°°Biliárd asztal, Darts tábla°°

Chrispin

Kikértem a csapostól egy korsó sört, majd a szabad biliárdasztalhoz sétáltam. Leültem egy közeli székre és vártam, hogy valami aranyos srác betévedjen.
Míg vártam, az estén gondolkoztam. Az apukámmal és a húgommal találkoztam, akik nagyon örültek, hogy láthatnak. Beszélgettünk mindenről, megnézték a képeimet is, sőt, hoztak magukkal egy újságot, aminek a címlapján szerepeltem. Jó volt ismét velük lenni, hiányoztak már.
Lassan belehörpintettem a sörbe, majd kibámultam az ablakon. Csütörtök este van és nincs semerre egyetlen ember se? Ez hogy lehetséges... - míg a fejemet törtem, meg kordult a hasam. Remek, még ez is! Felálltam, majd átsétáltam a konyha elé. Ismertek már a bárban, szóval nem volt furcsa nekik, hogy ott adom le a rendelésemet. A szokásosat kértem: extra sajtos hamburgert.
Visszaültem a helyemre, majd vártam, hogy megérkezzen a vacsorám.

Katerina

Rövidnek éreztem ezt a mai nappalt. Semmire nem jutott időm, csak aludtam és annyi. Holott elterveztem pár dolgot, többek között, hogy beszerzek egy hűtőt, mert már unom, hogy semmit nem hozhatok haza, ami romlandó, vagy hűtve érdemes fogyasztani. Utána még kellett volna egy kicsit dolgoznom a ház körül, de hát külső világításom nincsen, szóval ez is elmaradt a mai napom, tekintve, hogy mire felkeltem és befejeztem a tollászkodást a fürdőszobában, bőszen elkezdett besötétedni. Szóval marad minden holnapra.
A gyomrom hatalmas fordulással jelezte, hogy ennem is kellene valamit, de más semmi sincs, itthon ami ehető lenne, a következő telihold pedig két hét múlva esedékes, anélkül váltani igen csak fárasztó. Kénytelen voltam megnézni mennyi pénzem maradt a tárcámban, hiszen még tankolni is kell a motoromba. A keret igen csak szűkös, így csak a Merlotte”s jöhet szóba. Sürgősen munkát kell magamnak találni, mert a bankszámlámhoz most nem nyúlhatok.
Így koraeste a forgalom az utakon igen csak vegyes, vannak, helyek ahol többen vannak, vannak ahol kevesebben, de összességében gyorsan haladtam és percek alatt elértem a cél állomásom. Még akkora élet nincs itt, majd egy fél óra múlva mikor elkezdenek beszállingózni a munkások egy kis esti szórakozásra. Addig eszem valamit, és utána majd lelépek innen.
Belépek a bárba és körbepillantok, ahogy elnézem tényleg nincsenek még túl sokan itt, keresek magamnak egy szimpatikus asztalt, nem messze egy szemrevaló barnahajú nőtől. Mikor oda jön a pincérnő, - aki vélhetőleg új itt – leadom neki a rendelésem, borjúsültet kérek csak magában és mellé egy gin-tonicot. Aztán elnyúlok a boxban és figyelem az embereket, lassan kezdenek beszállingózni, a hely kezd egyre hangosabb lenni.
Bő negyven perccel később letesznek elém egy sajtom hamburgert, amire csak nézek, hogy a borjúnak nem így kellene kinéznie. A pincérnő után kapok, hogy a rendelés nem jó, de erre ő megijed és kiborítja az italt, ami a tálcájára volt felpakolva.

Egy jóképű srác jött be a bárba, feltűnően végig mérve engem. Kecsesen felvontam a szemöldökömet, majd felálltam és egy közelebbi asztalhoz ültem.
Nem történt semmi, nem szólítottuk meg egymást, csak néha-néha egymásra pillantottunk, volt, mikor tekintetünk összeakadt. Lehet, hogy arra várt, hogy én lépjek, de ebből bizony nem eszik! Lehet, hogy régimódi a felfogásom, de szerintem először a pasinak kell lépnie.
Eltelt egy csomó idő, de még sehol nem volt az ételem. Összeráncoltam a szemöldökömet, és intettem az új pincérnőnek. Amikor megérkezett, kérdőre vontam, amire nem kaptam mást, csak egy "pillanat és hozom"-ot. Szuper... Miért a legbénább embereket kell felvenni?
Eltelt öt perc, és megjelent a hölgy. A sráchoz ment és kivitte neki az ételt. Lerakta elé, aztán fordult volna el, de ekkor, valamitől megijedt és kiöntötte a tálcáján lévő italt. Halkan felkuncogtam, majd a másik pincérre néztem, aki letett elém egy... borjú szeletet?
- Elnézést... - próbálkoztam, mikor a srác észrevette, hogy mit kaptam. A tányérjára bökött, majd az enyémre nézett. kérdőn felvontam a szemöldökömet, majd leesett, hogy mit is akar közölni. Vettem egy mély levegőt, majd felálltam, megkerültem a szerencsétlen pincérnőt és leültem vele szemben. Szuper, mégis én kezdeményezek...
- Szia. - köszöntem kedvesen, egy barátságos mosoly kíséretében. - Azt hiszem, az az enyém... - néztem le a tányérjára, majd megfogtam és kicseréltem őket. - Kat vagyok, és te? - kérdeztem, majd megfogtam egy krumplit és kissé erotikusan a számba helyeztem.

Akart a fene ráijeszteni ennyire a csajra. Elhúztam a szám, de nem keltem fel, hogy segítsek neki, oldja meg maga, én most éhes vagyok, és nem a saját rendelésem érkezett meg. Hát haloványan megcsóválom a fejem, és az italomba kortyolok bele, legalább az az amit kértem. Aztán szétnézek, ki az aki hiányolja a hamburgerét, és észre is veszek egy lányt, aki hasonlóan méregeti az ételt ami elé került, mint én a hamburgert, és a zajban meg is üti a fülem a mondata, miszerint ő nem ezt rendelte. Intettem neki, majd ráböktem az előttem lévő tányérra, és után még egyszer magamhoz hívtam az ujjammal.
- Szia! Én is úgy gondolom, hogy ez itt a tied lehet, és amit te kaptál az, az én rendelésem lehetett. – Értek vele egyet, majd szépen kicseréljük a tányérokat.
Még mielőtt nekifognék enni a kezem, nyújtom neki, hogy az asztal fölött kezet rázhassunk.
- Chrispin a nevem, örvendek Kat. Bár jobb lett volna, ha nem egy ilyen incidens következményeként. – Teszem még hozzá, aztán vigyorogva nézem, ahogyan a krumplit a szájába veszi. Ennek hála, nem csak az étel utáni éhség üti fel bennem a fejét, és emiatt meg is nyalom a szám sarkát.
- Nem tudom te, hogy vagy vele, de velem itt állandóan történik valami. – Húzom el a szám, de közben a lányt figyelem. Bár mikor a gyomrom meg kordul, akkor már az ételem felé fordítom a tekintetem, legalább is addig még levágok belőle egy darabot, amit villára tűzök és végül bekapom, hogy valami étel is jusson végre a szervezetembe.

Kezet ráztunk az asztal fölött, majd bemutatkozott.
- Chrispin, ha? Sűrűn jársz ide? - kérdeztem meg mosolyogva, mivel hallottam már egy félhosszú hajú srácról, akit így hívnak. - Mintha már hallottam volna rólad... Lehetséges ez? - kérdeztem komolyan, majd Chloera gondoltam. Talán ő említette még a múltkor a srác nevét.
Kéjesen felhúzom a szemöldökömet, reagálva a szájnyalogatására.
- Tetszik valami? - kérdeztem nevetve, majd mélyen a szemeibe néztem és próbáltam csábosan nézni. Talán sikerült is, hisz izegni-mozogni kezdett. Szélesen elvigyorogtam, majd a villára és a késre meredtem.
- Öhm, Chrispin, zavarna, ha kézzel ennék? - kérdeztem tanácstalanul, majd felpillantottam rá. Reméltem, hogy nemet mond, mivel nem tudnám jóízűen megenni a hamburgert késsel és villával. Nem vagyok én úri hölgy, hogy kényeskedjek.
- Hát, velem nem sűrűn szokott. - megejtek felé egy mosolyt, majd bekapok egyszerre két krumplit. - Munkából jöttél vagy valahonnan máshonnan? - kérdeztem meg kedvesen, majd kezembe kaptam a hamburgert és beleharaptam. Örültem, hogy végre eszem, mert egész nap egy árva falatot sem ettem.

Felvonom az egyik szemöldököm arra, ahogyan elismételi a nevemet. De pillanatnyilag a kérdésére fogok neki válaszolni.
- Nem igen. Egyszer voltam itt, de az sem indult valami kellemesen, bár a vége már más volt, de az nem is ezen a helyen zajlott le. – Villantok felé egy tipikusan pasis vigyort, amiben igen sok minden benne van.
- Rólam? Kíváncsi lennék, mit is… Nem vagyok elég rég óta itt ahhoz, hogy a nevem mindenki ismerhesse. – Egy pillanatra elfog a gyanakvás, hogy lehet a múltam üldöz, pontosítva, valaki a családomból, és a csaj lehet valami magánnyomozó féle lenne? De akkor nem flörtölne velem ilyen intenzíven, mint ahogyan most is teszi, vagy manapság mér ez is bevett módszer lenne?
- Mondhatjuk úgy is, hogy van valami, ami tetszik. – Alapjáraton is mély hangom van, szóval nem is kell rájátszanom. Élvezettel nézem ahogy próbálkozik, az egómnak kifejezetten nagy simogatás, hogy egy nőnek ennyire tetszem, mi más oka lehet annak, hogy ennyire flörtöl velem ha nem az, hogy sármosnak tart?
- Nem, furcsállnám is ha egy hamburgernek késsel és villával esnél neki. Akkor megfordulna a fejemben, hogy valami nincsen rendben veled. – Mondom neki kuncogva. Az egy dolog, hogy a sültet én villával eszem, de egy hamburgert? Az nagy túlzás lenne, úgy érzem. Egye csak nyugodtan kézzel, engem nem fog zavarni.
- Nem, csak otthonról egy könnyed vacsorára, még nincs kész a konyha, hogy készthessek magamnak valamit házilag. – Vallom meg neki. Igen képes vagyok pár egyszerűbb ételt elkészíteni és néhány bonyolultabbat is, elvégre a fél gyerekkorom egy konyhában töltöttem el, ráadásul a családi étteremben.

Kérdésemre csak egy tipikus választ kaptam, ami burkoltan ennyit jelent: " Nézz már végig rajtam, úgy gondolod, hogy minden este facéran megyek haza...?" Enyhén megráztam a fejemet, s közben ravaszul elmosolyogtam.
- Nem biztos, hogy rólad... Lehet, hogy félreértettem a nevet, amit az egyik ismerősöm mondott. - vágtam ártatlan fejet, majd kipillantottam az ablakon. Valamiért olyan érzésem volt, mintha figyelnének. Talán Chloe az a vérkötelék cucc miatt? Nem, Ő nem lehet, hisz azt én is érezném. Tapasztaltam már, hogy milyen is az...
Csábosan elmosolyodom, mert erre nem tudtam mit válaszolni, vagy... mégis?
- Csak nem a környezet? Ja,neeem, igazad van, nekem is tetszik, ahogy a béna pincérnő az asztalom felé pucsít. Ha pasi lennék, valószínűleg engem is felizgatna. - széles vigyorral a képemen, rákacsintok, majd mikor a szerencsétlenség feltápászkodik a földről, véletlen kirakom a lábamat, hogy ismét elessen.
- Oh, elnézést... - kezdek bele nagy kínnal az arcomon. - Én csak a mosdóba indultam... Szörnyen sajnálom. - bevágom a kiskutya fejet, majd odasiettek mellé, és felsegítem. Lehet, hogy nem ez a miniruha volt a tökéletes a hajolgatáshoz, de most már mindegy.
- Szóval... egy pillanat. - szóltam Chrisnek, majd kissé riszálva elmegyek a mosdók irányába. Bepúderezem a nózim, majd kezet mosok, és visszasietek a sráchoz.
- Jaa, értem. - rámosolyogtam, majd ismét beleharaptam a hamburgerembe. - Nekem szerencsére ilyennel már nincsenek problémáim.
- És mit csinálsz, ha innen hazamész? - kérdeztem egy kedves mosoly kíséretében, enyhén felvont szemöldökkel.

Nézem ahogyan megrázza a fejét, pontosabban azt figyelem, ahogy a haja követi a mozdulatot, meg kell itt jegyeznem a szőkék a zsánereim, de szép haja van ennek a lánynak, is és az arca is az.
- Nem csak engem hívnak Chrispin-nek. Lehetett más is, akinek szintén ez a neve, elvégre nem ritka név. – Mondom neki, miközben elnyúlok a gin- tonikom után és a számhoz emelem, hogy belekortyolhassak. Igazán jól esik a hideg ital. Közben próbálom beazonosítani az illatot amit a lány felől érzek, valahol már éreztem ezt a kis halovány illat foszlányt, de pillanatnyilag véletlenül sem ugrik is be, hol és milyen helyzetben.
- Ha csak a környezet?! – Hördültem egyet, majd elhallgattam és biccentettem. – Nem csak a friss kis pincérekkel szokott gond előfordulni, bár lehet a tulaj nem gyakorlott felszolgáló. – Meglötyögtetem az italom a poharamban, miközben ezt mondom, és eszembe jut, hogyan is végződött az az este, mikor is a farmeromra borult a rendelt ital, mind a három, amit a kát vámpírral együtt kértem. Mérgemben nem is álltam a cehhem, és végül a tulaj sem pattogott emiatt.
- Ha egy formás far villog így, akkor igen csak van mit nézni, de nem minden hátsó izgató. – Említem meg a csajnak, miközben megnézem az említett hölgyemény hátsó fertályát, és magamban konstatálom, lenne azon mit igazítani, egy kis tornával, de nem rossz.
-Cö-cö. – Ennyivel reagálom csak le azt, hogy kitette a lábát a pincérnő elé, aki most már nem négykézlábra, hanem fenékre tottyan a padlón.
- Csak tessék, a hamburgered nem fog elszaladni. – Nyugtázom, még kimegy a mosdóba, és utána megrázom a fejem, majd jót vigyorgom az egészen. Persze azt azért szépen végig nézem, ahogyan elriszál a mosdókig, hiszen férfiből vagyok és miért is hagynám ezt ki? Mellesleg ezzel egyáltalán nem vagyok egyedül, több pasas ie megnézi magának Kat fenekét.
- Attól függ, hogyan is alakul egy este. – Ismételten kiül a képemre, az a bizonyos pasis vigyor ami azt sugallja, ha egy csinos nő jön velem, akkor bizony mozgalmas estének nézek elébe. Ám azt nem kötöm az orrára, hogy van, mikor csak alszom, és más semmi, mert élni nincsen már erőm. Van ilyen estém is, nem gyakori, de előfordul.
[center]

- Igaz, lehetett más is. - értettem vele egyet, majd szelíden elmosolyodom. Lehetséges, hogy másról szól a dolog, de a leírás nagyon is egyezik. Kissé barnított test, vállig érő barna haj... Csokoládébarna tekintet, meghintve egy kis aranyozott fahéjjal. Hirtelen megnyaltam a számat, hisz rég ettem már az említett dolgokat. ( Csokit és fahéjat, nem pedig szemgolyót : D)
Érdekesen felvonom a szemöldökömet, majd a poharára pillantok. Valahol elhagytam a korsó sörömet... Körbenézek a bárban, és észreveszem, hogy már ellepték a munkásemberek. Kicsit meghökkenek, majd tovább forgolódom és... megpillantom a már üres korsómat. Remek. Egy nagy pasi halmaz itta meg. Na nem, azt már nem... Ha egyszer már fizettem érte...
Felpattantam, majd a kis csipetcsapathoz siettem.
- Sziasztok. - köszöntem kedvesen, majd tekintetem átváltozott gonosszá. - Már elnézést srácok, de az az én korsó italom volt. Úgyhogy sürgősen meghívtok egy italra, mert ha nem... megbánjátok. - magamba elmormoltam egy varázsigét, amitől az egyik nem tudott mozdulni, se beszélni, egyszerűen csak az arcán látszott, hogy kínjai vannak. - Bármelyikőtök megtörténhet az, ami vele. - mutattam a srácra, majd kedvesen mosolyogva a többiekre pillantottam. - Szóval, hol van a Speed koktélom? - nem kellett sokáig várnom, mind a hárman kértek nekem. - Köszönöm szépen, kedvesek vagyok. - csábosan elmosolyogtam, majd levettem a varázslatot a hapsiról, de mielőtt még ordítani kezdett volna, elmormoltam egy másik varázsigét, ami kitörli a memóriájukat. Hangosan felnevettem, mintha egy viccet mondtak volna, majd megfogom az italomat és kissé fáradtan visszasiettek Chrispinhez. Hiába varázsoltam keveset, megerőltetett a dolog.
- Hogy itt milyen kedves emberek vannak... Csak úgy, egy kis flörtölés után meghívnak egy italra... Aranyosak. - áradozok egy sort, majd tekintetemet a szemben ülő srácra emelem.
- Attól függ, hogy hogyan alakul az este? Ezen pontosan mit értesz? - kérdezem meg ártatlanul, majd a választ hallgatva, a hamburgeremből táplálkozom. Már majdnem elfogyott a fele, és még csak fél tíz van. Remélhetőleg ma éjjel tudok aludni.

-[color=#FF8C00 Nem túl nagy meggyőződéssel mondod. Szóval ki volt az ismerősöd, aki megemlített egy nevet, aki akár én is lehetek? [/color]– Kérdezem meg, hiszen mostanra elkezdett érdekelni, hogy akkor én lennék az, akit felemlegettek vagy sem, és ha igen akkor milyen környezetben és ki is volt az, ez talán választ ad arra, hogy ellenség-e nekem ez a nő vagy sem? Persze nem kerüli el a figyelmem az sem, ahogyan megnyalja a szája szélét, elgondolkodtató, én váltottam ki belőle ezt a reakciót, vagy csak eszembe jutott rólam valami?
Aztán szépen megváltozik az egész arckifejezése és keresni kezd valamit, félrebiccentett fejjel nézem, hogy mi is lehet, amit ennyire néz. Közben ő megtalálja és el is indul érte, nyomon követem az eseményeket. Ha kell, közbe avatkozom, de érdekes mód nem kell. Kikerekedett szemekkel nézek, először utána már összeszűkülnek a szemeim és úgy figyelem, valami természetfeletti van a levegőben és erre nem csak én, de az alakváltó is felfigyel a pult mögül, ő is Kat-et nézi, ahogyan én is. ~Csak nem boszorkány?!~ Hallottam már róluk, de még így nem volt részem egy találkozásban sem.
- Ne nézz madárnak! – Mondom neki morcosan grimaszolva, mikor áradozva visszahuppan elém, és most már kissé ellenségesen méregetem magamnak, a kajám háromnegyedét már megettem, de a többi a tányéron van. – Mi vagy te, boszorkány? – Kérdezem tőle halkan, hogy csak mi halljuk.
- Ahogy mondom, attól függ, hogyan is alakul. Vagy kivel alakul. - Ezt már egy pasis vigyorral mellékelem neki. Van most fenntartásom vele szemben, mert nem vagyok biztos abban, hogy mi is ő, de arra tippelek, hogy boszorkány vagy csak Wicca? Bár igazán szemrevaló nő.

- Hát... nem is tudom, hogy beszélhetek-e róla. - sejtelmesen elvigyorogtam, majd felvontam a szemöldökömet és félrebillentettem a fejemet. - Tudod Ő, hogy is fogalmazzak... szeret a sötétben lenni. Elbújni. Nem szereti, ha felfedik, de tudod mit? Csak azért, mert ennyire szimpatikus vagy, ajánlok neked egy alkut. - kérdőn felhúzta a szemöldökét, amit igennek vettem, szóval folytattam az ajánlatommal. - Ott van az a lány, rózsaszín cowboy kalapban... Na szóval, ha megszerzed nekem, elárulom neked ezt a hatalmas titkot, plusz, kérhetsz tőlem valamit. Szerintem elég fair a dolog, de a te kezedben van a választás lehetősége. - miután befejeztem a mondandómat rákacsintottam, majd tekintetem ráhordoztam a szőke, plasztikáztatott cicalányra. Egyből felfordult a látványtól a gyomrom. Kíváncsian Chrispinre pillantottam, majd vissza a plázab*tchre.
Kérdőn pillantottam rá és vártam, hogy folytassa, mert a grimaszai kezdtek megfélemlíteni, illetve idegesíteni. Felemeltem az italom, majd kortyoltam belőle egyet, majd még egyet, amit kis híján félre is nyeltem.
- Hogy mit kérdeztél? - tettem fel a kérdést meglepetten, majd kihúztam magam és egyenesen barna tekintetébe meredtem. - Igen az vagyok... Te pedig, talán, esetleg váltó, vagy valami vérállat, igaz? - kérdeztem meg szelíden, egy mosoly kíséretében. Tudtam, hogy ismerős az illata, csak azt nem, hogy honnan. De most, hogy így rákérdezett, eszembe jutott, hogy ők milyenek is. Hogy az arcuk általában markáns és helyes, testfelépítésük erős és egyben kecses... Az illatuk pedig jellegzetes erdő szagú, hiába is próbálják elrejteni a különböző parfümökkel.
- Ez eléggé egosan hangzik, nem gondolod? - felvont szemöldökkel pillantok rá, egy derűs vigyor kíséretében. Látszik, hogy "fél" tőlem, amit nem csodálok, hisz tudja, hogy mi vagyok. - Nem vagyok gonosz boszi, én a jó csapatban játszom. - jegyeztem meg mellékesen, majd ismét beleharaptam a hamburgerembe, ami sajnos időközben kihűt.

- Na egy pillanat. Te most azt akarod, hogy szedjek fel neked egy csajt, akit láthatóan megvetsz, csak, hogy elmondd, ki emlegetett? – Felvont szemöldökkel nézek rá a poharam felett és várom a válaszát, ennek semmi értelmét nem látom, hogy most szedjek fel neki egy csajt, akit láthatólag nem is kedvel, sőt inkább lenéz. Most én vagyok ehhez a sötét vagy más sem érti, hogy akkor most mi a franc is van?!
- Jól hallottad mit is kérdeztem. Nem papagáj vagyok, hogy megismételjem magamat. – Morgom oda neki, közben persze azt latolgatom, hogy utánam küldhették, vagy csak véletlen egybeesésé, hogy összefutottunk itt ezen a helyen. Egy pillanatra azon is elgondolkozom, hogy a kaja felcserélés is lehetett volna az ő műve, de akkor nem éreztem, hogy bármi természetfeletti mozdult volna meg itt benn, így elvetem ezt az ötletet.
- Igen két természetem van. – hagyok, egy kis szünetet majd közlöm vele, hogy. – Vérállatnak is lehet nevezni, igen. – De egyelőre nem osztom meg vele, hogy mi is vagyok valójában, van lehetősége találgatni, de még nem tudom biztosan, hogy barát vagy ellenség addig nem osztom meg vele, tigris mivoltom.
- Cseppet sem volt az, csak pusztán a tényeket közöltem, velem ez az alaphelyzet, és még nem döntöttem el, jó vagy rossz vagy. Az előbbi kis akciód, nem éppen a legjobb megítélést vonja maga után. – Kezdem el húzni egy kicsikét, és közben persze vigyorgom, is mint a vadalma. Mellesleg kíváncsi vagyok, kitalálja-e mi is vagyok valójában

Összevont szemöldökkel hallgattam végig, majd hangos, de egyben csábos nevetésbe törtem ki.
- A lányt? - vigyorogva megrázom a fejemet, majd az említett illetőre néztek - Ilyen rusnya csaj nem kell nekem, jobb az ízlésem... Neeem, én a kalapjára gondoltam! - hátrasandítottam a rózsaszín, szegecses kalapra. - Félre értelmeztél bébi. - kacsintok rá, majd ajkamba harapva próbálom elrejteni kikívánkozó vigyoromat. Komolyan azt hitte, hogy vele próbálok felcsípni egy lányt? Kérlek... nem kell nekem egy ilyen hapsi ahhoz, hogy rám ragadjanak a csajok. - Szóval, most, hogy érted, hogy mit akarok... bevállalod, avagy sem? - kérdőn felvontam szemöldökeimet és kihívón a szemeibe néztem.
- Oh, de heves valaki... - jegyzem meg, majd kezeimet az ölembe helyezem. - A megmozdulásaidból ítélve, valami nagy állattá változol, igazam van? - kérdezem meg kedvesen, majd felkönyökölök az asztalra, állam előtt kis kúpot alkotok az ujjaim segítségével. - Esetleg farkas? - latolgatom, majd picit beleszagolok a levegőbe. Nem olyan éles a szaglásom, mint a vámpíroknak, de ha egy boszorkány ismeri azt, amit keres, akkor ez a picit felerősített szaglás is elegendő. - Nem, az nem illik hozzád. Talán párduc, bár jobban belegondolva, azok nem olyanok, mint te. Más a testfelépítésük, illetve a modoruk. Hmm... - lassan elmosolyodom, majd enyhén feljebb emelem a fejem - Mivel nem vagy váltó, kizárásos alapon csak tigris lehetsz. - fejezem be monológomat, majd az arcának a rezzenéseit figyelem. Hiába, nem tudtam semmit se leolvasni róla. Tehetetlenségemben felveszem az italom és kortyolok belőle egy keveset.
- Milyen előbbi akcióm? Az, hogy megkértelek egy dologra, amivel azt teszteltem, hogy bevállalós vagy-e avagy sem. Szerintem ebben nincs semmi gonosz, rossz dolog, de jogos, ez csak nézőpont kérdése. Ez úgymond egy tisztelet kiérdemlési játék volt. - picit megvonom a vállamat, majd eltolom magamtól az ételt, mert elment az étvágyam. Oké, hogy ennyire próbál hűvös lenni, de ez azért már túlzás. Ha ártani akarnék neki, akkor már rég megtettem volna és miután végeztem, a szemtanúkat is elteszem lábalól, vagy kitörlöm a memóriájukat.

- Szóval a csajtól kellene neked megszereznem a kalapot? Már elnézést, de minek is nézel engem? – Nézem a csajt, és egyre jobban felszaladnak a szemöldökeim, sok emberrel találkoztam utazásom során,de ilyenbe még nem futottam bele. Egy boszi, aki arra kér, hogy szerezzek meg neki egy kalapot? Mikor az előbb minimum hat fickót varázsolt el, és akkor én, kellek egy kalap megszerzéséhez.
- Miért is nem varázsolod el, mint amazokat, a pasasokat? – Nem olyan fontos nekem, hogy tudjam, ki emlegetett a nevemen, úgy, hogy ő is hallott rólam.
- Farkas?! – Horkantok fel sértetten, bennem is megvan a tigrisek hatalmas büszkesége, és az, hogy egy farkasnak néz, na az aztán igazán sértő számomra. A párducra is csak fintorgok, az sem közelíti meg az én fajtámat, ami a világon a legritkább és egyben értékesebb is.
- Na, csak eljutottál hozzám is. – Biccentek neki, mikor végre kimondja, hogy kizárásos alapon mi is lehetek, közben nyújtózkodom, és feszengeni kezdek, egyre nehezebben viselem, hogy egyhelyben dekkolok, és a kaja sem volt valami jó. Nekem ez itt túl zsíros volt, és jobban megsütötték, mint ahogyan azt én szeretem. Az italom legalább jó, de az is elfogyott.
- Én arra értettem, kis boszorka, amikor elvarázsoltad a fickókat, vagy mit is csináltál velük. – Közben lassan felállok, nyújtózom még egy nagyot, amitől kivillan a hasam is egy kicsikecsíkban. Megropogtatom a nyakamat is, majd pénzt hagyok az asztalon.
- Ezzel lehet nála kiérdemelni a tiszteletet? Érdekes vagy te kis boszorka… Az én fajtám másképp vívja ezt ki. De hát nem egy helyről jöttünk. – Vonom meg a vállamat, és konstatálom magamban, hogy furcsa szokásai vannak ennek a lánynak. Attól lennék valaki, ha megszerezném neki azt a kalapot?
- Jó kalap halászatot, nekem ideje valami munkát szereznem, mivel a pénzem egyre csak fogy. – Mosolyt villantok rá, és elindulok kifelé a bárból, közben azon jár az agyam, lehet, át kellene néznem Shrevportba? Lehet, ott több munkalehetőség lenne egy magamfajtának? Emlegettek valamilyen hotelt, ahol vámpír a tulajdonos, azt hiszem ideje lenne megnézni.

Comanche

előzmény: Merlotte's bárpult

Nika

Az egyik könnyű csíkos golyó elrakása után a lány elárulja a nevét, s kezet fogok vele bemutatkozásunk alkalmából.
- Hívj csak Bix-nek. – majd elismerően tekintek az asztal felé.
- Szép lökés volt. – mosolyodom el, és elengedem Nika kezét, mikor már az előre vetített vereségemet taglalja. Magamban megjegyzem milyen hideg a keze, de többet nem foglalkozom a témával.
- Oh… nem tudtam, hogy egy profival állok szemben. – mondom neki, s közben végig a szemébe nézek, melyből árad a sejtelmesség.
- Egyébként véres a szád széle. – jegyzem meg nyugodtan. Tovább nem is feszegetem a dolgot, hiszen ha beszélni szeretne róla miért lett olyan, majd elmondja.
A pulthoz támasztom a dákómat mivel ismét ő következik, és iszom egy kortyot a sörömből. Miközben visszafordulok, rágyújtok egy cigire, majd a gyújtómat a farmerom zsebébe csúsztatom, és ismét társalgást kezdeményezek.
- Gyakran szoktál ide járni? – kérdezem, és lépek két lépést egy üres asztal felé, ahonnan odafordítom az egyik széket. A háttámlájára félig ráülve, de inkább csak támaszkodva várom mit válaszol, és fújok két füstkarikát a saját szórakoztatásomra.

Ahogy szétnézek a bárban, látom, hogy rajtam kívül senki sem dohányzik, s kicsit elgondolkodom, hogy ez a hely talán nem is dohányzó. Egyébként nem mintha érdekelne, ha valakinek nem teszik úgyis szólni fog, jó amerikai szokás szerint. Ma este nem akarok semmi balhét, nincs hozzá hangulatom, így ha mégis sérelmeznék a cigizésem, hát eloltom majd a dekket.
~Hm… úgy sem sok van már benne. – gondolkodom magamban és végignézek a kezemben lévő cigin. Közben fél szemmel a bejárati ajtót figyelem rossz szokás szerint, nem e valami ellenséges banda tagja jön be rajta. Bár itt kötve hiszem, de kitudja. Majd egy laza mozdulattal az asztalon lévő hamusba pöckölöm a cigimről a hamut. Ekkor mosolyodom el, hogy milyen hülye vagyok, hiszen ha nem lehetne dohányozni, nem lenne hamutartó az asztalon.
Majd ismét a biliárdasztal lesz a figyelmem középpontjában. Pontosabban inkább a szőke lány, aki könnyedén és magabiztosan kerül-fordul egy-egy lökés és válasz közben az asztalnál. Minél többet nézem, annál jobban kezdem rábeszélni magam, hogy valami mást is kéne vele kezdeni az este a billiárdozáson kívül, ha már így összeboronált minket a sors eme kocsmában. De inkább a játékra koncentrálok, mert úgy tűnik, ügyesebben tologatja a kis szöszi a golyókat, mint azt előzőleg hittem.
Azonban a játékra való figyelmem nem tart sokáig, mert amikor közelebb hajol Nika, megérzem az illatát, s megint emelkedni kezd a tesztoszteron szintem. Meg egyébként is egy kis provokálási hajlamot vélek felfedezni a mozdulatában.
- Hagy nézzem… - mondom halkan, majd én is közelebb hajolok hozzá érdeklődő tekintettel, hogy szemrevételezzem a törlés hogyan sikerült. Közben megérintem az arcát és a nagyujjam végighúzom rajta a szája szélétől az álláig.
- Igen, azt hiszem jó lett. Nem látom, hogy véres lenne még. – fejtem ki az észrevételem.
Majd visszalép a billiárdasztalhoz és gurít egyet. Addig ismét az ajtó felé pillantok, és talán csak paranoia jeleit észlelem magamon, de olyan mintha a bárban lévők minimum nyolcvan százaléka igen erős érdeklődést mutatna a billiárdasztalnál lévő két személy felé, akik történetesen mi lennénk.
- Értem… ma már te vagy a második ember, aki a kaját dicséri ezen a helyen. Eredetileg én is vacsorázni jöttem ide, de elment az étvágyam, majd talán később eszem valamit. – majd mosolyogva végignézek a lányon lassan föntről lefelé haladva, és figyelem észreveszi e a mondatom burkolt mondanivalóját.
- Igen, meglepődnék rajta ha már láttál volna itt. Csak beugrottam. Észak felé tartok, bár még én sem tudom igazából miért, vagy hová pontosan, de állítólag rendes munkából is el lehet éldegélni. Gondoltam kipróbálom milyen, s mivel azon a környéken ahonnan jövök nem látnak szívesen, így útra keltem. – mondtam neki, majd az utolsó slukkot kifújva elnyomom a cigim, s várok még a székre támaszkodva, vajon meddig rakosgatja a golyókat ilyen szorgosan az asztal aljába.

Ahogy angyali képpel néz rám Nika, egy pillanat alatt átfut az agyamon egy gondolat.
- Ne haragudj, egy perc és jövök. – elindulok a mosdó felé, s közben magam előtt nézve a padlót, és vigyázva azért nehogy neki menjek valakinek, átgondolom az eddig történteket.
~ Mit akar ez a kis kurva? Előbb még kint enyelgett, most meg szórakozik velem a billiárdasztalnál? Nem beszélve arról, hogy nagyon nem kóser az a véres száj és a gallérja sem. Nem látszik seb, és elég jó kedve is van. Akit szájba vágnak nem ilyen…
Odaérve a mellékhelyiség ajtajához lenyomom a kilincset, majd a csizmámmal betolom az ajtót, úgy, hogy a kezem szabadon legyen. Ez is egy rossz berögződés, láttam már nem egy-két esetet, amikor valakit a mosdóban intéztek el. Fel kell készülni minden eshetőségre. Mikor meggyőződöm róla, hogy tiszta a terep, belépek és elvégzem a dolgom, mert a sörök megtették már a hatásukat a hólyagomra. Közben tovább agyalok a dolgon, mert csak nem hagy nyugodni ez az egész.
~ Tüzel? Vagy mi a faszom baja van? Látom, hogy rászínészkedik a helyzetre…– csóválom meg a fejem mosolyogva, és elrakom a brét. A mosdó kagylónál eszembe jut, mikor megfogtam a kezét és megérintettem az arcát milyen hideg volt.
~ És az a nézés… - nézek a tükörbe miközben törlöm a kezem a papírtörlőbe.
- Azt a kurva! Comanche! Nem lehetsz ekkora állat! – majd újra végigfut az agyamon… vér, hideg kéz, és a tekintete…
- Ez egy kibaszott vámpír! – jobb kezemmel beleütök egyet a tükör melletti csempézett falba.
Rátámaszkodok a csapra és a tükörben kezdek értekezni magammal.
- Nyugi… visszamész mintha semmi sem történt volna… hiszen nem is történt semmi. Pont. Lehet, hogy nem is vámpír, csak bebeszéled magadnak. – tárom szét a kezem a tükörképemmel beszélgetve. Nem vagyok benne biztos, mert még soha nem találkoztam vámpírral.
- Azért biztos, ami tuti. – bólogatok magamnak. A hónom alá benyúlva előveszem a pisztolyom, és egy lőszert (ami mellesleg ezüstmagos, lásd - előtöri) a mellényem zsebébe rakok belőle, majd visszarakom a fegyvert a tokjába.
Mosolyogva térek vissza a játékpartneremhez.
- Na, jöttem is! – nézek rá, majd egy tüsszentés félét színlelek.
- Bocsi - elkezdek kutakodni a zsebeimben zsebkendő után – megtudnád fogni ezt egy pillanatra amíg keresek zsebkendőt?
A zsebemből kivettem a motor kulcsát és az ezüstgolyót. Úgy fogom, hogy csak a kulcs látszik, a lőszer a markomban van, amit lefelé fordítva már előre is nyújtottam Nikának.

Nika elejti a kulcsot és a lőszert amit adtam neki. Ezzel egy időben hátra lépek egyet és miközben dühösen a szemembe néz, elkezdek nevetni rajta.
- Ha-ha-ha… szépek a fogaid. - hagyom, hogy végig mondja amit akar, közben ismét az előbbi szék támlájára támaszkodom és rágyújtok egy cigire. Szemei még mindig szikrát szórnak, de állom a tekintetét s folytatom a mondandóm.
- Most az következne, hogy bocsánatot kérjek. Nem fogok. Nem volt még szerencsém a fajtádhoz. – szívok bele egy nagyot a cigimbe fejem kicsit oldalra fordítva közben, de a szemkontaktust megtartva. Miközben fújom ki a füstöt, úgy folytatom.
- Nem direkt volt… a zsebemben maradt. – egy slukk erejéig megállok és felveszem a földről a kulcsot és a lőszert, s mondom tovább.
- Volt a múltban egy kis afférom a fajtáddal. De mindegy hagyjuk. Múlt… - felemelem a kezem, s az ujjaim közt lévő cigiről lefújom a földre a hamut. Beleszívok még egyet, majd elnyomom az asztalon lévő hamutartóba.
- Milyet hozhatok? Várj, kitalálom… A+? – mondom neki mosolyogva, félig már irányba fordulva a pult felé.
- De ugye nincs harag? – mélyen a szemébe nézek, s már-már vigyorgok rá.
Ha belegyezik, hogy hozzak neki True Blood-ot, a pult felé haladva elgondolkozom rajta, (ha mégsem kell neki, ott ahol vagyok) hogy a következő golyót a fejébe „adjam” e neki.
~ Egyébként nem tudom, van valami benne amiért úgy érzem nem akarom megölni, hiába a vámpírok felé táplált gyűlöletem. – gondolkodom, miközben szűkre húzott szemmel figyelem mit válaszol.