Kék Lagúna

Katerina

Egy igen pénzes pasit sikerült elkapnom ma éjjel. Nem igazán nézett ki vastagnak, de amikor inni akartam belőle, megígérte, hogy olyan éjszakával ajándékoz meg, amilyenben még nem volt részem. Mint kiderül törzsvendég volt egy jackson-i szórakozóhelyen, amit még hírből sem hallottam. Puccos hely volt, és látszott rajta, hogy igen fontosak a vendégek, ám nem mindegy, hogy mennyi lapul a tárcádban. A hely neve Kék lagúna volt. Hallottam róla, hogy van egy hasonló címmel rendelkező film is, de sosem volt alkalmam megnézni. Otthon apa nem szerette a modern vívmányokat, most pedig Bill az, aki kissé ódzkodik a dologtól.
- Ott ülj le, rögtön hozok valamit inni. - ahhoz képest, hogy pénzes és sznob, egész kedves. Egyelőre nem bántam meg, hogy nem ittam még belőle, bár már igencsak éreztem a szomjúságot, mint egyébként mindig is. Egy pillanat sem kellett, vissza is jött, ám üres kézzel.
- Öhm, nem tudom te hogy szereted keverni. Adnál valami tippet? - kérdezte, mire elmoslyodtam. Elsoroltam neki, hogy miből mennyit, és hogyan kell felkeverni, hogy megfeleljen nekem, mire újra elviharzott, én pedig ott maradtam egyedül, és csak próbáltam feldolgozni a nemrég történteket. Mintha csak tegnap lett volna, úgy elrepült az idő. És ez a hely...túl szép, hogy igaz legyen.

Izgalmas volt a mai napom. Az enapi fotózásom egy hatalmas jacht-on volt, sok-sok félmeztelen férfival, s mivel Leslie tudja, hogy mind a két kapura játszom, ezért hozott lányokat is. Öröm volt most pózolni a kameráknak, végre felszabadultnak éreztem magam - talán ezt a hévet munkásságom elején éreztem utoljára.
Mosolyogva ültem le egy padra és gyújtottam rá egy szálra. Chloe elérhetetlen volt, így egyedül voltam, mint az ujjam. Kifújtam a füstöt, megbabonázva néztem, ahogy felszáll a magasba és pár pillanaton belül eltűnik a semmibe.
Nem messze tőlem egy szórakozó hely volt. Kék lagúna. Sosem hallottam még róla, talán ideje lenne felderíteni a placcot.
Békésen elszívtam a cigarettát, majd bevettem egy kék pirulát és tisztán lenyeltem. Pislogtam párat, megigazítottam a sminkemet és a ruhámat, majd határozott, nőies mozdulatokkal elindultam a utca másik oldalára, ahonnan üvöltött a zene.
Sok vámpír volt, láttam a mozdulataikon. Ez kicsit elgondolkoztatott. Talán ez is egy olyan hely, mint az a híres Fangtasia. Meglehet, hogy ez is egy vámpírbár.
Beálltam a sorba és lassacskán, mint a csiga, haladtam előre.
Bő húsz perc telt el, mire a bejárathoz érkeztem.
- Neve? - kérdezte a kigyúrt férfi, szemeit szigorúan összehúzta és várt. Nem tudtam eldönteni, hogy mit kellene tennem... Blöffölni és kitalálni egy hamis nevet, vagy megmondani az igazit és várni, hogy mi fog történni?
- Katerina Hollow, de nem lesz szükség semmilyen igazoltatásra. - mielőtt ellenkezni kezdett volna, lehunytam zöldes szemeimet és magamban elkántáltam egy olyan varázsigét, ami kissé összezavarja. A tárcámból elővettem a legkisebb pénzt és a férfi nadrágjába csúsztattam. Az bólintott felém és kinyitotta nekem az ajtót. Szélesen rámosolyogtam, majd átléptem a küszöböt...
... S talán beléptem az egyik legszebb helyre, ahol valaha is jártam. Csak álltam megszeppenve és a környezetet vizsgáltam. Elegáns és modern volt.
Becsuktam a számat és a pult felé sétáltam. Kértem egy pohár whisky-t, tisztán és jéggel, majd körbenéztem, partner után kutakodtam.
Megpillantottam egy vöröskét, ahogyan ott ül egyedül az egyik asztal előtt. A szőkék után a vörösek következtek a listámon.
Megigazítottam a dekoltázsomat, majd a legragyogóbb mosolyom kíséretében leültem vele szembe.
- Helló. - köszöntöttem meg, s közben kortyoltam egyet az italomból. Kíváncsian méregetett, s ha nem tévedek, még a levegőbe is beleszagolt. Elméletileg kellemes illatom van - na de nem a parfümtől, vagy talán nem csak attól... - Egyedül vagy? - kérdeztem meg udvariasan, majd az asztalra könyököltem és kihívóan figyeltem lélegzetellátóan élénk kék szemeit. Pont olyanok, mint az egyik exemnek.

Amíg vártam a lovagomra, hogy visszatérjen, na jó, egy picikét elbűvöltem, de tényleg csak egy egészen kicsit. Mondjuk, ha ezt Bill tudná, biztos, hogy elég rendesen megszidna. Felmértem a terepet, és mindenhol éhes vámpírokat és táplálékul szolgáló nagymenőket láttam. Üzletemberek, bírók, különböző cégek vezérigazgatói, a felső tízezer tagjai. Nem véletlenül ilyen ez a hely. És előszeretettel látogatják, pedig az ember azt hinné, ők inkább visszahúzódó népség, erre kiderül, hogy mégsem, és itt töltük a szabad idejüket. Sokaknak talán még családja is van. Kíváncsi lennék, hogy hogy reagálnának egy ilyen hírre. Mélázásomból egy nő zökkent ki, aki most lépett oda hozzám, és itt áll előttem teljes valójában. Helyért érdeklődött, és hogy egyedül vagyok-e.
- Az igazság az, hogy van egy partnerem, de ahogy ismerem, meg fogja érteni. Ülj le nyugodtan. - válaszolom a lánynak.
- Jessica vagyok. - mutatkozom be rendes lány módjára. Technikailag halott vagyok, nem bunkó.

//Ne haragudj a késésért //

Tekintete ide-oda járt, miközben felé libegtem. Talán egy fél pillanatra, vagy még annyira se - találkozott a tekintetünk. Megejtettem ugyan felé egy bamba mosolyt, de nem igen hiszem, hogy kiszúrta... Bár Ő vámpír volt, sütött róla, hogy miféle. Náluk az érzékek, az érzelmek, meg úgy minden máshogyan működik.
Miután leültem és kényelmesen elhelyezkedtem, egy cigi után kezdtem el vágyódni. Mikor találkozom egy éjszakai gyermekkel, mindig rá akarok gyújtani, s fogalmam sincs, hogy mi miatt. Talán a boszorkány érzékeim vezérelnek arra, hogy vigyázzak... A cigiparazsával egy szempillantás alatt végezni tudnék egy vámpírral, de addig nem csinálok semmi rosszat, míg meg nem ismerem az illetőt.
- Katerina. - rámosolyogtam, majd lepillantottam a poharamra, amiben úgy két kortynyi whisky volt. Meglötyköltem a barnás-arany színű folyadékot, majd ajkam elé emeltem és leittam belőle egy kortyot. Tévedtem. Egy és fél kortynyi volt a pohárban... Megittam még azt a fél kortyot is, majd letettem a poharat az asztalra, annak is pontosan a közepére.
- Szerinted rá lehet gyújtani itt? - kecsesen felvontam fekete, szépen kiszedett szemöldökeimet és vártam, hogy megszólaljon. Gyönyörű teremtésnek látszik... Nem lehet öreg, talán pár éves - látszik a mozdulatain, a szemei állásán és a beszédéből.
- Miért pont ez a hely? - körbemutattam, majd rendeltem egy epres koktélt, ami a Speed névre hallgatott. Találó...

/Ehehe, semmi gond. ^^/