Would you like to react to this message? Create an account in a few clicks or log in to continue.
A nagysikerű könyv-és televíziósorozat, a True Blood világában játszódó fórumos szerepjáték. Csatlakozz, játssz te is velünk! Hidd el, jó móka lesz!
A Staff
Nika
Lorna Doone
Jesse Caine
Belépés
Welcome
Üdvözlünk a True Blood frpg-n!
Ha harapásra vágysz, vagy esetleg te harapnál meg szívesen másokat, rajta! Regisztrálj és játssz te is velünk! Legyél vámpír, vérfarkas, tündér, boszorkány vagy egyszerű ember, Louisiana örömmel befogad téged is.
Ha valamit biztosan tudok a Merlotte's -ról, hát az az, hogy nem érdemes szintetikus vért kérni, mert a pincérek nem igazán tudják, és óhajtják megfelelően kiszolgálni még az egyszerű vámpír igényeit sem. Legalábbis a tapasztalataim ezt mutatják. Dehát mit is várhatnék egy déli kisvárosi kocsmától? Nem sokat.
Mindenesetre kénytelen voltam ismét betérni ide egy zűrös ügy miatt, és mivel az éhségem nem hagyott nyugodni, valaki ehető után néztem. Nyilvánvaló, hogy a konzervnél az igazi vér sokkal csábítóbb, és ma este, zsúfolásig telt a bár. A nagy számok törvénye alapján, majdnem biztos voltam benne, hogy itt is találok valakit, aki megfelel az ízlésemnek.
Így is történt. Fél óra jópofizás és flörtölés után a fickó már bármit megtett volna azért, hogy megkaphasson engem, még úgy is, hogy tisztában volt vele, hogy vámpírral van dolga. Nekem pedig minden önuralmamra szükségem volt, hogy ne harapjam meg rögtön ott, a bárpult mellett. Még csak el sem kellett bájolnom, önként és dalolva követett engem. Megfogtam a kezét, és a tömegen átverekedve magunkat, kivezettem őt a bár mögötti parkolóba.
Gill hátát a bár falának vetette, én pedig szorosan hozzá bújtam, és beleszagoltam a nyakába. Ahogy a nyelvem finoman megérintette a forró bőrt a nyakán, áldozatomon halvány remegés futott végig. -Félsz?- kérdeztem halkan, és a fiatal srác szemébe néztem. Nem lehetett több 22-23 évesnél. - Nem esik bajod, ezt megígérem - mondtam kedves hangon, hogy megnyugtassam egy kicsit. El is bájolhattam volna, de nem tettem. Meg is ölhettem volna, de nem állt szándékomban. Csupán inni akartam kicsit belőle, hogy kibírjam, míg végre megérkezik, akire vártam. Közeledő jármű zaja ütötte meg a fülemet, de nem törődtem vele. Elég messze járt még, és nem is voltam biztos benne, hogy ide tart. Könnyű csókot leheltem Gill szájára, és ajkaimat lassan lecsúsztattam a nyakára. A pulzusa hihetetlenül felgyorsult, a nyaki ütőere olyan hevesen lüktetett, hogy úgy tűnt, felrobban, ha nem enyhítem a nyomást. Azt ugyebár mégsem hagyhattam, hogy ilyen csúfság megtörténjen. Előugró szemfogaim a puha bőrbe vájtak, én pedig ajakaimat szorosan a vénára tapasztottam, hogy egyetlen csepp se veszhessen kárba.
Ahogyan az édes nedű első cseppjei lecsorogtak a torkomon, máris csillapították az ott tűzként lobogó szomjúságot. Nem is foglalkoztam a még mindig közeledő, majd a rögtön mögöttünk leállított motorral. Lassan szívtam magamba az éltető folyadékot, kiélvezve minden egyes cseppet.
Vendég Vendég
Tárgy: Re: Vendégek parkolója Csüt. Dec. 15, 2011 12:11 am
A hetvenkilenceses úton észak felé haladva megpillantok egy kis útszéli pihenőt. Megállok, jól esik kicsit kinyújtóztatni a végtagjaimat, s mellesleg már a „lovam” is szomjas, így megtankolom azt is. Nincs nagy nyüzsgés a parkolóban így ott hagyom a motorom a kút mellett, s elsétálok az árok szélére kiengedni a „fáradt olajat”. A Nap már lemenőben van, így nem esik nehezemre szemben állni vele. Dolgom végeztével felhúzom a sliccem s rágyújtok egy cigire. Figyelem még kicsit a tiszta égboltot, amelyet csupán egy repülőgép tör meg, aminek hasáról visszaverődnek a Nap sugarai. Elég magasan repülhet – tűnődöm el cigizés közben – hiszen nem hallani a hangját. Visszamegyek a motoromhoz és teletöltöm benzinnel, miközben egy alkalmazott szalad ki sietve a shopból. Megáll az ajtóba és fennhangon megszólal. - Uram, itt nem szabad dohányozni! - mondja mérgesen, majd ujjával a dohányozni tilos feliratra mutat. Épp a töltőpisztolyt rakom vissza a helyére mikor meghallom a rikácsolást. Odafordulok hozzá, szívok még egyet a cigibe, majd odalövöm a lába elé a csikket, amit ő nagy sietve eltapos, és ahogy érkezett, gyorsan visszavonul. Már majdnem felülnék a motorra és távoznék, mikor eszembe jut, hogy fizetni is kéne. ~ Hát igen… már egy éve lassan, hogy feloszlott a banda, de a megszokásoktól nehéz megválni – mosolyogva gondolom magamban, majd bemegyek a shopba. Rögtön jobbra van a pénztár, ahonnan egy csinos szőke lány mosolyog rám. - Szia! Segíthetek? – kérdezi. - Hármas kút. – válaszolok, majd odarakok egy húszdollárost a pultra. - Még valamit esetleg? - mosolyog továbbra is az eladó. - Nem tudsz valami jó helyet ahol finom steaket csinálnak? – mivel még csak reggel kajáltam, kezdek éhes lenni. - Ó, dehogynem, innen kb. húsz mérföldre északra Bon Temps-ben a Merlotte’s. Ott csinálják a környéken a legjobb kajákat. Esténként a haverokkal mi is oda szoktunk járni vacsorázni meg billiárdozni. De ha megfelel a McDonald’s-os kaja, akkor lekanyarodsz balra a huszonkettesre, úgy másfél mérföld múlva ott is vagy. – hadarta, és elmondta pontosan merre találom a Merlotte’s-ot. - Köszi. – elindulok az ajtó felé. - A visszajárót itt hagytad! – kiált utánam a lány. - Megtarthatod. – felelem vissza a vállam felett és kilépek az ajtón. Már majdnem alkonyodik mikor elindulok a kúttól. ~ Nem szeretek sötétben motorozni, mert a napszemüvegben semmit nem látok, ha meg leveszem, tele megy a szemem bogarakkal. Húsz mérföld… fél óra alatt ott vagyok ha minden jól megy, remélem addigra nem lesz korom sötét. – gondolkozom magamban. Az út egy kicsit hosszabbra sikerült, így a tervezett helyett egy órával elcsúszva, már-már majdnem az éjszakában érkezek a kocsma parkolójába. - A kis ribanc! Persze azt elfelejtette mondani, hogy amerre navigált öt mérföld földút van tele tehénlepénnyel közvilágítás nélkül. Mekkora élmény ez így… persze ő a kis furgonjával… - zsörtölődöm, miközben a motorom támasztom le a parkolóban. Megyek a bejárat felé, s a szemem sarkából látom, hogy „szerelmesek” „falják” egymást. A lány eléggé be van indulva, nekinyomva a srácot a bár falának, szegény gyerek csak nyöszörög. ~ Ez igen. – gondolom magamban, majd elindulok a bejárat felé. Kellemes kis helynek tűnik így kívülről. Az igazat megvallva az idevezető út viszontagságai miatt elment az étvágyam, így alig várom, hogy leülhessem a pulthoz és igyak egy sört.
Nika Vámpír
Avataron: : Emilie Ullerup Hozzászólások száma : 570 Join date : 2011. Jun. 16. Age : 278 Tartózkodási hely : Shreveport
Gill vére zamatos volt, mint a szüzeké, bizonyára nagyon vigyázott az egészségére a drága. Picit sikerült is belefeledkeznem a mámorító ízvilágba. Csupán a szemem sarkából láttam, amint egy férfi elsétált mellettünk, úgy láttam, felén pislogott. Nem zavartattam magam, hiszen nem lépett közbe, nem szólt egy szót sem. Ha nem érdekeljük, akkor remek. Eggyel kevesebb gond. Karjaim Gill nyaka, illetve teste köré fonódtak, így a fiú akkor sem tudott volna elmenekülni, ha akar. De nem akart. Mikor belemélyesztettem a fogaimat a nyakába, éreztem, hogy megremegett, ám néhány másodperc után teljesen ellazult, és a csípőmnek feszülő nadrágjából ítélve igencsak élvezte a dolgot. Valószínűnek tűnt, hogy azon az estén eggyel gyarapítottam a már amúgy is túlszaporodott harapásfüggők számát.
Mire végeztem, a srác már úgy kapaszkodott belém, mintha az élete múlna rajta. - Még! - lehelte a nyakamba. - Ennyi elég lesz, különben nem fogsz a saját lábadon hazaérni. - mondtam halkan, és búcsúzóul apró puszit nyomtam a szájára. - Ne menj el!- kapaszkodott belém Gill. - Maradj még, azt hittem, hogy velem töl...- mutatóujjamat a szájára téve hallgattattam el őt, és mélyen a szemébe néztem. Halk hangon beszélni kezdtem hozzá: -Most hazamész, mert mára eleget ittál és szórakoztál.- Ernyedten bólintott, én pedig elléptem mellőle, és otthagytam. Megtöröltem a számat, megigazítottam a ruhámat, és beléptem a bárba. Nem vettem észre, hogy a szám sarkában maradt egy csöppnyi vér, sőt, a fehér felsőm gallérján is vörös vérpöttyöcskék csillantak.
Egyenesen a pult felé tartottam. Kíváncsi tekintetek hada kíért, amit már megszoktam, ám a tekintetek most inkább vádlók, rosszallók voltak, mint elismerőek, vagy kíváncsiak. Nem értettem a dolgot, de nem is foglalkoztam vele. A pult felé tartva belebotlottam a motoros férfibe, aki az előbb látott minket Gillel. Gondoltam megnézem magamnak, így felé fordultam, hogy elkapjam a tekintetét. Tudni akartam, hogy ő is egy-e azok közül, akik rosszallóan méregetnek, de a megszólításig azért nem merészkednek.
folytatás: Merlotte's - Bárpult
Vendég Vendég
Tárgy: Re: Vendégek parkolója Kedd Júl. 24, 2012 3:36 am