Erdei Tó

/Előzmény Bon Temps - Játszótér/


Chris


Ezek szerint ő sem nagyon érti ezt az ünnepet, pedig ő ebből a világból származik. Ezek után azt hiszem esélyem sincs arra, hogy megértsem miért is a nyúl tojja a tojást...
Nem csak magamat, hanem őt is megleptem az arcából való haj-kisimítási akciómmal, ami persze jogos. Magam sem értem, hogy miért csináltam, de azt hiszem mindegy is. Ami történt, megtörtént, kár idegeskedni miatta utólag... Ráadásul ő is azt mondta, hogy nem baj.
Engedelmeskedem neki és felülök mellé a motorra. Felveszem a sisakot és a lábaimat odapakolom, ahová mondja.
Átkarolom Chris derekát. Amennyire lehet, felkészültem a motorozásra, bár őszintén meg kell valljam félek egy kicsit és ezért hozzá is bújok egy kicsit.
Chris igen tempósan vezet, de úgy érzem biztos kezekkel tartja uralma alatt a járművet. Így kevésbé szorosan karolom most már, és azt veszem észre magamon, hogy ez tök jó élmény. Élvezem ahogyan a menetszél borzolja a hajam és a bőröm, közben pedig hálásan gondolok arra, hogy Chris átadta nekem a sisakját, így takarásban maradnak a fülecskéim. Na nem mintha menet közben bárki be tudná azonosítani őket.
Elérjük Chris házát. leállítja a motort és én leszállok róla. Leveszem a sisakot és visszaadom neki.

- Köszönöm. Szép ház.

Dicsérem meg a faházat. Megvárom míg végez a megérkezéssel, nem tudom, hogy a motort be akarja-e tolni a helyére, vagy sem.

- Egy verseny a tóig?

Kérdezem tőle. Az egész napos üldögélés után hiányzik a mozgás és nagy kedvem támadt futásnak eredni. Talán nem lesz ellenére a dolog. Ha mégis, az sem baj, mert nem várom meg, míg beleegyezik a dologba, és futásnak eredek, közben pedig szabadjára engedem tündérillatomat és nem vesződöm a gondolatpajzsolással sem...

Lehet, hogy ebből a világból származom, de nem jelenti azt, hogy minden emberi szokást ismerek és értek is. kezdjük ott, hogy a családom nem követte egyik emberi vallást sem, se mást, így nem is tulajdonítottunk ennek akkor a jelentőséget, mint mások, nekünk a böjt, mint fogalom nem is létezik. Elvégre ragadozók vagyunk, aztán meg sosem foglalkoztatott minket az ilyen –olyan emberi hagyományok eredete vagy jelentése, a karácsonyt a családom is megtartotta, ajándékozás stb. De nyitva volt az étterem mindig, mert ilyenkor volt bőven forgalom, ugyan így voltak a húsvéttal is. Engem sem foglalkoztatott különösebben egyik ünnep sem.
Furcsa volt, hogy csak úgy kisimította az arcomból a hajam és mellé enyhén meg is simogatott, nem mondom meglepődtem és nem kicsit, de azért nem szóltam, csak akkor mikor eléggé elpirult. Viszont igazából semmi sem történt.
Megvárom még felül és felteszi a sisakot, utána beindítom a motort, és már hasítunk is a kora estében, nem vacakolok most sem. Minek tenném, két kerék fürgébb és mozgékonyabb, mint négy így könnyedén kerülgetem a kocsikat és haladok előre.
Nem sokkal később már a házam előtt állítom le a Motort, megvárom, még leszáll róla.
Még ő megköszöni, én addig beteszem a kis garázsba a motor és épp arra lépek ki, hogy versenyre hív és már el is iramodik. Nekem is jól fog esni egy kis rohanás, és az erdőt is ismerem, szóval nem félek attól, hogy a ruhám esetleg tönkre menne, így futva indulok én magam is utána, bár lemaradva tőle, mert emberi formámban is gyors vagyok ugyan, de egy tündérfutó sebessége…?!
Valamennyivel utána értem ki a tópartra és lihegtem is, hiszen nem kis távolságot futottam le én is mögötte, beleadva mindent.

Bár most nem vetettem be tündérképességem, azért így is gyorsan futok. Ráadásul mivel Chrisnek nem hagytam időt arra, hogy felkészülhessen a kis versenyünkre, így némi időelőnyhöz jutottam és egy gyors sprinttel előtte értem ki a tó partjára.
Ahogy a tóhoz érek, kifulladva, pihegve állok meg, lehajolok és a kezeimmel a térdeimen támaszkodom meg, amíg kifújom magam. Azért Chris is kitesz magáért, nem telik sok időbe, és ő is eléri a kis tavat. Miközben igyekszem visszanyerni az uralmat a saját légzésem felett, elnevetem magam. Úgy tűnik ő is meghajtotta magát és ugyanúgy liheg a táv után, mint én magam.
Végül fogom magam és leülök a tó partján, sőt a hátamra fekszem és közben felhúzom a térdeimet. Kezd lassulni a légzésem és ezzel egy időben hihetetlenül jó érzés kerít hatalmába. Mindennél jobban szerettem az erdő és a föld illatát. Ez nekem maga volt az élet illata. Kezdtem nagyon is élvezni, hogy egyedül élek, hogy senkivel nem kell megosztanom a fürdőszobát reggelente, hogy nem kell alkalmazkodnom, hogy a házamban azt csinálok és akkor, amikor csak kedvem tartja. Mióta az eszemet tudom, mindig alkalmazkodtam valakihez, valakinek a szokásaihoz. Szülőkhöz, testvérhez. Sosem éltem még ezidáig egyedül, és bár féltem tőle eleinte, ma már hálás szívvel gondoltam Lorelayra, mikor úgy döntött, talán itt az ideje különköltöznünk.
Ez a szabadság szinte megrészegít. Mindig is azt láttam magam körül, hogy a család a minden, főleg tündérként, hiszen minél többet vagyunk egymás társaságában, annál erősebben érezzük és éljük meg a saját mágiánkat. Ez így működött. Tündérek között a tündérek mágiája erőssé vált, a varázslatokat ilyenkor könnyű véghez vinni, és szinte egyfolytában a szeretet tömény érzése jár át bennünket. Féltem, hogy hiányozni fog ez az érzés. Most azonban sokkal inkább gondoltam azt, hogy egyedül jobb. Nem kell szerelem, férj, gyerek, család.

- Tudod ilyenkor örülök, hogy egyedül élek. Imádok éjjel az erdőben futni. Hála az égnek, hogy nem vagyok terhes, nincs gyerekem, nincs férjem, nincs aki miatt haza kell érjek időre.

Miközben beszélek csukva vannak a szemeim. Bár hangosan mondom, amit gondolok ez a gondolat inkább szól magamnak, mint Chrisnek. Lehet őrültnek fog nézni, de ebben a percben nem érdekel. Most végre érzem milyen az, amikor lazítok valaki társaságában. Szinte szétfeszít az a jó érzés, ami tetőtől-talpig átjár.

- Én úszom egyet.

Ez nem meglepő tőlem. Már az első találkozásunk alkalmával is úszni indultam éjjel az erdőben. Imádok természetes vízben úszni éjszaka...
Felülök, majd fel is állok. Lesöpröm a fenekemről a faleveleket és leveszem a pólóm, a cipőm a zoknim és a farmert is. Látott már Chris kevesebb ruhában is, mint egy bugyi és egy melltartó, ha akkor nem volt ellenére a látvány, talán most sem lesz. De ha mégis ellenére van, majd max nem néz oda. Mindenesetre nem akarok csuromvizes ruhában hazamenni.
És már el is indultam a tóba. A víz hűvös, de simogató. Nem telik sok időbe és a magam részéről már el is merülök benne. Beúszom a tó közepére és csak ott fordulok meg, hogy megnézzem Chris mit csinál.

A futás nem tartozik a kedvenc sportjaim közé, de azért alkalmanként nagyon is szeretek futni. De ezek az alkalmak nem túl gyakoriak, vagyis pontosítok, emberi formámban nem nagyon szeretek futni, de állati alakomban már igen. Valahogy sokkal másabb négy lábon, ahogy minden sokkal intenzívebb körülöttem, mint két lábon.
Kevéssel Lorna után érkezem meg én magam is a tópartra, de vele ellentétben én egy kicsikét még sétálgatok, mielőtt leülnék a fűbe. Majd én is elnyúlok, és így próbálom csillapítani a lélegzetvételeimet.
Ahogy Lorna is én magam is teljesen egyedül élek, és nincs mellettem senki sem, tök jól vagyok és nem is igénylem magam mellé senkit sem. Elegem van abból, hogy igazodnom kellene másokhoz. Ha a melóban végzek, jobb szeretek otthon a saját magam kis ritmusa szerint tengeni.
A következő mondatára egy pillanatra felkapom a fejem, és a levegő is bennem akad, de aztán lassan kifújom, és megnyugszom. Nem tudom, hogy tündér és vértigris szaporodhat-e, de volt vele egyszer dolgom, és na, ez a mondat egy pillanatra megállította bennem az ütőt, de nincs miért frászt kapnom. Így megnyugszom, és vissza leteszem a fejem.
-Most, hogy mondod… - válaszolom neki, majd hasra fordulok és szemérmetlenül megnézem magamnak ahogyan levetkőzik és belecsobban a vízbe, végül én is felkelek, és elszórom a ruháim, hogy csatlakozhassak hozzá.

Édes, ahogyan felkapja a fejét és szinte látom rajta, hogy halálra-rémül egy pillanatra, amikor megemlítem, hogy örülök, hogy nincs a képben gyerek. Egyébként fogalmam sincs, hogy egy vértigrisnek és egy tündérnek lehet-e közös utódja, de ha jobban bele gondolok, szerintem nem. Elég kevés nőnemű tündér született az elmúlt évszázadok során, és egyre kevesebb jön a világra, senki sem tudja, hogy miért. Apánk ezért is volt annyira, hihetetlenül mérges ránk, mikor elhagytuk Faeryt a nővéremmel. 2 nőnemű tündérrel kevesebb él a mi világunkban... és Chris is azt mesélte, hogy elég kevés tigris születik manapság... Így szerintem kb. nulla az esélye a közös utódoknak. Úgy meg pláne, hogy mindketten mágikus lények vagyunk, mégis hogyan festene egy tündér-tigris hibrid??... Ebben a percben telepátia nélkül is nagyon jól tudom, hogy mi jut eszébe. Az egész helyzet roppant szórakoztató, legalábbis számomra, de megállom, hogy elnevessem magam.
Érzem a a bőrömön, szinte éget ahogy a tekintetével követi, figyeli, ahogyan leveszem a ruháimat. Na jó bevallom, nem siettem annyira a vetkőzéssel.
Beúszom a tó közepére és amikor visszafordulok, akkor látom, hogy Chris is nekiáll a vetkőzésnek, de nem úgy, mint én, ő nem hagyja magán az alsóneműjét.
Széles mosolyra húzódik a szám, nagyon is tetszett a látványa, és bár nem volt telihold, azért elég fényt adott ahhoz az éjjeli égitest, hogy jól lássam őt. De ha esetleg nem is láttam olyan jól mindent, éppen eleget segített a legutóbbi találkozásunkból fakadó emlékképem róla... és ebben a pillanatban részletesen felidézem azt az éjszakát. Nem célom senkit sem felszedni, de azt a tényt nem tagadhatom le magam előtt, hogy Chris igenis vonzó férfi. Kedves, szende természetem ide, vagy oda, nekem is vannak hormonjaim és fizikai vágyaim...
Ő is belecsobban a vízbe és felém úszik.
Most egy kicsit bánom, hogy az fehérneműm rajtam maradt, de efelett nem bánkódom sokáig, tényleg csak egy pillanat erejéig jutott eszembe a dolog.
Elmerülök a hűvös vízben a fejem búbjáig és ahogy a víz elfed teljesen, érzem, ahogy a gondolataimat is teljesen lehűti, amiért ebben a percben hálát adok.
A természet az én közegem, azt hiszem csak itt tudok igazán felszabadult lenni.
Újra a víz felszínére bukkanok és addigra már Chris is bőven a tóban lubickol.

- Szóval te is kedvet kaptál a pancsihoz?

Kérdem tőle, és közben csillogó szemekkel mosolygok rá.

Hogy a frászba ne kapnék egy pillanatra hülyét, mikor azt mondja, hogy örül, hogy nem lesz gyereke. Elsőnek sokkot kaptam, de aztán átgondoltam, amit mondott és leesett, hogy nem abban az értelemben használta, hanem más szöveg környezetben, így nem az a jelentése amire én gondoltam elsőre. Ez elég nyakatekertre sikeredett, de boruljon rá jótékony homály és többet se kerüljön szóba!
Nem azért születik kevés utód, mert valami gond lenne a tigrisekkel, csak egyszerűen nem viszik túlzásba a dolgot, illetve, egy párnak csak egy kölyke örökölheti a vértigris gént, és mióta nagy divat a monogámia, nem nagyon vannak vándorlások, hogy fennmaradjon a szaporulat. Illetve sok az olyan is, mint én magam, akik kereket oldanak az ilyen kötelességeik alól és inkább világot látnak, na, mind egy….
A tóban való úszás sokkal szimpatikusabb volt, mintsem, hogy ilyeneken gondolkozzam, így végig néztem, ahogy Lorna levetkőzik, majd utána én is csatlakoztam hozzá a vízben. Nem vagyok szégyellős, szóval nyugodtan ballagok be és kezdek el úszni.
-Hogy a viharba ne? Alaphangon is szeretek úszni, de szerintem erre a másik arcom is rájátszik… - a vízben megvonom a vállam, és elmerülök, majd valamennyivel arrébb jövök fel és rázom ki a hajam, hogy lássak is valamit.
- Sosem gondoltam, hogy a tündérek is szeretnek úszni. – Fordulok felé.

Chris a közelembe úszik. Elmosolyodom. Én is szeretek úszni, ami azt illeti nagyon is, ami azért is érdekes, persze csak nekünk tündéreknek, mert a családom nem a vízi tündérek családjából való... Ő közben lebukik a víz a alá és valamivel távolabb bukkan elő ismét. Kissé meglepődöm azon, amit mond.

- Miért? Mármint mi olyan meglepő ebben?

Kérdezem tőle. Mondjuk nem tudom, hogy miféle mesék keringenek rólunk a köztudatban. Van néhány elmélet, amit mi magunk hintettünk el, ilyenek például, hogy apró, kedves kis szárnyas lények vagyunk. Ezeket a meséket azért kezdtük el terjeszteni, hogy az emberekben még a gyanú árnyéka se vetődjön fel aziránt, hogy esetleg mégis létező lények vagyunk. A mesék jó részét nem csak az emberek, hanem a természetfelettiek is elhitték és el is hiszik a mai napig is. Ezért is olyan meglepő, ha olyasvalakivel találkozom, aki tud a létezésünkről...
Szóval nem tudom, hogy az általunk terjesztett meséken kívül mik keringenek még rólunk a nagyvilágban. Ezek szerint létezik olyan elmélet is, hogy a tündérek nem szeretik a vizet?

- Én szeretek úszni. Meg a vízi tündérek is.

Vonom meg a vállaimat. Chris már olyan sokat tud rólunk, hogy mit számít még eggyel több, vagy kevesebb információ.
Igen, vannak vízi tündérek, föld, tűz és levegő eleműek egyaránt. De olyanok is vannak akik a fénnyel, vagy a sötétséggel képesek bánni, varázsolni. Mint ahogyan a vérállatok és az emberek között is vannak különbségek, úgy a tündérek között is.
Kicsit úszom én is, mert bár az idő kellemesen meleg, a víz azért hűvös és ha nem mozgok benne, fázni fogok.

- Csak olyan meglepő és kész, sok mindent lehet olvasni rólatok, de olyan mesével még nem találkoztam, amiben a tündérek önfeledten lubickolnak a vízben, és azért néha csak eszembe jutnak a kis mesék. – A vízben elvagyok nyugodtan és kellemesen. Szeretek úszni, és csak úgy benne lenni a vízben. Aztán lebukom a víz alá, mert egy pimasz hal megcsipkedte a lábamat és ez nem tetszett nekem, így úgy gondoltam megnézem mi is volt az és ha sikerül akkor lehet meg is fogom magamnak, bár tigrisként könnyebb lenne, de még nincsen telihold, szóval várnom kell, mert a nélkül megterhelő bundát növeszteni.
Épp akkor jövök, vissza a felszínre mikor azt mondja, szeret úszni és a vízi tündérek is. Ezen elgondolkozom, miközben körbe úszom.
- Akkor t is többfélék vagytok, mint mondjuk a macskafélék nemzetsége? – Kérdezem vissza, amit ebből leszűrtem, érdekesen hangzik ez.
- Akkor te mi vagy, vízi tündér vagy valami más? – Megállok vele szemben a vízben és várom, hogy válaszoljon nekem.
De nem sokáig maradok egy helyben, mivel az idő még korántsem olyan meleg, hogy élő vízben henyélni lehessen, szóval jobb ha kicsit úszkálok, mert amúgy meg azért hűvös van.
- Tudod, ha egy éve azt mondja nekem valaki, hogy egy tündérrel fogok úszkálni egy tóban, akkor nagyot néztem volna, és még lehet ki is röhögöm.

Elnevetem magam. Nagyon tetszik az a megfogalmazás, hogy önfeledten lubickolunk.

- Hát most lebuktam... Szeretek úszni, meg a fagyit is szeretem, sőt a kávét is... Már-már egészen olyan vagyok, mint egy ember.

Válaszolom jókedvűen egy csilingelő kacagással kísérve a mondandóm. Viccből teszem hozzá az utolsó mondatot. Bár igyekszem beilleszkedni az emberi világba, sosem lennék képes teljesen olyan lenni, mint ők, hiszen nem vagyok ember. Tündérlétem, a számtalan rossz szokásaink ellenére sem tudnám megtagadni.
Aztán Chris eltűnik a víz alatt. Mikor újra előbukkan, körbe úszik, én pedig követem, hogy végig szemben legyek vele.

- Igen, és a különböző tündérek nem igazán szívlelik egymást, van közöttük némi belsőviszály... Nem vízi, hanem égi tündér vagyok.

Vallom be őszintén. Sajnos nemcsak belső torzsalkodások vannak a tündérek között, hiszen ott van a többi Faery lakó is, akiket a tündérek mind alantas népségnek tartanak és csupán megtűrt lényekként kezelik őket. Nekem semmi problémám nincs velük. Véleményem szerint például egy manó is lehet ugyanolyan jópofa társaság, mint egy tündér...
Majd mindketten úszni kezdünk, hiszen a víz nem elég meleg, kell a mozgás, hogy ne fázzunk.
Nos abban, amit mond, van igazság. Bár az együtt úszkálás még a valószínűbb dolgok közé tartozik...

- Tudod, ha egy éve valaki azt mondja nekem, hogy közelebbről is megismerek majd egy vértigrist, sőt olyasmiket mondok el neki a fajtámról, amiről soha senkinek nem beszélünk, valószínűleg én is kinevetem és szimplán őrültnek nézem.

Teszem hozzá én is a magamét. Egész életemben visszahúzódó voltam, és tényleg nem tartottam volna valószínűnek, hogy megismerkedjek egy vértigrissel... Ma már persze örülök, hogy mégis így történt.

-Ha innen nézem, nem sok a különbség, de tudjuk, hogy van azért bőven. De szerintem ebbe most ne menjünk bele. – Tetszik a nevetése, szokatlan, és érdekes is, de azért tetszik. Én is különbözöm az emberektől egy részben, de egy másikban meg egyezem velük, és szerintem ez majdnem minden élőlényre elmondható, de persze nem száz százalékra, csak megközelítőleg.
- Ahogyan a különböző ember vagy állat csoportok között is, szerintem ez így természetes… mert mutass egy helyet ahol nincsenek kisebb nagyobb belviszályok? – Hol nincs konfliktus, ahol él bármi is a világban? Szerintem még az amőbák között is lehet, de azért erre nem innék mérget még véletlenül sem.
- Nekem sincsen kifogásom a dolog ellen, és tudod, örülök is ennek, mert előtted nem kell rejtegetnem magam és nem is kell, titkolózzak, hogy néha bundát növesztek és megkergetem az erdő népét. Sokkal könnyebb így, mint folyamatosan titkolózni, megmásítani dolgokat és észben tartani, hogy véletlenül se keveredjek bele, szóval jó, hogy őszinte lehetek, mert te sem vagy ember, és tudod ez milyen. Na, meg nem akarsz sikítva lepuffantani, ha épp tigrissé válok előtted. – Határozottan kellemesebb így valakinek a közelében lenni, mint úgy, hogy óvatosnak kell lennem, hogy véletlenül se szaladjon ki a torkomon valami olyan aminek nem kellene, akár szó, akár hang.

- Végül is igaz...

Talán minden élő elemi ösztöne a viszálykodás... Őszintén szólva ezen még sosem gondolkodtam.

- Én is örülök, hogy így érzel. Nekem is könnyebb, hogy nem kell magyarázkodni, meg meséket kieszelni, ha éppen úgy alakul... Nehéz örökké rejtegetni a valódi énünket... Nem, nem hinném, hogy valaha is sikítva szeretnélek lepuffantani, csak mert épp tigrissé válsz. Kifejezetten kedvelem a nagymacska mivoltod.

Mosolygok rá. Nemcsak emberként, hanem nagymacskaként is kedvelem Christ, hiszen első találkozásunk alkalmával tigris énjét ismertem meg előbb. Kifejezetten szépnek és játékosnak találom bundás formáját.
Nem tudom mennyi lehet az idő, de valószínű már későre járhat. A napközbeni kellemes meleg idő kezdett egyre hidegebbre fordulni. Még így, hogy úszom a vízben, így is elkezdek fázni. Azt hiszem talán ideje lenni hazamenni, venni egy forró fürdőt a kádban, ami majd teljesen átmelegít.

- Nem tudom, hogy vagy vele, de én fázom egy kicsit. Kimegyek a partra.

Célba veszem a tó partját, azt a részt, ahol a ruháinkat hagytuk. Nem kell sok idő, míg kiúszom addig, amíg leér a lábam a tó aljáig, és onnan pedig kisétálok a vízből.
A kezeimmel söpröm le magamról a vízcseppeket, amennyire csak tudom. Felveszem a farmert, a melltartót pedig le, mert nagyon hamar átáztatná a pulcsimat. Felveszem a felsőmet is, utána pedig kicsavarom a vizet a hajamból. A cipőt nem veszem fel, majd mezítláb hazasétálok.
Leülök a száraz fűbe, felhúzom a lábaimat, még egyszer kicsavarom a hosszú hajamból a vizet. Majd a térdeimet átölelve figyelem, hogy Chris marad-e még a tóban, vagy ő is kijön-e a partra.

- Akkor most nagyon fogsz örülni, mert bundás formámban baktatok majd haza, nem sok kedvem van a vizes bőrömre felvenni a száraz ruhámat, hogy utána az is átnedvesedjen. – Válaszolom neki, majd mikor elindul kifelé, kis késéssel, ugyan de én is követem őt.
-Elviheted a pulcsim, ha kell, majd átugrom érte valamikor. –aztán leguggolok és csinos kis batyut csinálok a ruháimból, a pulóverem kivételével, majd lekuporodok a csomag mellé, és jöhet is a mágikus felhő. Nagy mutatvány, mert ilyenkor azért nehezebben megy és fárasztóbb is ha nincs telihold.
Kevéssel később már tigrisként ülök a csomagom mellett és arra várok, hogy Lorna vajon elfogadj-e a pulcsimat.
Végül csak a kezébe adom a pulcsim, és nagy busa fejem is neki dörgölöm, majd doromboló hangot is hallatok, egy jellegzetes Tigris hello társaságában, ami olyan, moah hang.
Miután felöltözött, fogtam a batyum, és elindultam hazafelé, beügettem az erdőbe, majd ott gyorsabbra fogtam a tempót, hogy hamar hazaérhessek és vehessek egy forró zuhanyt.

//Köszönöm //