Bárpult

-Mivel nem is vagyok az. Jobban szeretek élni. Az sokkal szórakoztatóbb, még ha nem is mindig könnyű. – Kicsit elmélázom, hogy a kicsit nem könnyű, az nem egy kifejezetten helytálló kifejezés, hiszen sokszor durván nehéz. Pláne, mikor a családod egy részének a halálát, a te számládra írják és mellé az apád is gyűlöl. Oké, én is hibás vagyok, sőt… nem kis részben, de az már nagyon régen történt.
- Én, pedig most térképezem fel a várost, hogy mi is a helyzet és van-e valami egy olyannak mit én. – Egyelőre semmi munkát ne találtam, de mivel nem is régen vagyok itt ez nem is csoda, és azt is figyelembe kell venni, hogy eddig nem olyan bárokba néztem be, ahol táncosokat is foglalkoztatnának, vagy ha volt is, akkor az kategórián aluli volt.
- Eddig nem volt vele gondom. Diszkrétek az ott dolgozók, és nem csesztetnek feleslegesen. – Vonom meg a vállam, az igazgatóval még semmi dolgom nem volt, és nem is tudom ki is az. Bár érdekelne nem érdekel, legalább is addig még nem ő lesz a kulcsa annak, hogy találjak magamnak valami jó kis munkát.
- Nem mintha a vérrel bajom lenne, de az nekünk nem táplálék. – Dörmögöm az orrom alatt és közben lerázom azt a nőt aki az előbb rám akaszkodott.
- Érdekes neve van… - Nem ismerem, bár szinte a várost sem ismerem, eddig minden este csak elindultam valamerre, és ha olyan hely mellett mentem el, akkor betértem oda, és megnéztem mi is a helyzet.
- Temető… nem hinném, hogy jó ötlet lenne… - Kétlem, hogy repesnének az örömtől, ha egy párducot látnának ott mászkálni, szóval inkább az erdő, ott talán több esélyem van elkerülni a nem kívánatos közönséget.
Nem csak ő indult el kifelé, hanem én magam is, semmi kedvem itt rostokolni, mikor érezhetően nem ez az a hely amit keresek. Odakint megállok és felnézek az égre. Hamarosan telihold lesz, addigra ki kell találnom hova is vonulok el.

-Az életem egy nagy buli, pontosabban a szakmám. De amúgy igen, szeretek élni, és szeretem, ha pörögnek körülöttem az események, és nem megy a punnyadás. Nem az az otthonülő típus vagyok. - Megrázom a fejem. - Nem, ez a hely nem nekem való, nem vagyok agyaras, és itt csak azok a kelendőek, viszont benéztem, hogy tudjam mi is itt a helyzet. Amolyan terepfelmérés. – Válaszolom neki, és érzem én magam is egyre éhesebb vagyok, jó lenne valami jót, finomat és meleget enni, mert már unom a hideg ételeket. Egy szendvicset még össze tudok magamnak ütni, sőt még egy meleg szendvicset is, de főzni már nem igazán.
- Ha a cigire érted, akkor nem haragszom, ha nem a képembe fújod. – Válaszolom neki, miközben ő beleszív a vékonyka kis rúdba, aminek a vége narancssárgán felizzik.
- Táncos vagyok. – Vonom meg a vállaimat kecsesen macskás eleganciával, én nem szégyellem a munkám, szeretem csinálni és amúgy sem értek máshoz.
- Nem találkoztam még vele, csak lefoglaltam magamnak egy szobát és annyi. – Veronicaval még nem hozott össze a sors, de hallottam már róla, a szállodában. Több helyről is jött az infó, hogy eszes szőke, és most ez a farkas is ezt mondja nekem, hogy ez a nő nem hülye és még csak nem is flúgos.
Egy félmosolyt mutatok a kocsija láttán, én magam is megsimogatom. Tényleg jól néz ki, nem rossz a formája, de én más típusok híve vagyok.
- Nem rossz, de én a sportkocsikat jobban szeretem, például a ferrarit. Az áramvonalasabb formák nekem jobban bejönnek, de ettől függetlenül ez is szép darab. – Mondom neki miután beültem mellé a kocsiba.
- Ha én végzem jól a munkám, akkor ott nők alélnak el, és bugyit kell cserélniük. – Újabb féloldalas mosolyt villantok, aztán kinézek a szélvédőn. Igen, ha én jól csinálom, amit kell, akkor ott nők tömege alél el és sikong örömében és vágyában.
- Ne csigázz tovább így is úgy érzem, hogy megbírnék enni egy egész lovat is. – Komolyan nagyon éhes vagyok mostanra.
- Veled tartok a vándorba, mint mondtam éhes vagyok,és ideje lenne enni is valamit, közben hátha hallok valamit, hogy valahova kell egy magamfajta is. A tisztásról pedig még mesélhetnél nekem, hiszen nyakunkon már a telihold.

Phillip Bishop

Alig vártam, hogy ideérjek. Nagyon idegesít az a sok nyálcsurgató alak, akikre hatással van az illatom, még a parfüm ellenére is. Mégis egészen jó hangulatban telepedtem a bárpulthoz. Elég régen volt már, hogy pusztán a szórakozás végett jelentem meg valahol. Leginkább a kiválasztott áldozataimat követtem egy-egy helyre, vagy csak dühös voltam, és azt tettem el láb alól, aki rám szállt. Az a szerencsém, hogy legutóbbi ismereteim szerint még nem nagyon akadt olyan vámpír vagy alakváltó, akinek esélye lett volna arra, hogy jelentsen rólam bárkinek is.
Gondolkodtam a rendelésemen, de csak pár pillanatba telt a döntés.
-Egy Bloody Mary-t kérek, de ne csípősen. - mondtam mosolyogva.
Miután megkaptam szétnéztem, de nem láttam senki érdekeset, majd hirtelen meg akadt a szemem egy fura alakon, aki elég rondán nézett rám. Talán egy áldozatom rokona lehet. Ma mázlija van, ha nem köt belém, nem lesz balhé. Állítólag az itteni seriff nem piskóta alak.

Phillip


Nem igazán bírom, ha ok nélkül néznek rám csúnyán, mondjuk azt se, ha okkal. Nem rémlik, hogy láttam volna már ezt az alakot. Mikor megéreztem az illatát az elmondta, hogy mivel állok szemben.
Egy alakváltó. Long Island Ice tea-t kért. Fúúúúj! Már a gondolatára is kivert a veríték, persze csak képletesen.
Amúgy semmi bajom a fajtájával, de egy-kettő már végezte a kezem által.
Azután hozzám szólt. Van egy olyan sejtésem, hogy nem szívleli a boszikat, vagy első pillanatra megutált. Nem tudom.
-Miért ne ülhetnék egyedül?-az én hangom sem nélkülözött némi élt.
-Nem szeretek kertelni, tehát mit akarsz tőlem? Engem nem lehet felfogadni, arra kereshetsz mást.
Jobb előre leszögezni a dolgokat. Ő nem az a kaliber, akinek valaha dolgoznék és, hogy még jobb legyen a hangulatom az italom olyannyira nem sikerült, hogy az első korty után visszaadtam és kértem inkább egy gyömbérsört.
Elgondolkodtam, hogy ajánljam-e fel a szolgálataimat az itteni vámpírvezetőnek, végül is még megeshet. Elmerültem a gondolataimban, nem figyelve az alakváltóra.