem is akarok változtatni, már az is tömény kín és kényszer ha el kell mennem venni egy másik farmert vagy valami mást amit próbálni is kell. Akkor aztán nagyon tudok szenvedni. - A várost körülvevő területet már bejártam, a temetőt is ismerem és az erdőt is, ami körbeveszi a házainkat. Apropó, mit lehet tudni a vámpírról, aki a másik szomszéd? Milyen a modora, harapós vagy nyugis? – A vámpírokkal semmi gondom sincsen mivel épp egynek dolgozom, és egészen össze melegedtem vele, de nem tartósan, amolyan se veled se nélküled, néha összegabalyodunk, és elvagyunk de a magunk útját járjuk maximálisan. Szóval nincs, bajom az agyarasokkal még nem akarják a vérem, olyankor ideges leszek, és ha egy tigris felhúzza magát?! - Azt hiszem, benézek majd a munkahelyedre, többen állították, hogy jó hely. - Megeresztek felé egy sármos mosolyt, amit úgy jellemeztek többen is, hogy ettől a nők a bugyijukból lépnek ki. – Aztán fizetünk, és távozunk. A korábban elhangzott nevetését is csak megmosolyogtam, és közelebb somfordáltam hozzá. Szenvtelenül flörtölök vele.
A fagyizó nem valami nagy, de az illatok nagyon jók, amik onnan jönnek ki, így megállok előtte és beleszimatolok a levegőbe. Igen itt is vannak, a kedvenceimből szóval jónak ígérkezik a hely. Aztán kapcsolok, hogy nem természet feletti lénnyel vagyok hanem egy emberrel, így rásandítok észrevette-e amit az előbb csináltam.
Vendég Vendég
Tárgy: Re: The Penney IceCreamery Csüt. Júl. 19, 2012 12:39 am
- Mint, ahogyan a legtöbb férfi. - eresztek meg felé egy tündöklő mosolyt. Nekem nincs különösebb problémám a vásárlással, az emberekkel, akik vásárolni járnak, már sokkal inkább. A "fogyatékosságom" miatt gyakran azzal van tele a fejem, amit nekik kell megvásárolniuk, és nem pedig azzal, amit nekem kellene. Vagy olyasmikre gondolnak vásárlás közben, amik enyhén szólva sem tartoznak a vásárláshoz. Persze a Merlotte's-ban még gyakrabban vannak az embereknek olyan gondolataik. Az évek alatt megtanultam kezelni és úgy tenni, mintha meg sem kottyanna, hogy valaki épp a hátsómról, vagy a cicimről fantáziál megállás nélkül. Így viszont elég nehéz a saját bevásárlólistámra koncentrálni, amikor az üzlet közepén a vásárlók éppen másfelé kalandoznak gondolatban. Elindulunk a pénztár felé. Ezek szerint a környéket már bejárta. Nem is csodálom, hogy előbb a város nyugisabb részeit ismerte meg. Na nem mintha lennének Bon Temps-nak zűrös részei, mert nincsenek. - Őszintén szólva nem tudom milyen. Egyszer találkoztunk eddig, de csak futólag. Nagyon izgatott voltam, mert Bon Temps-ban eddig még sosem járt vámpír, és amikor megláttam valahogy tudtam, hogy ő az. Eddig viszont nem volt lehetőségem jobban megismerni. - jó lett volna kicsit jobban is megismerni. Nagyon kíváncsi vagyok egy igazi vámpírra. Emlékszem mikor a nagyival épp a tv-t néztük és bejelentették, hogy a vámpírok léteznek és itt az ideje, hogy előbújjanak a rejtekükből. Nagyon megdöbbentünk, emlékszem aznap éjjel nem is tudtunk elaludni, csak beszélgettünk a nagyival erről az egészről. - Te ismersz vámpírokat? Azt hiszem, ha vámpírok léteznek, akkor más csodás lények is lehetnek még, csak nem tudunk róluk. Te mit gondolsz? - érdekel, hogy ő ismer-e vámpírokat és ha igen, mit is gondol róluk. Én csodálatosnak tartom őket. Persze tudom kicsit fura, hogy szerintem más lények is létezhetnek, de végül is miért ne? Ha vámpírok vannak, akkor miért ne lehetnének más mesés lények is a Földön?! - Ez kedves, persze gyere bátran! - eresztek meg felé még egy széles mosolyt, és közben nagyon is remélem, hogy aznap dolgozni fogok. Ahogy a munkatársnőimet ismerem tuti mind azonnal ráhajtana. Sokszor elég zavarba ejtő, hogy mennyire is nyomulnak a csajok, ha új pasi érkezik a városba. Aztán rám mosolyog, de úgy, hogy attól majd kiugrik a szívem a helyéről, nő vagyok én is na. És ez a mosoly.... Kedvem lenne egyet hosszan felsóhajtani, de megállom és nem teszem. Ennyire azért nem akarom, hogy egyértelmű legyen a dolog. Igyekszem nem belepirulni a saját reakciómba és inkább a kasszára figyelni. Túl esünk a fizetésen és átsétálunk a fagyizóba, amiről már korábban is szó volt.
A fagyizóba lazán betrappolok, csak az tűnik fel, hogy Chris eltűnt mellőlem. Hátrafordulok és olyasmit látok, ami több, mint meglepő. A fagyizó előtt ácsorogva... szimatol??? Hát ez meg....? Na jó, nem tudom tovább megállni, hogy ne "hallgatózzak" bele kicsit. Az eredmény azonban több, mint nagyon meglepő. A gondolatai ködösek, nem olvashatóak. Olyanok, mint a főnököm, Sam gondolatai. Igazság szerint csak az ő gondolatai ilyenek. Már akikkel eddigi életem során találkoztam. Persze nem mindenki gondolatai egyformák, az emberek nagyon is különbözőképpen gondolkodnak. Vannak akik olyanok, mint egy rádióadó, megint mások képekben gondolkoznak, és olyanok is vannak ezek szerint, mint Sam, aki sokszor illatok formájában gondolkozik. Érdekes. Illedelmesen megvárom, amíg magától bejön, nem dörgölöm az orra alá, hogy mit láttam az előbb, nagyi nem úgy nevelt, hogy az embereket kellemetlen helyzetekbe hozzam, ha valami furát látok. Főleg mivel sokkal több fura dolgot "hallok", mint látok. Ilyenkor felkerül az arcomra egy kissé feszült, de annál szélesebb mosoly, ami ilyenkor letörölhetetlen. Aztán a fagyis pult előtt álldogálva döntöm el, hogy mit is szeretnék. - Egy gombóc citromot és egy erdei gyümölcsöt szeretnék. - mondom el a lánynak. Tölcsérbe kérem, mert úgy jobban szeretem, mint kehyelyből kikanalazni.