Konditerem

Tárgy: Konditerem Csüt. Jan. 05, 2012 2:34 pm

A modern kondigépek mellett zuhanyzót, szaunát és minibárt (csupa egészséges innivalóval) is talál itt az erősödni vágyó halandó. Az alagsor legnagyobb terme ez, rögtön a lépcső után balra.

[You must be registered and logged in to see this link.]

Tárgy: Re: Konditerem Csüt. Jan. 05, 2012 7:25 pm

Chrisnek

Előzmény: Hotel Hades - Recepció

Közömbös arckifejezéssel hallgattam Chris válaszait, ahogyan keresztülsétáltunk a hallon, és elértünk a lépcsőkhöz. Nyilván érdekelt, amit mondott, különben nem kérdeztem volna, egyszerűen csak nem ült ki az arcomra a dolog. Azt hiszem, Chris nem látta, különben valószínűleg jobban igyekeztem volna ezt az emberi gesztust gyakorolni.

-Szívesen megmutatok bármit, ha belefér az időbe napkeltéig - mondtam Chrisnek, és kicsit megborzongtam (igen, mi vámpírok is tudunk ilyet) mikor a férfi forró bőre az enyémhez ért. A kettőnk testhőmérséklete közötti eltérés olyan nagy, hogy szinte szikrázott a bőröm, mikor hozzámért. Talán ennek is volt valami köze az iránta érzett vonzalomhoz, ami persze csupán fizikai volt. Legnagyobb részben. Valahogy ezen az estén folyton ide lyukadtam ki. Be kellett látnom, bármennyire is szeretném, nem tudok közömbös lenni a tigris iránt. Tudtam, hogy ebből még bajom is lehet, ha nem vigyázok, ezért igykeztem óvatos lenni.

Kicsit elméláztam, de azért hallottam és fel is fogtam a melletem sétáló férfi szavait. - A holdtölték idején majd a társad dolgozik. Majd úgy írjátok a beosztást, hogy jó legyen.-
Chloe említésére egy halom emlék tolult fel bennem és önkéntelenül visszamosolyogtam Chrisre. - Ó,igen, tényleg, csak néha kimegy a fejemből a dolog - hazudtam. Azért arra is próbáltam figyelni, hogy ne adagoljam túl az önbizalomnövelőt. Arra Chrisnek egyáltalán nincs szüksége.
- Azok a zárt ajtók nem mindig zártak. vannak bevállalós vendégek is, akik szívesen látják a meglepetésvendégeket - óvatosan fogalmaztam, mert nem akartam pont az alagsorban beszélni erről, de azért szerettem volna, ha tudja, nehogy később probléma legyen ebből.
Benyitottam az edzőterembe, amely a lépcső után balra az első terem volt. - Amint látod, ilyenkor nem sok ember jár erre, sőt, egyébként sincs túl nagy forgalma. De azért van minden, ami kellhet. - foglaltam össze a tudnivalókat, majd leültem az ajtóhoz közeli fekvenyomó padra, és vártam, hogy Chris eldöntse, hogyan tovább.

Vendég

Érdekes dolog egy vámpírral beszélgetni, eddig hárommal volt dolgom, és mind egyik ilyen ha beszélgetsz velük. Közömbös arckifejezéssel néznek, és nem csillan rajtuk érdeklődés. De még is kérdeznek, és hallgatnak. Szerintem náluk ez a figyelem, de három vámpírból még nem tudok messzemenő következtetéseket levonni. De szerintem, ha nem érdekelné akkor nem is kérdezné meg. A vámpírok nem udvariaskodnak.
- Nézd, engem minden érdekel, de te tudod ebbe az időbe, mennyi fér bele. – Rávillantom a tekintetemet, a mondatom akár kétértelmű is lehet, ezt majd ő eldönti, hogy annak veszi vagy sem. Bár jelenleg csak ártatlan megjegyzés volt a részemről.
Furcsa volt hozzáérni, az én testhőmérsékletem jóval magasabb mint az övé. Erre eszembe jutott, hogy milyen érdekes volt kettejükkel, két hűvös test, mellettem. Aki az élettől és energiától feszül. Gyorsan lezártam a gondolataimat, tekintve, hogy azok nem prűdeknek valóak. Oké nem ezért, csak azért mert vizuális típus vagyok, és túl élesen látom magam előtt és hát pasiból vagyok, az ilyen emlékek okoznak némi vérbőséget. Szóval gyorsan túlléptem ezen. Inkább az új főnökömre figyeltem, és ahogy a levegőbe szimatoltam, hasonló következtetésre juthatott ő is, aminek hála, nagyon is elégedett mosoly játszott az arcomon ebben a félhomályban. Oldalt sandítok a vámpírra, tényleg van benne valami, ami nagyon is érdekel engem.
-Remek, ő ember, vámpír vagy esetleg váltó? – Kérdezek vissza, mert érdekelne a dolog. Mennyire kell majd sakkoznom és okosnak lennem, vagy nyíltan lehet erről tárgyalni. Mosolya tetszik, ez most nem mesterkélt, csupán csak látszik, hogy van egy közös élményünk, ami neki is tetszik.
-Értem. Szóval, vegyes a felhozatal. Az alkalmazottakat mennyire szokás ebbe belekeverni? – Kérdezek rá nyíltan, eddig sem köntörfalaztam, ezek után sem fogok. Meg nem is rohanok el fejvesztve, tudok én Nemet mondani.
-Pedig fel van szerelve rendesen. – Macskákra jellemző kíváncsisággal sétálok be, és körbe az edzőteremben, megnézek magamnak mindent. Nincs mit tagadnom, vértigris vagyok, eredendően vakmerő és kíváncsi is. Miután körbe jártam, visszaballagok Nikához.
-Van még valami, amit érdemes megnéznem? – Kérdezem tőle, egy pimasz mosoly kíséretében. Most újra megnézem őt magamnak, igazán vonzó nő.

Tárgy: Re: Konditerem Szer. Jan. 11, 2012 7:10 am

Amig az alagsor felé sétáltunk, Chris tovább kérdezgetett. Egy pillanatra eszembe jutott, hogy sokkal érdekesebb dolgokkal is elüthetnénk a hajnalig hátralévő időt, de aztán arra jutottam, hogy jó is, hogy ilyen alapos. Biztos voltam benne, hogy megtaláltam az ideális mixert a bárba. Ez némi elégedettséggel töltött el.

- Nem sok időm van már, de azt hiszem, ez még belefér - mutattam a kondi felé, és egy pillanatra felmerült bennem, hogy a felfedezősdit folytathanánk érdekesebb terepen is, de inkább lehűtöttem magam. Egyrészt, amire gondoltam, inkább újrafelfedezősdi lett volna, másrészt pedig úgy döntöttem, jobb, ha ma inkább az üzleti vonalon maradunk. Úgy tisztább az ügy.

- A váltótársad ember, aki be van avatva, tehát nem kell titkolóznod. Amúgy is elég jó szeme van hozzá, hogy elsőre kiszúrja, hogy nem egyszerű halandó vagy - ahogy ezt kimondtam, elkuncogtam magam. Az jutott eszembe, hogy valószínűleg a nők nagy része is úgy van vele, hogy Chris nem is ember, inkább valamiféle görög félisten. Nos, nem tudtam hibáztatni őket.

- Az alkalmazottakat nem kötelezzük semmire, ami nincs a munkaköri leírásban, de a szabadidődben azt teszel, ami jólesik - Legutóbb elég szigorúra alakítottuk a munkahelyi szabályzatot, és gondoskodtam róla, hogy be is tartsák azt. Ám a dolgozók szabadidejébe nem óhajtok beleszólni, tekintve, hogy jó részük természetfeletti, és eléggé rosszul tűri a zablát. Azzal is megelégszünk, ha munkaidőben viselkednek.

- Itt mindent érdemes megnézni, mert semmi nem olyan, mint egy egyszerű hotelben, de ha engem kérdezel, a tetőtéri medence megér egy misét. Bár szinte biztos vagyok benne, hogy ott most is vannak vendégek - ~ őszinte sajnálatomra ~ tettem még hozzá gondolatban. Pajzán gondolataimat igyekeztem megrendszabályozni, bár a nem voltam benne biztos, hogy a tekintetem nem árult el.

Vendég

Rengeteg kérdésem volt, hiszen szerettem tisztázni a dolgokat. Nehogy valami gond legyen menet közben, persze sosem lehet mindig mindenre gondolni, de azért ami eszembe jut azt tisztázzuk. Amúgy sincsen jobb dolgom. Bár más ötletem is lenne, amivel el lehetne tölteni az időt hajnalig. Ó, de még mennyire, hogy lennének nekem is ötleteim. A konditerem, pedig végképp ad ötleteket, a sok különböző berendezési tárgyaival. De végül is enyhén megrázom a fejem, előbb a munka aztán a szórakozás.
Elsőnek inkább az üzlettel foglalkozzunk, az legyen tökéletesen rendben, utána meg majd lehet játszani is, bár nem tudom mennyire jó ötlet játékba bonyolódni a főnökömmel, mert akárhogyan is nézem, Veronica a főnököm lett, mikor aláírtam a szerződést.
- Ember és be van avatva, remek. Csak nincs benne egy leheletnyi a természetfelettiekből? Hallottam már egy lányról, aki a tündérek leszármazottja, és messziről kiszúrja, ki az, aki nem igazán ember. Ő is ilyen lenne? – Kérdezem vissza kíváncsian, és felé is fordulok. Amit a szemében látok attól elmosolyodom, amolyan flörtölős pasis mosolyt villantok.
- Kitűnő, én pedig csak holnaptól dolgozom itt, ergo most még nem vagyok az alkalmazottad. – Mondom neki, és megcsillan valami a szemeimben. Az a baj, az az este vele és Chloeval túlságosan is híven él bennem. Mm… De visszafogom magam, tényleg előbb le kellene tudnunk, mindent, ami a munkával kapcsolatos, de mikor megemlíti, a medencét nem tudom megállni mosolygás nélkül, és a kijárat felé ballagok, majd az ajtóból visszanézek rá a vállam felett.
- Tudtad, hogy a tigrisek szeretik a vízben is? – Kérdezem tőle egy kaján mosollyal a képemen. Csak nem bírom ki, hogy ne tegyek neki kétértelmű megjegyzést. Aztán a körmeim a tenyerembe vájom, hogy térjek már észhez, hiszen előbb még el kell rendezni mindent ami a munkával kapcsolatos, tudnom kell mennyi idő alatt érek majd ide, és haza. Meg nem ártana még mosni tisztára fekete farmert is, amiben jöhetek holnap dolgozni.

Tárgy: Re: Konditerem Pént. Jan. 13, 2012 11:09 am

Chris kérdésére határozottan megráztam a fejem. - Náááh, itt nem élne sokáig, ha tündérvérű lenne - reagáltam félig nevetve, mert arra gondoltam, talán a pultig sem jutna el, inkább megtartanám magamnak. viszont a tündérféle csajról már nem most hallottam először, és igazán kezdett érdekelni a dolog. Bár azt is hallottam, hogy egy vámpírral kavar, amit eléggé furcsának tartottam.

Chris mosolya nem segített lecsillapítani az oda nem illő gondolataimat, amelyek már-már erős vágyakká alakultak a kis találkánk folyamán. A célozgató kis megjegyzése pedig méginkább csak olaj volt a tűzre. - És mire használnád ezt a rövid időt, amíg még nem vagyok a főnököd? - kérdeztem kihívóan, de nem mozdultam, nem nyitottam felé. Egy kis ártalmatlan flört azért még belefért.

A konditeremben úgy tűnt, nem maradunk sokáig, hisz a tigris már az ajtó felé ballagott, miután a medencét szóba hoztam. De azért egy pikáns kis megjegyzésre még visszafordult.
Sejtettem, hogy a vonzódásom Chris iránt nem viszonzatlan, de azt hiszem, ő is úgy volt ezzel, mint én. Üzletről tárgyaltunk, és ennek megfelelően is akartunk viselkedni. Ez viszont nem ment valami könnyen. Egy pillanatra felszaladtak a szemöldökeim Chris szavainak hallatán, de aztán rendeződtek az arcvonásaim, és összekaptam magam.
- És egyes vámpírok is - súgtam oda a fülébe, mikor odaértem mellé. Aztán a teste és az ajtófélfa között kibújva rögtön a lépcső felé vettem az irányt. - Jössz? - néztem vissza a terem felé. Amíg Chris beért, igyekeztem lehiggadni és újra felölteni az üzletasszony arcomat.

Vendég

-Passzolom, nem sokat tudok róluk, csak hallottam, hogy ilyenek is vannak, és érdekelt, hogy a srác, ebbe a kategóriába tartozik-e vagy sem. – Nem értettem miért nevetett ezen, mert a tündérekkel kapcsolatban igen csak hiányos a tudásom, lehet magyaráztak róluk nekem valamit, annak idején. De nem kötött le a dolog, mivel én másfelé szerettem volna menni, vagy volt más mai sokkal jobban érdekelt. Izgága gyerek voltam, na.
-Nem is tudom. – Mondtam neki elnyújtva. – Talán felújítanék egy ismeretséget? – Ki, hogyan is érti ezt. Én egy olyan kis ismeretségre gondoltam, ami még a nevek után kötetett, és megismertem pár olyan részt, amit nem lehet szabad szemmel látni. De bővebben most ezzel nem fogok foglalkozni, csak rámosolygok, olyan tipikus macska megette a kanárit, mosolyt villantok. Ahogy Nika is gondolja, egy kis flört még bele fog férni, pláne, hogy holnap ilyenkor már főnök beosztott viszonyban leszünk, és nem a legszerencsésebb egymással kikezdeni ilyen helyzetben.
Szeretek úszni mellesleg, ez lehet vértigris vonás, de tényleg szeretem a nagy medencéket és tavakat, amikben kellemesen lehet úszni, és nem kell attól tartani, hogy leér a lábam és baktatás lesz belőle. Nem hagyhattam ki ezt a kis pikáns megjegyzést, a helyzet csak úgy adta magát. Hiba lett volna, ha nem dobom fel ezt a labdát, addig még lehet így játszogatni. De mint mondtam elsőnek a munka és az üzlet, de egy picike szórakozás szavakkal még belefér.
Megjegyzésén mosolyogtam egy jót, aztán tettem egy lépést, csak, hogy ne bújhasson ki olyan könnyen, majd lassú lusta léptekkel utána mentem, hogy várjon rám egy kicsit.
Kezeim zsebre tettem megint, hogy ne érjek hozzá feleslegesen. Amúgy se tudtam így hírtelen mit kezdeni magammal.
- Gyalog vagy lift? – kérdezem tőle. Közben pár eshetőség megfordul a fejemben, hiszen a liftek néha beragadnak, és nem mindig lehet azonnal működésre bírni őket, de egy lépcsőházban is el lehet veszni. Hajaj, jobb ha összekapom magam, itt elsőnek az üzlettel kellene foglalkozni és nem a játékkal.

Tárgy: Re: Konditerem Szomb. Jan. 14, 2012 11:49 am

- Az ilyen népekről elég annyit tudni, hogy sok bajjal járnak. Arra pedig nekem nincs szükségem - Az embereket kezelhetőbbnek, a természetfelettieket pedig igencsak vonzó jelenségnek tartottam, ahogyan a vendégek nagy része is. Még akkor is, ha jó részüknek fogalma sem volt arról, hogy kivel állnak szemben.

Bárcsak ne mentem volna bele ebbe a kis játékba. Ritkán fordul elő, hogy a saját kis csapdámba esem, de most ez történt. Fel akartam húzni egy picit a Tigrist, de azt vettem észre, hogy én magam is egészen belelendültem.
- Ez rendkívül izgalmasan hangzik. Hol akarod kezdeni? - kérdeztem vissza olyan hangon, amit flörtöléskor nem nagyon szoktam bevetni. Felhívás volt khm...keringőre, persze azért mégsem teljesen egyértelmű, hogy, ha akarom, visszatáncolhassak. Na jó, elég a táncos hasonlatokból, ugyanis azokban a pillanatokban egyáltalán nem a tánc járt az eszemben.
Amikor ki akartam bújni az ajtón, Chris úgy helyezkedett, hogy kicsit elállja az utamat. Így aztán nem tudtam anélkül kijutni a konditeremből, hogy hozzá ne érjek. Az illata és a testéből áradó forróság egy pillanatra úgy ölelt körül, mint valami burok, amiből semmi kedvem nem volt kiszakadni. Mégis csupán egy pillanat volt, és már a folyosón is voltam.
-Menjünk lifttel - mondtam meggondolatlanul, és a lépcsőzés helyett a lift hívógombjára tenyereltem.
A felvonó 5-10 másodperc múlva már meg is érkezett, én pedig beléptem a kis kabinba, és vártam, hogy Chris is ugyanígy tegyen.

folytatás: Hotel Hades - Felvonók

Szabad terület