A főnök irodája

Tárgy: A főnök irodája Vas. Júl. 17, 2011 11:49 pm

Ericen kívül Pamnek és Chownak van ide bejárása.

Vendég

ERICNEK

Csak dermedten hallgatom a kiselőadásnak is beillő magyarázatot a vámpírokról és akaratlanul is végigfut rajtam a hideg. Hát igen, azt eddig is sejtettem, hogy ez nem lesz egy fáklyás menet...
- Mi az, hogy nem akarod, hogy más is szemet vessen rám? - kötök bele mondandójába mégis, mert azért ez az egy mondat egy kissé kicsapta a biztosítékot. - Nem vagyok senkié - morgom. Önálló, független lény, aki jelen pillanatban mozdulni sem tud... Kicsit elragadtak a gondolataim, így már csak azt vettem észre, hogy a vámpír végig simított a hajamon, mire kényszeredetten megdermedtem, nem rántottam el a fejem, bár hogy miért, azt én magam sem értem.
Nem igazán figyelek arra amit egymással beszélnek, irataim elkobzását meg csak egy szájhúzással veszem tudomásul. Sok hasznát úgysem fogja venni...
Mikor int, hogy kövessem az irodába, megint kénytelen vagyok elhallgattatni a vészcsengőket a fejemben és lépkedek utána át a zsúfolt termen, bár a tömeg automatikusan utat nyitott a vámpírnak. Hát... ők nyilván ismerik, humorizálok magamban, majd belépek az irodába, ami teljesen olyan mint egy iroda.
- Nem is tudom, az ember valami vámpírosabbat várt volna - vigyorodom el, de megtorpanok a helyiség közepén nagyjából szemben vele, és figyelem ahogy levetődik a kanapéra.
- Táncoltam már néhány helyen, kisebb klubokban a fősuli alatt, hogy fizetni tudjam a tandíjat - vonok vállat könnyedén.
- Bemutatót is szeretnél látni? - mosolyodom el kihívón. Ha a semmiért rángatott ide, vagy azért, hogy átharapja a torkom mérges leszek... Bármi másról lehet szó.

Vendég

ALEX

Elégedett mosoly jelenik meg ajkain, hideg, ragadozószerű, kíméletlen mosoly ez, ahogyan csak a vadász tud mosolyogni a leendő áldozatára, aki még csak sejti hogy veszedelem van.
- Értsd úgy, ahogyan azt mondtam. Másnak tabu - zárja le ennyivel ezt a témát, a tulajdonjog kérdésen sosem nyit vitát, és ezt most sem hajlandó elkezdeni, éppen elég néha Pammel. Az iratokkal indul el az irodába, és ezt ott sem igyekszik még visszaadni Alexnek, csak kényelmesen heverészik, illetve üldögél a kanapén.
- Ennyire meglep hogy vannak még emberi hajlamaim? Nem elég hogy vörös-fekete a design? - húzódik mosolyra az ajka, és figyeli hogy mit válaszol vendége.
- Befejezted az iskolát? Mit végeztél? - kérdez vissza, és biccent. Vámpírsebességgel terem az asztala mögött, ahonnan privát zenét csinál, és Alexre pillant.
- Gyerünk. Vagy a táncosom leszel, vagy a desszertem - mosolyog kihívóan.

Vendég

- Mi ez a hirtelen támadt birtoklási vágy? - kötegszem tovább, de aztán félresöpröm a problémát. Annyi embernek jár a szája, gondolom a vámpírok sem lehetnek mások. Mond valamit, aztán holnap meg mást gondol. Nem kell ezt olyan komolyan venni. Gondolom.
- Nem az hogy meglep - vonok vállat, és még egyszer szétnézek az irodában. Praktikus, modern. Végülis a célnak megfelel. - Csak egy vámpírtól minimum egy várbörtönt várna az ember.
- Hogy mit végeztem? Üzleti fősulit, és meg van róla a papírom is meg minden, csak épp nem nagyon találtam vonzónak az üzleti világot. De attól függetlenül értek hozzá - válaszolok közönyösen. Miután bekerültem, már csak makacsságból is mindig a legjobb akartam lenni.
Figyelem ahogy zenét kapcsol, egy gyors, pörgős számot, majd visszaül és zavartalanul szemlél tovább.
Ettől a nagy vizslatástól kissé lámpalázam lett, de ezúttal sem szándékoztam elárulni mennyire kényelmetlen helyzetbe hozott. Remek, vagy tánc, vagy desszert? Kitűnő kilátások a jövőre nézve...
~Ez röhej, nem vagyok normális!~
Könnyedén ledobtam bőrdzsekim az egyik fotelba.
- Senki sem tudna abban a kényelmetlen vacakban rendesen mozogni - indoklom meg, majd táncolni kezdek, pontosabban inkább vonaglani a zenére. Először lassan, majd a ritmussal együtt gyorsulva, úgy ahogy évekig csináltam, bár nem túl rendszeresen. Az egész titka, hogy a zenére kell figyelni... És nem pedig a téged vizslató vámpírra...

Vendég

- Talán megtiltod hogy birtokoljalak? - mosolyog a fiú pimaszságán, tetszik neki hogy ennyire fiatal, és emberien naiv a vámpírokkal kapcsolatban. Ők nem olyanok, hogy meggondolják magukat, mert elég sokáig élnek ahhoz hogy szinte bármit vagy éppen bárkit megkapjanak.
- Voltak idők, amikor tényleg voltak, de azóta a vámpírok is rájöttek, hogy a modernizáció nem az ellenségünk, és vannak olyan dolgok amik meglehetősen egyszerűbbé teszik az életet - mutat a maga előtt heverő laptopon, mert miért ne egy jó márkájú laptopot használna?
- Szóval értesz az üzlethez, és még táncolsz is. Nem túl gyakori párosítás ez - jegyzi meg, és végigméri, hát üzleti iskolát aztán ki nem nézett belőle, inkább valami sportos dolgot.
- Mondd csak, szerinted mennyire megy jól a Kéjvadász? - kérdez minden átmenet nélkül, és ahogy a zenét kezdi el hallgatni, ő pislogás nélkül mered Alexre, egyetlen mozdulatot sem akar elvéteni, így inkább élvezettel figyeli hogyan hajlong, és vonaglik a fiú a zene ritmusára, megfeszülnek és táncolnak az izmai a pólója alatt.
~Azt hiszem sok privát felkérése lesz...~
Figyelő tekintete lassan már inkább izzónak tűnhet, de nem veszi le a szemét a fiúról, inkább felkel, és mögé lépve, megragadja a derekánál fogva.
- Gyerünk, táncolj nekem, táncolj velem... - súgja, és kezeivel kezdi lassan irányítani a táncot, hogy a fiú érezze, lassul a ritmus, és sokkal inkább válik erotikussá mint látványossá.
- Szombaton fellépésed lesz 5 lánnyal fogsz táncolni, mindjárt bemutatlak nekik, az elkövetkezendő két napot velük töltöd majd, megtanulod a koreográfiát, és egy privát számot. A fizetség miatt nem lesz ellenvetésed, azt hiszem erre a három négy napos megterhelő munkára elegendő lesz az 500 dollár - suttogja még a fülébe és ellép a sráctól, hogy az asztalához menjen szerződést keresni. Tisztán művel mindent, megteheti.

Vendég

- Én magamat birtoklom - jegyzem meg, de még mindig tartom magam az előbbi álláspontomhoz. Holnap már talál magának másik játékot...
- Azt látom, hogy amennyire csak lehetett te leegyszerűsíted az életedet - pillantok a modern és minden bizonnyal igen csak drága elektronikus kütyüire... Mondjuk azért a laptopért, amit az előbb babrált, körülbelül egy évi tandíjamat leperkálhatnám... De hát ha van neki miből, istenem, költse.
Elég furán nézek rá a következő kérdésre. Mi az, hogy mennyire megy jól? Elvigyorodom. Vizsgáztat? Menjen valami melegebb, naposabb éghajlatra.
- Bár tele van vámpírokkal, de azok érthető módon nem fogyasztanak túl sokat... Az emberek annál inkább, de sanszos hogy van valami félig nyilvános, de keresettebb szolgáltatása a helynek - filozofálok, vagy igazam lesz, vagy nem, bár hajlok rá, hogy van itt még valami a háttérben. Aztán hagyom a témát és csak a zenére koncentrálva táncolok, félig lehunyt szemmel, hogy ne kelljen látnom a fővámpír figyelő tekintetét.
Már éppen sikerült elmerülni a zenében és tényleg úgy mozogni, ahogy kell, mikor hirtelen két kar fonódik a derekamra, mire hirtelen nyílik ki a szemem, és a vámpír szürkés szemeivel találom szembe magam és egy pillanatra megszédülök, bár kétlem, hogy ez vámpírbűbáj lett volna, sokkal inkább a határozott mozdulat ereje szédített el, de hagytam, hogy magához húzzon és már vele táncoltam tovább, bár a közelsége felkergette a vért az arcomba.
Nem volt nekem sosem bajom azzal ha nem éppen nővel hozott össze a sors, de ez a vámpír egy kissé kezdte nálam kiverni a biztosítékot...
Majd elengedett ahogy véget ért a szám, én meg leforrázva igyekeztem összeszedni magam és csak bólogatni tudtam, mikor felajánlotta a munkát, a fizetésre meg nyeltem egyet. Szép összeg...
- Szerintem nem lesz gond vele - automatikusan átfutottam a papírt ami telém tol, majd aláírom. Aztán egy pillanatig elgondolkodva méregetem.
~Vajon mennyire fájhat az a harapás? ~ mélázok magamban és szememben felcsillan a visszafojtott vágy, mert azért az a tánc nem hagyott hidegen.

Vendég

- Hát hogyne - ért egyet Eric egy mindent tudó vigyorral, és hagyja a témát, és inkább a többire figyel. Mond ez a fiú érdekességeket is, nem csak zöldséget, bár egy kicsit túl magabiztos...
- Le, ennyi kényelmet megérdemlek én is, nem volt mindig ilyen kényelmes az élet, hát kárpótlom magam, ennyit igazán megérdemlek nem? - vigyorodik el, és végigsimít az asztal lapján, és a képernyőre pillant, egy bejövő hívása van.
- Ne haragudj Alex, ezt most felveszem - azzal kerít egyik fiókból egy fülhallgatót és benyom egy gombot.
- Tessék - szól bele, majd egy picit megrezzen az arca, és mikor válaszol, azt már Alex nem érti...
- Naturligtvis, Ers Majestät [Természetesen felség!] - jegyzi meg, majd egy alig érthető kérdés érkezik, mire ismét válaszol.
- Nästa vecka. [Jövő héten] - azzal leteszi, és ismét Alexre figyel. Vizsgáztat bizony, mert érdekli a fiú lexikális tudása is, nem csak a nagy szája, azt már tudja hogy van neki.
- Ez igaz, a halandók fogyasztanak szépen, és akad pár extra szolgáltatás is ha úgy nézzük, de mivel erről senki nem tud, így nem is létezik, igaz? - pillant ezúttal fagyosan a fiúra, eszébe idézve hogy erről nem beszélhet, mert akkor Eric lesz a vadász és Alex az áldozat...Élvezettel látja hogy elpirul, mikor kicsit igazítja a mozgását, hogy ne kapkodjon, itt a kéjvadászban nem kell kapkodni, az a lényeg hogy minden jól látszódjon.
- Mi az? Meleged van? Vetkőzz le nyugodtan ide nem jöhet más csak én meg Pam, de ő most vadászik - jegyzi meg a férfi, és ő is aláírja szép macskakaparásra emlékeztető betűivel a szerződést.
- Nos, Alex, mit szeretnél? Vezesselek körbe, vagy beszélgetünk még a részletekről, esetleg megtapasztalod azt amit egy vámpír adni tud? - vigyorodik el és utolsó szavai után, előbukkan a két kis agyara, hogy a fiú jól láthassa. Egy agyaras mosolygó vámpír, igen... a vadász találó...

Vendég

- Ha megengedheted magadnak a kényelmet, miért ne? - nem is akarom tovább firtatni a témát, mindenki arra költi a pénzét amire akarja, bár arról még mindig nem vagyok meggyőződve, hogy teljesen legális amit művel. Bár az én múltammal inkább hallgasson az ember... Szótlanul biccentek mikor a videotelefonálni kezd, de egyetlen szavát sem értem.
~Mégis milyen nyelven beszél? ~ tűnődöm, de a rideg hangtól kiráz a hideg. Nem hiszem, hogy akarom tudni miben egyezett meg a telefonálóval, akárki is volt az.
- Amiről nem tudnak az nincs - értek vele gyorsan egyet. Nem keresem én a bajt, zűrös ügyekbe majd tíz éve nem keveredtem, vagy ha igen akkor is csak úgy szőrmentén, semmi komoly balhé, és ezen nem is nagyon akartam változtatni.
A tánc után nem igazán sikerült lehűteni magam a hivatalos papírok kitöltésével, de legalább a gyors átfutásból megtudtam mi lesz a feladatom. Tánc a színpadon, privát annak aki fizet, némi ruhaledobálás, ami még belefér... Jó, ez még elmegy, legalább nem kell halálra dolgoznom magam egy irodában napi tíz órában ennek a fizetésnek a feléért. Az meg hogy vámpírokkal van tele a hely... Hát nincs tökéletes állás a világon. Ez van.
Viszont az előttem álló vámpír épp eléggé érdekes volt ahhoz, hogy ne siessek körbenézni a klubban. Nyilván lesz még rá alkalmam, de... Jól láthatóan nyelek egyet mikor szó szerint előugranak az agyarai, de a kíváncsiságom ezúttal is erősebbnek bizonyul mint a józan ész.
Lassan, majdhogynem tétován közelebb lépek Erichez, de épp csak egy kicsit és félrebillentem a fejem, leginkább a kíváncsiság miatt, eszembe sem jut, hogy ezzel szabaddá teszem a nyakam.
- Ha nem ölsz meg... kipróbálnám... - idegesen megnyalom kicserepesedett ajkaimat, mert fogalmam sincs mibe egyeztem bele.
~Beleegyeztem?? Én kértem... Nem vagyok normális!~

Vendég

- Amint látod, megengedhetem és meg is engedem. Elmúltak már a kemény idők, de a kemény emberek nem - fordít ki egy kicsit egy régebbi mondást, mert nem emlékszik tisztán hogyan is szól valójában. Van pár dolog, ami nem legális, de erről mély hallgatás megy, többek között a vér kereskedelemről is, melynek cseppje is iszonyatosan drága. Befejezve a királynővel való beszélgetést, kicsit elfelhősödik az arca, utálja azt a nőt, és már régebb óta forgat a fejében pár gyilkos merényletet ellene.
- Elnézést, csak nem tűrt halasztást az ügy - teszi még hozzá, és egyetértően biccent. Valójában pult alatt a True Blood mellett, valódi emberi vér is kapható, persze jóval borsosabb áron, de mivel a vámpírok kényesebb népek, így inkább azt isszák ha lehet. Van több féle vérdonor is, de gondosan ügyelnek rá hogy ne túl gyakran vegyenek tőlük vért, hiszen nem akarnak maradandó károkat okozni senkinek sem.
A tánc után, Eric is aláírta ugye a szerződést, és kettéválasztotta, az eredetit eltette, a másolatot, annak rendje s módja szerint odaadta Alexnek.
- Nem lesz igazán nagy dolgod. Szombatig csaj tánc a klubban, szombaton nagy fellépés, öt lánnyal. Készülj fel, játszani fognak veled a lányok ezt nem kétlem - mosolyodik el szélesen. - Aztán még meglátjuk. Ha maradni akarsz és tetszik a dolog, ráírunk egy további dátumot a szerződésre, ha nem, akkor utána mehetsz a pénzeddel, azt meg fogod kapni, vagy szombaton hajnal előtt, vagy vasárnap.
Felkel az asztaltól, és sétál kicsit, el a kanapéig, majd a fiúra néz ismét. Meg sem próbálja leplezni meglepettségét, előbb még nagyon ágált ellene. Alex mögé lép, és gyengéden az álla alá nyúl, persze, ő már a nyakába szuszog.
- Előbb még nem tetszett volna a dolog, mi történt hát? De persze, hogyne tenném meg, megölni? Hiszen most szerződtünk, ne légy buta... - magyarázza a fiú nyakába, és szinte érezhető a hangján hogy mosolyog. Aztán vesz egy mély levegőt, és a még mindig elöl lévő hegyes fogait, máris a fiú nyakába mélyeszti, közben erősen ölelve. szőkés haja Alex nyakát csiklandozza. Mohón nyeldekli a fiú friss, és üde vérét, de csak kis mértékben, és gondoskodik arról is hogy neki épp olyan jó legyen mint magának Eriknek. Lassan elhúzódik, és egy egyszerű mozdulattal a kanapéhoz húzza a fiút, és nem kegyelmezve neki az ölébe rántja. Ott is ráér pihegni.
- Nos, ilyen élmény ez amit adni tudunk - szólal meg lassan, elégedetten, mint egy jóllakott oroszlán.

Vendég

Mikor mögém lép, és kezét az államra simítva húzza oldalra a fejem, annyira már nem tűnik jó ötletnek, az előbbi gondolatom, de nem tiltakozom, engedelmesen belesimulok az ölelésébe, ami ellen semmi kifogásom sincs, a testem még mindig zsong a tánc emlékétől...
Lehelete végigborzolja a nyakam, és enyhe remegés fut végig rajtam, de szavaira kényszeredetten elmosolyodom.
- Az előbb még nem őrjítettél meg egy tánccal... Merem is remélni, hogy élve megúszom - ez már nem hangzott annyira magabiztosnak, főleg hogy a vámpír szorosan átölelt amíg beszéltem és úgy szorított magához, hogy a kezem mozdítani sem tudtam, majd belemart a nyakamba, mire akaratlan nyögtem fel és rántottam volna el magam, de esélyem se volt a vámpír erejével szemben. Azonban a következő másodpercben elmúlt a rémület és kellemes bódultság zsibbasztott el.
Már nem kellett fognia, önként hajtottam hátra a fejem, hogy könnyebben hozzám férjen, de a szorítása nem lazult körülöttem, még akkor sem mikor - nekem óráknak tűnő percek múltán - elengedte a nyakam, mire tiltakozva nyögtem fel, hisz ezzel együtt a kellemes bódultság is eltűnt, halovány emléket hagyva maga után.
Aztán csak arra eszméltem, hogy a kanapéra ránt, és az ölébe húz, én meg akaratlanul is közelebb fészkelődtem hozzá, és kábult, ködös szemekkel pillantottam fel rá, de szavak nem nagyon jöttek a számra.
- Ezt bármikor el tudnám viselni - nyögtem ki végül nagy nehezen és igyekeztem figyelmen kívül hagyni a sóvárgást amit egyre inkább felkeltett a vámpír közelsége.

Vendég

Élvezettel figyeli ahogy Alex megadóan adja magát át neki, és hagyja hogy azt tegye amit akar. A kijelentésre elmosolyodik, hiszen tudja hogy milyen hatással tud lenni az emberekre, van benne elég nagy tapasztalata már, hogy lássa azt a kis kéjes villanást, ami azt jelzi hogy neki nem tudnak, ellenállni.
- Megőrjítettelek volna? Pedig ez még semmiség volt ahhoz képest, amit régebben űztem - mosolyodik el a vámpír rejtelmesen, és mosolyogva. Nem volt ő mindig bártulajdonos, és nem is pottyant csak úgy az ölébe az egész, meg kellett érte szenvedjen, még ha vámpír is az istenadta.
A kanapén pihenve, nem nagyon gondolkozott, inkább csak érzett, és még Alex vére keringett a szájában, érezte nyelve minden kis pólusával a mennyei ízt, régen kóstolt már ilyen finomat. Nem bánná ha több ilyen alak futkosna a világban, nem kellene problémát csinálnia a vacsora kérdésből.
- Igen? Ha nálam maradsz még lehet benne részed - hajol a fiú nyakába, és gyengéden megnyalintja, ezúttal nem bántja, csak éppen hogy azt akarja elérni hogy Alexen végig fusson a hideg az élvezettől, és a vágytól...
- Mi a terved az éjszaka további részében? - érdeklődik a vámpír.

Vendég

- Ez semmi? - eszmélek fel és próbálok visszatalálni magamhoz kábulatomból, de a vámpír közelsége nem hat éppen józanítón bódult tudatomra. - Akkor mégis mit csináltál régebben? - érdeklődöm furcsállva. Azt már eddig is láttuk, hogy nekem kíváncsiságból az egészséges mértéknél több adatott meg és erről valahogy életem nem éppen rózsaszín történései sem bírtak lenevelni.
Azért el nem várom hogy válaszoljon, de a kérdést muszáj volt feltenni, szinte kihagyhatatlan alkalom volt, de azt hiszem addig jó nekem amíg nem tudom mit követett el, vagy éppen mit tesz napjainkban. Legalább élethűen tudom letagadni, hogy nekem aztán semmi közöm az egészhez... Mert az tuti, hogy itt valami nem stimmel. Bár ez konkrét gondolatként nem fogalmazódott meg bennem ahogy odabújtam hozzá, azért egy halvány balsejtelem a tudatom szélén aktívan kételkedett, de nem sok jelentőséget tulajdonítottam neki. Majd lesz ahogy lesz, az életemen kívül tényleg nincs semmi vesztenivalóm. Se családom, se vagyonom, se semmim a világon, akkor ugyan miért ne szórakozhatnék kedvemre? Az erkölcsi tartás meg nyugodtan elmehet szabadságra...
Így hát meg sem próbáltam elfojtani a kéjes borzongást ami végigfutott rajtam, mikor ismét a nyakamra hajolt, de ezúttal nem harapott meg. Játszik... Hát akkor játszunk...
- Terveim nincsenek, ötleteim viszont vannak - mosolyodtam el kihívón, majd kihúztam magam ültömben és a meglepetés erejét használva a kanapé háttámlájának löktem és az inge gombjaival kezdtem játszani.
- Már ha neked nincs semmi nálam sürgetőbb dolgod...

Vendég

- Ahhoz képest, hogy az elmúlt pár évben, amikor beindult az üzlet, még hivatásosan is táncoltam a klubban, ahhoz képest igen... Tudnék még mit tanítani neked is - kuncog fel, és elképzeli hogy mindezt megtanítja a fiúnak. Kellemes gondolatok ezek.
~Még akár meg is taníthatom neki... lesz egy tuti jó táncosom, meg egy szeretőm is. Határozottan nem rossz, Eric te zseni vagy...~
Élvezettel érzi magán Alexet, és ahogy az ölében üldögél, és hever félig, felötlik benne a gondolat, ezt el tudná viselni hosszabb távon is. Szinte már látja is maga előtt gondolatban hogy mit tudnának kezdeni egymással, mikor kellemes meglepetés éri, fészkelődni kezd és megfordulva nekilöki a kanapénak, mire Eric elégedetten felmorran, de nem tünteti még el az agyarait, inkább rávillantja a fiúra, de inkább csak kihívóan, mintsem éhesen.
- Valóban? azt hiszem tetszeni fognak azok a tervek ha folytatod őket... - ingerkedik, és előre hajolva eléri Alex ajkait, megcsókolja, és visszadől. Száján végigbizsereg a fiú íze, és hirtelen egyre többet követelne magának.
- Meddig lennél hajlandó elmenni? - kérdezi, és egy hirtelen fordítással már Alex a hátán hever, ő meg fölé hajol, illetve fölötte térdel, és haja éppen hogy simítja a másik arcát, tehát elég közelről csodálja alkalmi szeretője szemeit.

Vendég

- Az előbbi alapján nagy sikered lehetett - utalok vissza a pár perce lezajlott kis jelenetre, mikor táncolt velem... Igen, határozottan sikere lehetett. Ügyesen mozog és ha ehhez még hozzávesszük, hogy vámpír... Tuti befutó.
-Tudnál mit tanítani? Érdeklődve várom - incselkedek vele finoman. Tényleg érdekel egyrészt, másrészt meg egyáltalán nem érzem feszélyezve magam a közelében, ami azért meglepő, mert még soha életemben, na jó néhány ritka kivételt leszámítva nem igazán voltam férfival... Ez van, nyíiván belejátszik a dologba hogy vámpír... De most őszintén, ki a fenét érdekel, ha egyszer majd eszemet vesztem?
Mikor nekilököm a kanapénak kellemes meglepetésként ér, hogy hagyja magát, sőt, úgy tűnik kifejezetten tetszik neki a dolog.
- A spontaneitás híve vagyok - vonok vállat és kissé hátrahőkölök a hirtelen csóktó, de aztán engedelmesen simulok hozzá. Nem vagyok én semmi jónak az elrontója... Egész addig, míg hirtelen hanyatt döntve találom magam a kanapén.
Egy pillanatra bennszakad a levegő és ijedten villannak a szemeim a gyors helyzetváltás miatt, de igyekszem úrrá lenni őrülten verdeső szívemen mikor rájövök, hogy Ericnek esze ágában sincs komolyabban vacsorának nézni. Viszont az ajánlat, és a közelsége egyáltalán nem segíti a tiszta gondolkodást.
Egy pillanatra lehunyom a szemem és csak hogy kezdjek valamit a kezeimmel a fejem fölé ejtem őket, lévén olyan sok helyünk nincs a mozgásra.
- Elég rugalmasan kezelem a helyzeteket... És amíg élvezetes, miért ágálnék bármi ellen? - felelek inkább egy kérdéssel, majd egy picit emelem csak fel a fejem, de így is könnyedén megcsókolom, bár nem hosszan, csak hogy érezze semmi kifogásom a folytatás ellen. - Bár itt kissé kevés a hely... - teszem még hozzá, de hát ez nem egy fő szempont. Kíváncsian várom meddig akar, ő elmenni, lévén kétségtelenül ő van fölényben, mindenfajta értelemben.

Vendég

Folytatás +18!!!

Tárgy: Re: A főnök irodája Csüt. Dec. 29, 2011 3:03 pm

Ericnek

előzmények: Fangtasia - Bárpult

Kellett néhány pillanat, mire feldolgoztam, hogy Eric mit is akar tulajdonképpen. A férfi újabb adag italokat hozott, mire felocsúdtam az ajánlata okozta kisebb sokkból. Természetesen iszonyúan kíváncsi voltam, mit is akar kihozni ebből az egészből, úgyhogy követtem őt az irodájába.

Letelepedtem a kanapéra, és és megvártam, míg ő is ugyanígy tesz. Figyelmesen végighallgattam őt és közben jópár dolog átfutott a fejemen. Egyrészt az, hogy nem ismerem őt, ahogyan ő sem engem. A teremtőnk közös ugyan, de ez ugyebár nem mindenkinek jelenti feltétlenül ugyanazt. Arra jutottam, hogy vagy nagyon merész a fickó, hogy ennyire nyílt lapokkal játszik, vagy pedig valami csapda lehet a dologban. Egyszerűen nem tudtam eldönteni, vajon melyik verzió játszik, így aztán kicsit puhatolózni kezdtem.

- Jól megleptél, ugye tudod? - mondtam mosolyogva, majd folytattam: - Miért én?- Még mindig kíváncsi lettem volna, hogy mennyit tud rólam, és mi alapján gondolhatja úgy, hogy én alkalmas lennék az ő posztjára. A gondolat, hogy esetleg én kerülnék az ő helyére, mosolyt csalt az arcomra. ~ Miért is ne? Úgyis régóta gondolkodtam már azon, hogy valami újba kezdjek. ~
- Mostmár nagyon kíváncsi vagyok rá, mit is kellene tennem azért, hogy az a fránya csillag a te mellkasodról az enyémre kerüljön. –

Vendég

Nika

Látja, hogy a nő követi, és a tömeg ezúttal is utat nyit neki, de ezt természetesnek veszi, mert mindenki tudja, hogy itt ő az isten. Legalábbis a helyi sheriff biztosan.
- Sejtem mennyire. De nem érdekes - válaszol egy halvány féloldalas mosollyal, nem erőlteti túl magát az udvariasságot illetően. Figyelmesen nézi a nőt, végigmérve őt, az erejét figyelve és felmérve. Nem tartja gyengének, viszont nőiesnek annál inkább. Emlékezteti őt valakire, de nem tudná megmondani kire pontosan.
- Erős vagy. Tudom hogy Godrik sosem teremtene gyenge utódot még nőben sem. Valamit látott benned - kertelés nélkül kimondja ami a lelkét nyomja. Aztán hátradől és beleiszik az italába is.
- Nos nem sokat, támogatni engem, a királynővel szemben - mosolyodik el, kissé lazán, de szemei komolyan villannak meg. Nem viccel, a királynő ellen fog menni, és csak az ő halálával lesz elégedett.
- Hajlandó vagy támogatni engem, a reményekkel teli új királyt? Lásd be, érdeked lenne neked is... ha érdekel a vámpírhatalom drága húgom - jegyzi meg a végén, nem túl gúnyosan, de kissé pattanósabban, hogy emlékeztesse a nem létező családi kötelékre.

Tárgy: Re: A főnök irodája Csüt. Jan. 05, 2012 7:27 pm

Aligha így képzeltem el a mai estét, amikor otthonról elindultam, hogy szórakozzak egy kicsit. Nem számítottam rá, hogy a Fangtasia mindenhatójával fogok csevegni, arra pedig végképp nem, hogy a csevegésből egy nagy felismerés és komoly ajánlat kerekedik.
Gyorsan végigfuttattam magamban az eddig történteket és így, visszanézve, olyan volt az egész, mint egy hülye álom. kicsit zavaros, kicsit (nagyon) szürreális, és egészen felkavaró.

Hízelgő volt, amit hallottam, főleg, hogy úgy tűnt, Eric komolyan is gondolta, amiket mondott. Nem mondtam semmit, csak egy apró mosollyal, és biccentéssel nyugtáztam a dolgot. Hát persze, hogy erős vagyok! A teremtőnk az egyik legöregebb és legerősebb vámpír, aki köztünk jár. Büszke is vagyok erre, habár én még elég fiatalnak számítok vámpírmértékkel mérve.

- Támogatni Őfelsége ellen? Mivel? Pénzzel? Emberanyaggal? Politikai befolyással? Vagy a saját fizikai erőmmel? - kérdeztem rá a legfontosabb dologra. Igazából azért nagyjából tisztában voltam vele, hogy pénze, embere, neki is van elég. A politikai befolyásom nem volt valami jelentős, bár az igaz, hogy a környéken jó hírem volt. Tehát a választ már sejtettem, de tőle akartam hallani.

Vendég

Figyelmét, jeges husky-szürke szemeit nem kerülik el a nő reakciói, így magában mosolyodik el, hogy az éjszaka néha hozhat mást, mint amire az ember felkészült. Nem sürgeti a nőt, megvárja míg magában mérlegel, neki van ideje, nem is kevés.

Amíg Nika gondolkodik, ő elintéz egy gyors hívást svédül, igen csak hamis mézes-mázas felhanggal, ami az arcára van írva, szinte fáj neki is hallani.
Naturligtvis, Ers Majestät [Természetesen felség!] - hallatszik a búcsúzás, és a telefon kis híján a falnak repül, de aztán rendezi vonásait, és felállva sétál pár hosszt az irodában. Amikor megszólal, hangja, hidegen cseng, és tárgyilagos, mégis elfojtott indulat dúl benne, ami valószínűleg a királynőre irányul.
- Gondolom, mondanom sem kell, drága királynőnknek, mi mindenbe ér bele a keze... A többsége illegális, többek között hadd ne beszéljek a V- árulásáról is. A magister változást akar, és biztonságot, amit Sophie-Anne nem tud megalkotni, ahhoz túlságosan kislányos - magyarázza, és járkál fel-alá. Biztos a döntésében, csak abban nem, hogy képes lesz megölni a királynőt. Persze bízik benne hogy akadnak támogatói, a vérállatok személyében is.

- Leginkább a vámpír körben betöltött befolyásod kellene, hogy kiállnál mellettem, és ha harcra kerülne a sor, támogatni kellene, akár erővel is - vázolja a helyzetet, bár reméli hogy nem kerül ilyen drasztikus intézkedésekre sor, de nem riadna vissza ettől sem.
- Szóval, mint Godric leszármazottai, mi lenne ha összefognánk? Lássuk be, mindketten jól járnánk, és még az üzletben is egymás hasznára lennénk, lévén én nem tudom hol elszállásolni a visszatérő vendégeim, ellenben küldhetném őket hozzád... - villant meg még egy lehetőséget, ami szerinte egy teljesen járható út lenne.

Tárgy: Re: A főnök irodája Szer. Jan. 11, 2012 7:04 am

Elég időm volt, hogy rendesen átgondoljam a dolgot, mivel Eric közben telefonált egyet. Nem értettem, mit beszélt, bár a hanghordozása sokat elárult. Ezen felül elhangzott néhány kifejezés, amelyet még én is megértettem. A királynővel beszélt, én látszott rajta, hogy kis híja volt csak, hogy elveszítse a türelmét. Nem szívesen lettem volna a közelében, mikor örjöngeni kezd. Tudom magamról, milyen az, és hogy olyankor nem érdemes a környéken tartózkodni.

- Tiszta szerencse, hogy én valahogy kiesem a látószögéből - bólintottam Ericnek, majd még hozzáfűztem - Azt hiszem, egy erős kezű, határozott király megoldhatná a magiszter és a Hatóság gondjait. - nem hazudtam, sőt, nem is szépítettem a dolgot, valóban így gondoltam. Köztudott, hogy Sophie-Ann egy nagy gyerek, aki csak élvezi az életet, és mit sem törődik mással. Ericet nem ismertem még, de nekem már az is meggyőző volt, hogy a körzetében a rend és viszonylagos béke állandó.
Valójában már rég meggyőzött, hiszen a hatalom olyasmi a vámpírkörökben, mint a gyerekeknél a vattacukor. Mindenki akar belőle egy kicsit. Vagy többet.
- Meggyőztél - mondtam kurtán, és sokatmondóan elmosolyodtam. - Melletted állok, egy feltétellel - pillanatnyi hatásszünet után folytattam - tudni akarok mindent, ami a terv része. Nem hagyom, hogy felhasználj. Egyenlő partnerek leszünk, egészen a végéig. Aztán te király leszel, én pedig sheriff, és akkor majd felségnek szólítalak, ha akarod - a mosolyom eltűnt, az arcomon már a szokásos üzletasszony ábrázat virított. Mindenképpen be akartam biztosítani magam, mivel el akartam kerülni, hogy egyszer használatos eszközként tekintsen rám.

Vendég

Folytatja a járkálást telefonálás közben és hagyja hogy érzelmei kiüljenek az arcára, nem titkolja el Nika elől hogy mennyire nehezére esik jópofizni a királynővel, aki közismerten egy nagy rib@nc. Mikor a nő megszólal, csak biccent, és odasétál hozzá, és visszatelepszik a kanapéra, látszik az elhelyezkedéséből is hogy gyakran szokott ott ücsörögni.

- Igen, és nagy sajnálatomra én nem esek ki a látószögéből - sóhajt fel, és kis gondolkodás után ismét biccent egy aprót.
- Én is ebben bízom, hogy ha nem ő lesz a főfőnök, akkor a Magister békét hagy nekem is. Elvileg támogat, de nem bízom meg a szavában, így inkább nem számolok vele, gondolom megérted miért nem - reagál Nika szavaira, és reménykedik benne hogy elég ereje lesz ahhoz hogy legyőzze Sophie-Ann-t.

- Rendben van, nos akkor azt hiszem, erre ihatunk is - emeli fel az üvegét, amibe B+-os vér van, alkoholhoz ma nincs hangulata igazán.
- Én is erre gondoltam, egyenlő félként. Más esetben nemet mondanék erre, de vegyük figyelembe hogy ugyanattól a vámpírtól származunk, ez még vámpírkörben is szokatlan, ha egy vámpír két "gyermeke" is tetemes kort ér el - jegyzi meg, és beleiszik a vérbe, majd ismét kicsit hallgat mielőtt megszólalna.
- Vicces lesz azt hallgatni hogy lefelségeznek, de azt hiszem meg bírnám szokni a gondolatot - reménykedik, hogy ő lesz az erősebb és nem az a díszvámpír. Mert még annak is csapnivaló a nő.
- Nos rendben van, akkor dolgozzunk össze, a szép sikerek érdekében.

Tárgy: Re: A főnök irodája Csüt. Jan. 26, 2012 11:23 am

Eric egy pillanatig sem titkolta, hogy mennyire ellenszenves neki a királynő. Az is igaz, hogy éppenséggel kapóra jött neki a hívás, mivel ez is csak azt bizonyította, hogy valóban komolyan gondolta a királynő elleni szervezkedést. Igyekeztem szkeptikus maradni, de Eric hitelesnek tűnt.

- Azért az elég fura lenne, ha megfeledkezne az egyik sheriffjéről- válaszoltam neki, miután ismét elhelyezkedett a kanapén. Aztán attól, amit hallottam, meglepetésemben majdnem a homlokomra szaladtak a szemöldökeim.
- A Magiszter tud a tervedről? Bátor dolog - ~ vagy felelőtlen...ki tudja? ~ Abban szinte biztos voltam, hogy a királynő ellenszere nem a nyers erő. Abban alulmaradnánk, azt hiszem. Ismerve az őt körülvevő sok-sok évszázados gyermekeit, akik védelmezik őt. Én is felemeltem a saját italomat, és finoman az övéhez koccintottam. - A szövetségünkre! - mondtam, majd végre rátérhettünk a részletekre.

Már meg sem lepődtem rajta, hogy Eric nem ellenkezett a feltételeim hallatán, sőt, hasonló véleményen volt, mint én. Kicsit gyanús is volt a dolog, de az érvei ismét meggyőzően csengtek. Magamban megjegyeztem, hogy milyen megnyerő tud lenni ez a férfi, és mennyire könnyen ébreszt bizalmat.Nagyon hasznos képesség. - Hamarabb hozzá fogsz szokni, mint gondolnád - mondtam neki, és én is kortyoltam az italomból. Az emberek világában szokásos kézfogás nálunk nem játszott, így csupán bólintottam, és felálltam a kanapéról. - A tervezgetést egy másik időpontra kellene tennünk, mivel azt hiszem, mindkettőnknek van bőven átgondolni valója. Köszönöm az italt - mondtam egy félmosoly kíséretében, amivel egyértelművé tettem, hogy indulni készülök. Tényleg volt mit átgondolnom. És valakit fel is kellett még hívnom. Ezt a játékot már nem akartam egyedül végigcsinálni.

Vendég

Leginkább azt találja ellenszenvesnek, hogy nem tesz semmit uralkodóként, amit a nép, - vagyis átvitt értelemben, mert vámpírokról van szó- vár tőle. Mert minden uralkodónak tennie kellene valamit. Nehezen viseli, hogy ennyire gyerekes és kiszámíthatatlan, a körzetnek egy erős vezetőre van szüksége.

- Volt már rá példa ami azt illeti. Tudod, nem minden sheriffel foglalkozik, csak azokkal akikkel üzletel, vagy akiket ágyba akar vinni - válaszolja kereken kimondva, hogy mekkora erkölcstelen nő is Sophie-Anne.
- Hm, végül is tud, elvégre ő javasolta hogy talán erősebb kezű uralkodó kellene, persze nem mondott semmi konkrétumot, de... a környéken nincs sok erős vámpír, tehát a választék igen egyértelmű - von vállat ültében és magyarázza, hogy miért éppen ő. Lehetne más is, de... ő elég gyors, és van elég önbizalma ahhoz, hogy ha elég támogatót gyűjt, akkor le is győzhesse.

- Lehet, majd ez kiderül később - mosolyodik el a férfi, és nem akadályozza meg Nikát abban hogy elmenjen. Csupán a farzsebéből előhúz egy névjegyet, a nevével, rangjával és elérhetőségével. Gyanítja Nika is hord magával ilyesmit.
- Tudod, hol találsz, ha kellenék - jegyzi meg, és az iroda ajtóig elkíséri a nőt, akivel immáron szövetségben van. Pozitív reményt fűz ehhez a kapcsolathoz, és majd kiderül, mennyit érnek Godrik gyermekei, ha azok összefognak.
- Örültem a szerencsének, rokon - búcsúzik.

Vendég

Mr. Eric Northman

Már jó néhány napja annak, hogy Shreveportba érkeztem, de eddig még nem volt rá időm, hogy meglátogassam Eric Northmant. Az első éjszakámon kiélveztem a sheriffemtől kapott kis ajándékomat, a másodikon pedig kénytelen voltam egy kis kölyökfarkassal foglalkozni, és ez alkalommal nagyon nem a jó értelemben...
Ezen az éjszakán Andre egy csinos kis szőkével lepett meg. Élvezettel kortyoltam a véréből, majd miután végeztem az evéssel, bementem fürdőmbe, hogy felkészüljek a látogatásra. A forró fürdő után felvettem egy vérvörös miniruhát, hozzá egy ékszeregyüttest és végül egy pár fekete cipőt.
- Andre! Szólj Sigebertnek és Wybertnek, hogy ma éjjel itt maradnak. Csak te jössz velem, teszünk egy látogatást Mr. Northman-nél. - miközben utasítom Andre-t még egyszer megcsodálom magam a tükörben. Tökéletes.
- Igen felség, ahogy óhajtod. - és azzal Andre el is tűnik a szoba ajtaja mögött. Néhány perccel később pedig magam is követem drága testőrömet. Nem értesítettem előre a sheriffet az érkezésemről. Tisztában van vele, hogy a városban vagyok, és ha van egy csepp sütnivalója, akkor arra is rájött, hogy itt tartózkodásom alatt bizony sor fog kerülni arra, hogy egyik éjjel meglátogatom. Az az éjjel pedig a mai lesz.
Nem hallok felőle egy ideje, és ez sosem jelent jót. Fizeti az adót a Fangtasia bevételei után, de úgy tűnik a V mostanában nem olyan kelendő, mint korábban... Nekem pedig pénzre van szükségem. Arkansas túl nagy árat kért azért, hogy a két királyság egyesüljön. Már most gyűlölöm azt a barmot, de az üzlet, az üzlet. Így a pénzt az ötös körzet sheriffjén hajtom be.
A szoba előtt Andre áll a szász testvérpárral.
- Induljunk! Ti pedig itt maradtok! - intek Andre-nak, és mindketten a lift felé megyünk. Sigebert és Wybert pedig egyetlen apró biccentéssel jelzik, hogy megértették, ezen az éjjelen itt maradnak a hotelban. Nincs arra szükség, hogy nagy kísérettel érkezzem a sheriffhez.
A szálloda előtt már vár minket egy fekete limuzin.
Az út nem tart túl sokáig. A főbejárat felől megyünk be. A bár zsúfolásig tele van, de Andre tesz róla, hogy kényelmesen vonulhassak be.
- Te ott! - szólítja meg Andre az egyik csapost. - Szólj a sheriffednek, hogy a királynője van itt. Most!
Nem foglalkozom a bárban lévőkkel és azzal sem, hogy az a félnótásnak kinéző csapos hogyan is értesíti a sheriffjét. Azonnal a hátsó rész felé veszem az irányt, és kopogás nélkül lépek be Eric Northman irodájába.

Vendég

Borús, már már dühös hangulatban sétál fel-alá az irodájában, és nem is igen hagyja abba, akkor sem ha valaki benyit hozzá. Alex járt nála ma, hogy jelentést tegyen, és elszórakoztassa egy kicsit, de egy óra után megunta a sheriff depresszív hangulatát és hazament. Szokásához nem híven, fekete farmerbe bújt, és egy elegánsabb ingbe, hiszen őfelségét várja hogy megérkezzen. Alkarjaira két ezüst tartalmú tőrt rejtett el, a tokjával együtt, így nem égeti a bőrét, és amikor előhúzza a markolat sem, mert az meg fekete bőrrel kezelt. Csak elég gyorsnak kell lennie, és cselekednie mielőtt a királynő kisétálna innen. Idegesen toporog, és folyton az ajtóra figyel, harcos érzékei kiélesedtek, viking kori tudásából mit sem veszített, ennek dicsőségére tett ki az irodájában a falra, egy hatalmas két kezes pallost, és egy alabárdot. A szemlélődő csak dísznek nézhetné, de aki ismeri a sheriffet, tudja hogy képes halálos hatékonysággal forgatni mindkettőt, főleg így, emberfeletti erővel. Éltében is harcos volt, de a halál...csak segített ezen. A csapos dugja be a fejét holtra váltan, Eric pedig megfeszül, hát itt van. Épphogy eltűnik a férfi feje, a királynő maga lép be az irodába, és az ajtó becsapódik mögötte. A kanapéról Pam áll fel, aki nem mozdul mestere mellől, inkább csendben tűri a gyilkos hangulatot.
- Szóval eljöttél... - ennyit szól csupán a férfi, és az íróasztalához sétálva nekidől. Régen elmúlt már az az idő, hogy féljen egy pénzéhes r*banctól. Végigméri Sophie-Anne-t, mint nőt, és elmosolyodik nagyon halványan, de nem szólal meg, hagyja hogy előadja mit akar tőle ezúttal. Kékes szürke szemeivel csak m erőn néz, és a megfelelő alkalomra vár, gondolatban a testvérét szuggerálja, de tudja, mindhiába, ez az ő harca lesz, nem vívhatja meg helyette más.

» °°Sam irodája°°
» Ms Salisbury Irodája