Would you like to react to this message? Create an account in a few clicks or log in to continue.
A nagysikerű könyv-és televíziósorozat, a True Blood világában játszódó fórumos szerepjáték. Csatlakozz, játssz te is velünk! Hidd el, jó móka lesz!
A Staff
Nika
Lorna Doone
Jesse Caine
Belépés
Welcome
Üdvözlünk a True Blood frpg-n!
Ha harapásra vágysz, vagy esetleg te harapnál meg szívesen másokat, rajta! Regisztrálj és játssz te is velünk! Legyél vámpír, vérfarkas, tündér, boszorkány vagy egyszerű ember, Louisiana örömmel befogad téged is.
Tiltakozom. Tényleg nem vitatkoztam. Legalábbis nem éreztem annak, hiszen kettőnk közül én adtam fel a dolgot. Végül is mindegy.
A következő mondatán meglepődöm. Oké, nem lesz ez így jó. Miért akar kiigazodni rajtam? Kicsit oldalra billentem a fejem, egy pillanatra elgondolkozom. Nézem, ahogyan kinyitja előttem az ajtót. Mielőtt azonban belépnénk, még megszólalok.
- Nem tudom miért akarsz, hogy is mondtad?... kiigazodni rajtam, de hidd el nem vagyok olyan bonyolult, egyszerűen csak nem ismersz eléggé ahhoz, hogy megérts.
Őszintén mondom neki, hiszen valóban így van. Első találkozásunkkor többet láttam "macska" létéből, mint az emberiből. A második alkalommal pedig az idő nagyobb részében nem a szavak kaptak hangsúlyt. Én sem értettem őt. Nem tudtam miért is akar barátságot kötni velem, de szerettem volna megtudni a motivációját. Vagy tényleg csak annyi lenne az oka, hogy megkedvelt?! És vajon még mindig kedvel, vagy olyan furcsán és számára érthetetlenül viselkedtem, hogy már meg is változott a véleménye?! Még ennyi év után is furcsának találtam az emberek barátság és barátok iránti vágyát. Otthon, Faeryben, a tündérek semmit sem tettek valamilyen önző ok nélkül. Minden lépésüket saját, kicsinyes céljaik mozgatják. Tudom persze, hogy itt máshogy mennek a dolgok, de nagyon nehéz elhinni, és elfogadni, hogy létezhet olyan, hogy valaki önzetlenségből, a másik iránt érzett szimpátiából, különösebb ok nélkül akarjon kapcsolatot teremteni. Bár minden igyekezetemmel azon voltam, hogy levetkőzzem a tündérek visszataszító szokásait, be kellett vallanom magamnak, hogy én is ugyanolyan önző módon viselkedtem, mint bármelyik "Faery-származék". Az erdőben épp úgy, mint az otthonomban. Akartam valamit és meg is kaptam. Itt az ideje ezen változtatni. Beléptem az ajtón és megvártam míg Chris is bejön.
- Ha majd kíváncsi leszel a "miértre", megmagyarázom. Tényleg nem bonyolult.
Pislogok rá kedvesen. Összeszedtem magam és közben beláttam, hogy végül is csak nyerhetek azon, ha összebarátkozom vele. Feltéve, ha még mindig szeretné... Abból, amit korábban mondott azt hiszem, hogy elvesztettem az érdeklődését, és emiatt nem akartam erőltetni a dolgot. Ha majd lesznek kérdései, válaszolok rájuk.
Mivel egyik pizza sem tűnik számomra vonzóbbnak a másiknál, nem tudok dönteni.
- Te milyet fogsz enni?
Vendég Vendég
Tárgy: Re: Játszótér Csüt. Ápr. 05, 2012 5:37 am
-Maradjunk inkább abban, hogy nőből vagy. Oké? – Vigyorgok rá. A nőkön nem lehet kiigazodni, és nem is érdemes velük vitába szállni, és szerintem ezzel bőven ki egyezhetnénk, és akkor nem kell pedzegetni tovább a témát. Az én véleményem szerint. Én lényegesen egyszerűbben állok hozzá a dolgokhoz, mint ő. Hiszen vértigris lévén én ösztön lény vagyok, és hiába ember is, akkor is jobban dolgoznak bennem az ösztönök, mint egy egyszerű halandó emberben. Emiatt sem csinálok nagydolgot vagy ügyet abból, hogy a második találkozásunk alkalmával nem igazán beszélgettünk, hanem inkább más módon másképp ismerkedtünk. Nem értem, hogy miért van fennakadva, azon, hogy azt mondtam neki kedvelem. nekem ez tök természetes, ahogyan sok más dolog is, szóval nem nagyon foglalkozom ezzel, és ahogy a kaja szag megcsapja, az orrom már teljesen lényegtelenek lesznek ezek a dolgok. Mondtam, ösztönlény vagyok. -Bármikor elmagyarázhatod. – Válaszolom neki. Ránézek a kínálatra és elégedetten konstatálom, hogy itt is van olyan, amin több féle hús is van. - Ilyet. – Bökök egy pizza névre az étlapon, a leírásában benne van, hogy szalámitól a baconig elég sok húsféle van rajta, sok sajttal és szósszal együtt. -Aztán még lehet, egy hawaii is jöhet, de majd még meglátom, mennyire lesz ez az első elég. – van étvágyam, nem kell félteni, de le is dolgozom, amit megeszek.
Vendég Vendég
Tárgy: Re: Játszótér Csüt. Ápr. 05, 2012 7:40 am
Mégis mi másból lennék? Hiszen viselem az összes elsődleges és a másodlagos női nemi jegyeket. Naná, hogy nőből vagyok, de nem folytatom tovább ezt a témát. Nem tudok olyan egyszerűen hozzáállni a dolgokhoz, mint ő. Olyan világból származom, ahol teljesen más erkölcsi és társadalmi normák vannak érvényben, mint itt. Minden kapcsolatunk valamilyen érdek miatt jön létre. Nem bízunk meg senkiben. Túl sok titkunk van. Nem vagyunk nyíltak és önzetlenek. A kapcsolatok nagyobb része nem a szimpátián, vagy a szereteten alapszik. Látom rajta, hogy az étel foglalkoztatja most leginkább, így még nem reagálok arra, amit mond. De mivel azt mondtam megmagyarázom a viselkedésem, és én megtartom, amit mondok, el fogom mondani hamarosan. Nem különösebben csigáz fel a választása. Túl sok hús van rajta, meg minden más is. Azt hiszem én egy egyszerű paradicsomossal próbálkozom meg. Nem cifrázom túl. A legkisebb méretűt rendelem meg. Valószínű, hogy nem fogom megenni. Ő is rendel, aztán várnunk kell, amíg megkapjuk az ételt.
- Tudod, mi...
Kezdek bele lassan és halkan a mondandómba, mivel többen is vannak itt rajtunk kívül, nem fogalmazhatok világosabban. Valószínű érteni fogja, hogy a "mi" alatt a tündéreket értem...
- szóval, nem mondunk egymásnak olyasmit, hogy kedveljük a másikat, azon egyszerű okból kifolyólag, mert semmit sem teszünk ok, indok vagy... hátsó szándék nélkül. Ha mégis kiszalad ilyesmi a szánkon az azért van, mert konkrét célunk van vele, ami általában nem az, hogy a másik tudja, hogyan is érzünk iránta. Nekem ez a természetes és nehéz azt elhinni és megszokni, hogy itt nem így mennek a dolgok, sajnálom ezt még nem tanultam meg. De örülök, hogy megosztottad velem, hogy kedvelsz.
Mosolygok rá. Fogalmam sincs, hogy mennyire érti amit magyarázok. Nehéz elmagyarázni egy teljesen más világ működését. Sokan egyáltalán nem értenék, mert nem tudnak elvonatkoztatni attól, amit egész életükben tapasztaltak. És ha még meg is értik, továbbra is hihetetlen számukra, hogy nem úgy működünk, mint egy kapcsoló. Nem tudunk egyik pillanatról a másikra más szokásokat felvenni, más normákat elsajátítani. Közben megérkeznek a pizzák. Elhallgatok, mert amúgy is most az evéssel lesz elfoglalva ő is meg én is. Nagy nehezen vágok egy kis szeletet és megkóstolom. Hát nem szerettem meg. Azért lenyelem a falatot, ami a számban van minden különösebb grimasz nélkül, de többet nem nyúlok hozzá. Inkább folytatom amit elkezdtem.
- A bizalom hiánya miatt nem igazán vannak barátaink, mondhatni nincsenek, és sajnos ez rám is jellemző. Az egyetlen ember, aki iránt éreztem valami barátság-félét, eltűnt és lehet, hogy már nem is él... ezért nem próbálkozom a barátkozással... de igyekszem ezen változtatni... Az pedig, hogy miért lettem olyan szétszórt... nos egyszerűen fogalmazva... a citrom nekem... méreg.
Nagyon halkan ejtem ki az utolsó szót. Nem akartam annyival elintézni, hogy nem bírom, vagy, hogy allergiás vagyok rá. Talán most már érti, hogy miért csúsztam szét, hogy miért furcsa, ha elmondja, hogyan is érez velem kapcsolatban.
Vendég Vendég
Tárgy: Re: Játszótér Csüt. Ápr. 05, 2012 11:53 pm
Igazából mind a ketten nagyon máshonnan jöttünk, és én épp annyira nem illek bele az emberek tömegébe, ahogyan ő sem. De talán én egy fokkal jobban el tudok vegyülni, mint ő. Én ebben a világban születtem, sőt a vérállatoknak a kéttermészetűeknek nincsen saját világunk, mi mindig az emberek között éltünk. Így a szokásaikat sokkal jobban ismerem mint Lorna, de ugyan úgy nem vagyok ember ahogy ő sem. Hiszen én teliholdkor agyarakat, karmokat és bundát növesztek, tigris leszek és ezek az ösztöneim is visznek, de még akkor is ha nincsen telihold. Akkor is ösztön lény vagyok. Én a húsos feltéteket szeretem, hiszen nem kérődző vagyok, hanem tigris. Így nálam a vegetáriánus pizza szóba sem jöhet. Halkan beszélgetünk, mert nem akarjuk, hogy más is meghallja, hogy miről is folyik a diskurzusunk. Végig hallgatom, amit mond nekem, és át is gondolom, majd biccentek neki. - Értelek, más kultúra, más szokások. – Így mondom neki, hogy ha valaki meg is hall valamit, akkor se tudja miről is van szó valójában. – Tudod, én ösztön hajtotta vagyok, tehát, ami a szívemen az a számon, nem nekem való az alakoskodás, így kimondom, amit gondolok, viszont azt megmondhatom, hogy hátsó szándékom nincs, ha csak nem az, hogy jó veled beszélgetni, és néha szívesen összefutnék veled emiatt. - Hátradőlök, mikor megjönnek a pizzák, és addig hallgatok, még el nem megy a srác aki kihozta nekünk, majd hallgatom amit mond nekem még magukról, elraktározom az infót. -Unalmas egyedül, már mint barátok nélkül. – jegyzem meg neki, miközben én jó ízűen eszek, látom, hogy neki nem tetszik, de ezzel nem tudom mit is kezdhetnék. Nem vagyunk egyformák. - sejtettem, hogy azzal lesz a gond, de nem gondoltam, hogy ennyire. – húzom el a számat. – Ha már így elmondtad, akkor lásd, hogy kvittek vagyunk, nekünk az ezüst az ellenségünk, de emberi alakban nem sebez meg, csak a másikban. – Mesélem el neki, hiszen így fair a dolog. -Viszont szokd meg én meg fogom mondani amit gondolok, és ezt te is nyugodtan megteheted, nem kell alakoskodni, vagy azt mérlegelni ebből, hogy jössz ki jól. Vértigrissel van dolgod és nem eggyel a népedből, oké? –suttogom neki.
Vendég Vendég
Tárgy: Re: Játszótér Pént. Ápr. 06, 2012 6:31 am
- Én is szívesen találkozom veled.
Mosolygok rá kissé szemérmesen. Élveztem a társaságát, és jó érzéssel töltött el a tudat, hogy ő is hasonlóképpen van ezzel. Ami a szívén, az a száján? Sosem értettem ezt a mondást igazán. Hiszen képtelenség, hogy mindent kimondjunk, ami csak az eszünkbe jut. Ráadásul gondolatolvasó révén tapasztalatból tudom, hogy bár jó néhányan tartják ezt a mondást a magukénak, koránt sem igaz, hogy mindig minden gondolatukat megosszák a nagyvilággal.
- Korábban sosem voltak barátaim, így nem igazán érzem a hiányukat.
Vonom meg a vállaimat. Ha nem ismerem milyen érzés egy barát, akkor nem is hiányzik. Kicsit meglepődöm azon, hogy elmondja mi is az ő gyenge pontja. Persze, ha jobban belegondolok tényleg így fair. Hmmm... fair. Ezt a szót a tündérek nem igazán ismerik. Volna mit tanulniuk az emberektől, de túl arrogánsak ahhoz, hogy ezt belássák... Ez azonban most nem ide tartozik.
- Ezt nem nagyon értem... hogyhogy ebben a formátokban...
Mutatok rá a kezemmel, hogy értse, az emberi alakjára gondolok...
- ...nem ártalmas, és a másikban meg igen? Hiszen egy és ugyanaz vagytok mindkét formátokban. Vagy nem?
Ez nekem tényleg teljes képzavar. Hiszen mind emberi, mind állati alakjában ő, Ő. Hogyan lehetséges, hogy az ezüst nem árt neki ilyenkor?! Kissé értetlen fejet vágok.
- Rendben.
Válaszolom neki kurtán, egyetértően. Ismerem magamat és nem hiszem, hogy tudnék ilyen nyílt és őszinte lenni, mint ő. A gondolataim többségét továbbra is megtartom magamnak. Közben pedig elmosolyodom, hiszen már most, ebben a pillanatban is az ellenkezőjét gondolom annak, mint amire az előbb egyetértően válaszoltam...
Vendég Vendég
Tárgy: Re: Játszótér Szomb. Ápr. 07, 2012 1:22 am
- Akkor ez túl van tárgyalva. – Biccentek neki, hiszen túltárgyaltuk a dolgot, ő is szívesen találkozik velem és én is szívesen csapódom mellé mikor olyan a kedvem, szóval ezen nincs mit tárgyalni pluszban. Csak nyugtázni. Jaden túl Lorna az akivel szívesen vagyok egy helyen és töltöm vele a szabadidőmet, kellemes társaság, és nem üresfejű kis liba. Őszinte vagyok, maradjunk abban, megmondom, amit gondolok, majdnem száz százalékra, de van egy két eset mikor én is hallgatok, és inkább ott hagyom az embert, mielőtt kimondom, amit nem kellene, de a többségében azért kimondom amit oda gondolok. - Nekem sem igazán voltak barátaim, egyszer mert olyan helyen éltem, és egyszer mert túl sokat utaztam és keveset voltam egy helyben, de most úgy néz ki, itt maradok hosszabb időre, szóval ideje kipróbálnom milyen is az mikor vannak barátaim. Szerintem te sem rokkansz bele, ha megpróbálod. – vigyorgom rá. - Igazából én sem értem… és bevallom nem sokat foglalkoztam a dologgal, így nem árt, és kész, amúgy meg el kell, kerüljem és akkor semmi gondom sem lesz, szóval nem éreztem szükségét annak, hogy jobban utána gondoljak vagy kérdezzek ennek mi is az oka. Elméletben igen… - Mondom neki elgondolkozva, tényleg sosem foglalkoztam a dologgal, hiszen emberi formámban nem jelentett gondot az ezüst, csak állatimban, de mindig ügyesen elkerültem, így nem volt problémám. Az otthoniak sem ragozták a dolgot, csak megmondták, hogy állati formában kerüljem el, ha jót akarok magamnak és akkor nem lesz semmi bajom sem. Nekem meg ennyi bőven elég volt így nem vacakoltam a dolgokkal feleslegesen. - Ha azt már neme szed meg, akkor felőlem el is indulhatnánk valamerre. – Mivel én már eltüntettem a saját adagomat, éhes tigris nem teketóriázik.
Vendég Vendég
Tárgy: Re: Játszótér Szomb. Ápr. 07, 2012 3:22 am
Nehéz elhinni, hogy ő sem bővelkedik barátokban, valamiért az az érzésem volt vele kapcsolatban, hogy nagyon is társasági lény. Persze, ha sokat utazik valaki, tényleg nehéz barátokat találni. Elmosolyodom. Elképzelhető, hogy nem rokkanok bele...
- Talán tényleg nem.
Válaszolom viccelődve.
Érdeklődve hallgatom a magyarázatát, de sajnos nem értem meg jobban a dolgot. Meg kell elégedjek annyi információval, amennyit kapok. Sajnos a tündéreknél mindegy, hogy melyik formájukban vannak. A citrus és a vas mindenképpen a vesztünket okozza, ha a szervezetünkbe kerül...
- Mehetünk.
Vonom meg a vállamat. Felállok és a farmerem hátsó zsebébe nyúlok, hogy elővegyem a pizza árát. Leteszem a pénzt az asztalra, majd Chrisre nézek.
- Hová menjünk?
Megvárom, míg ő is rendezi a számláját, majd az ajtó irányába indulok. Közben teljesen beesteledett odakint.
- Mit szólnál egy kis bóklászáshoz az erdőben? Vagy vissza a játszótérre?
Vendég Vendég
Tárgy: Re: Játszótér Szomb. Ápr. 07, 2012 3:45 am
-Nem rossz a játszótér, de arra most egyre több a fiatal, akik kirajzottak ebben a jó időben, szóval az erdő felé szívesebben megyek, ha velem tartasz. – A számlám én is rendeztem, és ezután indultam el kifelé, az ajtóban bevártam Lornát és előre engedtem, majd az utcán vettem egy mély lélegzetet, hogy tájékozódjak a szagokat illetően. Ahogy mondtam a játszótéren most kezdenek gyűlni a fiatal suhancok, akik most itthon vannak, és ott bandáznak. A közelükben nincs kedvem lenni, hangosak és mellettük nem lehet bizalmas dolgokról beszélgetni, vagyis olyanokról, amik nem az ő fülüknek való, hiszen azért Lorna és köztem olyan dolgok is szóba kerülnek, ami nem egyszerű emberi fülnek való. Aztán eszembe jut, hogy motorral jöttem és az a játszótér másik végénél hagytam el. -Apropó, te mivel jöttél, mert nekem a motorom a játszótér másik oldalán parkol. Nem szívesen hagynám itt. – felé fordulok, és várom a válaszát.
Vendég Vendég
Tárgy: Re: Játszótér Szomb. Ápr. 07, 2012 7:25 am
Langyos szellő simogatja az álmos kis Louisianai városkát. Szeretem amikor a szél kicsit a hajamba fúj, elvégre ez az az elem, amellyel a családom minden tagja igen szoros kapcsolatban van, és ha korlátozott mértékben is, de engedelmeskedik nekünk, ha úgy akarjuk. Ez azonban most nem lényeg. Automatikusan megkeresem tekintetemmel a játszóteret, amíg Chris beszél. Teljesen igaza van, már jó néhány fiatal elfoglalta a hintákat és a padokat a téren.
- Nagyon szívesen.
Mosolygok rá. Nagyon örülök, hogy elfogadta az ötletemet, mert imádom az erdőt. Rengeteg időt töltöttem a birtokomon lévő kis erdőcskében. Nem telt el úgy nap, hogy ne mentem volna ki a fák közé. Úgy ismertem már azt a kis talpalatnyi fás birtokot, mint a tenyeremet. Gyakran éjszaka is kisétáltam.
- Ezekkel itt ni.
Vigyorgok rá és közben mindkét kezemmel a lábaimra mutatok. Eredetileg sétálni indultam, azt pedig elég nehéz lett volna véghez vinni, ha valamilyen járművel indulok útnak. Igyekeztem csak akkor autót használni, amikor nagyon muszáj volt. Jobban szeretek a saját lábaimon közlekedni.
- Megértem. Én sem szívesen hagynám itt... És akkor hogyan tovább? Hazamész vele, vagy az erdő mellett hagyod? Esetleg.... ha gondolod.... szóval... a birtokomon van erdő, és onnan biztosan senki sem fogja elvinni.
Kicsit félve, szégyenlősen említem meg neki az ötletemet. Nem tudom, hogy ő hol lakik, milyen messze is pontosan. Járt már nálam, tudja, hogy eléggé eldugott helyen élek, és több, mint valószínű, hogy észrevette a fás területet az otthonom mögött. Ráadásul mivel tündér varázslat védi a házamat és a környékét, biztos vagyok benne, hogy nincs olyan lény, aki onnan el tudná vinni. De közben nem tudtam mennyire veszi rossz néven, vagy tolakodásnak az ötletet. Nem akartam, hogy azt érezze rátukmálom magam, a legutóbbi látogatása alkalmával történtek után...
Vendég Vendég
Tárgy: Re: Játszótér Szomb. Ápr. 07, 2012 10:10 am
A szelet én magam is szeretem, sok mindent mesél és hoz magával, hangokat és szagokat, amiket állati formámban nagyon is megfigyelek, de sokszor emberként is felfigyelek erre. Én úgy tartom, hogy a szél igen is beszél hozzánk, különösen hozzánk kéttermészetűekhez. Most is a szél felé fordítom az arcom és figyelem a hangokat és a szagokat, hallom a fiatal kölykök zajongását, és nevetését is. Távolabb valahol megszólal egy autó riasztója, majd talpak dobogását hallom, nem messze tőlünk egy jó munkásember felbont egy doboz sört, szag és hang egyaránt jön a szél hátán. Lorna szavai húznak vissza, és emelem rá a tekintetem, amiben egy pillanatra feltűnt a tigris is. Én is szeretem az erdőt, ápol, eltakar, elrejt és szabadjára is enged. Ráadásul egy terülj- terülj asztalkám, és hatalmas játszótér is nekem. - Az erdőben lakom, a tó másik oldalán, mint ahol összetalálkoztunk, szóval, ha van, kedved elviszlek motorral, én otthon le tudom tenni, és átsétálhatunk a tóig. – Osztom meg vele a saját elképzelésemet, jobb szeretném otthon letenni a gépem, és utána gyalogolni az erdőben, akkor nem kellene vissza mennem Lornához és utána még haza is és onnan munkába, az túl nagy macera lenne, egyszerűbb, ha otthon leteszem, aztán battyogok vele, majd vissza haza, és onnan munkába.
Vendég Vendég
Tárgy: Re: Játszótér Vas. Ápr. 08, 2012 12:50 am
- Persze, rendben.
Bólintok beleegyezően. Akkor legyen megint a tó környéke. Az nekem is jó, hiszen azon az estén, amikor először találkoztunk, a házamtól indultam sétálni, és a tó nincs olyan messze az otthonomtól, ami azért jó, mert a tótól én is hamar és könnyedén haza tudok majd menni. Mondjuk esetemben tulajdonképpen nem nagyon számít a távolság... Van rá más módszerem, hogy pillanatok alatt hazakerüljek, ha akarok. De nem túl gyakran teleportáltam, mert nehéz, sok mágiát emészt fel és nagyon fárasztó is egyben. Chris mellett lépdelve indulunk el a játszótér azon oldala felé, ahol a motorját hagyta. Még sosem ültem motoron, nem tudom, hogy Chris hogyan vezet, de nagyon kíváncsi vagyok, milyen élmény lehet motorral utazni. Miközben elmegyünk néhány üzlet mellett, meglátok egy kis édességboltot, aminek a kirakatában egy hatalmas, úgy egy méter magasságú csokinyuszi kapott helyet. Meglepő élmény ilyesmit látni. Mi köze a nyúlnak a csokihoz? És egyáltalán miért ekkora? És hogyan került a kirakatba? És miért? Rengeteg kérdés fogalmazódik meg bennem hirtelen. Meglepettségemben megállok a kirakat előtt, és elolvasom a kis hirdetőtáblácskát, ami a nyuszi mellett, nagy piros betűkkel hirdeti üzenetét. "Várja ezzel a húsvéti locsolókat!" Ekkor jut eszembe, hogy lassan itt a Húsvét, ami az emberek világában valamiféle ünnep. Sosem tudtam megérteni a hiedelmüket, ami ezzel az ünneppel áll összefüggésben. Az meg végképp tök homály, hogy hogyan is kapcsolódik az ünnephez a nyúl, meg a csoki?? Hogy a tojásokról már ne is beszéljünk.
- Nézd csak!
Mondom Chrisnek, miközben a nyúlra mutatok.
- Te érted ezt? Mire jó egy ekkora... szóval... ez?
Emelem rá kíváncsian a tekintetem.
A nyúl megszemlélése után folytatjuk utunkat a motor felé. Ahogy felül a járműre, az arcába hull a haja. Mire észbe kapnék már ki is nyújtottam a kezem felé, hogy kisimítsam a haját az arcából, és közben véletlenül végig simítok az arcán. Felmérem, hogy mit is csinálok, és olyan gyorsan kapom vissza a kezemet, mintha áramütés ért volna.
- Oh, ne haragudj!
És hihetetlenül gyorsan pirulok el a füleim hegyéig. Ebben a percben nagyon szeretném, hogy elnyeljen magába a föld a talpaim alatt.
/Húsvéti játékfeladat teljesítve /
Vendég Vendég
Tárgy: Re: Játszótér Vas. Ápr. 08, 2012 8:44 am
Gyorsan egyetértésre jutottunk abban, hogy visszamegyünk a tóhoz, mivel a játszóteret kezdik elfoglalni az emberi suhancok, akik már most túl zajosak. Furcsa, hogy a Cerberusban nem zavarnak, de egy játszótéren már nem szívesen vagyok a közelükben, talán mert a játszótér mellé kisgyerekeket társítok nappal… á a fene sem tudja, és inkább nem is akarok most ezen agyalni. Én lazán elballagok a kirakat előtt és nem is foglalkozom a díszítéssel még Lorna utána nem szól, hogy nézzek oda. A kirakatban egy hatalmas csokinyuszi terpeszkedik, megvan vagy egy méter is, ezt félredöntött fejjel kezdem el tanulmányozni, aztán megakad a szemem a kis táblán is amin a „Várja ezzel a húsvéti locsolkodókat!” szöveg áll. -Nem tudom, de tényleg, lövésem sincsen, hogy jön össze ehhez az ünnephez a nyúl meg a tojás, pláne, hogy a tojást a nyúl tojja… Egy újabb érthetetlen hülye ünnepe az embereknek… jobb ötletem nincsen erre, amúgy ezt a nagy felhajtást sem értem, meg a locsolkodást sem… de gondolom, ők költöttek ehhez is valami hagyományt vagy akármit… - Ez is egy olyan ünnep amire kb úgy pislogok mint Lorna, nem értem a miértet és a hogyant sem, és amúgy is teljesen hidegen hagy a dolog. Sosem ünnepeltem és nem is fogom, olyan dolog ez amihez nekem nulla közöm van és nem is akarom magam bele ásni. Amúgy is mekkora baromság már, hogy a nyúl tojja a tojást?! Most én nézek idegenül Lornára és kissé meglepetten is, hiszen ehhez nem avgyok hozzászokva, hogy valaki csak úgy rendezgesse egy kósza hajtincsemet. Nem, nincs bajom az érintésével, nem erről van szó, csak nem szoktak így hozzám érni, pláne nem ilyen ártatlanul, hogy utána még ennyire el is piruljon valaki. - Semmi gáz… - Válaszolom neki, majd átlendítem az egyik lábam a nyereg felett és felülök. Aztán magam mellé bökök. - Ülj fel, és oda tedd a lábad, a másik oldalon is lesz ilyen pöcök. – Mutatom, neki a lábtartót ahova fel kell majd tennie a lábát. Aztán átnyújtom neki a bukósisakom, és én magam egy napszemüveget teszek fel. Ami arra jó, hogy a szél nem fújja ki a szemeim. így is tökéletesen látok, hála vértigris létemnek.