Starbucks kávézó

Vendég

Klasszikus Starbucks kávézó, ahol sütit, szendvicset is kaphatsz a kávéd mellé

Vendég

Mivel most ébredtem fel nem rég, szükségem volt a koffeinre, hogy kibírjam az éjszakát. Leslivel és a csapattal hajnali hétig dolgoztunk, így nem csoda, hogy este tízkor keltem fel.
Megálltam a Starbucks előtt, az ölembe vettem a táskámat és megkerestem a mobilomat. Tudtam, hogy C nem fogja felvenni, ha hívom, így inkább pötyögtem neki egy sms-t.
" Szia Cica, nincs kedvem összefutni velem? Tudom, hogy annyira nem rajongsz a kávéért, de nekem jelenleg szükségem van rá és természetesen rád. Jackos, Starbucks. xoxo " - elküldtem a rövidke, tartalmas üzenetet, majd megigazítottam a cickóimat és kiszálltam a kocsiból. Bezártam azt, majd körülnéztem és besétáltam a kávézóba. Hál' istennek nem volt hatalmas a sor, csupán három ember állt előttem, az egyik éppen most távozott a pult végéhez, hogy megkapja azt, amit rendelt.
Néztem a kínálatot, s észrevettem, hogy bővült a lista. Hmm, ki kellene próbálnom valami újat.
Kedvesen rámosolyogtam a srácra - Nickre, akit a középsuliból ismertem - és rendeltem.
- Szia, egy nagy Crème Brûlée Macchiato kérnék és egy csokis muffint. - elővettem a pénztárcámat, fizettem, ujjaimat a pultra helyeztem, várva a visszajárót.
- Öh... Katerina? - összeráncolta a szemöldökeit és zavartan elmosolyodott, amitől arcán látszódtak az aprócska gödröcskék.
- Igen. - bólogattam és közben eltettem az aprót.
- Akivel... - kezdte, de azonnal abba is hagyta és halkan felnevetett.
- Igen, akivel a tornateremben smároltál tizenegyedikben. - hangosan felnevettem és közben megigazítottam a farmerkabátomat. Szélesen elvigyorodott és felírta a pohárra a nevemet. - Izé... Itt fogyasztanám. - ajkai apró 'O' -t formáltak, majd kidobta a poharat és leadta a rendelésemet a kávékészítő emberkéknek. - Majd dumálunk. - mondtam neki mosolyogva, majd hátraballagtam és vártam a kávémra.
Felszerelkezve sok-sok cukorral, a kávéval és a muffinos tányérral a kezemben felmentem az emeletre és olyan helyre ültem, ahonnan beláttam az egész teret, beleértve a bejáratot is.
Elővettem a mobilomat, de nem érkezett semmilyen üzenetem. Felsóhajtottam, kibújtam a fölsőmből, a telefont az asztalra tettem és beízesítettem a kávémat. Mielőtt megkóstoltam volna, befújtam magamat Chloe kedvenc parfümével és lehámoztam a muffin papírját.
Épp a kávémat szürcsöltem, mikor megjelent Nick. Felvont szemöldökökkel, kedvesen mosolyogva vártam, hogy kibökje, mi miatt jött.
- Nem hoztál magaddal cukrot... - zavartan göndör, barna fürtjeibe túrt, majd tekintete a kibontott cukros zacskókra siklott. - Vagy mégis... - beszívta alsó ajkát, pont úgy, mint annak idején, mielőtt megcsókolt.
- Ülj le. - kértem és közben a szemben lévő székre mutattam. Óvatosan helyet foglalt, majd beszélgetni kezdtünk. Eleinte lassan ment, de utána belerázódtunk.
A kávé isteni volt, mint minden Starbucks különlegesség.

Vendég

Teljes nyugodtságban pazaroltam az éjszakám, mikor megcsörrent a telefon. Lustán keltem ki a kényelmes fotelomból, majd elcsitítottam az aznap esti vacsorámat, aki mobilom hangos zajára nyöszörögni kezdett az ágyban. Ráérősen hallgattattam el a zenét, hisz minek siessek, ha még egy örökkévalóságnyi időm van hátra? Persze az sms feladójának már nem, de ki tudja… A végén lehet inkább a halhatatlanságot választja, megtartja gyönyörű valóját, minthogy varázsolni tudjon.
Megigazgattam harisnyakötőm, majd az ágyba másztam, hogy adhassak néhány cseppet a véremből áldozatomnak. Minél hamarabb erőre kap, annál hamarabb eltűnik innét.
- Drága Mickey… - suttogtam arcán végigsimítva. Kissé gyermeteg külsejű, mégis elég idős. Kifutóra való fiúcska, a fotósok álma csodás arcával. Ő azonban tanulni akart. Vesztegeti az idejét… - Sosem találkoztunk. Ha még egyszer összefutunk, már nem fogsz vonzónak találni, a barátaidat azonban nyugodtan rám bízod – mondtam végig mogyoróbarna szemeibe nézve, majd cuccaival együtt kiraktam a lakásból. Végre egyedül…
A zuhany alá vándoroltam és felfrissítettem magam, majd egy törölközőbe burkolva megkerestem a megfelelő öltözetet. Egyáltalán nem volt kedvem sietni, így még a hajam hullámosságára is rásegítettem egy kicsit.

- Óó, helllóó! – köszöntöttem Katet, de végig partnerét lestem. Jó alaposan. A lány szájára nyomtam egy apró csókot, majd éppen kettejük közé ültem. – Nos gyerekek, arra gondoltam, hogy meg kéne keresnünk a szert, amitől én is képes vagyok beállni. Unom már ezt az állandó józanságot! Szórakozni akarok… - nyavalyogtam kicsit szórakozottan, majd vártam a reakciókat.

Vendég

Elcsevegtünk minden apróságról, az eddigi életünkről. Nick sok helyen járt, és sok-sok mindennel foglalkozott az évek során, a legpiszkosabb munkától kezdve, az alig kell csinálni valamit-ig.
- Párizsban én is voltam már, egy fotózásom végett. - mondtam csillogó tekintettel, fejemben az ottani emlékek keringtek. Elmosolyogtam, kezeimet az asztalra helyeztem, ujjaimat a bögre köré fontam.
- S jó az, amit csinálsz? - kérdezte érdeklődve, cseppet sem lenézően.
- Hát, végül is igen. Van, mikor unalmas, de általában mindenki jókedvű, így hamar eltelnek az órák, észre se veszem, hogy dolgozom. - rámosolyogtam, majd a kávémba szürcsöltem.
Megpillantottam Chloe szőke fürtjeit. Aprót szagolt a levegőbe, majd szemeimbe nézett és felsiklott a lépcsőn. Összeszorítottam lábaimat, szemeim előtt megjelent az álombeli lány. Halkan sóhajtottam egyet és vágyakozó vigyorral néztem, ahogy az asztalhoz jön.
Apró csókot nyomott ajkaimra, mire Nick hevesen pislogni kezdett. C leült közénk, cseppet sem zavartatta magát, hosszú, vékony lábait kinyújtotta az asztal alatt, mire Nick felszisszent. Gondolom 'véletlenül' megrúgta... Szigorúan néztem a lányra, majd kitátottam a számat, úgy emésztettem meg azt, amit mondott. Nem szokott ilyen lenni, főleg nem mások előtt.
- Nick, ne haragudj, de rá vártam, Ő Chloe, akiről meséltem... - elővettem hatalmas táskámból egy cetlit és előkotortam egy tollat is. Leírtam rá a nevemet, illetve a számomat és az asztal fölött átnyújtottam a srácnak. Zavartan elmosolyodott, majd lement a lépcsőn és eltűnt a látókörömből.
- Ez mégis mi a fr*nc volt? - korholtam le a vámpírt, összevont szemöldökökkel. Beleittam a kávéba, majd vettem egy mély lélegzetet és behunytam szemeimet egy pillanatra.
Oké, jól vagyok.
A táskám még mindig az ölemben pihent, így kivettem belőle az apró dobozt, ami szépen be volt csomagolva.
- BSZ szívem! - imádtam adni, így előbbi mérgem hamar elpárolgott. A dobozban egy apró arany kulcs volt, egy szekrény kulcsa. - Nyisd ki. - kértem alázatosan, majd lehunytam újra zöldes szempáromat és halkan kántálni kezdtem, a levegőben máris érezni lehetett a mágiát, már aki tudta, hogy mit kell érezni...
Az emberek jelenleg nem éreztek késztetést arra, hogy feljöjjenek az emeletre és ha véletlen felpillantottak, egy hamis képet láttak arról, hogy mi csak itt ülünk fent és beszélgetünk.
Felálltam, megigazítottam a szoknyámat, majd magam elé képzeltem a szekrényt, amiben egy hatalmas doboz volt, becsomagolva - ebben volt Chloe igazi ajándéka.
Óriási vigyorral a képemen néztem, ahogy megközelíti a szekrényt és kinyitja az apró lakatot, hogy megtudja, hogy mi rejtőzik mögötte.

Vendég

Kat leszólt, amiért közös terveket próbáltam szőni a fiújával. És tényleg, tök véletlen rúgtam meg! És csak egy ici-picit.
- Ne légy már ilyen! Finom volt az ill… Vagyiiiis… Csak bővíteni próbálom az élő férfiismerőseim körét. Tudod, akivel bulizhattunk volna ma, te meg elzavartad. A számoddal. Kis huncut – nevettem fel. Nagyon furcsa hanglejtéssel beszéltem, de még az arc, amit bevágtam is szokatlan volt. Túl jó kedvem volt, fogalmam sem volt ugyan, hogy miért, de nem bántam. Pörögtem és még több szórakozásra volt szükségem. Szomjaztam mások örömére és életerejére, ha lehet, szó szerint is. Dugni akartam egy liftben, férfival és nővel egyszerre. Inni akartam, de úgy, hogy az alkohol hasson is rám, álmos akartam lenni a piától, és részeg. Kat azonban kivert a fejemből minden ilyen és ehhez hasonló gondolatot, mikor boldog születésnapot kívánt és átnyújtotta ajándékát.
- Ó! Hát nem felejtetted el! – áradoztam, majd kinyitottam a kis dobozt. Egy kulcs volt benne. Egy szép kulcs, meg kell hagyni, de kisebb, mint valami lakáskulcs. Az meg már amúgy is van, az ő lakásához is. Ha most valami nyálas dumával fog jönni, hogy ez a szíve kulcsa, lecsapolom ezt a Nick gyereket.
Ehelyett elővarázsolt még egy nagyobb tárolóeszközt, ami már jobban tetszett. Izgatottan az ölembe húztam, kinyitottam, és amit megpillantottam benne… Elállt a szavam, teljesen meglepődtem.
- Ez.. – nyögtem el egymás után többször is, mert csak ennyire telt. A fejemben végigmondtam az összes szinonimáit a „szép” szóra, de valahogy egyik sem tűnt elégnek. – Ez tökéletes – mondtam végül, majd az asztalra pakolva az ajándékot, hálásan megöleltem a lányt.
- És most! Induljunk el! – lelkesedtem fel újra, majd fogtam a félig megevett muffinját, a szalvétába "csomagoltam", italát pedig a kezébe nyomtam, és szinte leráncigáltam a lépcsőn. - Tudok egy baromi jó klubot innen nem messze. Tele van sötét alakokkal, kétes üzletemberekkel, könnyűvérű népekkel. Ínyemre való. Holnap, ha akarod, elviszlek vacsorázni! Valami nagyon elegáns helyre. Felveheted a múltkor vett ruhát. Vagy megszerzem neked azt a cicásat – nevettem fel, majd ajándékomat megőrzésre letettem Nicknek, aztán pát intettem. Az utcára kilépve gondolkodni kezdtem. Hirtelen nem esett le, hogy miért is kellett ruhát vennünk neki. Felkaptam őt, hogy gyorsabbak legyünk, majd rohanni kezdtem, míg törtem a fejem. Csak mikor eszembe jutott, akkor tettem őt le, hogy újra hadarhassak.
- Szóóóóval, hogy sikerült az állásinterjú a múltkor? Mellesleg.. – mondtam vigyorogva, majd megigazítottam összeborzolt haját. Az utat figyelve sétáltunk tovább, a hely már nem volt messze, mert a temetőnél jártunk.
- A sarok után lesz – mondtam, majd szinte húztam magam után a lányt.

Vendég

Összevont szemöldökökkel, melleim alatt átfont karokkal vizsgáltam, próbáltam rájönni, hogy mi lehet a baja, még sosem láttam ilyen... jókedvűnek.
- Akiből táplálkoztál nem rég... Nem volt véletlenül részeg? - kérdeztem meg halkan, majd az asztalra könyököltem és kissé elszontyolodva figyeltem mosolygós arcát. Rosszul esett, hogy mással töltötte az éjszakát, amikor hozzám is jöhetett volna szórakozni, esetleg pihenni. És akkor még a tetejébe ott van az is, hogy rájöttem, én jobban vágyom rá, mint ő énrám. Ciki.
- Soha. - biccentettem és közben az arcát fürkésztem. Tényleg meglepődött, a hatalmas doboz láttán is. Amint kinyitotta azt - mondanom sem kell, alig volt két másodperc - elakadt a torka, nem tudott beszélni. Egy szögecses Martens volt a dobozban, feketében, természetesen.
- Na? - tettem fel a kérdést elakadó lélegzettel, mert Chloe teljesen megkövült. Lehetséges az, hogy egy vámpír megkukul egy ajándék miatt?!
Aztán szorosan megölelt és arról áradozott, hogy milyen tökéletes a csuka.
- Igen, az vagyok. - nevettem fel, majd beleittam a kávémba, ami kellemesen meleg volt.
Azt itt akarom megenni! - nyögtem ki durcásan, de csak a gondolataimban. Felálltam, magamra kaptam a kabátomat és a bal vállamra dobtam a táskámat.
- Holnap nekem meló van, ne felejtsd el. - vigyorogtam a szőkeségre, majd néztem, ahogy beadja az ajándékát Nicknek. G*ci, ez hely nem tárolószekrény... Mindegy, eltették a dobozt. Hamarosan kint voltam az éjszakában. Intettem a volt osztálytársamnak és követtem C szőke fejét.
Meglepetésemre megragadta a derekamat és feldobott a hátára. Már azt hittem, hogy mást fogunk csinálni... Lábaimat automatikusan összekulcsoltam előtte és szorosan lehunytam a szemeimet. Úgy utáltam, mikor elfelejti, hogy boszorkány vagyok. Tudok teleportálni, nagyobb megerőltetéssel mást is magammal tudok vinni, nem értem miért kell fénysebességgel száguldozni...
Egy perc után újra a földön álltam, magassarkúm kemény földnek ütközött.
- Jól, de még nem hívtak vissza. - megvontam a vállaimat és előre néztem kétkedő arckifejezéssel. Nem messze temető volt... S Ő bulizni akar. Kivel, a holtakkal?!
Megragadta a kezemet, amitől ledermedtem. Sosem volt még ilyen, de ma... A sírköves hely felé pillantottam, eleresztettem C ujjait és a temető felé sétáltam. Megérintettem a vaskerítést, éreztem a hatalmas erőket.

LeFleur's Bluff State Park