Walmart

- Ezek szerint ma sem vagy "elragadóbb", mint tegnap. - szájalok vissza, egy vigyor kíséretében, majd még nyelvet is öltök rá. Aztán kivonulok az ajtón, felteszem a napszemüvegem, és mivel tudom, hogy megnézi a fenekem, még egy kicsit rá is játszok a dologra, naná, hogy illegetem magam előtte. Aztán elindulunk a város felé.
- Kaja, az gondolom neked is kell, kávé, cigi, pia. Meg néhány fürdőszobás cucc. Csak a legszükségesebbek. - válaszolom meg, hogy mit is akarok venni. A fürdőszoba holmikon kívül a többire neki is szüksége lesz úgy gondolom, de majd meglátjuk. Viszonylag gyorsan haladunk, gyorsabbak vagyunk, mint az emberek, de még így is elég szép sétát kell megtennünk ahhoz, hogy beérjünk a város azon szegletébe, ahol vásárolni is lehet. Most már értem Cooter miért motoros falkát vezet, rohadtul messze van minden, és hiába farkas az ember, ha egyszer nem jelenhetsz meg a városban pucéran egy váltás után. Lehet szerezni kéne egy használt mocit nekem is. Na majd azt még meglátom, mert az öreg ugyan küldött valamennyi pénzt, de a jármű még használtan sem olcsó. Basszus valamelyik nap Cooter-hez is elkéne látogatni, mielőtt balhé lesz. Egy falkavezér sem szereti, ha idegen farkasok költöznek be a területére. Erre mind nagyon kényesek. Hogy ne legyen az út halál unalmas, kísérletet teszek valamiféle beszélgetésre, de ha megint olyan elbűvölő, mint tegnap, akkor azt hiszem, vagy nagyon csendben, vagy nagyon hangosan tudunk meglenni egymás mellett.
- Mióta ismered Merat? És hogy találkoztatok? - kérdezek rá, talán ez nem olyan nagyon felkavaró téma. Szerintem nem személyes, kivéve, ha Mera f*szija volt, mert akkor jól beletenyereltem ezzel a kérdéssel. Bár nem tudom Ethan mit szólna ahhoz, ha Mera egy volt pasiját költözteti be a fedelük alá.
Aztán csak elérjük a civilizációt. Van a belvárosban egy Walmart, előző nap a buszból láttam. Mióta elköltöztem innen a város megváltozott, új üzletek nyíltak és régiek zártak be végleg, szóval egy kicsit nekem is újra fel kell fedeztem Jacksont.
- A Walmart jó lesz? - kérdezek rá, bár azt hiszem tökéletes, ott mindent meg lehet kapni, ami csak kellhet egy embernek, vagy jelen esetben két vérfarkasnak.
Az áruházba lépve előbb a dohány és alkohol osztályt támadom be.

- Hát, kedves, ha neked egy édes szőrpamacs kell, akkor rossz farkassal társalogsz. – Villantok rá egy elbűvölő mosolyt, amit a koleszban is mindig bevetettem, hogy ha valamim elfogyott és tudtam, hogy mondjuk kaja vagy cigi van a lányoknál, és egy ilyen mosolyért mindig kaptam, amit kértem. Most Rose is ilyet kap aztán előre nézek, hogy merre is fogunk menni, de a városba vezető út, az ugyan annak ígérkezik, mint amin én is végig jöttem tegnap és tegnap előtt is. Azt már felfedeztem, hogy a központban milyen nagy áruházak vannak, volt időm kóborolni bent.
- Igen ebben a sorrendben kellenek nekem is dolgok. – Tusfürdő is kell, és egy borotva sem lenne ártalmas, meg zselé sem, az egy dolog, hogy sokáig elvagyok borostával, de nem akarok bokáig érő szakállat növeszteni. Az előzőt párnapja vágtam a kukába, mivel a hagyományos pengére esküszöm, és nem az elektromos lemerülős, vagy kábeles vackokra. Szóval a képemen, már van egy kétnapos borosta is.
- Tudsz főzni? – Kérdezem tőle. Miközben tovább ballagunk és percek múlva már házak is feltűnnek előttünk. Mera háza, a város szélén van, elég messze attól, hogy ne nagyon botoljanak kíváncsi szemekbe. De azért ez a táv nem olyan vészes, pláne nem két jó erőben lévő vérfarkasnak, bár egy kocsit elbírnék magam alatt, de ha nincs akkor nincs és marad a lábbusz.
Közben a környezetünket nézem, és azon gondolkozom, hogy mit is kezdek majd itt, előbb utóbb tiszteletem kell tenni a falkavezérnél. Rose-nak nem sok gondja lenne, ha halogatná, de a hímek rosszul viselik, ha idegen hím érkezik, és nem teszi minél hamarabb tiszteletét a város alfájánál. Ezt a találkozást azonban szívesen halogatnám, ameddig csak lehet, és addig ki is fogom húzni még Mera vissza nem jön, és ő be nem mutat minket. Más, ha egy falkatárs barátja ként kerülsz oda, és más, ha egyedül baktatsz be. Ezt a New Yorki alfa elmondta nekem, mikor találkoztunk. Nem ismertem ott senkit sem, és dacból, a segítségéből sem kértem. Lakhattam volna egy falkatársnál, hogy szem előtt legyek, de visszautasítottam és mentem a koleszba, nem igényeltem a falkát, és csak akkor mentem, ha váltani kellett. Nem vette jó néven, de nem is problémázott, nem bomlasztottam a falkáját, így eltűrt ott ahol vagyok. Az ittenihez sem akarok tartozni, csak a peremen megmaradni, itt sok más hely is van a váltásra, szóval nem kell velük mennem.
- Pár éve. Friss egyetemista voltam, mikor egy buliban összefutottam vele. Valami pasi miatt jött abba a buliba, amúgy meg csak lézengett a városban… Nem volt hol aludnia a buli után, szóval nálam aludt pár napot a koleszban. – A részletekbe nem megyek bele, hogy kipróbáltatta velem a Vé-t, ami nekem nem jött be, kutyául éreztem magamat utána. Ez olyan, mint a füves cigi, van, akinek bejön és van, akinek nem. Volt ott más is, de se neki, se nekem nem számított, csak amolyan pont te vagy itt és most pont ez kell. Megesik. Haverok maradtunk és semmi több.
- Nekem teljesen jól meg fog felelni. – Véleményét osztom odabent, de én előbb megnéztem az egyenlegem, és szomorúan vettem tudomásul a kerek 20 dolcsimat.

- Hát te nem vagy az? Basszus, pedig a lehengerlő stílusodból csak arra tudtam következtetni. - vigyorgok rá, de közben minden szavamból süt a gúny. Lehet, hogy egy undok dög, de nehogy azt gondolja, hogy csak ő tud genyó lenni. Ebben bizony farkasára talált bennem. Hát igen, nem vagyok az a szőke cicababa, akit egy lehengerlő mosoly le tudna venni a lábáról, bár elismerem, egész csinivé tette a pofiját. Na nem annyira, hogy eldobjam az agyam tőle.
- Akkor ezt meg is dumáltuk. - mindkettőnknek kellenek cuccok a városból, szóval jobb, ha mihamarabb túlesünk a vásárlás dolgon. Aztán megint kérdez és én kicsit gyanakodva mérem végig, összeszűkült szemekkel. Na, ha azt hiszi, hogy főzök rá egy csinos mosolyáért, meg a "cuki" modoráért, akkor nagyon el van tévedve. Nem mondom, ha kedvesebb lenne, talán meg is tenném, de az örökös kötözködésével biztos, hogy nem akarok neki semmi ilyesmit megtenni.
- Jah, ha kell tudok, de nem különösebben szeretnék. - nem vagyok sem az anyja, sem a nője, sem a dadája, szóval ne várja, hogy majd a konyhában a tűzhely mellett szenvedek az ő kedvéért, miközben olyan velem, mintha legyilkoltam volna a legjobb haverját.
Aztán Merara terelődik a szó. Végig hallgatom a sztorit és közben beugrik egy e-mail váltás sorozat, amiben Mera egy kisfarkasról beszélt, aki nem is olyan kicsi, és k*rva jó, ha d*gásról van szó, ráadásul még segített is neki. Á! Nem lehet ő. Nem hiszem, hogy van benne annyi, hogy segítsen bárkinek is, magán kívül. Bár tegnap közölte, hogy csak velem ilyen mufurc, és akkor viszont ő kell legyen. Csak azt tudnám mivel érdemeltem ki a velem való viselkedését. Nem tettem én ellene semmit rosszat.
- Akkor te vagy az a farkas? Aki rosszul volt a V-től és befogadtad Merat a kolesz szobádba néhány napra? - kérdezek rá. Na szép, ezt azért Mera igazán mondhatta volna.
A Walmartban mindketten kiegyezünk. Beteszek pár doboz cigit a kosárba, egy üveg Chivast, pár sört, meg egy vodkát is. Aztán a kaják felé megyek, szerzek kenyeret, egy két rávaló cuccot, kávét, ami kell. A fürdőszobás résznél jóval tovább eltökölök, de kit érdekel én ugyan nem sietek sehová. Éppen tusfürdőt választanék, amikor hangoskodásra leszek figyelmes. Két sorral arrébb két eladó azzal szórakozik, hogy egymásra lövöldöznek vízipisztollyal az áruház közepén. A két srácot hamar leállítja a főnökük és az irodába parancsolják őket. Leteszik a játékokat és elsunnyognak. Nekem meg eszembe jut valami. Talán azért ilyen mufurc a srác, mert sosincs része mókában, hát majd most teszek róla, hogy legyen. Felveszem az egyik játékszert és lazán lefröcskölöm. Lássuk, rezignált, kiakadt, vagy végre normális lesz-e.

Nem válaszolok neki a kis szurkálódására. Csak ránézek a napszemüvegen keresztül, felé küldök egy mosolyt és kész. Nem az a típus vagyok, aki minden szóra ugrik, és nem is replikázok neki folyamatosan. Sokkal viccesebb mikor nem reagálok vagy nem úgy, ahogy ő akarja, és akkor fő a saját levében. Van, akinek bejön és van, akinek nem. Ő most vagy dacból ellenáll vagy nem az a típus, aki bedől egy mosolynak. Nem mintha ez akkora tragédia lenne, nekem legalább is. Ha nem hát akkor nem.
- Meg. – Nyugtázom a dolgot, hogy igen, megbeszéltük, hogy mind a kettőnknek kelleni fognak cuccok, legalább is akkor, ha nekem is lesz a számlámon lóvé, mert kétlem, hogy elég simulékony lenne ahhoz, hogy kifizesse az én részem is, pláne az olyan dolgokat, amikből ő semmi hasznot nem fog látni.
Aztán kérdezek, és ő rám néz, de mivel szintén napszemüveget visel, nem látom a szemeit, ám az arca többi részéből arra következtetek nem tetszik neki a dolog, remek nem is akartam a nyakába varrni, de ha már meg tudjuk felezni a dolgot, vagy elvállalom én, ha hoz hozzá cuccokat. Akkor már is beljebb vagyunk,
- Nem vagyok séf, de egyszerűbb ételekkel egészen ehetően boldogulok. Felezhetjük a melót. – Ajánlom fel neki, a koleszban próbálkoztam először, aztán egyszer összefutottam egy lánnyal a konyhában, aki mutatott pár dolgot, jókat elbeszélgettünk, és amiket ő tanított meg ételeket azokkal nagyon is jól boldogulok. De az nem valami sok, nagyon más volt az órabeosztásunk, de ettől még az a néhány féle kaján remekül eltengődtem, utána is.
Aztán Merara terelődik a szó és egy idő után furcsán méreget Rose, mintha meg lenne lepve, így felé fordulok, és séta közben őt nézem. Aztán megadja, a választ én pedig bólintok.
- Igen. Hogy most a sok alkohol vagy a gyomorütések miatt nem maradt meg vagy, mert ez is olyan mint a füves cigi, valakinek bejön valakinek meg nem, nem tudom, de nem is érdekel. Nálam dekkolt pát napig. Érdekes egy helyzet volt az egész. Szombat este a haverokkal elmentünk egy klubba, mert egy másik havernek születésnapja volt, és ott akarta megünnepelni, jöttek az ismerősei is mindenfelől, de a klubbot nem bérelte ki, így mások is voltak. Mera korábban párszor elment előttem, és igen csak formásnak ítéltem meg. Viszont nem mentem utána, egy darabig. Aztán a buli vége felé, mikor a többség tajt részeg volt, úgy voltunk páran,a kiknek még nincs alkoholmérgezése, hogy vissza kellene menni a koleszba, akkor repült Mera a karjaimba. Szó szerint, mert három nagydarab marcona és kopasz ipse, épp agyon akarta csapni, az ok akkor még nem derült ki, viszont úgy voltam vele, hogy egy lányokat nem bántunk, kettő, vérfarkas ő is. Beszálltam a buliba, végül a haverok is kellettek. Másnapra volt pát lila foltom, és zúzódásom, a másnaposságom mellé. De még jó, hogy vasárnap nem volt semmi így végig lehetett dögleni. Mera is jött velünk, már nem emlékszem a részletekre, de tudom, hogy az ablakon csempésztük be, és vittem be a szobámba, ő szerzett jeget, és a képemre, meg a hasamra nyomta. Beszélgettünk, aztán előszedte, ami miatt meg akarták verni, kicsit kiakadtam, aztán addig győzködött még belementem és benyeltem egy adagot, vele. A következő, amire emlékszem, hogy tartja a fejem, és magyaráz meg kuncog.
Aztán valahogy összegabalyodva kötöttünk ki, első és egyetlen alkalom volt, utána csak iszogattunk és beszélgettünk, ténylegesen összebarátkoztunk. Néhány napig nálam lakott, még én nappal előadáson voltam, ő addig aludt, aztán cseréltünk, én visszaértem a koliba, akkor ő használhatta a gépem, e-mailezésre, én addig aludtam, éjjel meg iszogattunk és beszélgettünk. Nagyjából egy hetet volt ott, utána mennie kellett. Azóta is beszéltünk párszor, és így kerültem ide. – Elmondtam neki, bár gyanítom, amúgy is tudta a részleteket, ha már azt is tudta, hogy nem maradt meg bennem a Vé. Mondjuk, azt tudom, hogy ezt a storyt csak cenzúrázva lehet elmondani Ethannak, nem tűrne meg ha tudná, hogy Meraval egyszer volt dolgom is. Bár tőlem aztán nincsen félnivalója, a leghalványabb sincsen, nem akarom lenyúlni tőle Mera-t.
Utána mentem be, vagyis lemaradtam mögötte, hogy megnézzem miből élek és kényteléen vagyok elővenni a szebbik modorom vele szemben, ha azt akarom, hogy kihúzzon, vagyis, hogy kifizessen nekem is néhány dolgot. De mielőtt megszólalhatnék, telibe fröcsköl egy vizi pisztollyal. Ezen felnevezetk. Hát ez a csaj teljesen készen van! Aztán észreveszem a másikat, és nehogy már csak én legyek vizes, így én is beszállok a játékába. Azt hiszem ki fognak minket innen kísérni, rövid úton.

- Felőlem. - hagyom rá, én nem bánom, ha beszáll a főzőcskébe, akkor talán nekem is nagyobb kedvem lesz a konyhában megfogni a fakanalat. Jobb szeretem, ha egy pasi önellátó és nem a nőtől várja el, hogy a kiszolgáló személyzete legyen.
Figyelmesen hallgatom végig a sztorit, de meg kell hagyjam, Mera annak idején jóval... hmm... érzékletesebben, vagy ha úgy tetszik naturálisabban mesélte el az egész történetet. Jó persze, a pasi verzió mindig vérszegényebb, tudom. Viszont azt be kell vallanom, legalábbis magamnak, hogy igaza volt Meranak vele kapcsolatban. Pedig esküdni mertem volna, hogy eltúlozza a dolgot. Bár ők ketten összehaverkodtak, Meraval talán kedvesebb volt, mint velem, vagy a franc se tudja. Lehet a sötét haj és a csokoládé bőr a zsánere, lehet Mera elbűvölő személyisége lehet a kulcs. Hát ez van, Én vagyok, amilyen vagyok, mással sajnos nem szolgálhatok.
- A történet nagy részét ismertem, még akkoriban beszámolt rólad, de sosem gondoltam volna, hogy egyszer én is összefutok veled. Tulajdonképpen mindegy is. Ha személyesen nem is láttuk egymást régen Meraval, azért e-mailen, telefonon tartottuk a kapcsolatot, így egészen jól követni tudtam, hogy mi történik vele. - fűzöm hozzá a magam gondolatait.
Az áruház előtt Jesse kissé lemarad, gondolom a számláját lesi meg, addig én bemegyek a boltba és elkezdem összeszedni, ami kellenni fog, közben pedig azon gondolkozom legyek-e annyira jófej, hogy megvegyek neki pár dolgot, ha kell. Tegnap azt mondta már nem áll valami fényesen...
Cserébe jönni fog nekem, és nálam sosem lehet tudni, hogyan is szeretném vissza a szívességet. Vagy, hogy egyáltalán bele menne-e abba, hogy a cuccokért cserébe, amiket meg akar venni tartozni fog nekem, és nem feltétlenül a rááldozott összeggel. A pénz jön-megy, valahonnan mindig kerül, szóval emiatt vagyok a legkevésbé szívbajos.
Aztán beleakadok a vízipisztolyokba. Háhá! Végre valami móka! Naná, hogy nyakon spiccelem, egyrészt, mert megérdemli, másrészt, mert poén. Ő meg nekiáll rajta nevetni. Nahát mégsem olyan savanyú pofa, mint amilyennek mutatja magát. Királyság. Na persze ő is meglátja a másik vízipisztolyt, és visszakapom a kedves szívességet. A fehér pólója kissé áttetszővé válik a víz miatt, és nem mondom eléggé szemgyönyörködtető a látvány. A rajtam lévő passzos felső ugyan fekete, viszont a víz nem meleg, plusz megy a klíma, szóval rajtam is lesz mit megnézni...
- Na várj csak, ezt még visszakapod! - kiáltok fel, közben pedig elszaladok a következő támadása elől és fedezéknek használom a következő polc sort és onnan kukkolom, hogy hol is lehet. A kosarat a fürdőszoba cuccoknál hagytam, jól van az ott. Nem tudom mennyi időnk van a hülyéskedésre, mielőtt észreveszik, hogy két idióta vízipisztolyozik az áruház kellős közepén....

Legalább ezt megbeszéltük váltva főzünk, így azért még is csak kényelmesebb lesz a dolog, és a mosogatással is így vagyok, váltva akkor még én is elviselhetőnek fogom tartani, hacsak Meranak nincsen mosogató gépe. Amúgy meg szeretek önálló lenni, és nem elvárni, hogy bárki is kiszolgáljon. A kolesznak és az egyetemnek is ez volt az egyik lényege, hogy ott már nem leszek a családomra utalva. Amúgy meg otthon se voltam sosem kiszolgálva, amint elég nagy lettem, hogy eltegyem magam után a cuccokat rá is lettem szoktatva, tehát senki nem takarított utána, ha nem csináltam meg magamtól, akkor a nővéreim után is nekem kellett gányolni, de ez mindenkivel így volt. Aki nem takarított az takarított egy hétig a többiek után, így mindannyian gyorsan megtanultuk, hogy magunk után rendet hagyjunk.
- Sejtettem, hogy egy barátnőjével e-mailezik olyan nagyon, a kasijával nyilván nem vihorászott volna a gépem előtt. Mi is e-mailben váltottunk pár szót, az utóbbi időben. Néha volt egy-egy telefon is, hogy ki mennyire él még, hogy kicsapattam-e már magamat az egyetemről, vagy, hogy ő már felfordult-e a Vé-től. – Nem valami kedves témák, de hát na, szeretjük szívni egymás vérét Meraval azóta valami oknál fogva. Amúgy ettől függetlenül nagyon is kedveljük egymást, de se én tőle, se ő tőlem, nem akar semmit sem, csak barátság, és most már extrák nélkül, az az extra is csak egyszeri volt.
Sürgősen kell majd valami munka. Valahonnan majd pénzt kell kerítenem, mert ez így tarthatatlan, és nem is szeretek másokra utalva lenni. A házkérdés még oké, ha el tudom magam tartani, és tudom állni a kiadásaimat, de hogy mások kajáján élősködjek az már nem igazán játszik be nekem, ennél én önérzetesebb vagyok. Legalább is hosszú távon.
Vizi pisztollyal kezdünk szenvedni, és nem csak én ő is elég vizes lett ettől az egésztől, és mostanra ennek köszönhetően feloldódtam vele szemben, így mikor jön a biztonsági őr, hogy ezt sürgősen fejezzük be, és távozzunk, akkor vigyorogva, adom vissza a kis vizifegyvert. Nem akarok most itt balhét. Aztán Rosera nézek, hogy megkérjem tőle azt a kis szívességet, amire szükségem van.
- Az a helyzet, hogy kéne egy kis kölcsön, kéne pár cucc nekem is, de a számlámon csak húsz dollár van, nem elég…. Vissza adom,a mint szerzek valami munkát. – Mondom neki, miközben a sarkunkban jön a biztonsági emberke. Ha szerencsénk van megengedi a kitérőt és Rose is belemegy, hogy most kifizesse az én részemet is.

Addig szórakozunk a Walmartban, míg az egyik biztonsági ember le nem állít minket és megkér, hogy mindketten távozzunk. Azt azért még hagyja, hogy elmenjek a kosárért, amibe azokat a cuccokat tettük, amiket meg akarunk venni. Elindulunk a pénztárak felé, mikor Jesse megszólal. Nem ért meglepetésként a dolog, számítottam rá. Nem gáz a dolog, mondom a pénz jön - megy, valahonnan mindig kerül.
- Oké, segáz, de szívességben kérem vissza, nem zöldhasúban. Ha neked ez így oké, akkor nekem is. - tudom a legtöbben a pénzüket akarják vissza, de mivel, amit elköltök eleve nem volt az enyém, nem dolgoztam meg érte, szóval így lazán, és lelkiismeret furdalás nélkül költöm el.
A pénztárhoz érve kifizetem, amit kell, addig Jesse is eldöntheti, hogy elfogadja-e így a dolgot, vagy sem. Ha igen, akkor az is a szalagra kerül és már túl is vagyunk a vásárláson. A biztonsági őr egészen az ajtóig kísér minket, és ott is marad egy ideig, gondolom, hogy ne forduljon meg a fejünkben az, hogy visszamenjünk esetleg.
- Akarsz még valamit a városban, vagy menjünk vissza? - nézek rá és közben elindulok valamerre, majd korrigálom aszerint, hogy akar-e még valamit itt vagy sem.
- Milyen munkára gondolsz? Mit csinálnál? - kérdezem meg tőle és közben megyek tovább arra, amerre a lábam visz. A vásárolt cuccok egy részét a kezébe adom, a másik részét meg magam viszem. Hosszú az út visszafelé és akkor meg még hosszabb lesz, ha valamerre másfele is menni akar. Miközben megyünk, elsétálunk egy éjszakai bár mellett. Running Wolf Bar. Hm, érdekesnek tűnik és a neve lehet, hogy nem véletlenül farkas. Egyszer el kell ide jönnöm.

Jól elszórakozunk egy ideg, aztán jön is a biztonsági ember és szépen leállít minket, mi meg röhögünk, és próbálok komoly lenni, hogy hátha rábírom venni, hogy legalább amiért jöttünk azt had vihessük el. Megengedi, de végig a sarkunkban van. Aztán felteszem a kérdésem Rosenak, hogy kisegítene-e.
- Nekem megfelel. – Válaszolom neki, hogy nem pénzben, hanem szívességben fogja majd visszakérni az árát. Nekem jó lesz így is, a koleszban sokszor csináltunk ilyet valami szívességért cserébe. Így nekem ez a fizetési mód teljesen megfelel, aztán majd meglátjuk mit is fog cserébe kérni. Mindenesetre szólok neki, hogy akkor lesz még egy kanyar idebent, mert akkor én is összeszedem, ami nekem fog kelleni.
A biztonsági őr egészen az ajtóig jött velünk, és még utána is ott áll egy darabig.
- Mitől tart, hogy visszarohanunk esetleg egy slaggal? – Nézek hátra a vállam felett az üzletre, utána Rosera vetek egy pillantást, ő is igen csak vizes lett és én is az vagyok. Közben idekint is lehűlt a levegő, újabb eső közeleg, és előfutáraként megérkezett a hideg szél is. Így van mit néznem a lányon.
- Nem, más nem nagyon van, ami kellene, maximum a munka. De az szerintem holnapig is rá fog érni. – Nézek fel a felhőkre. Ha szerencsénk van, eső előtt haza sétálunk, ha nem akkor bőrig fogunk majd közben ázni, de legalább a kaja és a többi cucc nem papírzacsiban van, hanem műanyagban, ami ki fogja bírni ha, elázunk.
- Az egyetem alatt dolgoztam egy bárban pultosként, az szívesen bevállalom megint, ha jó a hely. Alkalmanként igen jókat jattolt a fizetésen túl. Volt olyan alkalom mikor a jatt több volt, mint a bérem. – Közben elmegyünk egy bár mellett is aminek a neve eléggé tetszetős, azt hiszem ide majd be kellene dugni az orromat és megnézni milyen hely is belülről, hátha épp kell munkaerő.
- Amúgy te honnan ismered Mera-t? - Kérdezem meg tőle, mert erről még nem hallottam, és most, hogy már aludtam, zuhanyoztam, ettem és hogy megvannak azok a cuccok is amiket pluszban igényeltem, már nem vagyok olyan morc mint tegnap voltam.