Mera és Ethan lakása

*kép-leírás ide*

- Mera várj már meg, hová rohansz úgy lóhalálában? - kiáltok sötét hajú barátnőm után lélekszakadva, hiába ő mindig is gyorsabb volt nálam. De beszélhetek én neki, örülhetek ha sikerül utolérnem. Végül a focipálya mögött találok rá, eszméletlenül vigyorog és felmutat egy üveg vodkát. Az én arcomra is felkúszik a mosoly, pont úgy, mint az övére, elkapom az üveget és úgy istenesen meghúzom azt, majd vég nélküli vihogásba kezdünk.
Apám állati dühös volt, hogy nem voltunk irodalom órán, helyette tök részegen csámborogtunk el hazáig, együtt. Egek, de rosszul voltunk mindketten másnap, de együtt átvészeltük. Fejfájással, émelygéssel, nyűglődéssel...

A busz átmegy valamin, aminek köszönhetően akkorát zuttyan a jármű, hogy rögtön felébredek az álomból. Atya ég! Mera! Órák óta úton vagyok, egy büdös buszon, ami tele van igénytelenebbnél igénytelenebb emberekkel - most komolyan olyan nagy dolog a napi fürdés?? - és csak most ugrik be Mera... Nem csoda, hogy másnaposan a másnaposságról álmodtam. A fejem már kevésbé szaggat, mint korábban, de a szám kiszáradt és ami azt illeti kezdek éhes is lenni. Előkaparom a táskám mélyéről az üveg vizemet, amit majdnem az előttem ülőre sikerül köpnöm, mert kb. olyan meleg, mint a pisi. Fúj! Inkább megvárom, míg a következő pihenőnél megállunk, akkor veszek vizet és valami kaját is, de addig el kell intézzek egy telefont. Kikeresem a készülékemből Mera számát és amikor végre felveszi elhadarom mi is a helyzet. Nem célom becuccolni hozzá, de végül csak oda lyukadunk ki, hogy végül én is ott fogok kikötni. Pedig valaki már igényt tart a kanapéjára. Vagy a vendégszobájára. Úgy néz ki Mera és pasija lakása valamiféle átmeneti szállóvá kezd átalakulni, rég nem látott barátok számára...
A pihenőnél végre sikerül folyadékhoz és kajához jutnom. Bár azt nem tudom mióta tituláljuk a kekszet kajának, viszont mást nem kaptam. Már csak egy óra és Jacksonban leszek.

Sosem gondoltam volna, hogy egyszer még ennyire fogok örülni ennek a poros kisvárosnak, mint most. Felkapom a zsákomat és némi térkép forgatás után sikerül elindulnom Meraék lakása felé. Több órán át zötykölődtem, éhes vagyok, és mindennél jobban vágyom egy zuhanyra. Közel egy óra alatt érek Meraékhoz. Az ajtó zárva, barátném meg sehol. No nem baj, megírta sms-ben, hogy hol találom a pótkulcsot, úgyhogy a lábtörlő alatt kezdek el matatni. A kulcs előkerül és pillanatok múlva már a zár kattan és az ajtó végre kinyílik. Besétálok, lepakolom a cuccaimat a nappaliba. Szép kis lakásuk van, meg kell hagyni. Körülnézek, majd úgy döntök bevetem magam a fürdőbe tusolni. Az ajtót nem zártam be, ha időközben Mera hazajön, feltűnjön neki, hogy már itt vagyok.

Miután kézhez kaptam a kirúgásomról értesítő levelet, megjegyzem késve került a kezembe, és miután még anyámmal is folytattam egy kis bájcsevejt, hogy én ugyan nem megyek haza a falkához, fogtam magam összeszedtem a holmimat, ami nem volt valami sok, és neki indultam, hogy eljussak New Yorkból Jacksonba Merahoz. Azt mondta, hogy a vendégszoba szabad és elférek, ott egy ideig még ki nem találom, mit kezdek magammal, és hova is megyek tovább. Ami biztos, hogy egy falkához sem akarok mostanában csatlakozni. Nem akarok falkaszabályokat a nyakamba, nem véletlen hagytam ott a sajátom, amibe beleszülettem, és amiben élnem kellett volna, valamelyik nővérem irányítása alatt, mert a mi falkánk hagyományosan női alfát követ és nem hímet. Mifelénk Canadában ez nem olyan szokatlan, de itt az államokban már igen.
Mondjuk tök mind egy, nem akarok vissza menni és kész, semmi kedvem nincs ott dekkolni és megint elnyomva lenni a nőuralomban otthon. Három nővérem és egy anyám van, akikkel együtt éltem, és az apámról semmit sem tudtam. Bár ez most sem változott.
Több mint egy hetet utaztam, de lehet volt kettő is, nem nagyon számoltam a napokat, inkább csak a fuvarokat. Kettő olyan volt, amit nem szívesen ismételnék meg, de ezeket most nyugodtan hanyagolhatjuk is.
A lényeg, hogy tegnap megérkeztem, de Mera és a pasija nem voltak sehol sem, nem volt egyszerű megtalálni a házat sem ahol laknak, ráadásul telefonon sem tudtam elérni, remek biztosan valahol beszívva buliztak… Végül úgy voltam vele, hogy váltani fogok, és farkasként keresek magamnak valami ehetőt, de ehelyett belebotlottam egy tündérbe, akinek a kocsijában vészeltem át a zivatart, amiből csinos kis vihar kerekedett. Volt nála fánk, de egy magamfajta izgága farkasnak a fél fogára sem elég. De egy ideig azért csillapította az éhségem. A vihar kitartott hajnalig, így végül Lornát megkértem, hogy vigyen vissza a városba a cuccaimért, cserébe szerzünk egy új térképet és megmutatom neki, merre kell majd haza mennie. Bánatomra az útja nem arra vezetett amerre az enyém, így gyalog indulhattam neki a sárban és koszban.
Több mint egy órámba került vissza sétálni Mera házához, addigra már bőven ott tartok, hogy zuhanyozni és enni akarok, és kezdek nyűgös is lenni emiatt. Valakit ma még megverek, ha nem juthatok egy forró zuhany alá és nem öltözhetek át, a kaját mát megoldom magamnak ha válthatok, de a zuhany az most létkérdés nálam.
Mikor megérkezem Mera házához rátenyerelek a csengőre, és nagyon remélem, hogy haza estek végre. Mivel a telefont még mindig nem vette fel nekem.

Imádom, ahogy a forró víz a bőrömet melegíti, és szinte percről, percre érzem, hogy az utazásom minden mocska és bűze eltűnik a lefolyóban. A hajamat is megmosom, és épp a végéhez érek a zuhanyzásnak, amikor is hallom, hogy valaki rátapadt a csengőre. Na ez meg ki a jó ég lehet? Gondolom nem Mera hibbant meg annyira, hogy becsengessen a saját otthonába. Bár nála sosem lehet tudni... Végül mivel csak nem megy el a csengőhuszár, fogom magam kilépek a forró víz alól. Leveszek a polcról egy törölközőt, amiből, alighogy nem lesz ki mindenem. Mera, tudhattam volna, hogy nálad ez a maxi méret... sóhajtok fel egy pillanatra, na nem mintha gondom lenne magammal, vagy a meztelenséggel, mert nincs. A hajam vizesen lóg úgy, ahogy van. Vizesen, mezítláb lépdelek ki a nappaliba és összefogom magam előtt a falatnyi törölközőt, hogy ne csússzon le rólam. Közben pedig remélem, hogy leakad az ajtó másik felén álló arról az átokverte csengőről. Ha Mera hazaér, rákérdezek, hogy miért ennyire borzasztóan idegesítő hangú csengője van. Lassan vánszorgok ki, de csak nem megy el a tag, így előbb a kukucskálón lesek ki. Mmm. Amint végig nézek Mera látogatóján, a sötét haján, és szemein, a formás testén, máris kevésbé bánom, hogy nem ment el, és olyan nagyon kitartóan tapadt a csengőre. Ráfogok az ajtógombra, de előbb csak résnyire nyitom ki, hogy megkérdezzem mit akar, plusz addig is takar az ajtó. Ám, ahogy az ajtó nyílik és felőle ömlik be a levegő a lakásba, rögtön érzem, hogy ő is egy farkas. Csak nem az akivel megosztozom a vendégszobán? Kicsit jobban megnyitom az ajtót, mint eredetileg terveztem.
- Helló! Segíthetek valamiben? Mera és Ethan nincsenek itthon. - teszem hozzá, hogy jelen pillanatban csak én vagyok a házban. Feltűnnek a nála lévő cuccok és egyre biztosabb vagyok abban, hogy ő lesz a másik lakótárs.
- Te vagy a másik farkas, aki Meranál lóg egy darabig? Na időközben nem tudom szólt-e neked, de én is becuccoltam hozzá. A szobatársad leszek. Gyere be. - öntöm rá, hogy mit gondolok, és közben végig mosolygok rá. Tuti, hogy ő lesz a másik hontalan farkas. Mera drága, most nem is tudod mennyire imádlak! Ellépek az ajtóból, hogy be tudjon jönni, és ha már bent van becsukom azt. Közben pedig nem mulasztom el hátulról is megstírölni.
Aztán lazán Mera hűtőjébe nyúlok, valami ehető kaja után, de nem lepődöm meg rajta, hogy abban semmi ehetőt sem találok. Mera sosem volt egy házi tündér, gondolom ez most sem változott sokat.
- Asszem kaját rendelek. Kérsz te is? - mondom előbb magamnak, majd őt kérdezem, ha már úgy is telefonálok, akkor már úgyis mindegy hány emberre kérek kaját. Mera említette, hogy a haverja is messziről jön, gondolom éhes lehet ő is, bár ki tudja, lehet szerencsésebben tudott jönni, mint én, és nem csak kekszen, meg ropin tengődött.
- Ja bocs, be sem mutatkoztam. Rose vagyok. - nyújtok neki kezet, még mindig a törölközőben. Ó, hogy fel kéne öltözni? Basszus eddig eszembe sem jutott.
- Megyek magamra kapok valamit, aztán rendelek valami ehetőt. - közlöm vele és felkapom a cuccomat, majd benyitok abba a szobába, amire Mera nem írta ki, hogy: Be ne menjetek!.

A gyalog út nem volt rövid, egy napszemüveg és egy működőképes zenelejátszó igazán sokat tud segíteni ezen. Így a séta sem volt annyira unalmas, mint lehetett volna, a napszemüveg meg két dologra jó arra amire készült, és arra is, hogy ha kellőleg sötét a lencse, - márpedig nekem olyan van ami eltakarja a tekintetem a kíváncsi szemek elől, maximálisan – szabadon nézelődhetek, és nem kapok olyan kommentárokat, hogy a szemeim vissza a helyükre, már ha olyan csajt nézek meg akinek a pasija is ott van. Jackson nem egy nagy hely, de azért bővelkedik szép lányokban akik kijöttek így az eső után, hogy kiélvezzék a meleget a hőség előtt. Szeretem a nyarakat, a lányokon fájóan kevés ruha van, és így szabadon lehet nézegetni a formás lábakat, csípőket és minden mást is. Most is nem egy nagyon apró ruhadarabokat viselő lány ment el mellettem vagy előttem, így kellőleg nézelődhettem.
Sokkal jobb így menni valahova, mint egy buszon zsúfolódva, ahol van egy csomó igénytelen ember is, akik nem ismerik a fürdést és az alapvető tisztálkodási szokásokat.
Mera háza a nyugati városhatár mellett épült fel, egy erdővel a szomszédságában, ami pont megfelel néhány vérfarkasnak, akik az erdőben szeretik tengetni az idejüket. Bevallom, New York zsúfoltsága után jól esik a vidék pora egy kicsit. Szerettem ott élni, de sokat kellett menni, hogy a váltáshoz alkalmas helyet találjak. Itt pedig más a helyzet, mondjuk a két várost nem is lehet össze hasonlítani.
Világoskék, kopott farmert viselek, ami olyan régi, hogy lassan fehérnek is beillene, a szára már el van rongyolódva, és foszlik is. A bokacsizmám nem régi darab és igen vagyok olyan elvetemült, hogy ilyen melegben is ilyeneket hordjak. Az ingem fekete és nem gomboltam végig, meleg van, és jól esik, hogy nincs teljesen begombolva, az ujjait könyékig felgyűrtem. A gitár mellett a sporttáskám is cipelem. Vagyis, már nem mert megérkeztem Mera házához, és letettem mindent a küszöbre, a napszemüvegem a zsebembe akasztottam bele és így tenyereltem a csengőre.
Meglepetésemre nem Mera hanem egy másik lány nyitott nekem ajtót.
- Úgy tudtam Mera pasival van nem csajjal…. – Szalad, ki mikor rám köszön, hogy hello. Aztán közli, hogy Mera és Ethan nincs ennek itthon.
- Hello, pont, hogy a háziakat keresem… - Már épp mondanám neki, hogy abban segíthet, hogy ha arrébb megy és beenged, de ezt magától is megteszi. Jó, kissé nyűgös vagyok, az éhség és a fürdés hiánya miatt.
- Nem, nem említette. Amikor felhívtam akkor más még nem volt képben, vagyis nem mondta, csak, hogy jöhetek. – Közben alaposan végig mérem magamnak a lányt, hiszen a haja vizes és csak törölközőben van, ami nem valami nagy és nekem ez az egyik gyengém. Amikor belépek, én akkor érzem meg az ő jellemző farkas szagát, eddig hátszelem volt. Közel lépek hozzá, és a farkasokra jellemző módon a nyakához hajolok, hogy jelképesen megszagoljam. Én egy komplett vérfarkas kompániába születtem bele, ahol mindig más volt az apja az embereknek, hogy minden gyerek farkasnak szülessen, ezek a szokások belém ivódtak. Aztán fogom a cuccaim, és a vendégszobához megyek, az ajtóban leteszem a cuccaim, és lehajolok, hogy levegyem a bokacsizmáimat. Annyira lépek be a szobába, hogy betegyem a cuccaim, utána vissza is jövök, csak zokniban.
Épp arra fordulok vissza, hogy a hűtő előtt áll, és most én nézem meg őt hátulról is, a lábai nagyon formásak, inas, de formás, ott izmos, és karcsú ahol kell. A feneke is formásnak tűnik, abból ítélve, amit eddig láttam. Kevés a túlsúlyos vérfarkas. A nagy átlag nagyon mozgékony.
- Kínai? Ha igen akkor mandulás csirkét tésztával. – Válaszolok neki az ajtófélfának dőlve.
- Jesse. – Nyújtom neki a mancsomat, hogy megrázzam az övét. De egyelőre elállom az útját, aztán vontatott lassúsággal arrébb lépek, de csak annyira, hogy éppen hogy elférjen mellettem. Szenvtelenül flörtölök a lánnyal, mielőtt én is a fürdő felé venném az irányt. Mikor elmegy, akkor én is elindulok a zuhany után.
- Addig én is veszek egy zuhanyt. – Nekem majd egy heti koszt kell lemossak magamról, a stopolás alkalmával nem igazán volt lehetőségem fürödni, maximum vizet önteni a nyakamba.

- Nem mondom Mera vonzó csaj, de én nem vele nyomulok, vagy legalábbis nem úgy. - ejtek meg felé egy széles mosolyt. Egyáltalán semmi bajom, ha azonos neműek nyomulnak együtt, D.C.-ben nekem is volt pár kalandom, de általánosságban véve hímekkel vagyok együtt inkább. Plusz Merat túl régóta ismerem ehhez, és túl jó barátom, így vele nincs kavarás. Vagy legalábbis eddig nem volt.
- Egyelőre csak magammal szolgálhatok, de Mera azt írta, hogy legkésőbb holnap előkerülnek, ha ma még nem is. - és nagyjából ez az utolsó információm róluk. Mera sem volt soha az a fenéken üldögélő típus, így a legkevésbé sem meglepő, hogy nem találni őt és a pasiját itthon. Legalább kulcsot hagyott nekünk, amiért nagyon hálás vagyok, rossz lett volna, még napokig a verandán dekkolni.
- Hát, akkor most szóltam neked én. Ne aggódj jó kislány szobatárs leszek. - ejtek meg felé egy ártatlan tekintetet, és közben az jár a fejemben, hogy eszem ágában sincs jó kislánynak lenni, amitől felkúszik az ajkamra egy sokat sejtető, huncut mosoly. Aztán valami furát tesz, amitől elnevetem magam. Mi csak a falkavezérnek mutatjuk meg a nyakunk, csakúgy másik farkasnak nem, de még a falkavezérnek sem mindig.
- Te meg mit csinálsz? - bukik ki belőlem a kérdés, na nem mintha olyan nagyon zavarna a közelsége. Nem lépek el tőle, vagy ilyesmi, egyszerűen csak nem értem a dolgot, de gondolom csak megmagyarázza majd.
Bemegy a szobába, addig én a hűtőben matatok, amiben nincs semmi, de érzem a bőrömön, hogy néz, és hát na, hosszú volt azaz egy hónap, amióta nem csináltam senkivel, így az üres hűtőben nézelődök, talán kissé hosszasabb ideig, mint egyébként az kellene, és igyekszem nem feltűnően, de azért egy kicsit pózolni. Még azelőtt abbahagyom a műsorozást, hogy az feltűnő lenne.
- Oké, akkor legyen kínai. Szecsuánit fogok kérni asszem. Neked meg egy mandulás csirkét. Még valamit mellé? Nekem még jöhet némi sör is... - úgy tűnik Meraék az alkohol készleteiket is felélték, rendelni viszont rövidet nem nagyon lehet kajáldából, de sört bármikor. Nekem pedig az most nagyon jól esne. Igaz tegnap áztam el nagyon, de a sör az lényegében nem is pia.
Túl esünk a bemutatkozáson. A nevét nem is tudtam, Mera csak kisfarkasként emlegette, de ahogy elnézem, nem értem a dolgot, mert Meranál is magasabb, nem csak nálam. Ezt valószínű, csak ők értik, hogy mitől kicsi az a kicsi. Közben pedig nagyon remélem, hogy Mera nem azért emlegette kisfarkasként, mert esetleg olyan helyen kicsi, amit most nem láthatok. Nem megy arrébb mikor közlöm vele, hogy felöltözöm végre, így jobb híján ott állok hozzá nagyon közel vele szemben és ugyanúgy méregetem magamnak, mint ahogyan ő méreget engem. Végül csak megmozdul, már éppen akkor, amikor szólnék neki, de éppen csak annyira, hogy pont be tudjak férni mellette. Oké, ha játszani akarsz, tőlem megkaphatod! Szándékosan dörgölőzöm hozzá, ahogy bemegyek a szobába. Mit tehettem volna na? Kevés volt a hely.
Aztán közli, hogy most ő veszi be magát a fürdőbe, én meg elhagyom a törölközőt, kerítek egy apró bugyit, mert egy atléta trikót és magamra rángatom azokat. A hajamat kicsit megtörlöm, de nem akarom megszárítani, majd megszárad magától. Az atlétából kilátszik a tetoválásom. Előveszem a mobilom, Mera telefonkönyvéből kinézem az egyik kajálda számát és leadom a rendelést. Aztán kimegyek a kanapéhoz, ráhasalok és Mera egyik magazinját kezdem el lapozgatni.
Körülbelül egy óra múlva tapad rá valaki megint a csengőre. Végre megjött a kaja. Kifizetem a szállítót és az asztalra pakolom a "zsákmányt".
- Jesse, itt a kaja. - tudatom vele is, hogy jöhet enni, ha akar.

Semmi bajom sincsen azzal, ha két csaj együtt van. Ugyan én nem vagyok semmi jónak az elrontója, pláne, ha nem hagynak ki a buliból. De most nem ez a téma jelen pillanatban. Amúgy meg koleszban laktam, igaz, hogy ott a szobák olyanok mintha kis apartmanok lennének, előszoba főzőfülke és két szoba meg egy fürdő. De ettől még ez egy kolesz, ahol a folyosón vegyesen vannak a fiú és lány szobák, van átjárás és miért is lett volna ott mindenki cölibata mikor akkora volt a választék, mint egy piacon? Két kezemen nem tudnám megszámolni, hány olyan eset volt, mikor egy lány vagy kettő bekopogott, hogy ők most ágyra jönnének, mert olyanjuk van. Ez pedig oda vissza működött az egész kollégiumban, lehet csak az volt ilyen, amiben én laktam, de lehet a többi is ilyen sosem érdekelt a dolog.
- Teljesen jó. Így már, hogy van, kulcs nem érdekel, mikor esnek haza, ez csak tegnap zavart, mikor senki nem volt itt, és a vihar elől le kellett lécelnem innen. – Ugyan is drága barátném nekem nem árulta el, hogy a pótkulcsot hova is tette, csupán annyit beszéltünk van hely és jöhetek. Bár én is hamarabb nyomtam ki a telefonomat, mint kellene, ami mostanra teljesen le is merült, így töltőre is kellene tennem. De egyelőre nem olyan fontos, benn vagyok a házban és előttem a fürdésnek a lehetősége.
- Hidegen hagy milyen szobatárs leszel, még nem teszel kárt a gitáromban vagy a gépemben. – Mondom neki. Ez az a két dolog, amire nagyon harapok, a többi nem izgat. Elalszom én vele egy ágyban is, ilyenek miatt nem izgatom magamat, mondtam koleszos voltam.
- Koleszban éltem tizennyolc éves korom óta. Volt pár fura szobatársam, és nem volt szokatlan az sem, hogy alkalmanként idegen lányok tévedtek az ágyamba. Így engem nem fogsz zavarni. – Magyarázom meg neki, hogy miért is nem zavartatom magam azzal, hogy ő lesz a szobatársam, és nem mondjuk Ethan. Mondjuk, nem mintha ő lenne, mivel ő Mera pasija, szóval kétlem, hogy cserélnénk. Nem mintha ezt akarnám.
- Ismerkedem, információt gyűjtök. - Lépek el tőle. A nyak megszagolása nem csak arra jó, hogy behódolj az alfádnak, -de bevallom erre hajtok, hogy egyszer egy falka alfája legyek – hanem arra is, hogy kicsivel többet is megtudj a másikról. Az illatok sok mindent elárulnak. A másik nemmel kapcsolatban meg nagyon is szeretek tudni dolgokat.
A cuccaim biztos helyre teszem, és szemrevételezem az ágyat is, ketten is el fogunk rajta férni, aztán szétnézek a szobában is, hova tehetem a többi motyómat, és a szekrény akkora, hogy ketten elleszünk benne, szűkösen, de meg fogjuk oldani a dolgot, így pár cuccom kiszedem, úgy, mint tusfürdő és fogkefe. A többiért meg majd visszajövök.
- Narancsosat. – Mondom neki az ajtóban állva. A sörből csak az ízesített szeretem, amúgy meg a Chivas Regal a kedvencem, de nem nagyon válogatok. A jó kollégista tényleg nem válogatós, és lazán kever mindent mindennel.
Mera a hátam mögött, de a szememben is sokszor emleget kisfarkasnak. Nem azért mert bárhol is kicsi lennék, csak egyszer hallotta amint az otthoniak így hívnak, az egész családomnak én vagyok a kicsi, nem csak mert minden nővérem két centivel magasabb nálam minimum, hanem mert én vagyok a legfiatalabb testvér. Anyám kedvelte a kosárlabdázókat, de állítólag az én apámnál kivételt tett, mert az egy rock banda gitárosa volt, lehet, innen van a zenei vénám.
Nem érdekes, inkább megyek a fürdőbe, miután eljátszottunk az ajtóban egy kicsit, húztuk egymás agyát, aztán én mentem és magamra csuktam az ajtót. Ledobtam a ruháimat magamról a padlóra, és vadásztam egy törölközőt, cseppet sem érdekelt a színe, csak legyen alkalmas a célra. Aztán beálltam a zuhany alá és folyattam magamra a forró vizet. Hajat is mostam. Aztán még egy kis ideig élveztem a forró vizet a hátamon és a nyakamban is. Végül csak elzártam a vizet és kiléptem, hogy megtörölközzem, meg megsikáljam a fogaimat is. A hajam szárazra dörgöltem amennyire csak tudtam és meg is téptem magam Mera fésűjével, az után a törölközőt a derekamra csavartam és visszamentem a vendégszobába, hogy keressek magamnak valami ruhát a táskámban, ami még tiszta. Bár menet közben egyszer megakadt a szemem Rose-on, ahogy a kanapén henyél trikóban és bugyiban, határozottan jó a feneke. A tetoválása is feltűnt azt is megnéztem magamnak és konstatáltam, hogy kb én vagyok az egyetlen, akin nem díszeleg valami minta. Végül csak beértem a szobába, hogy áttúrjam a táskámat. Ki kellett borítanom az egészet, hogy találjak egy tiszta farmert, ez fekete volt, és szűk szabású, mint mindegyik, és hozzá egy rövid ujjú pólót, ami szintén fekete. Ebben megyek ki, meg a gombócokká gyűrt maradék ruháimmal, amit bevágok a mosógépbe, mert ezen a fekete cuccon kívül, és ami alatta van boxeron túl semmi más nem tiszta. Vérfarkas vagyok, túl jó az orrom, hogy elviseljem a használt ruhák szagát. Épp elindítom a mosást mikor Rose szól, hogy megjött a kajak így ballagok is ki a konyhába hozzá.

Még jó, hogy kifaggattam Merat a pótkulcsról, de ismerem a csajt, tudom, hogy elfelejt dolgokat, ezért is nem lep meg, hogy a kisfarkasnak nem szólt a kulcsról. Biztosan csak kiment a fejéből. Nincs hozzáfűzni valóm ahhoz, hogy már tegnap óta itt dekkol, ha csak ennyi esze volt, hogy nem kérdezett rá, hogyan fog bejutni, akkor is meg is érdemli. Különben is, bundás ő is, nem árt neki, ha egy napot a szabadban tölt.
- Nem ismered elég jól Merat, ha eszedbe sem jutott megkérdezni, hogy fogsz bejutni hozzá. Ha meg ismered, de elmulasztottad, akkor meg is érdemelted. - pimaszkodom vele egy kicsit. Általában senkire nem török rá morogva, de nem egy menyét vagyok, hanem egy farkas, szóval tőlem senki ne várja, hogy nem fogok replikázni, mert fogok. Mindig...
- Oké, de akkor nekem ne vonyíts, ha éjjel beléd rúgok, mintegy "véletlenül". - a jó kislányok nem rugdalóznak, kivéve azok akikre egyes más farkasok némileg morogva reagálnak. Helyes a pofija, jó a hátsója, de a modorán volna mit javítania. Főleg mikor előveszem a jó kislány arcomat...
- Én a koleszt nem csipáztam, ezért csak fura pasijaim voltak, akiknél dekkoltam hosszabb-rövidebb ideig. - hát volt egy-két érdekes mellényúlásom, de legalább volt hol laknom. Nem volt az olyan rossz.
Grimaszolok egyet, de nem sokáig elmélkedem ezen, mert kibuggyan belőlem a nevetés az érdekes akciója miatt.
- Érdekes, és mégis mit tudtál meg rólam? - nem ismerem ezt a szokást, de most már határozottan érdekel mit derített ki az előbb. Remélem ez nem valami kamu szöveg volt, ami után az következik, hogy "sok mindent", vagy, hogy "érdekes dolgokat". Utálom mikor valaki nagy mellénykedik, aztán meg mivel nincs mit elárulnia, tekintve, hogy baromira nem tudott meg semmit, ellövi ilyen sablonos szövegekkel...
Megrendelem a kaját, a narancsos, meg a citromos söröket, igen többet is, egy nem lesz elég, majd a kanapén henyélek a hasamon. Olvasás közben ringatom a csípőmet, szoktam, ez valami fura megszokás nálam. Addig Jesse zuhanyzik, jön-megy a lakásban és végül mosásra adja a fejét. Házias egy farkas annyi biztos. Végül megérkezik a kaja, ami nagyon is életmentő, mert lassan kilyukad a gyomrom, olyan farkaséhes vagyok. Behozom a kaját, szólok Jessenek, és már pakolom is ki a dobozokat, a pálcikákat, meg a söröket. Jó hideg a sör, és jó meleg a kaja. Éljen! megkeresem a szecsuánit, állati jó az illata és én neki is látok a magaménak. Kinyitom a citromos sörömet és meghúzom az üveget. Közben Jesse is előkerül és felé tolom a mandulás csirkéjét, meg az egyik narancsos sört.
- És te honnan csöppentél ide? És miért csövelsz itt Meranal? - kérdezősködöm. Igen kíváncsiskodom inkább, ez van, szokásom. Ha már egy ágyon osztozkodunk legalább tudjak is róla valamit. Közben pedig azon gondolkozom, hogy felhívom a zakkant nagyapámat és némi telefonsz*xért cserébe pénzt kérek tőle. Az azért mégsem járja, hogy tök ingyen dekkoljak itt. Egyelőre még nem tudom meddig maradok, így annyira nem ágálok azért, hogy melót keressek itt. Csupán az időmet szeretném egy kicsit tengetni valahol...

Nem volt időm faggatózni és kedvem sem, elég vacak hangulatban indultam neki, és eszembe sem jutott arról kérdezni lesz-e pótkulcs. Megszoktam, hogy a kolesz szobában mindig van valaki és nem kell kulcs, vagy ha az ajtó zárva akkor egy ablakon be lehet mászni, vagy át lehet menni egy másik szobába, ahol van kaja és lelkesen fogadnak, mint hálótársat. Hát ez nem jött be Mreanal de most mit csináljak, én sem gondolhatok, mindig mindenre.
- Ismerem, de nem foglalkoztam a kulccsal, amikor meg már akartam akkor már nem vette fel a telefont. – Nem nagyon izgatom magamat emiatt. A lényeg, hogy ma már bejutottam és nem odakint kell megint éjszakáznom, ha meg kellett volna, az sem tragédia, mivel akkor alakot váltok és bundában alszom. Rose pimaszkodik velem, de ezt most nem méltatom válaszra az étel és a fürdés most jobban izgat, mint a kis pimaszságai, és még ezek nincsenek meg addig a modorom sem lesz a legtökéletesebb.
- Inkább ne rugdalózz. Lányokat ugyan nem szoktam verni, kivétel a nővéreim, de mások ellen is tudok mit kezdeni. – Megcsillannak a szemeim, és egy pillanatra feltűnnek benne az aranypettyek is, amik jelzik, hogy a bundás formámban bizony sötét aranyszínűek a szemeim. De nem csak ez olvasható ki belőlük, hanem valami más is ami nem feltétlen jár együtt fájdalommal. Aztán jó kislányként néz rám, én pedig fogom magam és a cuccaim között kezdek kotorászni.
- Nekem tökéletesen megfelelt. Nem sokban különbözött az eszement családomtól, bár élhetőbb volt sok szempontból is. – Nevetésén elmosolyodom, és most nem dobom be a ködösítő szövegeket, amiket ilyenkor szokás beadni a másiknak.
- Másnapos lehetsz, nem vagy termékeny, és nem is vérzel… jelen pillanatban… - Közlöm vele mit is tudtam meg róla, mert ilyen dolgokat a szagokból és illatokból le lehet szűrni. Vérfarkas vagyok, én úgy nőttem fel, hogy meg tanítottak a szagok alapján is tájékozódni és információt gyűjteni, egy részben a hazugságokat is ki tudom szagolni, de nem teljesen biztosan. Csak a konkrétakat, és amik nagyok is, annak, akinek ebben gyakorlata van, azzal én sem mindig tudok kifogni, sőt…. Semmi sem tökéletes, na. Még én sem.
Ezután el is mentem magamról lemosni az út porát. Aztán megismerkedtem Mera mosógépével is, mivel szükségem volt a tiszta ruhákra. Mivel évek óta koleszban laktam nem áll tőlem távol a mosás, és a teregetés sem, ott senki nem csinálta ezt meg helyettem, magamnak kellett, ha nem akartam a hetek óta gyűlő szennyesből válogatni. A főzéssel is elkezdtem megismerkedni és egyszerűbb ételekkel egészen tűrhetően boldogulok, de a rántottától egy ideje undorodom, na, igen két hónapig azon éltem miután rájöttem, hogy nem kell oda égetni.
Az étel illata megcsapja az orromat, és már megyek is, hogy én is ehessek valamit. A kérdést addig figyelmen kívül hagyom még a kaja felét meg nem ettem, a pálcikával köszönöm jól boldogulok, a koleszosok sokszor rendeltek kínait, szóval volt időm nekem is meg tanulni ezzel a vacakkal hogyan is kell enni. Aztán leöblítem a narancsos sörrel, amit eddig megettem és végre válaszra is méltatom Roset.
- New Yorkban tanultam a művészeti egyetemen, de kirúgtak, mert ezt a szemesztert nem teljesítettem, és valaki otthon elfelejtette befizetni a tandíjamat, pont a végső diploma előtt ez van. – Aztán tovább folytatom az evést és már én nyúlok el a második üvegig, amit kibontok magamnak. Még lenyelek két falatot, aztán most én kérdezek tőle.
- Na és te? – Közben a következő falat felett ránézek, hogy komolyan várom a válaszát. Honnan is csöppenhetett ide, és meddig fog maradni, én még nem tudom, de majd alakul a dolog valahogyan.

- Ó, és mégis mit teszel a rugdalózó kislányokkal? - kérdezek vissza és a jó kislányos arckifejezésem eltűnik, mert beindul a fantáziám. Hiába egy hónap, az egy hónap... Aztán a szemei megváltoznak és reflexből, na meg a fantáziálgatásom miatt az enyémek is. Az én szemeim világosak, sárgás árnyalatúak, élénken vibrálnak. Az egész nem tart tovább egy-két másodpercnél. Aztán újra zöldes-kék árnyalatúak lesznek.
Nincs hozzáfűzni valóm a családjáról tett megjegyzéséhez, mert az enyém is elég elcs*szett, szóval egy szavam sem lehet. És tapasztalataim szerint elég hülye ötlet egy idegent letraktálni a zakkant családod elmeroggyantságával. nem szorulok senki sajnálatára, vagy megértésére. Ők az én családom, az én gondom. És mivel magamból indulok ki, feltételezem, hogy mások sem akarják első blikkre kiteregetni a családi szennyest.
- Ohh! Hát ezzel most megleptél, pedig az nagyon ritkán sikerül bárkinek is... Az első és az utolsó információról tudtam én is, ami azt illeti eléggé másnapos vagyok, és valóban nem vérzek, de a középső infódról még magam sem tudtam... Azért kösz, jó tudni! - érdekes. Persze, hogy nem tudom magamról, mivel a saját szagomat nem érzem, más nőstényeket meg nem szoktam szagolgatni. Bár gondolom, ennek csak a hímeknél van jelentősége, amikor társat választanak és házasodnak. Vagy csak ha nemes egyszerűséggel kölyköt akar.
Végre enni kezdünk, nagyon éhes voltam már, mert egész nap csak vackokon tengődtem, pedig másnaposként enni kell, ha az ember lánya minél hamarabb jobban akar lenni. Megértem, hogy válaszol rögtön a kérdéseimre, hanem előbb eszik. Aztán végre csak megered a nyelve. Amíg hallgatom, addig én is meghúzom a sörömet.
- Mit hallgattál pontosan? - érdekel, mert én is művészetet hallgattam.
- Jerseyben csináltam a másoddiplomámat, művészettörit, grafikát tanultam. A grafika tanárommal voltam együtt, aki nem viselte jó, hogy jóval fiatalabb vagyok nála, és eljárok bulizni a haverokkal. Mármint csak ilyenkor nem viselte jól a kor különbséget, bezzeg amikor a lábaim között volt, nem volt problémája a korommal. Hülye f*sz. Ma reggel kihajítottam, elegem lett a hegyi beszédből, meg a hisztiből, meg abból, hogy az utóbbi időben már nem állt fel neki. Csak azt felejtettem el, hogy a lakás az övé, amiben élek, így rövid úton kellett megoldanom a lakás gondomat. Eredetileg nem Merahoz készültem, de rábeszélt, hogy maradjak nála. És mivel nagyon régen nem láttuk már egymást, belementem. - vázolom neki a helyzetet és szemérmesség nélkül beszélek neki a dolgaimról. Nekem ugyan nincs szégyellnivalóm a történetben, és tulajdonképpen az egész nem hat meg és nem kavar fel annyira, hogy érdekelni tudjon. Kb. olyan róla beszélni, mint a reggeli hírekről.
Közben elfogy a kaja és bőven elég is volt, jól is esett. felhúzom az egyik lábam a kanapén, a dohányzó asztalra pakoltam ki korábban a kaját, és kezemben a sörrel hátradőlök. Megint beleiszok, az üveg kiürül közben, úgyhogy elveszek egy másikat, kinyitom és kényelmesen üldögélek tovább.
- Akkor asszem a helyszűke miatt egy ágyban alszunk, mert nincs kedvem kiköltözni a kanapéra. Gondolom neked sem. - jegyzem meg a nyilvánvalót. Jól van na, másnapos vagyok, fáradt és már a második sört öntöm le, szóval jah, lehet, hogy már nem mindig a topon van az agyam.

- Vannak dolgok, amikről nem beszélni kell, hanem csinálni. – Mondom neki, vigyorogva, és nem forszírozom a témát tovább. Komolyan gondolom, hogy arról nem beszélni kell és nem nézni, hanem csinálni. De nem mindenki van ezzel így, ami persze hidegen hagy. Igazából a koleszban megszoktam, hogy ha nem zártad az ajtód, akkor bárki bemászkált és nem zavartatta, hogy ott valami történik. Az első pár alkalom után gyorsan megtanultam, hogy zárni kell a szobaajtómat, ha nem akarok, kéretlen látogatókat odabentre mikor nem lenne alkalmas. Hát igen, ez van, ha kint elfogy valami és tudják, nálad lehet, van még belőle, így becsörtetnek, és kutakodnak. Inkább a dörömbölés, mint a többi.
A családom olyan amilyen nem teljesen komplettek, és sosem lesznek azok, nem is szeretem ezt reklámozni, különösen nem a rám nézve cikis részeket. Minthogy milyen női elnyomásban éltem és a hajtupírozást meg a körömfestést. Kösz, nem akarom, hogy mindenki rajtam röhögjön, mert a nővéreim nem voltak százasok és még most sem azok. Állítólag kifestették a szobámat a pink négy árnyalatára, és masnival díszítettek mindent, ugye nem csoda, ha nem akarom haza tolni a képemet.
Volt szobatársam, aki kiteregette az egész életét és a családját és ezt várta el mindenkitől, rövid úton ki lett utálva. Nem is tudom miért?
- Nem azért mondtam, hogy segítselek, de te kérdezted. Fura a családom, furcsa dolgaik is voltak, maradjunk ebben. – És én is hoztam onnan furcsa dolgokat, de ennek mondjuk, van haszna, hogy ha józan vagyok, akkor tudom, mikor kell vigyázni, vagy nem kikezdeni valakivel. Márpedig én nem akarom, hogy valaki ezzel fogjon meg engem és tartson maga mellett. Bár a falkám örülne neki.
A kaja már nagyon jól esik, egy hetei csak hébe-hóba ettem, és nem valami tápláló kaját, volt, hogy csak chips volt, de máskor hamburger is jött. Ennek fejében nagyon is jóízűen eszek, és a sör is könnyen csúszik mellé. Mire befejezem a kaját már csak egy gondolatom lesz, kell egy szál cigi.
- Művészettörténetet, de elhúztam belőle a diplomázást, és belekezdtem a grafikába, végül egyiket sem fejeztem be, az utolsó félévben akartam mind a kettőt letudni. Csak nem jártam be az előadásokra nem írtam diplomamunkát és egy vizsgán sem jelentem meg, valahogy elcsúszott az egész…. – valahogy nagyon, mindig majd holnap, majd előbb kialszom a másnaposságomat, majd a meccs után, majd a kis koncert után… meg még lehetne sorolni a kifogásokat, amik fontosabbak voltak annál, hogy befejezzem az egyetemet. Végig hallgatom, amit mond nekem és elhúzom a számat.
- A te dolgod, és lakhatás meg minden, de nem tudom akkor is mit esztek a vén fószerokon. Az egy dolog, hogy lakás meg eltart, de hol tudja az tartani a lépést? – Bár erre ő is rájött és jobb később, mint soha. Felkelek, és fogom a félig tele sörösüvegem és az üreset is, átpakolom azokat a pultra, és elmegyek a táskámhoz, hogy kitúrjam a cigim és az öngyújtómat. A cigit mindig gondosan el kellett rejteni, ha nem akartam, hogy ledézsmáljanak, így egy szűzcsomagot veszek elő. Kibontom a csomagot és a kukába vágom, azt mai nem kell, majd egy szálat a számba teszek, és a nyitott dobozt betolom Rose orra elé, Malboro van nálam és nem a gyenge változata.
- Kérsz? – Aztán kimegyek a két üveggel és a cigimmel a verandára. A két üveget a korlátra teszem, az üresbe megy majd a csikk a másikból meg iszom két slukk között, és közben a korláton támasztom magamat.
- Elosztozom veled azon az ágyon, nem zavarsz. – A kanapé kényelmetlen oda nem fogok kimenni, aludni, ez biztos. Ágyban akarok aludni, unom a földet és az kocsik üléseit, szóval inkább osztozom vele az ágyon.

Ezek szerint ugyanazt tanultuk, a különbség csak annyi, hogy ő nem fejezte be, én meg két képzést is végig nyomtam belőle. Na nem mintha számítana, csak átpörög az agyamon a gondolat. Mondjuk az is igaz tudom, hogy ami nekem pofon egyszerű, hogy fotómemóriával megjegyzek mindent, amit olvasok, addig ez másoknak rohadt nehéz, mármint a tanulás és magolás, és megértem, hogy a bulik jobba mókák. Én is gyakrabban jártam partizni, mint órára...
Közben jót mulatok azon, hogy elhúzza a száját, a pasik általában így reagálnak, ha egy csaj egy idősebb fickóval van. De mit lehet mit tenni, tapasztaltabbak, ráadásul kevésbé hajszolják a saját kielégülésüket, sokkal több figyelmet szentelnek a partnerükre, mint a fiatalok.
- A lépést azt nem tudja tartani az életvitellel egy vén csóka sem, de az ágyban, tapasztalataim szerint, még mindig jobbak, mint a fiatalok. Náluk nem csak arra megy ki a játék, hogy nekik jó legyen. Sőt... - hát ami azt illeti sajnos még tényleg nem találkoztam olyan fiatal sráccal, aki nem magával lett volna elfoglalva. Na nem arról van szó, hogy nem húzzák el a dolgot, ameddig csak tudják, de a lényeg nekik nem a másik, hanem önmaguk.
Aztán nézem, ahogy felkel, pakolászik, majd előkerül egy doboz cigi is, és hirtelen sóvárgást érzek iránta.
- Naná hogy! - általában senkit sem szeretek cigivel lehúzni, de mivel én álltam a kaját, így megengedem magamnak, hogy elvegyek egy szálat. Kiveszek a dobozból egyet, felkelek a kanapéról, és megyek a verandára Jesse után. Én is viszem a sörömet. Ohh, hogy mennyire is jól esik a dohány, az most elmondhatatlan. Félig felülök a korlátra, úgy, hogy a másik lábam azért leérjen, nem akarok a korlátról lezúgni és a hátamat megtámasztom az oszlopban. Lehunyt szemmel élvezem a cigit, meg hagyom a sört a fejembe szállingózni. Lehűlt a levegő és bugyiban, meg atlétában nem nagyon van melegem, ami azt illeti kicsit fázom, ami pillanatokon belül látszódni fog a cicimen. Kb. semmin se gondolkozom, amikor megszólal.
- Az jó neked, mert más választásod úgy sincs, ha nem akarsz a kanapéra költözni... - ha már ő olyan, mint egy száraz pokróc, minek lelkendezzek? Hót felesleges és még nagy meló is, ha az ember szavait a falhoz csapkodják. Aztán egy újabb slukk, egy újabb korty.
Mire elfogy a cigi, addigra határozottan libabőrösödöm.
- Na ha nem akarsz egyet futkorászni bundásan, abban esetleg benne lennék, akkor bemegyek, mert lassan lefagy a nem létező tököm is.

Ahogy hallgattam úgy fest két külön egyetemen, de ugyan azt tanultuk, mind az első mind a másod szakunk ugyan az volt. Ami kicsit vicces is. Ám, ő velem szemben befejezte és el is végezte, én egyiket sem. Mind a kettőt a finisben hagytam ott, ez van. Amúgy sem hiszem, hogy sok mindent tudnék ezzel a két képzéssel kezdeni, meg különben is, egy normális bandával még lehet, juthatok valahova. De ez nem a ma és nem is a holnap problémája, hanem majd az azutáni napoké. Elsőnek majd azt kell kitalálnom, honnan is szerzek pénzt, hogy fent tarthassam magamat, tehát valami munkára lesz szükségem, de ma még csak lézengeni fogok és kipihenem az út fáradalmait, megemésztem a kajám és elszívok egy szál cigit, és még ki tudja, mi minden mást fogok még csinálni, még Meráék haza esnek.
Nem tudom, mit esznek a fiatal lányok az idős fószerokon, mit tudnak azok, amit a fiatalabbak nem? Jó nyilván több a pénz, lakás kocsi, stb, és nem koleszosok vagy valami hasonló, de akkor is…
- Mi ő nem is élvezte, szűziesen csak neked szerzett örömet? Ugyan ne nevettess, ezt nem veszem be! Hol van egy olyan pasiban annyi erő és kitartás, mint egy fiatalabban? – Tök mind egy mit fog magyarázni, ez nekem érthetetlen dolog. Nem azt mondom, hogy én vagyok a legjobb, de basszus biztos, hogy jobb vagyok, mint egy hetven éves…. pff…. Megcsóválom a fejem, ez olyan dolog, amit sosem fogok megérteni.
- Viszont legalább tudom, az erényem nem kell féltenem, még vagy hatvan évig tőled, mert nem vagyok elég aszott és ráncos. – szúrok, neki oda miközben pakolászom, hogy előkerítsem a cigimet és végre rágyújthassak. Odakint kellemesen hűs az idő, és én farmerban, pólóban és mezítláb teljesen jól érzem magamat. Bár ahogy elnézem, Rose fázhat a bugyiban és a kis trikóban, ennek egyértelmű jelei is mutatkoznak. De az ő baja, ha ilyen sügér, hogy nem vett fel még valamit, én pedig igen is nézelődök. Ha már minden így a kirakatban van, hülye lennék nem oda nézni.
- Nem, azod határozottan nincsen. – Fűzöm hozzá, miután az utolsó kortyot is megittam, és elmentem a szemetesig, hogy kidobjam az üvegeket és a cigim is berakjam a dohányzó asztalra.
- Tele gyomorral akarsz neki indulni, futni? Meg vagy te húzatva? – Kérdezem tőle. Igen én határozottan ellustulok evés után és szívesebben nyúlnék el az ágyon, mivel eléggé el is fáradtam, én nem aludtam az elmúlt nap és éjjelen, szóval tudnék díjazni egy kis kaja utáni sziesztát is.

Na ez is egy olyan dolog, amit sosem fog megérteni, mint ahogy egyik fiatal hapsi sem, de igazából nem számít. Azért lenne még mit mondanom, de annak csak egészen kis töredékét hallja majd, és szerintem azt is tök feleslegesen.
- Ezt egy szóval sem mondtam, de te is, mint minden huszonéves csak kiforgatva hallod meg. Nem számít, nem a te dolgod. Ha nem akarod megérteni, vagy meghallani, amit mondok az a te bajod. - valahogy k*rvára nem csípem, amikor valaki kiforgatja a szavaimat. Hiába édes a pofija, ez a pasi egy goromba dög. Vagy legalábbis velem az.
- Mintha neked lenne olyanod... Na ne nevettess! Amúgy nem volt hetven éves, csak negyven körül, akkor meg még közel s távol nem ráncos egy f*szi sem. Amúgy meg egy barom vagy. Amid meg nincs azt nem is kell félteni. Apropó Mera csak kisfarkasként emleget. Lehet azért mert bizonyos helyeken olyan kicsi vagy? Innen ez a lenyűgöző modorod? - na jó, ami sok az sok. Minden szavam tele van gúnnyal. Dühös vagyok. Ahelyett, hogy örülne, és csóválná a farkát, hogy beengedtem - mert vele ellentétben nekem volt annyi eszem, hogy kulcsot is kérjek - és még kaját is szereztem neki, úgy beszél, mintha valami kapcarongy lennék. Hát k*pja be!
Persze kint a verandán elnézeget, na nagy ügy, nem ő az első és nem is az utolsó. Tisztában vagyok magammal, annak köszönhetően húztam ki a sulit kolesz nélkül. Hát had nézelődjön, bánja a fene. A pofátlankodást, meg megint kezdi. Komolyan mondom megáll az ész!
- Nem, nem vagyok, te viszont feltehetően elég nyámnyila. De tudod mit b*zd meg magad, vagy k*pd be. Vagy csinálj, amit akarsz! Én bementem. - attól, hogy ő egy lusta farkas, még nem mindenki az. Nem számít. Az ajtó hozzám esik közelebb és gyors is vagyok, szóval besurranok az ajtón, és egy hirtelen ötlettől vezérelve, ráfordítom a belső zárat. Na most nézd meg magad kisfarkas! Hehe! Háttal dőlök az ajtónak és lecsúszok egészen addig, míg le nem ülök és hangosan tör fel belőlem a kacagás. Csak azt felejtettem el a nagy röhögésben, hogy a hálóban nyitva hagytam azt a batár nagy ablakot. Mikor már meg tudok mozdulni a röhögéstől, elindulok a hálóba és belépek az ajtón.

- Tényleg nem akarom megérteni, mitől jobb, mint mondjuk én vagy más, de ha neked nem egy kordbeli kell, az nem az én dolgom. Nem vagyok sem az anyád sem az apád, hogy megmondjam, mit tehetsz vagy sem. Még csak nem is vagy a csatolmányom…. – Vonom meg a vállamat teljes nyugalommal, én ugyan nem húzom fel magam ilyeneken. Nem vagyok olyan goromba, mint aminek tűnök, de tanultam már a hibáimból, nem kell mindenkivel előzékenynek és kedvesnek lenni. Előbb jobb szeretem tudni kivel is állok szemben, a koliban ezt már megtanultam.
Következő mondataira csak jóízűen felnevetek, és nem kommentálom neki, hogy miért vagyok kisfarkas és mim milyen és mekkora is, biztosíthatok mindenkit, hogy nem vagyok kicsi. De most ezt minek is kezdjem neki ecsetelgetni? Majd megtudja, ha úgy döntök, hogy akarok is tőle valamit, bár a kaját illene megköszönnöm neki, mivel ő fizette, de még előtte húzom egy kicsikét, had lássam milyen is a kicsike, mennyire tűzrőlpattant. Amúgy meg mellesleg, egészséges húszas éveim közepén lévő hím farkas vagyok, és nekem is megvannak az igényeim és a vágyaim is. De mivel az ágytársam és a szobatársam lesz, a lány nem akarok ajtóstól rontani a házba, mert könnyen a kanapén találhatom magamat, ami nem valami szimpatikus, pláne, hogy keresztüljárna rajtam mindenki.
- Végig néznéd mi? – szívom a vérét tovább és mikor kizár, nem zavartatom magam, csak átkocogok a másik oldalra az ablakhoz, nyitva van azt még nem csukta be, mivel az ajtó előtt kacarászik, és még ő heherészik én vígan bemászom az ablakon és ott várom meg őt. Az ablakpárkánynak támasztva a csípőm, és a kezem keresztbe téve a mellkasomon, mikor belépek, akkor csak mosolyt villantok rá.
- Lassú vagy. – szúrom neki oda. Élvezem, ahogy felhúzza magát, és mikor dühös akkor felhúzza az orrát, ami kifejezetten szórakoztat is, de amúgy meg vonzónak is találom, és igazán formás is. Ezen nincs mit tagadni, vagy figyelmen kívül hagyni.
Ellököm magam az ablaktól és felé lépek, farmerban, pólóban és mezítláb ballagok át a szobán hozzá, még nem körvonalazódott előttem mi is fogok vele tenni, de van egy érzésem hol fogunk majd kikötni.
Beszorítom a fal és közém, és közelebb hajolok hozzá, hogy az orrunk ér majdnem össze.
- Mielőtt kizársz, előbb nézd meg legközelebb az ablakot. A pasid nyilván nem az eszed miatt szeretett. – Még mindig undok dög vagyok vele, de miért is ne? Megpróbált kizárni a francba. Ez a minimum ezért cserébe.
- Mondd csak, csak a szottyant negyvenesek jönnek be neked, ó te szegény, és most itt fogsz velem együtt dekkolni, egy szobában? – Húzom még az agyát egészen közel hajolva hozzá, nem tudom, most minek is provokálom őt, de jól szórakozom a hevességén és a hirtelen dühén is.

Ahhoz amit mond, nincs hozzáfűzni valóm. Falra hányt borsó minden szavam ebben a témában, akkor meg minek. Még az is értelmesebb lenne ha a kanapénak beszélnék, és nem neki, de hagyjuk. Aztán meg mi tagadás felbosszant, de nem annyira, hogy ne tudnék uralkodni magamon, csak szájalok vele. Szokásom. Kb. mindenkivel, akinek nem tetszik a szövege. Arra, hogy csak felnevet nem tudok mást reagálni, mint hogy forgatom a szemeimet és közben elkönyvelem magamban, hogy igazam lehet a tekintetben, hogy miért is kisfarkas a neve. Mera erről is szólhatott volna, mert akkor nem fantáziálok róla, míg a fürdőben volt. Igazán kár, ha egy ilyen helyes pofihoz kb. semmi sem társul lent.
Mikor kizárom a házból, már csak belülről kiáltom ki neki a válaszom arra, hogy végig nézném-e a dolgot.
- Naná baszki, szólj, ha hozzákezdtél! - kiabálom a röhögés közben. Mulattat a dolog, gondolom nem számított rá, hogy kizárom a p*csába. Aztán eszembe jut az ablak, felkelek a földről, hogy bemenjek és becsukjam. Éppen nyitom az ajtót még nem nézek fel, mikor megérzem a "szagát", nem a rossz értelemben, farkas vagyok, érzem, ha a közelben van egy másik, és akkor nézek csak fel. Cs*sszem meg, hogy elfelejtettem az ablakot. Oldalra fordítom a fejem és grimaszolok egyet. Pedig már kezdtem volna beleélni magam, hogy az egész ágy az enyém lesz.
- Jah. - válaszolom neki arra, hogy lassú vagyok, majd újra ránézek. Ez a pasi egyre bosszantóbb. Vajon éveken át tükör előtt gyakorolta, hogy hogy legyen az? Mire ránézek, addigra elindul felém, és reflexből hátrébb és kissé oldalra állok, hogy nehogy most ő zárjon ki engem a szobából, mert abból bizony nem eszik!
- És most mit fogsz tenni? Talán megint megszagolsz? - szúrom neki oda, miközben a falhoz szorít, amit jelen pillanatban nem nagyon tudok mire vélni. Túl közel hajol, ami elől nem tudok meglépni. És ez bosszant... Aztán csak tovább kötözködik és érzem, nem sokáig uralkodom már magamon. A szemeim megváltoznak, más színt öltenek fel, olyat amilyen a farkas formámban szokott lenni.
- Nem, valóban nem az eszem kellett neki, annak nem sok hasznát vette az ágyban. - vágok neki vissza gúnyosan. Nem tud semmit! Egy hülye barom.
- Tudod mit, menj a francba! - és azzal ellököm magamtól, de túl nagy lendülettel, aminek a következtében mindketten az ágyra esünk. És ez kizökkent annyira, hogy a szemem megint a normális színét vegye fel. Remek.
- Mindenkivel olyan vagy, mint egy igazi barom, vagy csak engem tüntetsz ki vele?

Mikor kikiabál nekem, akkor csak megforgatom a szemeimet. Jellemző az ilyen nőkre, mint ő. Azt hiszem ennyi benyomás után teljes nyugalommal tehetném be őt az agyatlan libák közé, akik csak ágymelegítőnek jók és más egyébnek egyáltalán nem, de annak nagyon is formás lenne. De még az is lehet, hogy ez csak az első benyomás róla, és ez még változhat. Sosem lehet tudni, elvégre a koleszban láttam érdekes dolgokat, hogy teljesen értelmes lányok butultak le vagy éppen olyan mutatta meg az értelmét, akit abszolút leírtam, és egy galambbal tettem egy szintre, Rose jelen pillanatban nem túl fényes helyen áll nála, a jelleméből fakadóan, de más tészta, hogy kinézetileg nem így gondolom. A vörös hajú lányok tetszenek, nagyon is, pláne, ha mellé hosszú a hajuk és van bennük egy kis vadság.
- Csak nem attól tartasz, hogy most én zárnálak ki téged a szobából? – Kérdezem tőle, amint látom, hogy hátrál és oldalaz is, hogy nehogy kikerüljön ebből a szobából. Ez valahol tetszik, hogy nem engedi magát kitoloncolni innen.
- Nem, egyáltalán nem. – Válaszolom neki, egészen más dolgok fordultak meg a fejemben, de még nem tudom megteszem-e. Bár akárhogyan is nézem egy hete nem volt semmi komolyabb dolgom, és csak zötykölődtem idefelé utazva, majd egy egész éjjelen kóvályogtam a városban, na, jó nem teljesen, mert egy részben egy kocsiban dekkoltam.
Szemei megváltoztak, a farkas formájának tekintetével néz rám, és ezen megint csak mosolyoghatnékom van, hát csak ennyi lenne az önuralma, igazán könnyen fel lehet őt bosszantani, kis lobbanékony természetű, vajon az ágyban is ilyen heves lehet?
Ellök, de jön velem ő is, így amint nyekkenünk, az ágyon kapok az alkalmon, és fordítok a helyzetünkön, most én vagyok fölötte és szépen mondjuk, úgy leszorítom őt az ágyra, pont jó módon ahhoz, hogy ne rugdosódhasson, de érezhessük a másik rezdüléseit. Így pontosan tisztában leszek azzal, mikor akar mozdulni, és olyan módon, amitől lehet védenem, kellene magamat, hiszen még is csak vérfarkas ő is.
- Nem ezt csak a te bájos személyiséged hozza ki belőlem. – Lefogom a kezeit, hogyne tudjon pofozkodni vagy karmolni, ha éppen valami ilyen fordulna meg a fejében. Bármit kinézek belőle.
- Mindig ennyire fel van vágva a nyelved? – Kérdezem tőle, miközben jobban megnézem magamnak a szemeit. Én teljesen jól elvagyok így, bár ezt a farmert nem erre találták ki. Vajon Mera és Ethan mikor esnek haza?
- A kulcsot az ajtóban hagytad? – Kérdezem tőle, és kicsit mocorgom, hogy kényelmesebb helyzetben legyek.

Kb. nem izgat, hogy mit gondolhat rólam, meg van a magam véleménye is róla. Eddig semmi mást nem láttam belőle, mint, hogy egy dögös külsőhöz, egy semmilyen belső társul, aki ezt a modortalanságával próbálja leplezni. Ez pedig egész jól megy neki.
Persze, hogy eszembe jutott, hogy ugyanolyan húzással áll elő, mint én, de csak azért, mert nekem, vele ellentétben vannak eredeti ötleteim és gondolataim. Igen szánalmas lenne, ha ugyanazzal vágna vissza, mint amivel én hecceltem meg őt, de ki tudja, hogy mire számíthatok tőle. Ezt viszont neki nem kell tudnia.
- Tartani nem tartok ettől, csupán elővigyázatos vagyok. - válaszolom vissza. Mivel ő is farkas, nem kell visszafognom magam, nem fenyeget annak a veszélye, hogy lebukok, ezért nem különösebben érdekel, ha megváltozik a szemem színe. Nyilván egy ember előtt ez nem így lenne. Sosem kerültem olyan helyzetbe, amikor lebukhattam volna, annál azért jóval több eszem van.
Aztán az ágyra esem én is. Na remek mondhatom. Erre meg rám fekszik. Na mi van, kilapítási akcióval készül ellenem? És most meg a kezeimet fogja le.
- Ó ez milyen kedves! Mondd mégis mi a fenét művelsz? Ezt élvezed? - kérdezek rá arra, hogy mégis minek lapít ki, és fog le, és arról meg mélyen hallgatok, hogy egyébiránt én igenis élvezem, a lefogást, kikötözést, de az egy egészen más lapra tartozik... Megfigyelem a szemeit, sötétek, tetszenek. Igazából véve az egész pasi tetszik, kivéve a "kedves" modorát. De hát ez van, nem lehet mindig minden tökéletes.
- Veled ellentétben belőlem nem a te személyiséget hozza ezt ki. Igen, mindig így fel van vágva. Mégis minek néztél? Farkas vagyok, nem egy menyét. Ne várd tőlem, hogy szelíd nyuszika módjára viselkedjek, vagy, hogy csendben legyek, mert egyik sem fog megvalósulni! - replikázok egy sort, és tulajdonképpen csak ekkor tűnik fel valami, ahogy rajtam fekszik. Valami, ami nem tűnik kicsinek, és ami teljesen nekem feszül. Ó, szóval, hogy... ó!
- No fene, úgy tűnik valami mégis csak szimpatikus belőlem, hiába a nagy "kedves" modorod. Ezek szerint bejön a felvágott nyelvem, vagy az, hogy nem hagyom magam, mint gondolom az összes korábbi üres fejű csajod? - igen, feltételezem, hogy a buta libákra bukik, gondolom nekik bejön ez a fajta viselkedés, amit produkál. A következő kérdésére elvigyorodom.
- Benne hát! Tudod, nem csak az ablakról, de a kulcsról is megfeledkeztem, ami igazán elnézhető nekem, tekintve, hogy közölted úgy sem az eszemért szeretnek a pasik. - gúnyolódom tovább. Mert, hogy van eszem, mindig is volt. De nem rózsaszín barbie világ volt az életem, hogy játsszam itt a kedves, szende szüzet. Attól, hogy valaki olyan, mint én, heves és visszabeszélős, még igen is lehet okos és értelmes. De felőlem azt gondol, amit akar.
- Ha már így lefogsz, próbálj meg kevésbé mocorogni és helyezkedni, mert a végén kilapítasz. - nos igen, ha mocorogni akar, akkor azt jobban tenné, ha ruha nélkül folytatná...

Minek mutassak neki mást, mint amit ő is kihoz belőlem, bár lehet valahogy kompromisszumra kellene vele jutnom, ha már szobatársak lettünk, és még az ágy is közös lesz, nem kellene háborúzgatnom vele, de azért akkor is jól szórakozom azon ahogyan felhúzza magát dolgokon, egyszerű válaszokon. Lenne kedvem még húzni az agyát, sőt, nagyon is kedvem lenne ehhez, de azt hiszem lassan ideje lesz egy részben békét kötnöm vele, ha nem akarom, hogy esetlegesen a cuccaim lássák majd a kárát. Az, ha velem szenved, nem érdekel, de van egy két olyan személyes tárgyam, amit nem szeretnék a tűzvonalban tudni. Meg talán ennyi vérszívás elég is volt mára. Holnapra sem ártana hagyni valamit, legalább is ez megfordult a fejemben, de most minden csak rajta és azon a nagy száján múlik.
- Annál azért kreatívabb vagyok, mintsem téged utánozzalak le. – De talán azért is csipkelődök vele ennyire, mert még is csak egy farkas nőstény került az utamba, egy szabad nőstény, akinek nincs falkája, ha jól értettem, és hím sem ólálkodik a közelében leszámítva engem. Bár az is igaz, hogy az elmúlt hét felgyülemlett feszültségét sem sikerült még leadnom semmilyen módon sem, nem volt lehetőségem és időm váltani, hogy azzal vezessem le, és más módon sem sikerült. Most, hogy ez eszembe jut, rájövök, hogy szerencsétlenen köszörültem a nyelvem, mert rossz a kedvem és nyűgös is vagyok az út miatt és a hiányaim miatt is. Lassan felkelek róla, és nem „lapítom” bele a matracba majd a kezem nyújtom neki, hogy felhúzzam.
- Bocs, nem rajtad akartam köszörülni a nyelvem, sem kiadni a fezsültséget, de sikerült pár szavaddal kihoznod. Stoppolással jöttem idáig, tegnap éjjel megáztam, és nincs valami jó kedvem, nem úgy sültek el dolgok ahogy kellett volna...– Belenézek a szemeibe, hogy komolyan gondolom, hogy ássuk el jelen pillanatban a csatabárdokat, és jöjjön velem, a konyhába lennie kell még vagy két üvegsörnek.
- Azt hiszem meg kellene inni a söröket mielőtt, felmelegednek. – Nem ismerem ezt a lányt és Mera barátja, ahogyan én is az avgyok, és nem akarom éppen feszültség levezető eszköznek használni, nem lenne fair a részemről, pláne nem Mera házában, úgy, hogy utána Rose-al kell osztozkodnom. Azért belém is szorult tisztesség, és most már, hogy belátom, ok nélkül szívom a vérét, úgy vagyok vele ideje szépen befejeznem.
Közben a mosógép is lejárt, szóval ki kellene szedni a ruháimat, és ki is kellene teregetni. Na meg a hideg ital is jól esne, és még egy szál cigi a fezsültségem ellen.

Na jó. Eddig nem sok minden és mindenki tudott meglepni, pláne nem egyetlen este alatt, de ennek a hímnek itt, többször is sikerült. Ahelyett, hogy visszavágna szavakkal, vagy nekem esne, egyszerűen fogja magát, elenged és leszáll rólam is, meg az ágyról is. Sőt még a kezét is nyújtja, hogy felsegítsen. Ez több, mint meglepő. Elfogadom a felém nyújtott kezet és talpra állok én is. Majd a szemembe néz és én állom a tekintetét. Előbb kicsit összeszűkült szemekkel hallgatom, mert bizony megfordult a fejemben, hogy ilyen hirtelen pálforduláson nem eshetett át, szóval ennek még valami más lesz a vége, de be kell látnom nem. Ez egy kifejezetten kedves bocsánatkérés volt, és őszintén szólva én sem látom okát, hogy már első este szétmarjuk egymást, főleg mivel egy fedél alatt fogunk élni egy darabig. Nem lehet mindent az első este ellőni, azt hiszem még így is kellőképpen fogunk eleget marakodni.
- Segáz! Talán nekem sem kellett volna mindenre úgy válaszolnom, ahogy. Csak nagy szám van, és általában semmit sem hagyok szó nélkül, de spongyát rá. - ha már ő bocsánatot kért, akkor nekem is illik valami ilyesmit kinyögni. Ismerem magam, heves természetem van, ráadásul éles nyelvem is. És gyakran tudok nyers lenni, vagy másokat halálra oltani.
- Remek ötlet, menjünk! - kikerülöm őt, és kilibbenek a nappaliba. Kezembe fogom a két üveg sört, az egyiket neki adom, a másikat kibontom. Még mindig hideg a sör és még mindig nagyon is jól esik. Lehuppanok a kanapéra, hogy ott igyam meg ami az üvegben van.
Ami azt illeti én is fáradt vagyok, reggel még volt hol laknom, és nem volt gondom a kajára, meg a többi vacakra, most meg átutaztam majd a fél országot, és bár bevackolhatok Merahoz, azért itt sem maradhatok örökre. Plusz valahonnan pénzt is kell szerezzek. Felsóhajtok, majd újra iszok a sörből. Lehet ideje lenne eltennem magam holnapra...

Egy pillanatig azt hittem nem fogja elfogadnia tűzszünet megállapodásomat, és a kezem sem, hanem helyette folytatjuk a gorombáskodást. De végül csak elfogadta és sikerül kicsit tisztáznom vele a helyzetet.
- Ezt rövid ismeretségünk után is megtapasztaltam. – Megengedek felé egy mosolyt, amiben most semmi különös nincsen csak egy mosoly, amivel nyugtázom a dolgot, hogy tényleg nagyon nagy a szája és állandóan dumálnia kell. Aztán elballag mellettem, és kimegy a konyhába az üvegekért, én meg kiterítem a cuccaimat száradni, nem telik sok időbe mivel nem sok mindenem van. Volt olyan ismerősöm, akinek annyi ruhája volt, hogy a szobájában emiatt sosem lehetett elférni, nekem csak a szükséges minimum van meg, ami annyit tesz pár öltözetnyi a télre, és a meleg időre. Mikor ezzel megvagyok, akkor megyek én is a kanapéhoz, hogy elvegyem az utolsó üveg narancsosat, meg előszedjek még egy szál cigit, mert nekem ez most kell, feszült vagyok, és ez a minimum, hogy ne kezdjek megint kötözködni a lánnyal. Így újra megkínálom őt, és szépen kiballagok vissza a teraszra, hogy ott szívjam el a cigim. A sör mellé három szálat sikerül elszívnom, a doboz lassan kongani kezd, és ezen felhúzom az orromat. Vagy le kell szoknom, vagy kevesebbet kellene szívnom, vagy pénz kell, hogy tudjak még venni, és inkább az utolsóra szavazok, tehát valami meló is kelleni fog, hogy fenn tudjam magamat tartani.
- Van, már valami ötleted mit kezdesz itt magaddal? – Kérdezem, tőle miközben a harmadik szál cigimet gyújtom meg. Aztán kölcsön adom neki az öngyújtómat, hogy ő is füstölhessen még egy kicsit. Újra alaposan végigmérem a lányt, és nem garantálom, hogy nem lesz itt semmi, ha egy ágyban alszom vele, nincs az a huszonöt éves farkas hím, aki nemet mondana egy ilyen lányra, ha vele alszik, és még a másik is mutat hajlandóságot. Mikor már hosszabb ideje nézem, mint kellene, a lehamuzom a cigim és elnézek az erdő felé. Eldöntöttem francba az alvással, én előbb váltani fogok, csak elszívom a cigimet. Aminek mindjárt a végére érek, és a sör is elfogyott. Lehet ez így nem a legjobb ötlet, de kész én most így döntöttem.
A cigim és a szemét kidobása után még az ajtóban leveszem a pólóm, és alkalmas helyet keresek arra, hogy letehessem, ahol nem kallódik el, nem lesz koszos, és Rose sem szúrhat ki velem, hogy eldugja. Végül nem érdekel ez sem, fogom, és a korlátra terítem a pólóm, aztán lazán úgy vagyok vele, le a farmert és a boxert is. Vérfarkas vagyok én is ő is nem, nagydolog mit szégyenlősködjek előtte?
A földre kuporodok, és nem sokkal később fekete bundámat rázom meg és szagolok bele az éjszakai levegőbe. Termetes egy fekete hím vagyok állati alakomban, színtiszta izom és erő. Rose-ra nézek velem jön-e vagy egyedül kell felfedeznem az erdőt?

Elengedem a fülem mellett a megjegyzését, nem ő az egyetlen, mindenki ezt tapasztalja tőlem, ez van, ilyen vagyok, és eszem ágában sincs megváltozni. A magam 158 centijével, legalább a szám legyen nagy, ha már én ilyen kicsi vagyok. Amit mellesleg a legkevésbé sem bánok, szeretek ilyen aprócska lenni.
Na amíg ő elvan a fürdőben a cuccaival, addig én tovább sörözök, meg elmélkedem, meg Mera magazinját lapozgatom és közben eldöntöm, holnap rátelefonálok a nagypapira, hogy lóvé kell, mert megláttam egy pár állati dögös csizmát és az nekem kell. Ja meg Mera közölte, hogy jó lenne, ha szereznék egy mocit is, mert bár nem akarok itt letelepedni, de meg kell kérdeznem Cootert maradhatok-e a területén. Muszáj, ha nem kérdem és rájön, balhé lesz, még akkor is, ha kamasz korom óta ismerem az öreget. Na jó nem is öreg, de na, ő már akkor az itteni falkavezér volt, mikor még csak az iskolapadot koptattuk Meraval. A motor meg azért kell, mert Cooter falkája motoros falka, és ha velük szándékozok néha lógni, márpedig szándékomban áll, akkor ez az apróság követelmény lesz. Csak jogsim nincs, elvezetni nagyon is jól eltudom, de most nem tudok hirtelen leakasztani egy vezetői engedélyt rá. Meg kell kérdezzem Merat, hogy tud-e rá nekem jogsit szerezni.
Aztán Jesse visszatér, megint cigivel kínál, megint elfogadom, majd másnap bemegyek a városban és veszek én is, abból majd visszaadom neki. Igen a dohány nagy kincs, nincs mit tenni. Kimegyek vele a teraszra.
- Még nincs, de majd lesz. Előbb-utóbb mindig kitalálok valamit, szóval nem aggódom. És te? Neked van már valami ötleted, hogy mihez kezdj magaddal? - kérdezek vissza. Hát melegebb az nem lett, megint fázni kezdek, és mivel fáradt is vagyok, ez nem túl jó párosítás. Végül Jesse vetkőzni kezd. Mmm... nocsak műsor is lesz... Naná, hogy végignézem a vetkőzését, majd farkassá alakul. Ez királyság. Leül velem szemben és vár, és gyorsan döntök, hogy vele tartok én is. Már nagyon szeretnék bundásodni, úgyhogy kihajigálom a szemetem, csakúgy, mint az előbb ő, és ott a verandán lekapom az atlétát, meg a bugyim és már változom is át. Nem csak embernek, farkasnak is kicsi vagyok, de annál nagyobbat harapok, szóval nem a méret a lényeg. Pici és formás nőstény vagyok. A bundám vörös, csakúgy, mint a hajam. Odaérek Jesse-hez és finoman belecsípek, hogy játszunk, kergetőzzünk, és ő a fogó. Gyorsan futásnak eredek, és élvezem, ahogy az erdő illatai betöltik az orromat. A szívem egyre hevesebben kalapál, nő az adrenalin és ennek köszönhetően minden érzékszervem még jobban kiéleződik. Érzem a tegnapi eső illatát, a nyulakat a bokorban, a fákról felrebbenő madarakat, egy süncsaládot a közelben, azt, hogy Mera és Ethan is gyakran rohangászik erre. Állati jó érzés, már nagyon hiányzott...

- Még nincs. Majd holnap foglalkozom ezzel, de ma másdolgok foglalkoztatnak. Amúgy meg majd csak lesz valahogy. Eddig is volt. – Még nem tudom, hogy élem túl és mit kezdek magammal, az egyetemen egyszerűbb volt egy ideig volt ösztöndíjam, amiből egészen jól fenn tudtam magamat tartani, aztán voltak melók, amiket megcsináltam, egy ideig még pultos is voltam egy klubban, de ott könnyebb volt a suli mellett, viszont most nulla kp-vel állok itt egy haveromnak a verandáján és szívom az utolsó doboz cigimet, ami holnap estig nem fog kitartani. Az élet néha szívás, és ezzel nem tudok jelen pillanatban mit kezdeni, essen haza Mera és beszélek vele, amúgy is meg kell vele beszélni, hogy mikor mutat be a helyi falkavezérnek. Bár Cooter híre megelőzi őt mindenhol, így lehet, nem sokáig maradok a területükön, nem volt szimpatikus az ipse bár nem találkoztam még vele személyesen, azonban a saját falkám, amibe beleszülettem, igazán nagyon rühelli őt. Én majd még meglátom milyen is, és kibírom-e vele egy területen.
Alakot váltottam, miután a ruháimat a korlátra teregettem, aztán leültem és kissé félrebillentett fejjel néztem Rose-ra, hogy velem jön vagy bemegy, mert olyan kényes a hidegre. Végül ő is nekikezdett vetkőződni, bár ő velem szemben maradt, én hátat fordítottam neki. Most még jobban megnézhettem őt magamnak, majd váltott és nolám! Vörös a bundája is. Ez több mint imponáló, vörös hajú és vörös bundás vérfarkassal még nem hozott össze a sors. Így több mint érdekes nekem ez a lány.
A nyakamat csípi meg, és eliramodik, szóval játszani akar. Én szeretek vadászni, és bármikor bárkit lefutok négy lábon, megtanultam, hogyan kell mindenkinél gyorsabbnak lennem. A nyomába vetem magam és szedem a lábaimat, fekete árnyékként suhanok a fák és a bokrok között. Az orrom megtölti a nedves föld szaga, érzem, hogy nem régen elhaladt erre egy őz a borjával, nyulakat érzek nem messze tőlünk, és sünök is vannak. A baglyok abbahagyták a huhogást, ismeretlen farkasok járnak az erdőben, nem tetszik nekik.
Hamar beérem Rose-t, és egy kidőlt fatörzsre ugrom fel, majd onnan be elé, és megállok vele szemben, a füleim hátraszegem és elrugaszkodok, hogy ledönthessem a lábairól.

...................

Az ujjai is nyomot hagynak a majd bőrömön, de bánja kánya, megérte. Kimászom az öléből, nem a kedvesem, hogy ott maradjak és még finomkodjak vele, a lényegen túl vagyunk. Jó volt, kellett, jól esett, de ennyi, semmi több. Elfekszem mellette míg helyreáll a légzésem és visszanyerem magam felett a kontrollt. Eddig az ösztöneim irányítottak, itt az ideje, hogy az ész vegye vissza a maga szerepét. Mikor végre megnyugszom, akkor konstatálom csak, hogy igen, lesznek foltjaim és van ahol fáj is, de ezt biztosan nem osztom meg vele. kapott ő is rendesen tőlem, ilyen szempontból kvittek vagyunk. Felhasalok és egy ideig elnézem Jesset, nincs vele kapcsolatban semmilyen mélyen szántó gondolatom, csak jól esik nézni ki a fejemből. Aztán összekapom magam, a kezeimen és térdeimen támaszkodom meg és visszaváltok farkassá. Nem közlöm vele, hogy visszamegyek a házhoz, ha akar akkor jön velem, ha nem akkor nem, de én most nagyon vágyom egy újabb tusra és hajmosásra. Plusz ömlik rólam Jesse farkas "szaga" és mivel nem vagyok a nője, nem szeretem, ha egy másik vérállat rajtam hagyja a szaglenyomatát. Igen ez az, ami valamiféle birtoklást jelöl, de engem ugyan nem birtokol senki. És gondolom ezzel hasonlóképpen lesz majd ő is. Tulajdonképpen nincs ellenemre a közös tus, de ha ő csak magában akar tusolni, akkor én akarok lenni az első, aki bejut a fürdőbe. Szaladni kezdek, a házhoz érve, menet közben váltok vissza és összekapom a cuccaimat a verandáról, majd bemegyek. A fürdő ajtaját nyitva hagyom résnyire, megengedem a vizet, királyság, van még meleg víz, és belépek alá. Csíp a hátam, ahogy a víz lemossa róla a koszt és zsibbad, sajog minden egyéb testrészem is, ami az éjjel folyamán megsérült. De nem bánom, ilyen fájdalom elébe bármikor, szívesen állok.

Karmolás nyomok tarkítanak több helyen is, és harapásból is van. De ilyen ez a vérfarkas élet, különösen, ha két olyan farkas akad össze, mint én és Rose. Nem bánok semmit sem, az ég egy adta világon. Legalább az összes feszültséget sikerült kiadni magamból, és már nem érzem úgy, hogy bele fogok kötni az élőfába is.
Nyugodtan henyélek az avarban és a fejem letett a fák lombjait figyelem, még úgy érzem, hogy a légzésem helyre nem jön, hogy újra bundát ölthessek, és még egy kicsit kinyújtóztathassam magamat. Egy zuhany nekem is jól fog esni, sőt kelleni is fog. Ahogy Rose úgy én sem kívánom magamon viselni egy idegen nőstény szagát, akihez semmi közöm sincsen, most összeakadtunk és ennyi, mind a kettőnknek kellett a feszültségoldás.
Nem csak ő én is bundát növesztek, de vele ellentétben én nem azonnal indulok el, előbb megállok vakarózni, és csak utána komótosan kelek fel, majd kirázom a bundámat, és megszaglászom a helyet is, ahol a vérem szagát érzem az avaron. Kicsit elkaparom a földet, hogy ne vonzzon ide minden kíváncsi orrot, majd csak ezután ügetek Rose után.
Farkasként szedem össze a ruháimat és ballagok be vele a házba, majd addig piszkálom, a fürdő ajtaját a mancsommal még be nem jutok oda és a mosógép mellé a földre ejtem a ruháimat. Azután visszaváltok emberi alakomba.
- Nekem is hagyj meleg vizet, különben beállok melléd! – Kocogtatom meg a zuhanykabin üveg ajtaját, és közben megkeresem a fogkefémet, hogy fogat mossak, még ő végez vagy jelzi, hogy társulhatok, hogy nekem is maradjon meleg vizem.