Név: Marcus Von Grimstein
Becenév: Kylwog De Lamar/Kylwog/Kyl
Faj: Vámpír
Nem: Férfi
Kor: 308
Születési hely/idő: Született 1703 Dutch Guyana, Paramaribo. Újászületett 1731 Viginia Villiamsburg.
Család, hozzátartozók: Térítője Marie Marrgaret Hamsteed
Közel 190 centiméter magas, kidolgozott izomzattal rendelkező férfi, északi vérvonala miatt, egészen világos szőke hajú, szemei hideg kékek akár az óceán, arcéle markáns, állkapcsa széles, egyenes tartású, hatalmat sugárzó megjelenéssel. Ruházata változó, de többnyire öltönyt hord. Fekete zakót vörös halszálkásat, egyszerű bordázott vörös-fekete nyakkendőt, és fekete inget. Gyakran vesz az ing alá fekete bőrmellényt. Nadrágja élre vasalt fekete öltönynadrág, lábáról szinte "levehetetlen" lakkozott fekete bőrcipője. Drága analóg karórát visel amely acél, de mellényzsebében megbújva hord egy arany Doxa zsebórát is. Ritkán öltözik a közemberek viseletébe, de akkor fekete passzos pólót vesz fel, kényelmes farmernadrágot, katonai surranót, és fekete dísztelen baseball sapkát. Ha öltönyt, visel örök társa egy fekete acélfejű sétapálca, melynek a markolata egy farkasfejet mintáz, egyetlen kattintással pedig előhúzza belőle. ezüstözött vékony pengéjű, úgy 1 méter hosszú kardját. De ha mégsem öltönyt viselne, akkor combtokban egy ezüstözött pengéjű, szöges bokszer markolatú, recézett belsőéllel ellátott, vadászkést hord, melyet csípőnél könnyedén elő tud venni.
Dutch (Holland) gyarmatosítók elsőszülött fiaként látta meg a napvilágot, anyját pár éven belül elvitte a kolera, azért élete java részét egy dajkával töltötte. Apja egy gyalogsági ezred tisztje ként szépen el tudta látni családját és köztiszteletnek örvendett. Ám Marcus 17. születésnapján őt is elragadta a kegyetlen halál, melynek körülményei többek voltak mint furcsák. Fiatalon hagyta el otthonát hogy az angol gyarmatokon folytassa nyomozását apja halála ügyében, ugyanis arra vezették a szálak. 10 éven át járta a sötét helyeket, rossz hírű bordélyokat, kikötőket, városokat, de nem járt sikerrel. Lassan feladni látszott terveit, mikor megismerkedett Marie Marrgarettel, ki szinte azonnal elrabolta a szívét. Marcus ekkora már, remekül forgatott kardot, pontosan használta a kor lőfegyvereit, bár alig maradt már a családi vagyonból, mégis meg akart állapodni, családot alapítani. Villiamsburg tökéletes helynek tűnt, még ezekben a zavaros időkben is. Marie viszonozta a fiatal érzéseit, ezért bevallotta szentségtelen létformáját a fiatalnak, aki ezt figyelmen kívül akarta hagyni, ám mikor a nő elmondta az évszázadokon keresztül művelt szörnyűséges tetteit, Marcus megingani látszott, elhagyta kedvesét, hogy az indiánok elleni harcban segédkezzen. Nem is sejtette, hogy Marie végig a nyomában jár. Az életet semmibe nézte, és halálvágya felülkerekedett, a harcok során halálos sebet szerzett felkészülve az elkerülhetetlenre. Ám kedvese a túloldalra taszította, az élettelen életbe, hogy szerelmük kiteljesedhessen ám nem így történt. Marcus a földből felkelve, nem bírt vérszomjával, Marie pedig nem akarta végső halálba taszítani az imádott férfit, így éveken keresztül próbált hatással lenni rá, térítői hatalmát, gyakran csak a legvégső esetben használva. Közel 5 évébe került, míg Marcus ismét megnyugodott, testek, falvak elüszkösödött romjait hagyva maga után, végre elkezdtek "élni". Ekkor vette fel kitalált nevét. Ám a vámpír társadalom nem nézte jó szemmel, ezt a szintű vérengzést, de létszámuk kevés volt még akkor, hogy Marrgaretet megállítsák, hiszen az újvilágban ő volt a legidősebb és legrangosabb vérivó. Marcus lehiggasztásával, és mérhetetlen hatalmával élve megnyugtatta a közösséget, és minden visszatért a normális kerékvágásba. Repültek az évtizedek, sorban egymás után, de ők ketten mindig ott voltak egymásnak, harcoltak az amerikai függetlenségi háborúban, mikor az új világ saját lábára állt és kiűzte az angolokat, átéltek polgárháborúkat, lázadásokat, megannyi szörnyűséget, ám ők mégis bíztak az új világ szépségében. Hamarosan a rabszolgák is felszabadultak, két világháború rázta meg a világot, de ők így is kitartottak, szerelmük mindenen túlsegítette őket. Rengeteg találmány, technikai újítás, és sok minden egyéb megszületését és halálát látták. Csodálatos és gazdag volt már az újvilág. Tapasztalataik, életük végtelennek hatott. Virginiában Marie volt a királynő, és béke volt... 2003-ig amikor méretes falka lepte el az egész államot, úgy festett itt a vég, a friss ivadékokat mind megölték, és nagyobb vadra vadásztak, néhány idősebb vámpír elestével, úgy látszott a végítélet közel van, a vámpírok társadalma tehetetlen volt a méretes túlerő, a szervezettség amely már katonásan preciznek látszott, és a remekül felszerelt farkasok ellen. Marie azonban megérezte a mögöttes hatalmat, és a vámpírt aki az ügy mögött áll, feloldotta a hőség láncát, mi még évszázadok elteltével is kötötte Marcust, és kérte a férfit, hogy meneküljön, ám ő nem így tett, és szerelme egyben térítője oldalán harcba szállt Frederico Costával ki a támadások mögött állt. A harc epicus volt, farkasok, és vámpírok tucatjai hullottak el, ebben a végső csatában. A Jefferson nemzeti parkra szinte rá sem lehetett ismerni a csata végeztével. Amit egyedül ő élt túl, évekig gyászolta kedvesét míg fel nem fedték magukat a világnak, felhagyott a politikával hisz sosem szerette. Legendákat, és történeteket kutatva jutott el Bon Tempsbe.
Összetett személyiség, hiszen megannyi tapasztalat formálta őt. Nagy általánosságban előkelő és tisztelettudó, gyakran tűnik egy karót nyelt Brittnek. Ám valójában változatos természet, ahogy ő mondja, "Olyan vagyok mint a szél, percről perce változom." Az embereket a kor szelleméhez hűen egyszerűen kezeli, de lenézi őket, azért amik. A farkasokat mélyen megveti, közönnyel és némi iróniával kezeli, őket okolja fájdalmaiért, gyakran ellenséges velük. A váltókra érdeklődéssel tekint, hiszen nem találkozott még egyel sem, ahogy a tündérekre is kíváncsi, pont úgy ahogy a misztikus lények mindegyikére. Ám nem vérszomjas fenevad, és remek színész, igazán csak azok ismerhetnék ki, akik közel kerülnek hozzá, de ezt ő nagyon ritkán hagyja bárkinek is, ezért fest javarészt közönyösnek és hidegnek.
Igazi kutató, és érdeklődő típus, a tudományok terén ugyan úgy mint a misztikum világában. Rajong a régi holmikért, szerte a világban őrizget a 16-17 századból megmaradt különlegességeit. Emberi életéből, pár heg van testén, mellkasán 4 muskéta golyó ütötte heg, végtagjain vágásokból, és szórásokból visszamaradt sebhely.
Gyönyörű csillagos estén rendezték meg ezt a remek bált, mire Marcus is hivatalos volt. 4 lovas hintóval érkezett a helyszínre, elegáns ruháiban, sétapálcát forgatva. Mosolyogva fizeti ki a kocsist, és sétál a méretes kúria báltermébe, ahol az élők világának nemesei, és ezen emberek urai a vámpírok, köszöntik a tavaszt. Félmosollyal adja át cilinderét, egy fekete inasnak, botját lágyan az esernyőtartóba ejti, és báró Williamson társaságához lép. -Csodás este báróúr, remekül sikerült bál ez amint látom.- Kissé meghajol a társaság felé. -Kylwog De Lamar szolgálatukra.- Majd pihekönnyű lépésekkel, vonul át a termen, magára vonva sokak figyelmét, egészen a táncparkettig. Ahol Dél Karolina királyától lekéri kedvesét, egy enyhe meghajlással, és egy megnyerő mosollyal. -Szabad?- Majd a felcsendülő Viennai zenére együtt keringőznek, oly annyira együtt élve a zenével, és természetesnek ható mozdulatokkal, hogy hamarosan már csak ketten táncolnak ott, minden szemlélő nagy örömére.
Szer. Ápr. 03, 2013 1:09 am by Vendég
Tárgy: Kylwog De Lamar 
