°°Bárpult°°

Tárgy: °°Bárpult°° Vas. Jún. 19, 2011 3:32 am

...A söntés és környéke...

Vendég

Marion és Silver

Megint Bon Temps. Ezúttal azonban nem egy házibuliról van szó, csupán egy látogatásról, ami elég rohadtul végződött. Nem is volt kedvem hazáig vezetni, inkább megálltam valami Merlotte's nevű helyen.

Nem mondanám, hogy igazán az én világom a hely. Mármint, stílusra. Mert ugye, ahol piát szolgálnak fel, az már az én világom. Ha még táncolni is lehet, és pasikat, vagy nőket felszedni, akkor aztán végképp. Bár, ha jól meggondolom, én még templomban is képes vagyok felszedni valakit. Vagyis egyszer megtettem. Azóta sem voltam templomban...

Térjünk azonban vissza ide, a Mell-ottba. Pardon, Merlotte'sba. Szóval, ide tértem be, hogy ledöntsek pár piát, és elfelejtsem a randa kis közjátékot, ami néhány perce játszódott le köztem, és egy cuki fiúcska között. Mérgemben el is döntöttem, hogy ma este egy nőt fogok felszedni. Körbenéztem. Egy-két kamionos guy, útépítő fiúk, részeges alakok, részeges vénlányok, és egy vadmacska a pult mögött. Egy fekete párduc.

Felpattantam egy bárszékre, és máris bedobtam magam. -Szia szépségem, megdobnál egy tequilával?- hát...nem mondom hogy jól kezdtem, inkább egész szxrul. Valamiért morcoska volt a leányzó, és tényleg majdnem szó szerint megdobott a tequilával. Majd' fél óráig próbálkoztam, bevetettem mindent, de csak annyit sikerült elérnem, hogy a lány végre elárulta a nevét. Tara..milyen szívesen megfektetném. Milyen szívesen merülnék el azokban a fekete szemekben, és milyen szívesen markolnék bele a... kicsit elkalandoztam.
Az álmok tengeréről kénytelen voltam a valóság partjai felé evickélni, és feldolgozni, hogy ez a nő ma nem fog az én ágyamba bújni, és én sem az övébe. Na, de akkor mégis mit kezdjek magammal? Ha nem vigyázok, még a végén engem fognak felcsípni. Valamelyik pocakos kamionos, vagy az a vén bohócra sminkelt tajtrészeg némber, aki két székkel mellettem ül. Most legszívesebben rázendítenék a Save me című nagy sikerű számra...

Vendég

Unatkoztam otthon, csak a falat bámultam, már ha egy motel szobát otthonnak lehet nevezni. Tényleg nézni kellene erre felé valahol egy kis házat, bár túlságosan is nyugis ez a környék most nekem. Bulizni, és pörögni akarok, élvezni az életet, mert hát mindennek vége szakad egyszer, ha a sors úgy rendeli, és akkor pisloghatok ,hogy most mi is van.
Mary többször keresett a napokban, de vagy csak pár szót beszéltem vele, vagy éppen semmit, bár ez utóbbi többször fordult elő. Egy csomó üzenetet hagyott nekem, amikben az áll,hogy menjek haza, és segít talpra állni. Csakhogy én megállok már a lábamon, és most jó úgy nekem, ahogy vagyok. Az élet rossz, és nekem elégé elegem van belőle. Kezdte azzal, hogy eldobott az anyám, az apám egy szemét láda, majd egy kis jó következett, amikor végre boldog kis családomban éltem. De mint minden mese a következő rész rosszul folyatódott, az önpusztítással, amiből ugyebár kimentettek, de minek is? Azért, hogy után boldogan éljek, megtaláljam a szőke herceget, és az élet újabb pofont adjon, és elvegyen mindent, amim csak volt. Hát köszönöm élet, nekem többet nem igen kellene az élet, de amilyen szerencsés vagyok nem halnék meg. Néha komolyan azt hiszem, hogy nekem csak a szenvedés jár, és a halál se lenne megváltás számomra.

Felvettem valami csini ruhát, és az első bárnál megálltam. Munkám még mindig nincs ,de majd csak lesz ,addig pedig élvezem az életet. Első utam a pulthoz vitt, ahol már öntötték is ki az italomat, hiszen nem ez az első estém erre felé.
- történt valami izgalmas ma? - tettem fel a kérdésemet a pultosnak, majd keresztbe tettem a lábamat, hogy hagy csússzon csak fel a szoknyám kicsit, majd megfordultam, és a terepet néztem, hogy mihez is kezdhetnék ma este. Aztán rájöttem, hogy túl messzire nézek, mert a célpontom a bár túlsó végénél ült, így visszafordultam, majd fogtam magamat, és felpattantam.
- Szia szép fiú , van kedved táncolni? -tettem fel neki a kérdésemet, és szemérmetlenül végigmértem.

Vendég

Hosszas próbálkozás, és jópár tequila után feladtam. De úgy tényleg. Tara annyira megközelíthetetlennek tűnt, hogy egyáltalán nem tudtam mit kezdeni vele. A Kínai Nagy Fal fehér léckerítés ahhoz képest, amit ő épített maga köré. Nem próbálkoztam tovább, mert a vége felé már komolyan attól tartottam, hogy átnyúl a pult fölött, megfricskáz, és én kirepülök a bár ajtaján.... na jó, akkor már alkoholos befolyásoltság alatt álltam, nem állok jót a gondolataimért.

Ettől függetlenül azért kértem még egy italt,hátha segít valamicskét. A fejemet a tenyerembe támasztottam, és fancsali képpel felváltva mustráltam az italkínálatot és a csaposlányt. Ha jobban figyeltem volna, talán észrevettem volna, hogy egy feltűnően csinos nő érkezett a szürke egerek közé. És én még azt hittem, hogy egy ilyen kis városban, egy ilyen helyen még az is szerencse, hogyha egy jó nőt lel az ember. Erre tessék! Tara szinte elszürkült, mikor ez a hölgy a látóterembe lépett.

És még csak nem is igazán kellett erőlködnöm, hiszen a szépség rögtön engem szúrt ki magának.
Naaa, mondtam én, hogy a végén még felcsíp valaki. Csak arra nem számítottam, hogy ennyire fogok neki örülni.
- Én lennék a világ legidiótább pasija, ha nemet mondanék. - válaszoltam mosolyogva, és azonnal leugrottam a székről. A sok piától kicsit meg is szédültem, de reméltem, hogy ez nem észrevehető.

A kezemet nyújtottam a szépségnek, és a táncparkettnek nem nevezhető szabad helyre vezettem, ha elfogadta. A zenegép éppen dalt váltott. Az előbb még valami country zene szólt, most viszont egy pörgősebb, táncolható popszám következett. Elővettem a diszkókban és klubokban öszeszedegetett tánctudásom, és mozogni kezdtem a zene ütemére. Közben alaposan megnéztem magamnak a táncpartneremet. Semmi kétség, maga a megtestesült Aphrodité, a szépség és a testi gyönyörök istennője. - Én vagyok egész Bon Temps legszerencsésebb fickója! Te pedig, édesem, a város legmázlistább nője. - mondtam vigyorogva. és kacsintottam egyet a nőre.

Vendég

Bulizni volt kedvem és kirúgni a ház oldalát, és ha ehhez van kedvem, ezt is fogom tenni. Nem igen tud megakadályozni senki sem, és pont ezért jöttem el hazulról.
Amint megérkeztem, és ittam kicsit már ki is szemeltem szórakoztatásomra egy srácot. Jóképű volt, és ahogy elnéztem, ahogy fűzi a pultos csajt, és nézelődik ő is igen csak vadászhat, így ráesett a választásom. Semmi kedvem komoly dolgokba belekavarodni, komolytalanokba annál inkább.

- Ez így van. A kérdés már csak az, hogy idióta leszel, vagy jössz velem táncolni? – tettem fel neki a kérdést. Tetszett a mosolya, és ahogy azonnal leugrott a székről.

Láttam, hogy kicsit ittas, de nem érdekelt. Bennem is van már, de még nem ütött meg a dolog.
Megfogtam a kezét, sőt hozzá is simultam, és úgy indultam el a táncparkettre. Táncolni kezdtünk, és közben szemtelenül szemeztem vele, és szemmel láthatóan is kikezdtem vele azzal, hogy hozzá dörgölőztem, hozzá simultam és hasonló dolgok.

- Miért is vagyok mázlista? – kérdeztem hozzásimulva, és nem igen érdekelt a gyors zene, és lassúzásra váltottam, és átkaroltam a nyakánál fogva.

Általában ilyenkor érzem jól mostanában magamat, mert totál megfeledkezem a múltról és a veszteségeimről. Valahol tudom, hogy nem kellene megint elhagyni magamat, és túl lehet élni azt a tragédiát, amiben részem volt. De nekem sajnos így ment, még akkor is hogy tudom nem helyes.
Kezemmel a hajába durtam, majd szemtelenül végig nyaltam az ajkán. Egyértelműen kikezdtem vele, de nem adom ám magamat olyan könnyel, mert a kis akcióm után szinte kitéptem magamat a kezei közül, majd visszamentem a pulthoz, és az italomat fogva elvonultam a sarki boxba, persze közben elmentem mellette, és rákacsintottam.

Vendég

A tünemény kérdését azzal válaszoltam meg, hogy azonnal talpra ugrottam, bár tény, hogy nem voltam valami stabil. De azért még a táncparkettig csak-csak el bírtam jutni.
Úgy volt, ahogy reméltem, a lány nem volt valami szégyellős, a témát sem kerülgette nagyon. Megfogta a felé nyújtott kezemet, sőt, egyértelmű jeleket küldött, így sétáltunk a tánctérre, és táncolni kezdtünk. A hangulat egy másodperc alatt komolyan felforrósodott. Táncpartnerem olyan forró vérűnek bizonyult, hogy azonnal melegem lett. Próbáltam a zenére, az ütemre koncentrálni, de nemsokára már minden gondolatomat, és teljes látóteremet Ő töltötte ki. ~ Ó édesem, remélem nem csak játszadozol velem!~ ütötte fel a fejét a rémisztő gondolat bennem.
A pia már megtette a hatását, ha volt valaha bármilyen gátlásom, már mind elszállt. Minden porcikám kívánta ezt a nőt, pedig még azt sem tudtam, hogy hívják. Amikor átkarolt, azonnal reagáltam. Először a kezeimet simítottam a csípőjére, majd válaszoltam a kérdésre. - Mert közel s távol nem találsz még egy olyan egyszerű és nagyszerű pasit, mint én. És ezt ma éjjel be is bizonyítom neked!- mondtam vigyorogva, és meg is akartam csókolni kezdésképpen. De ez nem igazán úgy jött össze, ahogyan én szerettem volna. Egyrészt ő megelőzött, de csókot azt nem kaptam, csak egy leheletnyit az ajkaiból. Igaz, ez egyértelmű jel volt. Túl lassú voltam, és mire észbe kaptam, már ki is bújt az ölelésemből, és ellibegett egy sarki asztalhoz. Szinte megbabonázva követtem őt, még az italomat sem vittem magammal. Leültem mellé, egészen közel hozzá, és felé fordultam. - Meguntad a táncikálást, édes? Sebaj, úgysem vagyok elég józan hozzá. És mondd csak, hogyan szólíthatlak?- tettem fel a kérdést, amire már azóta kíváncsi voltam, hogy megláttam őt.

Vendég

Táncoltunk, amit igen csak élveztem, ahogy azt is, hogy incselkedhetek a sráccal. jól esett a dolog. Kíváncsian várom a folytatást, mert valami azt súgja, hogy itt megállás nem lesz egy hamar. De ne is legyen, túl jól néz ki, túlságosan kívánatosnak fest, nekem meg bulizhatnékom van, ami magába foglalja az ivástól kezdve a szexig mindent. E utóbbira pedig, hmm…tökéletes, ahogy az előtte lévő dolgokra. De inni már nem sokat szabad neki, mert aztán nem fog tudni teljesíteni.
Játszottam vele, amit nagyon is élveztem, de ahogy nézem ő se bánja, sőt érzem az illatán, hogy már felütötte benne a fejét a vágy. Igazán kellemes illata volt a vágyának, hát még az érzés, hogy ez miattam van. A nagy jóvá válás közben el is felejtettem milyen igazi rossz kis lánynak lenni, de azt hiszem, az utóbbi időben kezdek visszatalálni a régi énemhez, aki egykor voltam.
- Meg bizony, ott annyira …hm… szem előtt voltunk –húzódtam közelebb hozzá miután leült mellém.
- Marion – mutatkoztam be, de kézfogás helyett inkább a nyakához hajolt, és becsókoltam. visszafordulva pedig megint mintha mi se történt volna, kortyolgatni kezdtem az italomat.
- És téged,hogy nevezhetlek majd, amikor …- hajoltam közelebb hozzá, hogy a fülébe tudjak suttogni, és érezze a bőrén a forró leheletemet - … amikor a nevedet fogom sikoltozni?

Tárgy: Re: °°Bárpult°° Vas. Dec. 18, 2011 2:30 pm

A következő hozzászólást az Asztalok topikba írjátok, mert az utolsó két hsz már igazából oda tartozik. Köszönöm!

szerk: SZABAD TERÜLET

Vendég

Jaherys Jordan & Adriana Velasquez

Bon Tempsben még nem jártam, legalább is mostanáig. Többre számítottam, de mikor végig hajtottam a városon csalódnom kellett. Kicsi és unalmas, nem igazán nekem való. Bon Temps tipikusan olyan városnak tűnik első látásra, ahova az emberek azért költöznek, mert már vagy nagyon elegük van a nagyvárosi forgatagból, vagy pedig családot akarnak alapítani, és a gyerkőcöket meg akarják óvni a nagyváros veszélyeitől. Nem tudnám magam elképzelni egy ilyen helyen, itt nem is lenne a számomra munkalehetőség, igaz, megtehetném, hogy minden éjjel elautózok Shreveportba, de ennyi erővel inkább oda költözök. Megspórolok magamnak egy csomó, utazást.
Még is most itt vagyok, kíváncsiságból, vajon milyen lehet egy kisvárosi lakos élete? Korán fekszik, és korán kel, napközben egy kis kert ápolás, és bájcsevej a szomszédokkal. Legalább is én csak ilyennek tudom elképzelni.
Megálltam egy Merlotte’s nevű helynél, bementem, utam egyből a bárhoz vezetett. Ez a hely annyira nyugalmas, hogy kell nekem egy kis alkohol. Kértem egy koktélt, majd körbenéztem, a helyen. Biliárdasztal, darts, asztalok, és egy kis tánctér, ahol egy kevesen voltak is. Én inkább maradtam a bárpultnál.
Kint már sötét van, ami jó, mert én szeretem az éjszakát. Rejtélyes, és kiszámíthatatlan, talán pont olyan mint én. Hajam kibontva, lágy hullámokkal omlik a hátamra, nem volt kedvem össze fogni, mikor elindultam otthonról. Enyhe smink, az öltözetemben most nem sok extra van. Tűsarkú cipő, csőszárú farmer, Fekete top, és egy bőrdzseki.

Tárgy: Re: °°Bárpult°° Pént. Dec. 23, 2011 12:30 pm

Szxr napom volt. Mi tagadás, rohadtul magányos vagyok már jó ideje, amihez egyáltalán nem vagyok hozzászokva. Szinte sosem voltam egyedül, már a főiskola óta ott volt mellettem Alyanne. És most... most egyedül vagyok, mint a kisujjam. Nap nap után üldögélek otthon, kipakolok egy-két dobozt, iszom egy-két sört, elszívok egy-két doboz cigit, és néha elmegyek a helyi kocsmába.

Ma a Merlotte'sra esett a választásom. A pultnál üldögéltem, megittam három whiskyt, majd kimentem a mosdóba. Elidőztem egy kicsit a csapnál, mivel a tükörképemet látva muszáj volt rácsodálkoznom, hogy reggel óta sem lettek kisebbek a füleim, és a cingár karjaim sem változtak swarzenegger-karokká, ígyhát a hangulatom nem dobta fel ez a kis kiruccanás.

Gondoltam, megiszom még egy-két valamit, aztán szépen hazasétálok. Nem tartottam valószínűnek, hogy ma este másképp lesz, mint más napokon. Ma sem fognak rámizgulni a jó nők, én pedig ma sem fogok senkinek szellemesen udvarolgatni. Nem, mintha nem lettem volna nyitott egy kis társaságra, csak éppen sosem voltam az a tipikus nagymenő csajmágnes.

Kisétáltam a mosdóból, és megláttam, hogy az üres poharamat már elpakolták a pultról, a székemen pedig egy feltűnően szép nő ül. Valami mosolyfélét varázsoltam az arcomra, és visszasétáltam a pulthoz. - Nem bánja, ha leülök maga mellé? - mutattam a szomszéd bárszékre. Reméltem, hogy képes leszek valamiféle beszélgetést kezdeményezni, hiszen tényleg, igazán dögös lány telepedett a helyemre.

FAGYASZTVA

Vendég

Nika - Comanche

előzmények: Merlotte's - Vendégek parkolója

A parkolót magam mögött hagyva belépek a bárba és egyenesen a pult felé veszem az irányt. Nincsenek sokan, de kevesen sem, nyugisan kajálgató és egymással beszélgető emberek iszogatnak, néha egy-egy jóízűt kacagva egymás storyján.
A pulthoz érve rendelek egy sört, s amíg a csaj kicsapolja, feltolom a napszemüvegem a fejem tetejére, s leveszem az ujjatlan kesztyűmet és a mellényem zsebébe rakom. Ekkor akaratlanul is érzem a hónom alatt elhelyezkedő 357-es csövét, amit mindig magamnál hordok. Mióta a vámpírok előbújtak, - s jártam ahogy jártam velük - azóta természetesen ezüst golyóval van töltve.
A korsó söröm magamhoz véve kissé félrehúzódom és a pult sarkánál helyezkedem el, ahonnan rálátás nyílik a billiárd asztalra. Fiatalok játszanak rajta, figyelgetem ki hogyan „forgatja” a dákót a kezében, hátha szert tehetek egy-két ingyen sörre. Miközben azon tanakodom magamban, kihívjam e a győztest egy partira, kinyílik a helyiség ajtaja.
Az előbbi kinti kis lamour egyik szereplője, a szőke hajú lány lép be az ajtón. Elég sokan arra fordítják a fejüket, ami nem is csoda, hiszem elég dekoratív jelenség, de engem most jobban leköt az a tény, hogy elfogyott a söröm és inni kéne még egyet. A pult közepe felé igyekszem, hogy minél hamarabb hozzájussak az éltető nedűhöz, mikor oldalról hozzám ér valaki. Oda fordulok és látom, hogy az imént belépett lány az. Összetalálkozott a tekintetünk, de nem foglalkoztam az esettel.
Mikor ismét teli korsóval tartok vissza előző helyemre, akkor gondolkozom el egy kicsit.
~ Hmm… annak a csajnak meg mintha véres lett volna a szája széle… - elveszem a sört a számtól és nevetek egy szolidat magamban – hehe, lehet, hogy szájba vágta az a kis köcsög, akivel előbb smárolgatott kint. Végül is… én is ütöttem már meg nőt – folytatom magamban a gondolatmenetet – mikor felszívta az a ribanc Wendy mind a három csíkot, amit csináltam.
Ekkor a billiárd golyók hangos koccanása zökkent ki az elmélkedésből, s elkezdem nézni a most induló partit.

Tárgy: Re: °°Bárpult°° Szomb. Jan. 07, 2012 7:12 am

Most, hogy már egészen jól éreztem magam, és a vacsi is megvolt, úgy döntöttem, szórakozom egy kicsit. Nem állt szándékomban senkit sem bántani, csak jól akartam érezni magam. Nos, ez a fogalom a vámpírok értelmező szótárában picit másképpen fest, mint az emberekében. Nem vagyok az a fajta vámpír, aki cseppet sem tiszteli az emberi életet, hiszen azért mégiscsak ragadt rám valami Godrictól. Mégis, néha hajlamos vagyok játszadozni kicsit.
Most is így tettem.

Odasétáltam a biliárd asztalhoz, ahol épp most kezdtek el egy újabb partit. Nem jelentett számomra kihívást egyikük sem, de most nem érdekelt a dolog. Megálltam az egyik suhanc előtt, és kivettem a kezéből a dákót. - Nem bánod, ha játszom egy kicsit helyetted, ugye? - kérdeztem tőle, és a fickó csak bólintott. Még elbájolni sem kellett, nem is ellenkezett egy pillanatig sem. A másik játékoshoz valahogy nem volt hangulatom. Se szép, se izgalmas nem volt, úgyhogy gondoltam megszabadulok tőle, ha megkérem, hozzon nekem valami innivalót.
- Chivas jó lesz, jég nélkül. - mondtam neki egy bájos mosoly kíséretében. majd a kezemmel intettem, hogy mehet is dolgára.
Gurítottam egyet, vigyázva, hogy ne tűnjek ki túlságosan a 'tehetségemmel', de mégis lássanak bennem kihívást. -Ki játszik velem egy partit? - kérdeztem jó hangosan, és az előbb látott motoros férfin akadt meg a pillantásom. - Fogadok, hogy jól játszol. Mutasd! - neki is küldtem egy kihívó, dögös mosolyt, és reméltem, hogy elfogadja a kihívást.

Vendég

Amikor ismételten meghúzom a korsómat, látom a szemem sarkából, hogy a szőke lány most már az iménti billiárd partit elkezdett srácokkal beszél, s mire odafordulok, az egyik dákó már az ő kezében van. Azt nem hallom miről folyik a társalgás, mert ahhoz túl messze vagyok és nagy a hangzavar. Ekkor az egyik fiú elmegy a pult felé, majd a lánnyal ismét összetalálkozik a tekintetünk, és játékra invitál. A kék szemei hűvösen néznek rám, de mégis izgatóan szexi a tekintete.
- Rendben. – válaszolok a felszólítására nyugodtan, de azért az asztalhoz tartva egy burkolt mosoly talán észrevehető rajtam.
- Sörbe mehet? – teszem fel a kérdést. Vagy mit iszol? – nézek rá kérdően, s a választ meg sem várva lököm egyet az asztalon. Egyelőre nem tettem el egy golyót sem, óvatosan felmérem az ellenfelem. Az asztal ellentétes oldalán állva figyelem a reakcióját.
- Te jössz. – mondom, miközben bal kezemben a dákót tartom, jobb kezemet pedig játékra invitálóan előre nyújtom kicsit.
Megpróbálok úgy helyezkedni, hogy amikor lökésre készülődik szorosan a lány mellett álljak. Arra azért ügyelek, hogy ne érjek hozzá, mert talán rossz néven veszi, és mindkét kezemmel a dákóra támaszkodva kicsit odahajolva megkérdezem tőle halkan, éppen csak nem suttogva.
- Hogy hívnak? – várom, mit felel, de nem mozdulok el előbbi pozíciómból. Figyelem a gurítását, és persze egy-két pillantást a formás popsijára is vetek.

folytatás: Merlotte's: Biliárd asztal, Darts tábla

Vendég

Solomon - Avaline

Lazán lép be a Merlotte'sba, majd az ajtót becsukva szétnéz. Mintha remélné, hogy találkozik valakivel, vagy lát valami ismerőst, esetleg valakit, akinek beszélhetnékje van. Ám olybá tűnik mindenki a saját székében görnyed az asztala fölé, így csak megigazítja kicsit a haját jobb kezével, amin megcsillan fehérarany jeggyűrűje, majd odalép a bárpulthoz. Krémszínű, kivágott, spagettipántos ruhája a térdéig ér, s a derekáig finoman simul a testéhez, utána pedig lazábban ereszkedik alá, néhány fodorral megbolondítva. Rendel egy italt elhintve a pultos felé egy kedves mosolyt, majd fizet és leül a hozzá legközelebb eső székre és kortyolgatni kezdi a gyümölcslevét. Alkoholt most nem akart inni, kocsival jött.

Úgy késő délután felé járhat az idő, egész jó idő van, szerencsére nem esik. Miközben iszogat, azon gondolkozik, hogy milyen más itt. Ez a második alkalom, hogy betéved a Merlotte'sba mióta ide költözött, ami nem volt túl rég. Két hete talán, de mentségére szolgáljon, még a csomagjait is el kellett rendezni, berendezkednie az új házba és otthonossá tenni. Furcsa ennyire egyedül. Persze, Hurrikán itt van neki, de a problémák ellenére Medfordban ott volt a családja is, na meg Ashlee. Persze nem kesereg. Kár lenne. Előbb utóbb itt is be fog rendezkedni.

Vendég

Avaline

Leállítom a motort csodás fekete járgányomban, és hátradőlök. Előttem a Merlotte's emelkedik, egy hely, ahol még nem jártam itt tartózkodásom alatt. És mivel épp szabad vagyok gondoltam benézek ide, megnézem a helyet, amit a vámpírok nem épp kedvelnek, inkább az alakváltók helye ez. Felsóhajtok, aztán kiszállok a kocsiból, bezárom, és elindulok befelé. Menet közben kikerülök két merev részeg alakot, és elém tárul a bár.

Belököm az ajtót és feltűnésmentesen lépdelek a csaposhoz, aki egy középkorú férfi, nem ismerős egyáltalán. A pulthoz érve feldobom magam az első székre egy szőkés hajú nőtől nem messze, és rendelek.
- Egy korsó sört legyen szíves - mondom, és mivel megtalálom az árlistát egyből fizetem is. Nem szeretek utólag fizetni, ki tudja mikor látok meg egy áldozatot, és kell mennem, adós meg nem maradhatok. Elveimbe ütközik. Körülpillantok, de senki ismerőst nem látok, ez így van rendjén. Jobb kezemmel megragadom a korsót és meghúzom, nem is törődve azzal hogy a fogantyújának hála kicsit belemélyed a gyűrűm az ujjamba. Megszoktam, a munkába meg nem akadályoz ha arra kerül a sor hogy lőni kell.

Vendég

Ahogy iszogat egyszer csak leül mellé egy férfi. Bár ez nem meglepő, ez egy bár, jönnek mennek benne az emberek. Na igen... emberek. Kicsit le is könyököl a pultra és a fejét az egyik kezére döntve néz a pult mögötti polcokon lévő italok felé. Vajon itt is vannak farkasok? Vámpírokról meg alakváltókról hallott, de előbbieket inkább kerülné. Nem zavarják, csak nincs kedve a faji ellentétekhez. Mert ő mindig kifogja azokat, akik nem szeretik az ő fajtáját.
Tekintetét néha leemelve az üvegekről oldalra pillant a jóképű szőke hajú srác felé, de aztán újra előre néz. Milyen fiatal és mégis milyen különös légkör veszi körül. Mármint a férfit. Mostanában mindig azon elmélkedik, aki valamiért megfogja. Milyen lehet a jelleme, mivel foglalkozhat. Kár, hogy nincs itt a gépe, lefényképezné, ha engedné. Olyan kis angyali arca van. Vissza is néz rá, gondolván majd megjegyzi hogy néz ki és lerajzolja, a kész kép pedig majd megy a kis magángyűjteményébe, amiben azoknak a portréi vannak, akikben valami megragadta. Figyelmesebben végig nézi és ekkor... Meglátja a gyűrűjét. Elkerekedett szemekkel újra kihúzza magát, majd ránéz a saját gyűrűjére és kissé cinikusan elmosolyodik.
~ Nem... ez nem lehet... mennyi az esélye, hogy pont Bon Tempsben találkozom vele? Egyáltalán mennyi lenne az esélye annak, hogy egyáltalán találkozom vele? Ah... De hát ez még egy gyerek... olyan fiatalnak tűnik... Mennyi lehet? 18 éves? Te jó ég... Anya marha jó humorod van... ~ Ráncolja a szemöldökét a gyűrűjét forgatva az ujján, majd a férfi felé fordítja a fejét.
- Elnézést... - szólítja meg kissé talán hitetlenül. - A gyűrűje... talán vette valahol? - kérdezi tapintatosan. Nem képes elhinni, hogy egy ilyen fiatal srác lenne a vőlegénye.

Vendég

Beleiszok a sörbe, és élvezem ahogy a hideg ital lecsúszik a torkomon. Leteszem a pultra, és elmerengek azon, mennyi minden történt hogy erre az elátkozott tájra jöttem. Nem kellett volna ezt már világosan látom. Félre nézek, és gyorsan felmérem a mellettem ülő nőt, és elkapom a pillantását, ahogy ő is végigmér engem, de mintha hitetlenkedést látnék rajta.
~Mi a fene?~
Ahogy visszafordulok, és ismét kortyolok a hűsítő italomba meg is szólít, és furcsa módon a gyűrűm felől kérdez. Hm, meglepetten felhúzom az egyik szemöldököm mikor oda fordulok és válaszolok neki.
- Nem sokkal születésem után kaptam. Egy soha be nem tartott ígéret szimbóluma, semmi más - válaszolok neki kis mosollyal, hiszen nem ismerem, akár még kedves is lehetek. Nincs semmi tervem, nem épp az esetem, bár... a fene tudja, még akár el is vinném... Kecses de mégis van mit fogni rajta, a nyakában az a fog... mintha farkasé lenne. A keze pedig elegáns, és ahogy elnézem...
- Ez nem lehet... - sápadok el egy pillanat alatt, meglátva az ő gyűrűjét, ami pontosan a mása annak, ami az enyém.
~Könyörgöm, add hogy ez egy véletlen legyen....Nem lehet itt, egyszerűen nem.... mégis ki a fene ez a nő?~
Gondolatai zaklatottan, ide-oda cikáznak.
- Maga... maga farkas? - kérdezi meg végül összeszedve magát. Ha nem, még később levadászhatja. Senki nem ijesztgetheti csak így...
~Nem, nem lehet farkas...~

Vendég

Találkozik a pillantása a férfiéval, pont mikor rákészül, hogy megszólítsa. Egyszerűen nem lehet ő az... Annyira fiatal. Azonban a válasza minden kétséget kizáróan biztosítja abban, hogy de... Ő az. El is akad a szava, látszik rajta, hogy szólna valamit, de csak enyhén elnyitja az ajkait. A mondatok megrekednek a torkában és vissza is nyeli őket. A meglepődöttség és a hitetlenség egyszerre ül ki úgy az arcára, s fagy rá, mint a halottak arcára a néma sikoly, haláluk pillanatában. Ám ahogy észreveszi nincs ezzel egyedül. Ebből a fagyott pillanatból és állapotból csak akkor ébred fel, mikor meghallja a farkas szót. Akkor idegesebben előrébb hajol és az ujjait finoma a srác ajkaira teszi. Ijedtében meg is feledkezik arról, hogy eddig magázta a srácot.
- Css! Elment az eszed! A vámpírok lehet kiteregetik a kilétüket, de nekem nincs szándékomban. - engedi el és egyenesedik vissza. - Elnézést, ha tapintatlan voltam. Nemrég költöztem ide. Nem tudom, itt hogy mennek a dolgok. - teszi hozzá egy halvány mosollyal. Még mindig ott van az a görcs a torkában. De hát ha a szülei ezt akarják...

Vendég

Jeges zsibbadás árad el a tagjaimban, mikor tudatosul bennem, hogy aki leszólított nem más, mint a soha nem látott, de mégis létező menyasszonyom. Nem, na nem, ez nem lehet igaz. Mégis miféle rossz poén ez már?
végigmérem a nőt, nem ismerem, nem ismerem, hajtogatom magamban, de valamiért egy név jut eszembe, amit még régen valamelyik adatlapomon olvastam. Victarion-nál. Avaline?
- Mondd kérlek hogy nem Avaline- a neved... - sóhajtok fel elszoruló torokkal, és összehúzom a szemem mikor előrehajolva a számra teszi a kezét, elhúzódok, ennyire azért nem vagyunk mi jóban egymással.
- És akkor mivan? Senki nem él öröké, és senki nem hallotta mit beszélünk - intek körbe, a pultos közel s távol sincs, a vámpírokat meg amúgy is kiszúrom és itt egy sincs. Az asztalokig meg ebben a zajban el sem ér a hangunk.
- Én se vagyok itt régóta, ami azt illeti. Egy hónapja ha jöttem, nem tudom hogy mennek a dolgok. De ami a bundás részt illeti... nem tudom van-e itt társaság - jegyzem meg és nagyban imádkozom, mindenhez ami szent, és szentségtelen hogy ne az legyen a nő akinek gondolom.

Vendég

- Mondanám, ha tehetném, de szembe kell nézned a szörnyű ténnyel, hogy én vagyok az. - sóhajt ő is elhúzott szájjal. Na ne hogy már neki legyen rosszabb... Úr isten, ez tuti valami rossz vicc. Az anyja egy tejfeles szájúnak szánta? Biztos jó okuk volt rá... Jó... kibírja. Ha ezt akarják, akkor... jó, legyen így... Csak túléli...
Miután leveszi a férfi ajkairól a kezét és visszahajol, félredöntött fejjel, felhúzott szemöldökkel néz rá.
- Az lehet, de jobb félni, mint megijedni. - csóválja meg kissé a fejét. Ne már...
- Hát akkor ez tényleg egy hatalmas véletlen eredménye. Mármint, hogy találkoztunk. - sóhajt fel. Aztán egy lágy mosoly kerekedik az arcára. Egy-két farkas ismerős még okés, de egy falka? A-a. Nem azt többé nem játssza el. Jobb ez a magányos farkas dolog, bár igaz, kiszolgáltatottabb is. Bár ott vannak a kardjai otthon, annyira őt sem kell félteni. Lehet, hogy törékenynek tűnik, de korántsem az. - Nem igazán érdekel van-e Bon Tempsben falka. - feleli a falka szót halkabban mondva. - Nem az én világom, de úgy sejtem a tiéd sem. - néz mélyen a szemeibe, majd sóhajt egyet. Ez egyszerűen hihetetlen. Biztos álmodik...

Vendég

- Egek...ez nem lehet igaz... - rázom a fejem, nem bírom feldolgozni hogy itt és most találkozunk. Hogy találkozunk egyáltalán. Húsz évig nyugtom volt, és milyen szép volt ez.
~Sors hogy szakadjon rád az ég, egyáltalán nem vagy vicces....~ morranok fel gondolatban, aztán immár összehúzott szemekkel méregetem a nőt. Legalább ő sem felhőtlenül boldog. Még szép, hogy nem az, gondolom egy nálam sokkal jobb férfit várt. Persze, miért is szeretne engem, gondolom nem ilyen férfiideál élt a gondolataiban a vőlegényéről. Jézusom, még a szó is borzasztó.
- Gondolom nem rám számítottál... - jegyzem meg színtelen hangon, és nem szólok semmit, én nem félek senkitől, meg tudom magam védeni ha kell.
- Ne vedd sértésnek, de fel lehet ezt bontani? Úgy értem a szüleink kötötték ezt, és az enyémet meghaltak. Már...felesleges lenne a házasságunk - próbálok meg érvelni a magam igaza mellett, remélve hogy ez neki is jó lesz, csak nem akarhat maga mellé egy kiégett gyilkost...
- Nem, nekem nincs szükségem rájuk - borul el az arcom egy kicsit, eszembe jutva annó mit tett velem a régi falkám. Gyakorlatilag megbélyegeztek mint egy tetves lovat. De ezt még nagyon megbánják... Senki nem teheti ezt velem senki az égvilágon.
- Te hogy kerülsz ide Bon Tempsbe, mi hozott ide? A isten háta mögé?

Vendég

- A hitetlenkedéssel nem vagy egyedül. - néz félre, kínos ez a dolog. Hogy fog ez egyáltalán így összejönni? Ahogy azonban a férfi végig méri, felhúzza a szemöldökét. Igen, ő is tudja, hogy vannak nála ezerszer gyönyörűbb nők, akik bizonyára sokkal jobb farkasok is, mint ő, de hát úgy tűnik őt fogta ki szegény srác. Most már nyugodtabban figyeli. Végül is megérti, hogy ilyen. Ő 26 éves, de az előtte ülő srác csak 18. Legalábbis ő annyinak nézi.
- Azt hittem idősebb leszel. Olyan... fiatalnak tűnsz. Hány éves vagy? 18? - nézi kérdőn, majd csak sóhajt egyet.
- Nem tudom, fel lehet-e bontani. - feleli, de aztán lepillant a térdeire. - Részvétem. - mondja halkabban, majd újra felnéz a férfira. - Ez régi tradíció, legalábbis én így tudom. Engem nem is csak azelőtt tájékoztattak erről a szüleim, mielőtt eljöttem. Azt hiszem ez így van és kész. Sajnálom. Megértem, hogy inkább maradnál szabad. - teszi hozzá. A hangja kedves és nem szemrehányó. Az érvelés látszólag nem hatja meg, a szülei azt mondták, hozzá kell mennie, akkor megteszi, nem vitázik velük.
- Nos akkor ebben hasonlítunk. - teszi a haját a füle mögé s egy pillanatra megakad a tekintete a padlón. Furcsa ez közös pontnak... Amikor újra megszólítják, felemeli a fejét és rámosolyog a srácra.
- Falkagondok. Kiléptem és eljöttem ide, hogy új életet kezdhessek. Vagy valami ilyesmit. Na és te? - kérdezi. Na és te? Na és ennek a te-nek mi a neve? - Ne haragudj, de hogy hívnak? Te tudod a nevem, de én még a neved sem tudom.

Vendég

- Még jó hogy nem vagyok - morranok fel, és belemeredek a sörömbe, mindenféle rémképet látok magam előtt. Feleség?! Akihez hazamegyek mindig? Sosem volt igazán otthonom, és sosem tartoztam sehová, és legfőképp senkinek. Victarion az egyetlen akinek számadással tartozom.
~Könyörgöm, ébredjek már fel ebből a rémálomból, ez... ez lehetetlen!~
Az agyam még mindig menedékért sikolt, hogy ebből legyen valamilyen kiút.
- Hát, bocs hogy nem készültem erre és születtem idősebbnek. 21 éves leszek idén...- válaszolok a kérdésre, majd én is kérdezek.
- És te? Hány évvel vagy öregebb nálam? - kérdezem, és közben már azon járatom az agyam, hogy ha ősi tradíció, akkor nekem, a modern kor emberének, azaz jelenleg farkasának, miért kell betartanom.
- Ha ősi tradíció, akkor nekünk mért kell betartanunk? Vagy te...te ragaszkodsz ennyire hozzám? - kérdezek rá kissé tán lehet élesebben is mint szerettem volna. De nekem nem kell asszony! Áááááá.
- Kell kiútnak lennie ebből. Engem már nem köt a falka törvény és soha nem is fog. Hát téged? - kérdezem, de nem teszem hozzá hogy miért nem lehet falkám. Se másba nem csatlakozhatok, se sajátom nem lehet.
- Értem, tehát nem nyaralni jöttél. Mondd, ugye tehetünk úgy hogy sosem találkoztunk? Felmondok, és azonnal továbbállok innen... - sóhajtok fel, de ez már inkább olyan elkeseredett sóhajtást, mint aki tudja hogy nem menekülhet. Főleg a halott szülők hagyatékától...
- Solomon Stormheart vagyok, informatikus-programozó - vetem be a szalonképesebb állásom, mégsem mondhatom neki hogy bérgyilkos vagyok, jelenleg is minimum háromféle fegyverrel felszerelve. Még jó hogy egyik sem látszik.

Vendég

Felsóhajt a srác felmorranására. Ez nehezebb lesz, mint gondolta. Vajon az anyja vicces kedvében találta ki, hogy csak úgy keresse meg a vőlegényét? Nem tudja, melyiküknek kellemetlenebb ez a helyzet...
- Nem azért mondtam, hogy bántsalak. Csak... még élhetnéd szabadon az életed, ha én nem vagyok. - néz előre. Gúzsba kötni sosem szerette az embereket, farkasokat. Ő is szabadabb szellemű volt eddig is, most is az. Ettől az egész helyzettől pedig úgy érzi, mintha a mellette ülő férfit vasbilinccsel kapcsolná magához. Olyan különösek ezek a hagyományok. Vajon a lényegi céljukon kívül van bármi más jelentőségük?
- 26 vagyok. - néz újra Solomra, mikor kérdez tőle. - Azért annyival nem vagyok idősebb tőled. - teszi még hozzá. Nem szeretné, ha megkapná a nénike jelzőt... Ah... az borzalmas lenne. Hallgatja is a szavait, bár kissé kérdőn húzza fel a szemöldökét. Elhiszi ő, hogy nem akarja őt a férfi, de nem kell ettől ilyen hangnemben kérdezni. Ő is ugyan abban a helyzetben van, amiben a férfi, s bár ő inkább a szerelem, mint az érdekházasság híve, de megígérte az anyjának, hogy jó kislány lesz és tartja magát az eljegyzéshez, szóval megteszi, amit tud.
- Épp ezért, mert ősi. Generációról generációra öröklődik a szokás. Egyébként miért? Zavarna, ha ragaszkodnék? - kérdezi, ennyire azért nem tartja magát ijesztőnek, hogy ennyire menekülnie kéne a másiknak előle. Vagy... az lenne? Ám csak hallgatja a férfit, s a mondandója végén sóhajt egyet. Nehéz eset, de hát ő is elég makacs néha.
- Lehet, hogy kiléptem a falkámból, de a szüleim megígértették velem, hogy követem a hagyományt. Így én mindent megteszek, amit kell. - feleli, közben lötyböli a poharában a narancslevet. Ez inkább szülői örökség, mint a falkatörvény része nem? Mindegy, nem is érdekes... a falkát inkább hagyjuk. Ostobák gyülekezete, akiknek csak egy még ostobább vezér kell... Legalábbis sok esetben. Talán vannak kivételek.
Solomon következő szavaira meglepődik kissé, de ez látszik is rajta.
- Nos nem... amúgy is, kijönne ide nyaralni? - pislog párat értetlenül. Nagyon fura ez a srác. - Figyelj... Értem én, hogy nem akarod ezt az egészet, de csak egy esélyt adj neki. Ha egyáltalán nem megy, elválunk, vagy a fene tudja... akkor már nem mondhatják, hogy meg sem próbáltuk. Nem akarok neked rosszat, higgy nekem. - érvel neki, mert szerinte így még a srác sem jár olyan rosszul. Ha nem bírja ki Avalinet, egyszerűen elválik tőle. De egy próbát azért megér.
- Milyen különleges neved van. - mosolyog rá. - Tetszik. Bár biztos sokan mondták már ezt neked. - Teszi még hozzá. Bár sok olyan ember van, aki csak átfut a nevek fölött és csak egy-egy kimondhatatlanabb darabnál akadnak fenn a szemei. Avaline szereti a nevek csengését, a dallamát. Mintha az is elárulna valamit a tulajdonosáról. - Informatikus-programozó? Hm... na és az miféle munkákat végez? - kérdezi érdeklődve. Közben iszik egy kortyot, s újra leteszi a poharat, amiben a fodrozódó hullámokat nézi. Milyen különös és furcsa is ez a sors? Annyira váratlan, hogy néha még a farkas lélegzete is elakad a meglepetéstől, amit okoz. Ám így legalább sosincs idő unatkozni.

Vendég

Meghúzom a korsó söröm, istenek ébredjek már fel ebből a szörnyűségből. Nika támadásánál befürödtem, most meg még menyasszony is...Ezt nem hiszem el. Felsóhajtok, és újra Avaline felé nézek. Okéééé, szép meg biztos kedves is, de de nem mellém való.
- Élhetném, ha a szüleim nem alkudoztak volna a fejem felett a menyasszonyom ügyében - jegyzem meg és elgondolkodva nézek magam elé. Nem tehetem meg hogy ne...szóval hogy visszautasítsam de ez meg így... mi a fene lesz ebből.
- Nem a koroddal van a baj, hanem ezzel az egésszel. Szóval én egészen eddig azt hittem hogy a menyasszonyom már régen választott valaki mást maga mellé. Én is csak...megszokásból hordom ezt a gyűrűt és sosem hittem hogy...hogy egyszer csak így belém fut a menyasszonyom - sóhajtok nagyot, és megtámasztom a fejem, féloldalasan nézve Avaline-ra.
- Attól hogy ősi, el kellene avulni, nem pedig gúzsba kötnie minket! - csattanok fel kissé ingerültebben, majd kicsit visszaveszek magamból, nem az ő hibája, nem tehet róla hogy...
- Ne haragudj Avaline, csak arról van szó hogy mellettem nem lenne nyugodt életed. Én nem adhatok neked békés otthont és életet, falkát a benned lakó farkasnak. Engem kitaszítottak.... - pillantok félre, ezt is halkan mondtam hogy mások lehetőleg ne hallják meg. Nem kell mindenkinek tudnia, és amikor nem kell senkit sem megölnöm, egész aranyos is tudok lenni.
- Értem. Szóval a nyakadon ragadtam mint vőlegény - mosolyodom el halványan. Nem tudom, merhetem remélni hogy nem lesz ez kész katasztrófa?! Egek Vera ki fog röhögni ha megtudja...
- Hm jól van, mondassz valamit. Adjunk magunknak egy esélyt, aztán... majd lesz valami -adom be a derekam, végül is ennyit igazán megtehetek, csak kiállhatatlanul kell viselkednem, és akkor önként elmegy majd. Igen, ez jó lesz így.
- Senkit nem érdekelt eddig a nevem ami azt illeti - mosolyodok el, mert Vera is Rexnek hívott egy ideig, és a saját nevemen csak a szállodájában mutatott be az ottaniaknak.
- Bármilyet. Ha meghal egy rendszer, akkor megjavítom, de alkalomadtán új programokat is tudok írni, még megrendelésre is. Szeretek éjjel dolgozni, akkor nem zavar senki. Na és te? Mit ügyködsz amúgy? - kérdezek vissza, és ismét beleiszok a sörömbe. Hm, nem ez lesz ma az egyetlen korsó ahogy elnézem.

» Bárpult
» Bárpult