Barkács osztály

Felújításhoz, otthoni javításokhoz, házi- és ház körüli munkák elvégézéshez kellékeket, eszközöket itt találsz.

/Előzmény Sookie háza, Bon Temps/


- Oké, akkor előbb az áruház. Menjünk gyalog, nincs túl messze, és így útközben megmutatom a város egy részét. - Mondom hirtelen egy szuszra, ami eszembe jut. Ugyanis mehetnénk az autómmal, de az áruház tényleg nincs olyan messze innen, és a járműből egy kicsit nehezebb is megmutatni a várost. Én legalábbis utálok vezetés közben magyarázni és a kezemmel hadonászva mutogatni, hogy mi micsoda.
A mosolya van annyira, hogy is fogalmazzak? sármos, hogy szemet hunyjak a dolog felett. Én is ugyanolyan nő vagyok, mint a többi, és ugyanúgy is működöm. Chris pedig helyes, és... hát... na... nem hagy hidegen sem ő, sem pedig a mosolya...
Veszek egy nagy levegőt és összeszorítom az ajkaimat, mielőtt válaszolnék. Végül beleegyezően felemelem mindkét kezem.
- Rendben. - bököm ki végül. Furcsa egy kicsit amit mond, mintha tudná a dolog okát, csak épp nem árulná el. Majd meghalok, hogy ne kezdjem el átkutatni a gondoltait. De mivel úgy érzékelem nem az a "hangosan gondolkodó" típus, meg kellene érintenem és úgy koncentrálnom az agyhullámaira. És ha ezt megtenném, több, mint valószínű, hogy teljesen őrültnek nézne...

Mire visszaérek a szobából, mindketten útra készen állunk.
- Akkor menjünk. - villantok egy mosolyt Chrisre, felkapok egy kis fehér táskát, és kisétálok a házból. Megvárom, míg ő is kívül kerül, aztán bezárom az ajtót. Lesétálok a verandáról és felhajtó felé indulok el.
Kiérünk a Hummingbird Roadra, és a városközpont felé vesszük az irányt.
- És mikor költöztél ide? - kérdezem, hogy ne lépdeljünk némán, mint a kukák egymás mellett.
- Ott arra van egy park, a másik oldalon meg a rendőrség. - mutatok a kezeimmel a megfelelő irányokba.
- Nem tudom mit ismersz már a városban. - nézek rá, ahogyan egymás mellett sétálunk.

Körülbelül negyedóra séta után érjük el az áruházat. Ahogy belépek, megcsap a bent lévő hűvös levegő, a légkondicionálók már javában működnek.
- Azt hiszem arrafelé lesz. - mutatom az irányt, és közben el is indulok arra, amerre a tusolófej hollétét sejtem...

- Rendben, nekem semmi gondom a gyaloglással, és ahogyan elnéztem ez a város nem is olyan nagy. – Ciki is lenne, ha vértigris létemre, kifulladnék ekkora távtól. De elég erőteljesen lenne gázos a dolog. Viszont, nincsen ezzel gondom, szóval felőlem napestig is baktathatunk, igaz, jobb szeretem a száguldást, vagyis a motorozást, de jó lesz a séta is, legalább mindent meg tud mutatni, ami hasznos, lehet a számomra.
Azt már korábban megállapítottam, hogy csinos nő ez a Sookie, de azt is leszögezhetem, hogy szőke haja ellenére esze is van. Látom az arcán, hogy nem nagyon győzte, meg amit mondtam neki, viszont nem kezdi el firtatni a dolgot, holott tisztán leolvasható az arcáról, hogy érdekli a dolog és az igazság is. Ám, még sem nyaggat… Mind a kettőnknek kényelmesebb lesz így, mert nem kell hazudoznom vagy faképnél hagynom valami hülye indokkal.

- Néhány hónappal ezelőtt, de akkor még lefoglalt a felújítás és a munkakeresés. Aztán bejött a meló és nem igazán van szabadidőm, lényegében csak aludni járok haza, így ezért is húztam halasztottam ezt a vásárlást is. – Hát igen, Shrevportba átérni nem egy vagy két perc, és azért ott lehúzni egy éjjeli nyitva tartást, nem kis munka, hiszen a forgalom is jelentősen megnőtt. Nem vagyok egy elveszett macskosz, de azt hiszem nekem is szükség lesz lassan egy kis segítségre ott.
- Jó tudni, hogy a yard nincsen olyan messze. – Ez persze nem igaz, mert jobban örültem volna annak, ha bőven más irányban vannak, de túlélem. Ha nem akarnak folyamatosan arra járőrözni, ahol én szeretek bundát növeszteni.

- Nem túl kimerítő folyton átjárni Shreveportba? Így tényleg csak a melóra és az alvásra maradhat ideje az embernek... - bár ez talán nem teljesen igaz, hiszen most sem alszik, vagy melózik. De lényegében nagyon fárasztó lehet az állandó ingázás. A Merlotte's nincs olyan messze, bár annyira azért messze van, hogy oda autóval járjak be dolgozni, és az is elég fárasztó. Főleg amikor úgy vagyok beosztva, hogy három-négy hosszú műszakot kell egymásutánban lehúzni. Pénz szempontjából viszont ez a jobb. Ha hosszabb a munkaidő, sokkal több borravalót kapok, mint mikor csak rövid műszakos vagyok. És az éjszakák is kétségtelenül többet hoznak a konyhára, mint nappalok...
A rendőrség említésére, kicsit furcsa dolgot tapasztalok, de azt is csak egyetlen másodperc erejéig. Hiszen az amit mond rá nem adna semmilyen gyanúra okot, de mégis valami olyan érzésem támad, mintha nem igazán örülne annak, hogy a rendőrség ilyen közel van a lakóhelyünkhöz. Hirtelen eszembe jut, hogy talán nincs kibékülve a rendfenntartókkal? Csak nem valami bűnözőféle? Oldalra fordítom a fejem, hogy egy kicsit jobban megfigyeljem. Nem szólalok meg, csupán rajta felejtem a szemeimet. Nem igazán tűnik bűnözőnek, de manapság ugyebár ki tudhatja? Néhány éve még azt sem hittük el, hogy vámpírok léteznek, most meg ugye... hát tudjuk, hogy mégis...
- A városközpontban több minden van, jártál már arra, vagy még nem? - érdeklődöm, egyrészt kíváncsiságból, másrészt azért is, hogy nagyjából tudjam merre ne menjünk a vásárlás után. Hiszen tök fölösleges olyan helyeket megnéznünk a városban, amiket már úgyis ismer.

Az áruházban a tusolófejek felé indulok, és megvárom, míg Chris is csatlakozik hozzám. Elég nagy a választék. Van olyan, ami egyszerű, van aminek állítható a feje, hogy éppen milyen módon kapja az ember a vízsugarat. Van olyan, amit úgy alakítottak ki, hogy a víz masszírozza az embert, amíg tusol. Van nagy fejű, amit magasra felszerel az ember, alá áll és hajat is moshat, meg tusolhat is egyszerre.
- Elég nagy a választék. Milyet is szeretnél pontosan? - kérdezem meg, míg két különbözőt a kezembe veszek, hogy közelebbről is megnézhessem.

-Szeretek ingázni, motorral közlekedek, és jól esik, bár azért fárasztó. Azon gondolkoztam, hogy a télre beköltözöm, akkor a fagy a havas csúszós utak miatt már nem lenne olyan élvezetes az ingázás, de még nem döntöttem el. – Magyarázom neki, miközben sétálunk a város felé. Kellemesen el lehet vele beszélgetni, és ez most nagyon is jól esik. Csak, egy dologra kell, nagyon vigyázzak, hogy ne mondjak olyat amivel kellemetlen helyzetbe hozhatnám magamat. Bár itt nem fog egy macska az ölembe ugrani és nem kezd neki vadul dorombolni. Meg hasonló eset sem várható még ballagunk az úton.
A zsarukat nagyon nem szeretem, pláne ha körülöttem szimatolnak, nehéz megmagyarázni, ha meztelen vagy az erdő közepén, vagy vért találnak a portád közelében, mert a másik alakod vadászni volt, és szarvast fogott vagy más hasonló esetek.
- A játszótér környékét már egészen jól ismerem, arra már voltam párszor… - mondom neki kis gondolkozás után, mi az amit ismerek.
- Pff… valami tök egyszerű kell, nem akarok én alatta egyszemélyes megasztárt játszani, meg hasonlók, csak mossa le a koszt és annyi, nem kell világítós meg ilyenek… - Így kiválasztom a legegyszerűbbet, és elegánsan előre engedem, hogy akkor mehetünk is a pénztár felé, mert részemről ennyi is volt ez a vásárlás. Nem szeretek ezzel vacakolni, és egy kis citromos fagyi amúgy is jól esne.
- Egy jó fagyizót tudsz?

- A városközpontban van még számos kis üzlet, ahol szinte bármit meg kaphatsz, ha nem ragaszkodsz a méretes választékhoz, mert az csak a nagy áruházban van. Bár ott sem mindig. - Most mit tagadjuk, Bon Temps, nem a világ közepe, de még csak nem is egy közepes méretű város. Ami azt illeti elég kicsi, de legalább város. Én pont ilyennek szeretem.
- És a város környékét? A temetőt gondolom már felfedezted, az ott van a házunk mellett. Aztán van még az erdő, és egy kis tó is van a közepén. És nagyjából ekkora is a város. A központban van minden olyan üzlet és egyéb, ami a lakókat teljesen ki tudja a szolgálni. Persze azért itt is vannak út menti kocsmák, meg bárok, de nem sok. - ha például moziba szeretne menni valaki, annak át kell mennie Shreveportba, vagy Monroe-ba, mert az csak ott van. Színház is. Hát igen, úgy tűnik a kultúra kihalóban van nálunk. Én is abból élek, ha az emberek inkább a bárba térnek be, mint mondjuk egy Shakespeare előadásra valamelyik színházba. Szomorú, de ilyen világot élünk.

Kibukik belőlem a nevetés, mert sikerült Chris-t egyszemélyes megasztárként elképzelnem a tus alatt, amint épp diszkó-fények világítják meg vizes testét. Hoppá! Kicsit elkalandoztam, gyorsan visszarángatom magam az áruház tusolófejei közé, és próbálok minél értelmesebb fejet vágni. Mivel szőke a hajam, rendszerint elnézik nekem, ha a nevetésből hirtelen váltok, vagy fordítva. Amúgy sem tartanak komplettnek, mit számít eggyel több, vagy kevesebb vélemény.
Gyorsan kiválasztja a tusolófejet, majd előreenged a pénztár felé.
- Persze, hogy tudok! - vásárlás után irány a központ, ott van egy tuti kis fagyizó. Házilag készítik a fagyit, és mindig nagyon finomat.