Parkoló és sikátor

Jó pár napja már, hogy eljöttem NewYorkból. Az ottani srácokkal jól össze is balhéztam. Nem mintha érdekelne. Egyszerűen nem megy. Már a V se segített azon, hogy önmagam legyek. Na nem mintha ezt a vámpírvére kéne bíznom. Ha valahogy le tudnék szokni, hálát adnék én bárkinek. De egyszerűen nem megy. Próbáltam, de… Nem vagyok elég erős hozzá.
Az ottani srácok már teljesen kiborítottak. A gyakorlás nem megy, a zene pocsék, és olyanról, hogy ritmustartás még hírből se hallottak. Attól, hogy rock, még nem kell szétverni mindent. Mivel többnyire a suliban voltam, vagy próbán, így társasági életem szinte teljesen megszűnt. már a nők se vonzottak. A zene se. Csak a V tudott még belőlem valami érdeklődést kiváltani. Visszasírom az elmúlt éveket a Road-dal. Na az ütős banda volt! Jesse-vel az élen!
Talán éppen ezért nem is furcsa, hogy nekivágtam, hogy felkeressem. A nyomozó, akit felbérelem ide küldött, azt mondta itt van Jacksonban és egy Running Wolf nevű bárban dolgozik. Hát mit ne mondjak, itt vagyok. A városban, a bár előtt. Egy gitárral és a cuccaimmal teli vászonzsákkal. ég házat se néztem, hogy lepakoljak, egyenesen ide jöttem.
Megkerültem a bárt, de valahogy bemenni nem volt humorom. Viszont erősen érzem, hogy Jesse itt van. Vagy volt, de az illatát érzem. Hátul a parkolóban is körülnézek, majd várok egy kicsit. Kissé ideges vagyok. Mit kissé, rohadtul ideges vagyok! De úgy döntöttem, hogy amíg nem beszélek vele, nem nyúlok a V-hez. Ennyit ki kell bírnom. Reggel már így is bevettem egy adagot. És így is ég a pofámról a bőr. Ha megtudja, hogy drogozok, nem tudom, mit fog mondani, de meg kell tudnia. És remélem, megérti.
Várok egy kicsit, aztán mikor kijön valaki a bárból odamegyek hozzá, és megkérdem tőle, hogy Jesse itt van-e. Az igenleges választ követve megkérem, hogy küldje ki. Elég a várakozásból. Most, vagy soha!

Dominic Jensennek

Elég nyűgösen ébredtem fel ma, az idő lehűlt, és Rose megint eljátszotta azt, hogy lerúgta a saját takaróját és az enyémet vette el. Kezdem unni, hogy utána szenvednem kell, a visszaszerzésével még fel nem ébredek. Utána meg szedhetem fel a földről az ő kis rózsaszín takaróját, mert addigra már, mint egy hernyó belecsavarta magát az enyémbe.
De ez mostanra már teljesen mind egy, a munkahelyemen vagyok bent és nyitásra készülünk. A tegnapi takarítás után még egyszer rendet teszünk, én épp a pult rám eső részét törlöm le, egy fél órája vagyok még csak bent. Nem olyan rég még a pakolóban álltam kint Cole-al és cigiztünk, de most már teljes figyelemmel készülünk a nyitásra, ahogy hallom már vannak vendégek a bár előtt legalább is a lányok beszámolója alapján.
Mikor elkészültem a dolgommal, hátra mentem, hogy a pultos kollégával együtt feltöltsük a pia készleteket, a mai napon érkezett friss szállítmánnyal, a sör mindig elfogy az éjjel végére, így azt minden nyitás előtt a raktárból újra kell töltenünk, de van pár rövid ital is, ami hasonlóan népszerű. Az utolsó üveget pakolom be a hűtőbe, mikor az egyik csapos szól, hogy kint egy pasi engem keres, gitártokkal a hátán és egy vászonzsákkal.
- Mindjárt kimegyek. – Mondom Luke-nak, és közben hátra megyek az öltözőhöz, hogy kivegyem a cigim és az öngyújtóm is, még megnézem ki és mit akart tőlem, addig elszívok egy szál cigit, mert az este kilences nyitás után éjfélig nem lesz cigi szünetünk.
Kifelé menet összefutok Megannal az egyik felszolgáló lánnyal, aki puszival köszön nekem, és viszonzom is ezt, Rose, ő és én jóban vagyunk, sokszor közösen megyünk haza egy darabon vagy bulizunk egy kicsit a szabadnapjainkon.
Kilépek a hátsó ajtón és körbenézek, hogy hol is lehet az ember, aki engem vár, aztán kiveszem a cigit a számból, és jó alaposan megnézem magamnak az egykori szobatársamat.
- Dominic?! – Kérdezek rá meglepetten aztán végül vigyorogva üdvözlöm, régi cimborámat.
- Te mi a francot keresel itt? – Kérdezem tőel, és most már megérzem idegességét is. Felvonom az egyik szemöldököm, és kérdőn nézek rá.

Az egész napom már paprikás volt. Főleg azért, mert tudtam, hogy ma ha törik, ha szakad, akkor is beszélek Jesse-vel. És most itt vagyok. Mit ne mondjak, nem sokat aludtam az éjjel. Reggel is már az ideg ébresztett fel. Magamhoz mérten túl korán keltem, ráadásul még csak a telómat se kellett beállítanom. Ennyit erről.
Most is majd szétvet az ideg. Egész nap futkostam, járkáltam, hogy lenyugodjak, lecsillapítsam magam, de amint eszembe jutott, hogy mire készülök, ismét kezdhettem a kilométer hiányom leamortizálását. Mintegy hiába.
Itt a parkolóban is alig tudom magam egy helyben tartani. Lehet, hogy rá kéne szoknom a cigire? Na ja! Hogy már két irányból legyek függő. Már csak az hiányzik! Egyről is elég lesz leszokni. Mikor megjelenik a gyerek, és beküldöm az üzenettel be is megy.
Az a pár perc várakozás is, amit kint töltök, a csillagos égig emeli vérnyomásomat. Ismét járkálni kezdek. Nem tudok lenyugodni. Fel-alá sétálok, és már azon vagyok, hogy inkább elhúzom a csíkot, mikor a hátam mögül meghallom a nevemet, méghozzá egykori cimborám hangjával. Megpördülök, és vigyorogva nézek rá.
- Hé! Jesse! Mi helyzet öregem? – indulok el felé, majd megállok előtte és magamhoz ölelem, közben megveregetem a vállát. Az hogy látom sokkal megnyugtatóbban hat rám, mint gondoltam. És ez azért nagyon kellemes meglepetés még számomra is.
- Francot nem keresek én soha, az mindig megtalál engem. – közlöm vele – Te viszont úgy leléptél haver, hogy csak lestem. Szóval jöttem megnézni, hogy mit alkotsz errefelé. Meg különben is. Unalmas volt New York a Road nélkül.

Nagyon úgy fest, hogy ma is pörgős este elébe nézünk, már most sokan vannak a bár előtt, és ahogy közeledik a nyitás ideje úgy egyre többen jönnek. Pedig nem tudok róla, hogy valami extra nap lenne ma, aztán rájövök, hogy valami meccs lesz, és emiatt jönnek annyian. Sokaknak szokása bárokban tölteni az időt még a többiek otthon őrjöngenék a tévé előtt. Ami csak azzal egyenlő, hogy ma sokkal több hölgy vendégünk lesz, mint általában szokott. Engem mondjuk nem zavar, sőt tudom díjazni az ilyen estéket, mert a spicces vagy részeg nőkkel, sokkal könnyebb, mint a férfiakkal.
Az alak, aki a parkolóban áll nagyon is ismerős és a gitártok is összetéveszthetetlen, ez Dominic, csak neki van ilyen vacka, amit méregdrágán terveztetett annak az akusztikus kis vacaknak, aminek a pengetése közben írta mindig a Road dalszövegeit.
Elgondolkozom, azon mit is kereshet, pont itt ez a város nem olyan hely ahova el tudnám képzelni, noha Jackosn tényleg szép és főváros is, de Dom-ot előbb képzelném el a pörgő New Orleansban.
- Nem sok… dolgozom…. – viszonzom a baráti ölelést és vállveregetést. – De az jobban érdekelne, mit keresel te itt? – Nézek rá, és figyelem őt, valami nem stimmel vele, ebben biztos vagyok.
- Egy napom volt csak kiköltözni, és közbejöttek más dolgok is, te meg elvoltál éppen valamelyik csajoddal valahol. – vonom meg a vállam, és visszateszem a cigim a számba, majd rá is gyújtok. Aztán az első slukk után kiveszem és kifújom a füstöt.
- Sík ideg vagy, mi van veled? – kérdezem tőle, miközben újra beleszívok a cigimbe és régi cimborámat fixírozom. Közben eszembe jut, hogy ne felejtsek el hazafelé cigit venni, mert már csak az az egy dobozom van és Rose is emlegette, hogy neki sincsen már több.

Figyelem haverom. Nem változott semmit, csak a körülmények. Cuccai továbbra is azok a márkátlan cuccok, mint mindig is. De hát ez van. Így szoktam meg. Nem is ő lenne ezek nélkül. És persze engem is egyből felismer. Miért is ne? Hisz alig telt el pár hónap.
- Azt látom. És mit dolgozol te egy bárban? Árulod a tested mi? – mondom vigyorogva. Nem is én lennék, ha nem tennék fel idióta kérdéseket.
- Inkább kit. Mondom. New York és az egyetem nem pálya már a régi banda nélkül. Dög unalom, tele bénákkal és botfülűekkel, akik nem tudják mi az a rock, de művelik. – vonok vállat, elhúzott szájjal.
Mikor elmondja mi történt, megszívom fogaimat – Az gáz. Na de mi volt? Miért nem szóltál? Most az a nő kit érdekelt volna. Felhívhattál volna. Pillanatok alatt elrendeztem volna az ügyet. – mélyet sóhajtok – Túl sok a volna. De tényleg. Miért nem hívtál fel?
- Na a cigi még mindig megy. Hogy te hogyan bírod ezt a cuccot? Sose fogom megérteni. Bár mostanában én is gondolkodtam, hogy kipróbálom.
- Hogy én? – hát igen, még mindig idegesen szorongatom a zsákom szárát. Ki kell találni gyorsan valamit. Nem is olyan nehéz. – Jah. Kész ide vagyok a mostani bandám miatt. Kikészítenek teljesen. Pillanatnyilag mindenféle figyelmeztetés nélkül pattantam meg. És vissza se megyek már. Már komolyan várom, mikor kapok tőlük egy hívást, aztán agyvérzést. – mondom olyan lazán, ahogy csak tudom. – Rajtam élősködnek. A pénzemen meg a számaimon. Két hónapja nem írtam semmit se úgy leszívtak. Azért vagyok itt, hogy a közeledben hátha összeszedem magam. Vagy legalább kicsit lenyugszom.

Nem vagyok márka bolond, mint a haverom, én azt veszem meg és viselem, ami megtetszik, nem pedig a márka miatt hordok bármit is. De ez ízlések dolga, meg pénztárcáé. Nem mondom, hogy rosszul keresek, és nem engedhetem meg magamnak a márkásabb cuccokat, de ettől még nem fogok, ráugrani semmire, sem aminek mondjuk Gucci a neve.
Csap pár hónap telt el azóta, hogy utoljára láttam őt, nem felejtem el egykönnyen a barátaimat, pláne nem olyan valakit, mint Dom. Ha nem az idegeimen csellózott, akkor nagyon is jó haver volt.
- Csak szeretnéd, ha így tennék… - vágom oda neki, miután beleszívtam a cigimbe, és lassan kifújtam a füstöt. Őt és engem is sokat szívattak azzal, hogy feltűnően jóképűek vagyunk. Aztán ez valahogy ránk is ránk ragadt és végül egymást is oltottuk ezzel.
- Csak nem irigy vagy? Neked nem jött be a buli, manapság nem buknak már a csupasz álra! – csak a hecc kedvéért vágok, neki vissza mielőtt barátilag megölelném, hónapok óta nem látott haveromat és a régi bandám énekesét, akárhogyan is, de Dom a legjobb barátaim egyike, és azért hiányzott nekem.
- Ott hagytad vagy kicsapattad magad? Csak azt ne mond, hogy Botfülű Nikc felkeresett? – Újabb slukk a cigimből, miközben a válaszára várok. A srácot csak mi hívtuk így ő és a bandája próbáltak velünk versenyezni, amit addig tudta tartani még egy csaj volt az énekesük, ő tudott értelmet verni beléjük, de hamar feladta, mert elege lett a srácokból és lelépet, utána már nem volt konkurenciánk abban a klubban, a mi stílusunkban.
- A nővérem keresztbetett nekem, és nem lett befizetve a tandíjam, meg aztán egy kollukviumon sem jelentem meg, semmilyen tárgyból nem szereztem aláírást. Nem lett volna értelme próbálkoznom…. – Meg nem szeretek másoktól függeni, és nem feküdt volna, ha Dom-ot hívom fel, hogy pénz szűkében vagyok, és ki kellene segítenie.
- Rossz szokás ne szokj rá… - válaszolom neki. Tényleg egy rossz szokás, de nem akarom letenni, ha ideges vagyok, jól jön, pótcselekvésnek. Lassan már nem is emlékszem mikor és miért is szoktam rá…
- Szóval, kiidegeltek cimbora? Kellett neked összeállni velük. – Szúrom oda neki, miközben a cigim a végéhez kezd érni lassacskán. Végig nézek Dominicon, és egyelőre ráhagyom a dolgot, az idegessége betudató annak, amit mond, de gyanakszom másra, egyelőre. De azért szemmel fogom tartani. Valahogy van egy kellemetlen érzésem, és nem hagy nyugodni. De nem vagyok látnok se semmi, és lehet, csak a kialvatlanságom miatt érzek így.
- Van már hol aludnod? – Kérdezem tőle, és közebn azon gondolkozom, hogy segítsek neki, ha nemmel felelne. Mera háza most tele van velünk, és ha még őt is oda vinném, akkor Ethan biztosan agyérgörcsöt kapna.

~Hosszú séta áll mögöttem. Ha letudtam a találkát veszek egy kocsit. Meg valami tető is kéne a fejem fölé. Valamerre láttam is egy eladó házat a központban. Szép kerttel, ahogy láttam. Az talán megteszi, míg jobbat nem találok. Vagy, míg el nem megyek. Ki tudja, mi fog történni ebben a városban. Ha kiderül a V, Jesse lehet, hogy nem is akar majd többet látni, nemhogy segíteni. A francba! Lehet, hogy nem is kellett volna idejönnöm! Ez is csak azt bizonyítja, mennyire gyenge vagyok! A szentségit! El kéne innen húzni a csíkot, mielőtt még meglát.~ Azonban nincsen időm semmire, már szólít is meg hátulról. És ez az egy szó máris megnyugtat. Jobban, mintha bárki más bármit mondott volna.
- Csak akkor, ha bevennél engem is a melóba. Keményen dolgoznék. – vigyorgok rá. Máris feltolultak bennem a régi szép emlékek.
- Nem irigyég. Én jobban szeretem a zsengéket. Azoknak bejön a pihés áll. A te drótkefédet meg rágják azok, akik vevőek rá. – nevetek, miközben megszorongatom. Éljenek a régi és mégis új viccelődések. Teljesen jól tudják oldani a feszkót.
- Egyszerűen eljöttem. Nem érdekelt már. Nem is buli nélkületek. De leginkább nélküled. Jó dobost meg basszerost százat találni, de a jó szólógitáros, na az az érdekes. Pláne, hogy a dalaid is jók, amiket szereztél. Azóta se sikerült olyanokat hallanom. Az új csapat szerzője, meg csak gyenge koppintásokat készített. És azt hitte, hogy majd nem veszem észre.. Kész reménytelenség. – csóválom meg fejemet. – De. Sajna. És én marha meg bele is mentem. Nem tudom máig se, hogy miért, de életem legrosszabb döntése volt. Az a két hónap… A pokol kénköves bugyrai is csak jobbak lehetnek annál a társaságnál. Meg a zenéjüknél. Az a szerencsétlen pár rajongó, aki a végén még járt a bulikra is csak a Road hűséges fanatikusai voltak. Tudod az a göndör barna, meg a zöldszemű démon, na meg akinek feketére festett szög egyenes haja volt. De ők is már csak ültek az asztalnál. Égett a bőr a képemről előttük, de legalább az énekkel próbáltam valamit visszahozni nekik. De komolyan sajnáltam őket. Egyik fellépés után beszéltem is velük pár szót. Hiányzik nekik a régi banda, de leginkább a te számaid. – a gondolatra én is elszomorodok – Mellesleg nekem is rohadtul hiányoznak.
Elgondolkodok, azon, amit mond – Nos igen. A nővéred tud alkotni, de azt még meg lehet oldani. Viszont a hiányzással még talán én se tudok mit tenni. Bár, ki tudja. Lehet a megfelelő összegért efölött szemet hunynának. De te tudod. Mindenesetre, ha mégis visszamennél, szólj. Akkor lesz értelme, hogy én is befejezzem. Talán. – vonom meg a vállam.
- Nem tervezem, elhiheted. Azt se értem, hogy te miért szoktál rá egyáltalán, de a te tüdőd. – mondom, amolyan nem érdekel hangnemben. Van nekem más, ami rossz szokás. Arról is elég lesz leszokni.
- Hát kellett valami. De ha tudtam volna, hogy ez lesz a vége, bele se megyek. Elküldöm őket a bánatba röhögve. Aztán még talán be is fejeztem volna a sulit. Vagy azonnal jöttem volna utánad. Ki tudja. De ez az agybaj… Hát nem hiányzott.. Ennél még az is fényévekkel jobb volt, mikor a balhé előtt kizártatok pucéran a szobából. Mikor még egy kis takony voltam felfújt fejjel. – Éljen az önkritika. – De most, hogy itt vagy, komolyan máris sokkal jobb.
- Még nincsen, de tervbe vettem, hogy veszek egy házat a városban, míg itt vagyok. Séta közben láttam egyet a központban. Ja. És egy kocsit is veszek majd. Rühellem a talpalást.
Látom a cigije végénél tart már – Mennyi szüneted van még? Vagy zavarna, ha itt maradnék egy kicsit még? Kulturált vendég leszek. Cserkész becsszó! – vigyorgok. – Ha kell egy show, még éneklek is. Nincs itt véletlen a gitárod? – nézek reménykedve. Élmény lenne megint együtt játszani. Volt pár olyan számunk az elején, amit ketten is elő tudtunk adni. Én még emlékszem a szövegekre.