Tánctér

A Fangtasiában mindig hangos zene szól, így nyilván táncparkett is van, ahol együtt bulizhat halandó és élőholt.

Adriananak

Első napjaim egyikét töltöm ebben a városban. Sorra látogattam a klubokat, mindegyiket megnéztem magamnak, de csak egybe tértem be ma este. Ez pedig a Fangtasia volt. Sokat hallottam már róla mióta Amerikában élek. Egyszer eldöntöttem megkeresem és betérek oda, hát ennek köszönhetem, hogy itt vagyok és nem máshol, ezt kerestem az egész városban. Nem vagyok harapás függő, de ennek a helynek van hírneve, ami egem érdekel, de még mennyire!
Nem tartott soká bejutnom, és azonnal a táncparkett felé vettem az irányt amint meghallottam, hogy forró latin szám lüktet a hangfalakból. Semmi máshoz nem értek csak ehhez. A konyhában totális analfabéta vagyok, nincs diplomám, de ez nem jelenti azt, hogy tudatlan lennék, iskola nélkül is lehet tanulni és szélesíteni a látókörünket, én megtettem, így nem vagyok IQ bajnok, helyette van eszem, és ami még fontos, pokolian jól táncolok, hiszen mióta itt élek ezzel foglalkozom. Bár nem az első pillanattól, hiszen elsőnek csak takarítottam abban a bizonyos klubban ahol kezdtem a pályafutásom, de mind egy is.
Bevetem magam a tömegbe és élvezem a zenét, bár most nem vetkőzöm, nem a színpadon vagyok és nem is a munkahelyemen. Csak élvezem a zenét.
Öltözetem egyszerű, fekete farmer és fehér ing, hajam szabadon van, ma nem fogtam össze, minek is tettem volna.

A zene, és a tánc az ami éltet engem, szóval az, hogy este elmegyek otthonról szórakozni , az teljes mértékben természetes. Igaz, ezt a többi nő nem nagyon szokta értékelni, hisz ki szereti a profi táncosokat egy olyan helyen ahova az emberek csak a csípőjüket riszálni járnak? Teljes mértékben megértem őket, a helyükben én sem örülnék, de én nem vagyok a helyükben, szóval ilyennel nem is kell foglalkoznom. Már megszoktam, a külsőmből adódóan, hogy folyamatosan féltékeny, és rajongó szempárok ragadnak rám.
Ma este a Fangtasiához volt kedvem, itt már jártam, és akkor tetszett a hely, pedig ilyen téren válogatós vagyok. Mikor egy új városba érkezek, akkor végig járom a szórakozó helyeket, és kiválasztom a kedvenceket. Ez is épp egy ilyen.
Kocsival jöttem, jöhettem volna motorral is, de szoknyát akartam fölvenni, abban motorozni meg kényelmetlen lett volna, szóval maradt a kocsi által nyújtott kényelem, és melegség. Na igen, egy kocsiban lehet fűteni is.
Fehér tűsarkút és Fehér rövidke ruhát vettem fel, elöl, hátul mélyen kivágott, garantáltan rám fognak szegeződni a tekintetek. De én azt ugyebár csak szeretni tudom. Mellesleg egy ilyen ruha jót tesz a pénztárcámnak is. Biztos, hogy meg fognak hívni páran egy egy italra, remélve az este hátra lévő részét velük töltöm… Hát reménykedni mindig lehet, és ki vagyok én, hogy ezt leromboljam?
Sminkem pont annyira erős, mint amennyire annak erősnek kell lennie, hajam most fel van tűzve, de csak egyetlen csatt tartja, vagyis bármikor ki tudom bontani, de úgy voltam vele, egy vámpírokkal teli helyre illik fedetlen nyakkal érkezni. Nem vagyok harapás függő, eddig még nem is harapott vámpír, majd meglátjuk, hogy ez fog e változni, avagy sem.
A táncparkett felé tartottam, épp egy forró latin zene ment… egyszerűen megveszek az ilyen zenékért. Most jön az, amikor megfelelő partnert keresek magamnak. Nekem a legjobb kell, főleg egy ilyen számhoz. Jönnek a jelentkezők bőven, de egyik sem üti meg azt a szintet ami nekem elfogadhatónak mondható… mi lesz így velem ma?
Már kezdek ott tartani, hogy lejjebb kell adnom az elvárásaimon, mikor meglátok egy férfit, fekete farmer, fehér ing, kibontott haj, és az a mozgás! Felé vettem az irányt, majd se perc alatt letáncoltam azt, akivel volt épp, és én álltam a helyébe. Nem érdekel, ha épp a felesége, menyasszonya, barátnője volt… Én most ezzel a hímmel akarok táncolni és nincs mese.
-Végre egy profi a sok amatőr között… Adriana vagyok. Benned kit tisztelhetek?-Dorombolom neki.

Táncpartnerem akadt bőven, olyan, aki csak riszálni tudott, és olyan is aki tudott is valamennyire, de ez nekem nem elég. Profi vagyok, ez a szakmám, ezzel keresem a kenyeremet, emiatt jobban szeretem, ha egy másik profi táncol velem. Akkor lehet, tanulok valami újat vagy újszerűt. Emiatt hamar ráunok a szimpla partnerekre, és cseppet sem zavar, ha letáncolják egymást, néha én fordulok el másik irányba, megtehetem, tetszem a nőknek. Pláne a szemeim, azokért olvadoznak, enyhén kreolos bőr, fekete haj és világoskék szemek, melyek a hideg januári reggeleket idézik. Csoda, ha sikerem van a gyengébbik nemnél?
Emiatt is vett fel annak idején Raul is a klubjába, meglátta bennem a lehetőséget, és taníttatott. Már a szám közepén vagyunk és eddig négy partnerem is volt, majd egyszer csak belibben elém, egy gyönyörű barna hajú nő csábító fehér ruhában. Erre már elégedetten nézek bele a szemeibe, majd a csípőjére, pár pillanat alatt leszűröm, ő bizony profi, és nem is bánom, hogy az előbbi szőkés barnát lecserélte. Vele kezdek el táncolni, és hamarosan elárulja nekem becses nevét is.
- Adrian Cassel, kiscicám! – Majd fordítok rajta a zene ütemére. Megpörgetem a tengelye körül. Majd visszahúzom magamhoz. – Hasonló öröm belebotlani, vagyis ez esetben táncolni egy másik profival, a sok falábú amatőr között. – Villantok felé egy mosolyt. Hangom szintén doromboló, hiszen macskának születtem, és ez a nő igazán jól táncol, ami ma már kényeztetéssel ér fel nekem, a sok botlábú után. Élvezettel táncolok vele, mikor kell, hozzá simulok, mikor pörgetni kell megteszem, és végre teljesen élvezhetem a táncot, nem kell arra ügyelnem, hogy a partnerem félre lép, és vagy engem vagy mást tapos le.
Bal kezem most a csípőjén siklik lefelé, majd felfelé, és jobb kézzel kipörgetem.
- Mmm…. mióta táncolsz? – Kérdezem tőle, mikor újra összesimulunk.

Nem szeretem az amatőröket, és azokat sem, akik csak kicsit konyítanak a tánchoz. Velük nem lehet elengedni magamat, hanem mindig vigyázni kell, hogy mikor merre akar lépni, hisz nem akarok felfordulást, ha épp rálép a lábamra… Na, azért morcos tudok lenni, és az se nekem, se a táncpartneremnek nem lesz jó… Mindig keresem azt, aki a legprofibb az adott helyen, és onnantól őt kisajátítom magamnak. Nem is szoktak ellenkezni, de azért van néha egy egy neccesebb helyzet, mikor az illető épp randizik valakivel… De végül mindig engem választanak. Ez csak így természetes.
Mára megtaláltam a partneremet. Egy profi, végre! Kétlem, hogy jönne egy olyan nő, aki nálam is jobb lenne… hisz ilyen nincs is…
Belenézek a szemeibe, világoskékek, érdekes, csak egy kicsit nagyon is hideg, igaz, nekem a szemszínben az enyém a favorit, zafírkék… imádom.
-Meow-- mondom, mikor le kiscicáz. El se hinné, milyen közel is jár a valósághoz…
Végre elengedhetem magam vele, és nem kell figyelni semmire sem. Sok nő ott rontja el az egészet, hogy nem hagyja magát vezetni, nem bízik meg a másikban… Rám ez nem igaz. Hagyom magam, és csak sodródok vele…
- Húsz éve. Azt hiszem. Nem emlékszem pontosan, hogy mikor kezdtem. - Válaszolom neki, mikor ismét egymáshoz simulunk. Nem csak az tetszik benne, hogy jól táncol, hanem az, hogy magas is. 170 cm vagyok, ehhez hozzá jön a tűsarkú, ami egy 10 cm-t dob a magasságomon, és még mindig magasabb nálam. Általában így egy magasságba kerülök a férfiakkal, és azt már meguntam. Végre egy kis változatosság.
- Remélem a kis szöszi nem barátnő volt, vagy ilyesmi… mert ha igen, ma estére lemondhat rólad. - Mondom neki, hisz az előbb a szemem sarkából láttam, hogy akit szépen kiütöttem, most durcásan néz rám. Ahogy veszem észre, egyre kevesebben vannak körülöttünk, mindenki kezdi szépen feladni, na igen, megértem, nem lehet valami kellemes, az, hogy egy profi páros is van itt. Nem baj, legalább több helyünk van.

Az amatőrökkel sokszor csak a baj van, bár néha érdekesek is, de ez csak akkor mondható el, ha nem a táncparketten vagyok én magam is. Ha csak figyelem őket akkor szórakoztat némelyik páros, vagy szóló táncos, de ha én is táncolok, és velem próbálkoznak akkor bizony a legtöbb esetben csak idegesítenek, bár mivel férfi vagyok, és szeretem a nőket, így egy –egy csinos fenék, vagy kerek és formás mellek néha velem is feledtetik, hogy nem éppen egy verseny táncossal vagyok a parketten. Viszont ettől függetlenül a varázs nem tart sokáig, még a látvány is hamar elveszti hatását, ha olyan nagyon ügyetlen a partnerem.
Sokszor ütközöm abba a problémába is, hogy olyan nővel kerülök szembe aki tanult táncolni, azonban, nem hagyja magát vezetni. Ez pedig rém kellemetlen, hiszen a táncok nagy százalékában a férfinek kell vezetnie és nem a nőnek.
Viszont a ma esti partnerem, aki letáncolta a kis szöszit, igen csak formás és kitűnő táncos is, aminek örülök, szóval ma sem jöttem ide hiába, lehet tanulok valami újat, de az is lehet lesz ötlete arra, hol keresnek magamfajtákat.
- Meow. – Válaszolom neki vissza mikor ő is ezzel jön arra, hogy le kiscicáztam. Valami feltűnik nekem, és szöget üt a fejemben, így belehajolok a nyakába és beszívom az illatát, megérzem azt a jellegzetes illatot mai ránk vérpárducokra jellemző. Így végképp incselkedek ezzel a nősténnyel, és végig nyalok az ütőere mentén. Aztán elhúzom a fejem, és megpörgetem őt, csak annyira amennyire a tánc és a zene igényeli.
- Húsz év, az bizony hosszú idő. – Rámosolygok, hiszen élvezem ezt a táncot, és már amúgy is megszoktam, hogy ha jó sok borravalót akarok, akkor minél sexybb mosolyt villantok, föl annál több landol nálam.
- Nem, az ilyen maximum egyszeri numerára alkalmas. – Válaszolok, neki vissza mikor megkérdezi tőlem, hogy a szöszi ugye nem a barátnőm volt. Innentől, hogy a csaj nem velem táncol, már nem foglalkozom vele, hiszen nem a színpadon vagyok, és nem is melózom, hogy a klub látogatóival kelljen táncolnom, itt most én is csak vendég vagyok, szóval kiélvezem a profi partneremet.

Az illata alapján lejön nekem, hogy Ő is ugyan abba a fajba tartozik, mint én. Érdekes találkozás, és egyben ritka is. Rég találkoztam fajtám bélivel, és ennek most kifejezetten örülök, bár szeretek egyedül álló lenni, olyan, amiből nincs több, de ha egy hím van, mellettem azt még jól viselem, sőt… kifejezettem jól.
Incselkedik a cicus, és ez tetszik nekem. Ha így állunk, akkor szórakozzunk egy kicsit. Az emberekkel nem lehet, azok unalmasak.
-Volt időm mindent alaposan elsajátítani. - Válaszolom neki, a mosolya nem hat meg, sokan próbálkoztak már egy egy csábítóbb mosollyal a bugyimba jutni, volt, amikor csábultam is rendesen, de ma már nem. Lehet, hogy neki nem ez volt a célja, de a profi táncosoknál soha sem lehet tudni.
-Te mióta táncolsz? - Kérdezem meg én is tőle, hisz felkeltette az érdeklődésemet. Lehet, csak pár éve táncol, akkor mindent el fogok követni azért, hogy megkeressem azt, hogy hol is hiányos a tudása. Szimplán kíváncsi vagyok.
-Ezt örömmel hallom. Nem szeretem a hisztériás barátnőket. - Válaszolom neki arra, hogy a csaj akit kiütöttem a nyeregből csak szexre lenne alkalmas. Nem figyelek a környezetemre, az elején még figyeltem, hogy nehogy neki vezessen véletlenül valakinek, de mostanra csak rá figyelek. A környezet meg kit érdekel? Akár el is nyelhetne mindenkit a föld, szerintem nekünk nem igazán tűnne föl.
Ő az ütőeremen nyalt végig, én mikor legközelebb összesimulunk, a fülét harapom meg játékosan. Ő kezdte, hát tűrje a következményeit.

Nem sűrűn találkozom, a saját fajtámmal általában elkerülöm őket. Mivel nincsenek valami jó emlékeim a falkabeli életről, tekintve, hogy gyereknek mibe keveredtem. Így külön érdekes, hogy profi táncos és fajtámbeli is ez a nőstény. Azt nem mondom, hogy a munkám során olykor nem akadtam bele egybe, de így, még nem volt dolgom egy nősténnyel sem. Azaz munkán kívül, csak úgy kiszúrjuk egymást, mert mind a ketten profik vagyunk.
Incselkedem vele, mert élvezem a táncot vele, pont úgy csavarja a csípőjét, és lép ahogyan kell. Tökéletes. Maga a nő is az.
- Ezt kezdhetem alátámasztani. – Súgom neki vissza. Mosolyomra nem reagál, nem sóhajtozik és alél el mint a legtöbb nő aki a közelembe kerül. Nem hinném, hogy frigid lenne, sem, azt, hogy nem szereti a férfiakat. Ezt később alá is támasztja, de most nem is tudom, mi lehet az oka annak, hogy nem reagál rám. Talán ő is szakmámbeli, és jól tudja milyen az ilyen mosoly?
- Kicsivel több, mint nyolc éve. – De ebben az időben nem csináltam mást, csak táncot tanultam, és amit megtanultam azt bemutattam a színpadon, szóval ha úgy vesszük az enyém is majd annyi mint az övé, feltéve, ha nem ilyen módon tanult ő is abban a majd húsz évben.
- Olyanokat nem tartok, de másféle barátnőket sem. Nem szeretem a kötöttségeket, és a nők nehezen viselnék a munkám is. Kell a francnak a napi hiszti…. – Válaszolom neki, miközben összesimulunk és ő a fülembe harap bele. Innentől kezdve, már engem sem érdekel a környezetünk, csak vele táncolok, és incselkedem vele, amire ő is felelget nekem. A kis harapás tetszett. Magamhoz húzom, megtartom, és egyben megdöntöm, majd a nyakától simítok végig rajta és a puha halmokon, a derekén, combján, majd lenyomom a lábát, visszahúzom őt egyenesbe és kiforgatom. Ezután utána lépek, és ismét összesimulva táncolunk a zene ritmusára.
Igazán nagyon sajnálni fogom, ha véget ér ez a szám, és nem olyan jön, amire ugyan ilyen jót táncolhatnánk továbbra is. Ritka, hogy ilyen jó partnerre akadjak. Kicsit már unom, a folyamatos taperolást, és a szinte nyáladzó tekinteteket. Félreértés ne essék, szeretem a munkám, de felüdülés egy másik profival táncolni és csak erre koncentrálni és nem arra, hogy ne másszon bele a gatyámba, mikor az nincs is benne a munkaköri leírásomban.

Villantok felé egy olyan mosolyt, amivel az előbb Ő próbálkozott. Ennek a mosolynak se pasik, se nők nem tudnak ellen állni, és máris az ágyamba akarnak mászni, persze én ilyenkor csak jól szórakozok, és élvezettel utasítom vissza a felajánlások tömkelegét.
- Az ilyen mosolyoktól nem esek hasra, klubokban táncolok, ez a munkám, már megszoktam az ilyet. - Magyarázom neki.
- 8 év… az is szép teljesítmény. - Az én 20 évemhez képest igaz az nem valami sok, szóval erős kíváncsiság fog el, hogy mégis mennyire tudhatok nála többet. Mindig is táncoltam, amikor volt egy kis szabad időm, és mindig csináltam magamnak. Csak ebben leltem boldogságot.
A szám végéig incselkedünk egymással, és ez tetszik, végre valaki akivel lehet játszani is tánc közben, és semmi másra nem kell oda figyelni, hisz a lépések már maguktól jönnek, kissé elszomorít, mikor véget ér a szám, de szerencsére egy ahhoz hasonló csendül fel.
- Salsázni tudsz cicus? – kérdezem tőle dorombolva, én még nem akarok lemenni a parkettről, én még szórakozni szeretnék itt egy kicsit.

Olyan mosolyt villant felém, amit korábban én is. Ez afféle mű mosoly, amit azok ismernek csak fel akik gyakran alkalmazzák munka közben, egyszerű embernek nem is tűnik fel. Ez az a mosoly ami miatt bárki szívesen bemászik az ágyadba, vagy elalélnak a karjaidban és megadod azt az illúziót, hogy akár meg is kaphatnának, ami az én esetemben nem úgy működik, vagyis nem egyszerűen. Táncos vagyok, és vagy a parketten dolgozom vagy a színpadon ahol a végén csak egy bokszer marad rajtam. Én ott vetem be általában ezt a mosolyt.
- Viszont ebből be tudom lőni, milyen területen is lehetsz. Táncolsz ez a munkád, ahogyan nekem is. Te is használod, ez nem kétséges. – kipörgetem és visszahúzom magamhoz, majd egy ütemre ring a csípőnk, ahogyan a zene ezt megkívánja. – Nyilván te is úgy táncolsz, hogy azért fizetnek, a kérdés csak az, eldobod-e a ruháid? – Válaszolom, és mondom is neki. Kíváncsian várok, hogy megmondja, vagy találgassak még.
- 8 éve folyamatosan. – Csak ehhez értek. De ezt már nem teszem hozzá szóban csak gondolatban, már régen megtanultam, hogy nem érdemes sokat elárulni magamról. Viszont ez nem akadályoz meg abban, hogy teljes életet éljek és élvezzem is. Mint ahogyan ezt a táncot is vele.
Még a zene szól, addig táncolunk és incselkedünk, mintha ez szerves része lenne a táncnak, mintha ezt így oktatnák a különböző iskolákban is. Egyszerűen annyira természetesnek tűnik ez közöttünk. talán, mert profik vagyunk és mind a ketten vérpárducok is?
Ám mint minden, egyszer ez a szám is véget ér. Nem örülök neki, hiszen jól éreztem magam, és mint mondtam, ritka alkalom, hogy egy másik profival táncoljak ilyen jót.
- Hogy a francba, ne? – Dorombolom vissza neki, és már pörgetem is bele a ritmusba. Nem csak azt tanultam meg, hogyan kell a színpadon magamba bolondítani a nőket, hogyan keltsem az illúzióját annak, hogy az övék lehetek, de azt is hogyan is kell a társastáncokat táncolni, és igazán jól megy. Folyamatosan gyakorlom, hogy minden gördülékenyen menjen, ráadásul, mint említettem máshoz egyáltalán nem értek.

Kérdésére csak egy mosollyal felelek.
-Szerinted? - Miért is árulnám el neki? És miért is ilyen kíváncsi?
- Csak nem eljönnél megnézni? - kérdezem tőle dorombolva. Nem számítok igenlő válaszra, ezt csak megszokásból kérdeztem.
-Teljesen a melóhelytől függ, hogy hol helyezkedek el. Már volt pár klub ahol vetkőzni is kellett, de volt olyan is, ahol a látványra, és a showra mentek rá, eleganciával fűszerezve, ott meg nem divat a vetkőzés, csak a kihívó ruházat. - Válaszolom neki. Már nagyon sok helyen megfordultam, sok mindent kértek már tőlem, és mindig leszögeztem, hogy én csak táncolok, semmi több. Először mindenki megpróbált meggyőzni, hogy plusz juttatásért vállaljak még többet, de mondtam, hogy felejtsék el, ha úgy vesszük, én egy művész vagyok, és egy szobrászhoz sem mennek oda, hogy „ figyelj, áruld már a tested egy kicsit” . Na jó, tudom, ez erős kicsavarása a dolgoknak, de akkor is, belőlem nem csinálnak örömlányt. Azt, hogy megpróbálják, csak bóknak veszem, hisz ez egy vissza jelzés nekem, hogy igen, még mindig képes vagyok elcsavarni mások fejét.
Jól érzem magam, nagyon is, a partnerem jól tud táncolni, külsőre is jó, és a személyisége is, már amit eddig megmutatott nekem belőle, és az csak rádob egy lapáttal a dolgokra, hogy Ő is párduc.
- Melyik a kedvenc táncod? - kérdezem kíváncsian. Én nagyin szeretem a keringőt. Gyönyörű fehér ruhában… nincs is annál szebb, lehet, kellene tanítással is foglalkoznom, és akkor lenne alkalmam azt is táncolni, mert mostanában nem igen van. A klubok csak az erotikus táncokat szeretik. Amiben ilyen szintű elegancia és kifinomultság van azt már nem…

-KI tudja, lehet. Mondjuk ha mutatsz valamit ami felkelti az érdeklődésem, és nem a melltartódra gondolok. – Cinkos mosoly játszik a képemen, és szemeim is csillognak. Kétértelmű megjegyzéseket teszek. Nem véletlenül.
- Osztom a véleményed, a táncos nem kurva, se a férfi se a női. – Fűzöm hozzá a saját véleményemet. Én magam is így állok hozzá. Szívesen táncolok, vagy akár vetkőzöm is mellé, de plusz juttatásért plusz szolgáltatásra nem vagyok hajlandó, az öl tánc a legtöbb amit vállalok, és azt sem minden mennyiségben. Nevezzenek finnyásnak, de csak akkor teszem ha a vendég nekem is tetszik, és mellé képes moderálni magát, és nem a gatyámban matatni egész végig. Az ilyen esetekben én nem vállalom el a plusz táncot. Nagyon nagy különbség van a között, hogy valaki valóban csak táncol és azt művészi szinten űzi, illetve a között, hogy mellé még magát is eladja egy numeráért cserébe.
Ahogy Adriananak úgy nekem is bók az ilyen felkérés, mert simogatja az egom, hogy engem akarnak és vágynak rám, de ez egy dolog, emiatt még nem adom el magam. Bár a sztriptízt is lehetne eladásnak nevezni, de egy táncos a testével keresi a kenyerét. Lássuk be, a kettő akkor sem ugyan az!
- Salsa és a rumba. – Válaszolom a kérdésére. Öröm vele táncolni, gyönyörű és kívánatos nő, kitűnő mozgással és fajtám béli, ám mikor ez eszembe jut akkor képletesen magamba marok, hogy eszembe ne jusson arra adni a fejem, hogy egy falkához csatlakozzak, csak mert van ott egy csinos cicalány.
- Az energikus táncokat szeretem, amiben van pörgés, de nem vetem meg az olyanokat sem amiben elegancia és tartás van. Viszont az nekem túl kötött. – Válaszolom még neki.

-Azt amúgy is csak akkor mutatnám meg, ha már kiérdemelted volna… De itt még nem tartunk. -Válaszolom neki, ki tudja, hogy mit hoz még ez az éjszaka, hisz szinte az egész előttünk van még. Lehet, soha nem látjuk egymást viszont, lehet egyszer majd barátok leszünk, és lehet, hogy lesz köztünk egy kis futó kaland, és annyi. Nem lehet tudni, és ez épp így a jó. Persze, ha dolgozok, akkor egyáltalán nem ez a cél, el kell hitetni a vendéggel, hogy elérhetőek vagyunk, mégis elérhetetlenek, akiért egy kicsit küzdeni kell, pontosabban mélyen a pénztárcába nyúlni, hogy a figyelmünket felkeltsék. Hátra egy vendéggel sem mennék, az más, ha munkán kívül véletlenül össze futok egy olyannal, aki felkeltette az érdeklődésemet…
-Sajnos, sokan még is kurvána, néznek minket. - húzom el a számat egy kicsit. Nem szeretem az olyat, amikor valaki elkezd fogdosni. Mindent a szemnek, semmit a kéznek, mint a műalkotásoknál… de ha jobban belegondolok, tényleg az vagyok.
Mondhatni felkapom a fejem a szavaira. Szerinte nincs elegancia és tartás abban a kettőben, amit mondott? Itt látszik meg a különbség azok között, akik versenyeken is részt vettek, és azok között, akik csak szórakozásból csinálják. Örülök, hogy erre most rájöttem, most már nem fogok hiányosságot keresni a tudásában, hisz megtaláltam azt.
-Érdekes választás. - a válaszom csak ennyi.

Elnevetem, magam mikor azt mondja, hogy ha kiérdemlem, akkor lehet mási is mutat nekem. Nevetésem halk és kissé doromboló is, tekintve, hogy táncolunk, és ez igen csak kellemes most így vele.
- Kíváncsivá tettél, mivel is lehet ezt nálad kiérdemelni. - Kérdezem tőle, miközben egyszer megpörgetem. A zene kellemes, pont olyan, amire kitűnően lehet táncolni, és most már helyünk is van, egyre több ráadásul, mivel a tömeg egyre jobban felfogja, hogy jobb ha a profiknak átengedi a terepet és nem lábatlankodnak itt.
- Valóban. Úgy érzem, ezzel neked is vannak tapasztalataid… - húzom el a számat.
- Időnként erős bennem a késztetés, hogy oda szóljak, „Múzeum!”. De rá kellett jönnöm, azoknak a többsége, akik olyan helyre térnek be ahol én is táncoltam, azok nem jártak életükben, múzeumban, és gőzük nincsen, mit kell érteni azon, hogy többet a szemnek semmit a kéznek. – Fejtem tovább a gondolatomat és a véleményemet is ebben a témában.
Nem tudom, ő hogyan is értelmezte a szavaimat, de én kicsit kisarkítottam a dolgokat. Az elegancia és tartás nálam a keringőt jelenti, a laza és pörgős meg a többi társastáncot, mint amilyen a szamba vagy a rumba. Persze ezt nem mindenki kategorizálja ennyire egyszerűen, de tegyük azt hozzá, hogy én nem versenyszerűen űztem a dolgot, hanem ebből éltem és élek is meg jelenleg, emiatt nem igazán volt dolgom a keringő féle táncokkal. Csak akkor tanultam meg kettőt, mikor olyan leánybúcsúba hívtak dolgozni, ahol ez volt az egyik kívánság.
- Mire is gondolsz? – Kérdezem vissza, mert most nem értem, hogy miért is ezt válaszolta nekem.

Nevetése tetszik, pláne, hogy dorombol is hozzá egy kicsit. Kérdésére, csak elmosolyodok, csak nem kíváncsi a cicus? De úgy néz ki nagyon is az.
-Nem tudom, igazából kedvtől függ, hogy éppen mit kell csinálni, illetve mit nem szabad, ahhoz, hogy kiérdemeld. Most még én sem tudom, pontosan legalább is, de abban biztos lehetsz, még nem érted el azt a szintet- mosolyodok el, majd ismét hozzá simulok.
Hallgatom a szavait, és igazat kell neki adjak. Nagyon sok műveletlen emer jön be, akik nem elégedettek az otthoni kiszolgálással, és inkább bennünk lelnék örömüket, de arról sokan megfeledkeznek, hogy mi nem bábuk vagyunk, ha úgy vesszük inkább kirakatbábuk, azokat sem kezdik el taperolni, hát minket sem lehet. Persze kivétel mindig akad, de azt meg munkán kívül szeretem elintézni.
-És ha rájuk szólunk, akkor még ők vannak fölháborodva. Igaz, ez melóhelytől függ, hogy a tulaj, hogyan is fogadja az ilyen eseteket… kinek ad igazat… - voltam már jó pár olyan helyzetben, még az elején, hogy a tulaj csak a pénzzel törődött. És ha egy vendég hátra akart menni, hogy jobban megismerhessen, akkor a tulaj azt mondta menni kell… Én meg mentem is, de nem hátra, hanem megírni a felmondásomat. Most már mindig kikötöm, hogy nem kell hátra mennem, ha nem akarok. A legtöbben eleve mondják ezt, mikor fölvesznek, de valaki nem… ne ott kell erősködni.
-Lényegtelen cicus. - válaszolom egy mosoly kíséretében. Kíváncsi vagyok, hogy Ő ma meddig lenne hajlandó elmenni…

Kíváncsi macska hírében állok, talán emiatt is próbáltam ki dolgokat. Nőkkel, férfiakkal. Vagy utaztam el, és lettem táncos. Talán emiatt is vállalok el dolgokat felkéréseket is? Talán. De most ezt ne feszegessük, sokkal érdekesebb az a kis cicus, akivel most táncolok.
- Szóval szeszélyes kis párduclány vagy? – Kérdezem tőle, miközben megforgatom, majd újra összesimulunk, és egy ütemre csavarjuk a csípőnket. Bal kezem le is kalandozik az oldalán és lehelet finoman meg is simogatom, aztán vissza a derekára, mert a tánc üteme és formája most azt kívánja, hogy a helyén legyen a kezem és ne kalandozzak el a formás feneke irányába.
- Hmm… akkor próbálkozni fogok. – Mondom neki egy doromboló nevetés kíséretében.
Sok más táncossal találkoztam már a munkáim és utazásaim során is. Volt, akivel egyetértettem és volt, akivel nem, Adry az előbbi kategória. Sok mindenben egyetértünk, de a legfőbb, hogy mind a ketten úgy gondoljuk a táncos nem k*rva. Mellesleg kitűnően táncol. Volt mát olyan partnerem, aki remekül bűvölte a rudat, de a társastáncokban egy nagy nulla volt. Csak a vonaglásig jutott ott is, meg a dörgölőzésig.
- Ismerős. Ilyen miatt hagytam ott az első munkahelyemet, a főnök úgy gondolta, hogy többet kaszálhatna velem, ha én is beállnék abba a sorba ahol a többi kollégám is volt. Kénytelen voltam eljönni, mielőtt kiderül mi is vagyok. Kissé elfajultak a dolgok. – Mesélem neki, a tánc közben.
- Úgy gondolod? – Kérdezem tőle dorombolva. Aztán mikor úgy jön a lépés, akkor finoman végig simítok rajta a mellétől a combja belső oldaláig, de mindezt úgy lopom bele a táncba, mintha ennek a része lenne. Meglátjuk hova is jutunk mi ketten ezen az estén. Mindenesetre igazán élvezetes vele táncolni.

-Azt, hogy az vagyok e inkább te döntsd el. Kinek mi számít szeszélyesnek… - Egy picit talán az vagyok, de ami a legfőképpen vagyok, hangulatember. Bár ezt már nagyon is jól tudom titkolni, megtanultam, hogyan kell a legszebb mosolyomat elővenni akkor, és legfőképpen akkor, amikor az illetőt legszívesebben keresztben nyelném le. Bár legfőképpen csak akkor csinálom ezt, amikor dolgozom, és nem boríthatom a vendég arcába az italát. Pedig a legtöbb igen is megérdemelné.
A nézésükkel felfalnak, az nem érdekel, sőt még jól is esik, csak ne kezdenének el beszólogatni. Egy darabig nagyon is jól tűröm…
-Sok sikert cicus! Őszintén remélem, hogy sikerrel fogsz járni. - Tényleg nem tudom, mikor fogom azt mondani, hogy elérte azt a szintet, amit én fölállítottam, vagy csak föl fogok? Ki tudja. Míg az Ő keze a derekamon van, én megengedek magamnak most annyi szabadságot, hogy az én kezeim elkalandozzanak. Végig simítok egy kézzel a mellkasán, és a hasán is, megnézem mennyire izmos? Ott vannak vajon azok a kockák, amikért én általában oda vagyok?
-Szép pocakod van.- dorombolom neki.
-Azt sem szeretem, mikor már lerészegednek az emberek, és úgy kezdenek el beszólogatni, meg mondani, hogy mi is tetszik nekik bennem, és mit csinálnának, ha közelebb mennék… - Nem szeretem a részegeket, jómagam még nem voltam olyan részeg, hogy ne tudjam kontrolálni a cselekedeteimet. Pontosan tudom, hogy az alkoholból nekem mennyit szabad innom.
Halkan felnevetek, mikor végig simít rajtam. Ez tetszik. Mást ellöktem volna, hogy ugyan mi a fenét képzel, de Adriant most nem. Legalább is egyelőre.

Ezt a döntést akkor megtartom magamnak, és nem osztom meg vele, hogy igen is szeszélyesnek tartom őt. Nem tudom, hogy reagálna rá, és ezt a kellemes kis esti táncot nem akarom most azzal elrontani, hogy olyat mondok neki, amivel esetleg megsérthetem. Számomra a szeszélye és a hangulatember egy és ugyan az csak az utóbbi szót a férfiakra használom és nem a nőkre. Azonban azzal is tisztában vagyok, hogy nyilván Adraiana is tisztában van a műmosolyokkal, amik úgy világítanak, mint egy villanykörte, de közben semmi sincsen mögötte. Ezt a mosolyt minden táncosnak meg kell tanulnia, ahogyan a többit is, hiszen a mi munkánk az illúzió és vágykeltés, amihez a különböző mosolyok is hozzátartoznak. Még akkor is mosolyognunk kell, mikor legszívesebben ordítanánk, de ez együtt jár a szakmánkkal.
- Nahát. – Mosolyodom el, és ez most őszinte, aztán mellékelek neki egy kis dorombolást, miközben súgva válaszolok neki vissza. – Köszönöm a biztatást, kiscicus. Ez már kellőleg ösztönző.- Alkalmanként szeretem, ha simogatnak, különösen akkor, ha a partnerem is tud táncolni, és nem csak rakosgatja a lábát, illetve felkeltette az érdeklődésemet, mert van esze vagy épp nagyon szép és jókor tud hallgatni. Időnként a buta nőkkel is lehet nagyon kellemes, ha tudják mikor is kell csendben maradniuk és nem kell fecsegniük semmiről sem. Akkor nekik is megengedem, hogy simogassanak. De van mikro munkaköri leírás, hogy hagynom kell, hogy a mellkasom és a hasam had simogassák. Alkalmanként ilyen is szokott lenni, például egy öl táncnál.
- Inkább sexy hasam. – Mondom neki doromboló nevetéssel. Igen, szépen ki vannak kockásítva. Annak, aki olyan területen dolgozik, mint én alapkövetelmény, hogy legyen szép és szálkás izomzatú. Én nem preferálom azt, mikor valaki annyira kigyúrja magát, hogy azzal inkább testépítőre emlékeztet, mint táncosra.
- A nők ha lerészegednek akkor nem beszólogatnak, hanem rám másznak. Nem egyszer haraptak már meg különböző helyeken. – Húzom el a számat, na ja, az cseppet sem szeretem, mikor egy megvadult picsa, rám mászik, és beleharap a hasamba vagy valahova azon a tájékon. Én teliholdkor tényleg állat leszek, de ezek?! Csak emberek, de sokszor rosszabbul viselkednek egy veszett kutyánál.
Tudom mikor elég, és most úgy ítélem meg elég volt a kósza kézmozdulatokból, már eléggé tisztában vagyok a domborulataival, és nem akarok telhetetlen lenni, hiszen, ha egy ponton túl megyek annak akár pofon is lehet a vége. Amit ilyenkor nem preferálok, de más esetben már akár szóba is jöhet.

-Elég szomorú, hogy már szerény személyem nem volt ösztönző hatású… - húzom ez a szám egy kicsit. Persze, ez tudom, hogy nem így van, már jó pár éve áhítozik utánam minden hím, és ez tudom, hogy még jó pár évig így lesz. Nem fogok vissza vonulni, ennyi idősen, hisz csak most vagyok a toppon.
Már tudom, hogy később mivel fogok foglalkozni, koreográfus leszek. A szakmai tudásom meg van hozzá, több is mint amennyi kellene.
Halkan felnevetek, mikor visszaszól, hogy már neki szexi hasa van.
-Cicus, ne add a számba a szavakat. Ha azt mondtam szép, akkor szép, de nem szexi. - mondom neki. Nem szeretem, mikor egy pasi túlságosan is egoista. A pasiknak nem áll jól, és ha már egoista szeretne lenni, az élet ne csak egy kis oldalán legyen jó, hanem mindegyik oldalán. Ilyen pasit egyelőre, nem találtam, de a keresést nem fogom föladni. Ha létezik ilyen, én megtalálom, és nem eresztem.
-Én sem preferálom mikor harapdálnak, meg nyalogatnak. olyankor szoktam hátat fordítani az illetőnek, hogy innentől lehet mást keresni magának, én nem vagyok holmi kajálda, vagy nyalóka, amit szépen el lehet fogyasztani. Sokan csak olyan cikkeknek néznek minket, amit levesznek a polcról beteszik a kosarukba, kifizetik, és ennyi. Onnantól azt csinálnak amit akarnak…

-Nem könnyű neked bókolni. Nézd el nekem, de nem igazán futottam még össze olyannal, mint te. – Sem párduccal sem pedig másik profit táncossal, pláne nem a kettő kombinációjával. Persze találkoztam már pár profival, de egyik sem táncolt közel húsz éve, mint ahogyan a velem táncoló párduclány teszi. Azokkal, akikkel én futottam, össze 5-10 évvel ezelőtt kezdték. Nem igazán fordultam meg olyan helyeken, ahol olyanok táncoltak, akik már vagy húsz éve benne vannak a szakmában. Mivel ezek többsége, balettben, musicalben és iskolákban táncolnak, és nem olyan klubokban ahol én is megfordulok és dolgozom. Akik meg már voltak a karomban, nekik nem kellett kifinomultan bókolni, de ez a lány más, így változtatnom kell a taktikámon is vele szemben. Ami jelen pillanatban a szóhasználatot takarja csak, de ezt csak a jelen pillanatra értem.
- Ha ez neked csak szép, akkor mit tartasz sexinek? – Kérdezem meg tőle kíváncsian. Eddig minden nő elolvadt a hasam kockái láttán, de neki csak szép. Akkor mi lehet a sexi szerinte, ha ez csak szép? Nagyon kíváncsivá tett, neki mi is az abszolút tetszetős. Kicsit hiú vagyok, na. De ez egy táncos részéről szerintem megérthető, tekintve, hogy a testemmel keresem a kenyerem, és nem az eszemmel.
- De sokan úgy gondolják, hogy ha fizettek, akkor már azt tehetnek veled amit csak akarnak. Az egy másik műfaj, mikor a meztelen lányok, fóliában csomagolva fekszenek az asztalon, és le lehet róluk enni az ételt. De ők, nem is táncosok.. – Igen láttam ilyen helyet személyesen is, szeretem megnézni a konkurenciát, és ahol táncolni kezdtem, az a hely mellett két évre rá nyílt egy ilyen kajálda, hát megnéztem, mitől is olyan vonzó. Szerintem nem nagy durranás…

- A próbálkozást hidd el értékelem, és azt is, hogy nem a már lerágott csont szövegekkel jössz. Ez tetszik! -Nem sok olyan táncos van, mint én. Mármint akik olyan régóta vannak benne, és még is ilyen helyen melóznak. Pénzből élek, és egy klubban sokkal többet lehet keresni, mint ha tanítanék. Igaz, az ottani fizetés is jó, viszont ott nincsenek kósza zöld hasúak, amiket a melltartóm, vagy a bugyim pántja alá csúsztatnának be. Lehet, hogy azzal, hogy ilyen helyen dolgozok most, azzal elvágom magam előtt azt a lehetőséget, hogy később tanár lehessek, bár kétlem. Majd meglátom, ha valaki rákérdezne, hogy hol dolgoztam idáig, én felvállalom, hogy ilyen helyen. Ezzel is szélesítettem a látó körömet, és igazából egy ilyen helyen még szórakozni is lehet. Hisz látom, ahogy az emberek próbálnak táncolni, vagy utánozni, amit a tévében láttak, vagy éppen engem, és amikor nem sikerül valamelyik mozdulat, és rálépnek a mellettük lévő lábára…
-Egy egy testrész szépsége még nem elég ahhoz, hogy szexi legyen. Ha a csomagolás többi része is megfelel, akkor az szexi. Nálad pedig nem tudom megállapítani, tekintve, hogy még nem láttam mindent. Hisz ha egy jó, de a többi nem, akkor az az egy se ér sokat… - válaszolom a kérdésére. Egy szép szempár nem elég, és egy kockás pocak sem. Vannak olyanok, akik nagyon közel állnak az általam szexinek tartott emberhez, de mindig van, ami hiányzik… Túlságosan maximalista lennék? Nos, igen, ilyen téren igen, hisz tudom, hogy én milyen külsővel rendelkezem, ezért elvárásaim vannak azzal szemben, akivel éppen mutatkozok.
-Ó én már láttam ezt hím kiszerelésben is, már mint amikor enni lehet róla. Nem szeretem az ilyet, vagyis egy bizonyos helyzetben jó lehet, de azt mindenki tartogassa a négy fal közé, és ne vigye tömegbe. - válaszolom neki, majd a szám véget is ér.
-Nincs kedved inni valamit? - Kérdezem, nem zavartatom magam a miatt, hogy elvileg a hímeknek kell ezt megkérdezni, már nem a múltban élünk. Válaszát nem megvárva indulok el ha jön utána, akkor jön, ha nem, akkor biztos vagyok benne, hogy találok majd mást akivel elszórakozhatok ma este. Hisz most is, sok férfi szempár szegeződik rám, és mér végig.

-Egyedi vagyok, és igyekszem ezt a csajozós szövegeimben is kihasználni. Nem szeretem mások elhullajtott dumáját bevetni. – Mondom, neki miközben kipörgetem a tánc és a zene ritmusára. A tanítás? Nem vonzott, amúgy meg kétlem, hogy alkalmaznának, mint tanárt egy nívósabb helyen. csak mert nincs iskolám, csak az elemi, a táncot sem egy patinás suliban tanultam, hanem tanfolyamokon, ahova beíratott a főnököm, és utána folyamatosan gyakoroltam, ha nem más munkám volt. Szóval papírom nincsen, és kétlem, hogy így egy jó hírű helyre felvennének, a magán tanítás is megfordult a fejemben. De nem nagyon vonz, talán majd később, ha kiöregszem a színpadról. Akkor lehet, meggondolom. De addig még intenzív hatást tudok kiváltani a nőkből, addig biztosan nem szállok ki a buliból és amúgy is ezzel lehet nagyot szakítani, ha nem olyan a főnök, hogy elvegye tőled, ami a gatyádban landol.
- Mond kiscicám, szerinted sikeres sztriptíz táncos lennék, ha nem lenne jó a többi részem is? Ebben a szakmában csak tökéletes testtel lehet nagy sikereket elérni, és nem csak a két szép szemem miatt buknak rám a nők, és egyes pasik. – Világoskékek a szemeim, és ennek köszönhetem a szakmámat is. Fekete haj, világos szemek. Thomasnak is ez tetszett meg és emiatt lettem kitanítva táncosnak, és a vetkőzésre is. Látta bennem a lehetőséget és azt is, hogy már tizenévesen is megnéztek maguknak a nők, pont e miatt az adottságaim miatt, na meg, hogy mér akkor kialakulóban volt a szálkás izomzatom, a hajón való kemény munkának köszönhetően.
-Olyannal még nem akadtam szemben, de felkeltetted az érdeklődésem. Azt hiszem, megnézem magamnak. Szeretem tudni, mit is tud nyújtani a konkurencia. A női verzió sem volt valami nagy durranás, és ahogyan elnéztem csak a véneket vagy a lúzereket vonzotta oda. Bár csak egyszer néztem be, de az „étterem” előtt elhaladva a ki és belépő vendégek, továbbra is általában ebben a kategóriában voltak. – Mesélem neki, hiszen annak a klubnak a szomszédjában volt egy ilyen kajálda, ahol nőkről lehetett enni. Tényleg nem nagyon láttam, olyan pasikat az étterem körül, akik valahogyan is kinéztek.
-Te aztán nem vacakolsz. – Követem őt a bárpultig és a mellette lévő székre csusszanok fel. Aztán oda intem a csapost, és hagyom, hogy elsőnek Adriana rendeljen. Aztán én is kérek magamnak egy vodka-narancsot. Ilyenkor nem szeretek töményet inni, elvégre munkát keresek.

A válaszán csak elmosolyodok. Értékelendő, hogy saját szöveggel próbálkozik, hogy mennyire lesz ez sikeres, vagy nem, azt még nem tudom, de mindenképpen el fogom dönteni, majd a közeljövőben, hogy most mennyire is akarom közelebbről megismerni a párduc fiút. Lehet, csak játszadozni fogok vele ma este, de az is lehet, hogy majd közelebbről is megnézhetem magamnak azt, hogy milyen teste is van. Majd meglátom, hogy mihez lesz kedvem, még egyelőre ott vagyok, hogy a mai éjszakán bármi megtörténhet.
A tanítás nálam szóba jöhet, a megfelelő helyeken tanultam ahhoz, hogy egy iskolába mehessek, számtalan papírom van arról, hogy miket sajátítottam el az évek során, ez által látszik, nem csak egy „ Joe tánciskolája” típusú tudással rendelkezem, hanem a nagyoktól tanultam azt, amit tudok. Nem is értem, hogy miért olyan klubbokban dolgozok, mint például a Fangtasia. Talán azért, mert ebben tudom igazán kiélni magam, és egyben biztos vagyok, amíg vevők rám az emberek, addig nem fogom abba hagyni ezt, vagyis még jó néhány évig ilyen helyeken fogok dolgozni. Meg, ha tanítanék, ott meg lennék kötve. Onnantól kezdve nincs szabad költözés az országon belül, hisz ki akarna naponta minimum 4 órát utazni csak azért, hogy beérhessen a munka helyére? Hát senki! Én sem fogok több órányira költözni a munkahelyemtől, csak mert nekem éppenséggel mehetnékem van.
-Tudod, azt hiszem ebben nem értünk egyet. Lehet, hogy másoknak tetszik, amit látnak, de azt nem veszed figyelembe, hogy ezek csak vendégek. Normál esetben nem találkoznak, vagy nem kerülnek ennyire közel egy olyan hímhez, akinek kockás pocakja van, szóval elég az, hogy látszódjanak az izmaid, és már a lábaid előtt hevernek. Én nem vagyok néző, én eleve olyan körökben mozgok, ahol mindenkinek szép kinézete van, már hozzá szoktam. Én már csak az apró részletekre figyelek. Ha azokkal minden rendben, akkor befutó lehetsz nálam. Az esély meglesz, e hogy mit csinálok majd és mit nem, azt majd eldöntöm, az adott pillanatban. - válaszolom neki. Lehet szép szeme, haja, vagy pocakja, de ha az összhatás nekem nem tetszik, akkor fel is út, le is út. Mellesleg a hátát még nem láttam, már pedig én nagyon szeretem a szép izmos hátakat. Egyéni perverzió, de szerintem nincs annál szebb, mikor egy széles, izmos napbarnított bőrön női ujjak által vörös csíkok díszelegnek.
-Én már láttam olyat is, hogy legénybúcsút tartottak egy olyan helyen. HA neki az jó, akkor nem ütöm bele a nózimat a dolgukba. - az emberek mások, mindenkinek megvan az, hogy mi tetszik neki, és mi nem, és ha valakinek ép ahhoz van kedve, hogy egy ilyen helyen mulassa az idejét, akkor váljék egészségére.
A bárpultnál pont van két szabad szék, szóval szerencsénk volt, bár ha nem lett volna egy sem, akkor csináltunk volna helyet, nekünk kétlem, hogy ez olyan nehéz lett volna.
- Egy szex ont he beach-et legyen szíves. - Adom le a rendelésemet a csaposnak. Nem a kedvenc koktélom, viszont a színeit nagyon szeretem, és már csak azért is azt rendelek. Élmény ránézni arra a koktélra, legalább is szerintem.

Vagyok aki vagyok. Van kialakult személyiségem is, és megvannak a magam bevált praktikái, ha csajozni akarok. De általában nem kell törnöm magamat, mert a nők maguktól is jönnek utánam. Így valahol kissé szokatlan ez a helyzet most nekem Adrianaval, hiszen, tudja kicsoda, micsoda, és azt is, hogy mit akar és mennyit ér. Megdolgoztat még egy magam fajtát is. De épp ettől lesz olyan érdekes, hogy még mindig itt vagyok vele, holott már nem táncolunk, hanem a bárpult irányába haladunk. Van alkalmam megnézni őt magamnak hátulról is, most legeltethetem rajta a szemeimet, igazán csinos és formás alakja van. Jó ránézni, és ezt ő is tudja, az egész megjelenéséből sugárzik, hogy tisztában van önmagával és másokkal is. Ez rám is érvényes, már rég nem az a kölyök vagyok, aki elveszett a sok próbálkozásban, hogy az apja megbocsásson neki. Tudom, ki vagyok, és mit érek. Van egy biztos tudásom, amit mindig csiszolok és gyakorlok, hogy ne maradjak alul azokkal szemben, akik nagynevű iskolákban tanultak, illetve, a saját felépítésem is karban tartom, hogy biztosan úgy fessek, hogy kívánjanak. Hogy azután mi lesz, mikor már fényem nem lesz a régi, nem tudom, nem is akarok ezzel foglalkozni még nem lesz aktuális.
- Tudod, én azokból a vendégekből élek meg. Szóval evidens, hogy az számít, hogy nekik tetszik-e amit látnak. Hiszen ha neked nem abba nem halok bele, és nem is számít, mivel nem egy embertől függ a fizetésem. A másik meg az, hogy nem mindenki ízlésének lehet megfelelni. Van aki a kigyúrt izomagyakat szereti, akik lomhán mozognak, mert akkorák, de az izmai úgy dagadnak, hogy azokon diót lehet törni. Én nem ilyen vagyok, arányos, szálkás izomzattal rendelkezek, és mozgékony vagyok, ha neked ez nem jön be, akkor így jártunk, kiscica mind a ketten. – Válaszolom neki vissza. Nem tagadom, megkóstolnám több helyen is, és ágyba is bújnék vele, ami nem feltétlen jelenti azt, hogy csak ágyban, de erre most boruljon csak homály. Ha vele nem jön össze, akkor majd mással. Már megtanultam, hogy felesleges epekedni bármiért is, vagy megszerzem magamnak vagy hagyom a francba és más után nézek.
- Egészségükre, ha azoknak az kell. – Vonom meg a vállamat, mivel nem kifejezetten izgatom magam, melyik pasi mit szeret, és mit akar tenni. Nekem elsősorban a nők számítanak, hiszen az ő rajongásukból élek meg. A szakmám nem fog kimenni a divatból ebben is biztos vagyok. Hiszen hosszú évszázadok óta megvan ennek a hagyománya és működik, ahogyan az a bizonyos másik ipar is, amibe nem szándékozom belekóstolni.
Felülök mellé a másik székre, és én is kikérem az italomat, aztán Adrianara pillantok. Még nem döntöttem el úgy igazán mit is akarok ma tenni, pláne nem vele. Végül is akarom, meg akarom ízlelni, de még ne korántsem tartok ott, és nem tudom, meddig jutunk, mind a ketten nagy játékosok vagyunk, és eddig is csak játszottunk, nem fordítottuk komolyra a szót. Azt tudom, hogy a másik természetem nagyon ácsingózik utána, szeretne már összebújni egy fajtája bélivel egy kicsit.

Az élet nehéz, legalább is azoknak, akiket lenéznek, és ezért megnehezítik a dolgaikat. Minket sem tartanak sokra, egy átlagember elképzelni sem tudja, hogy a tudásunk mögött mennyi munka áll. Azt hiszik, a tánc egy olyan dolog, amit bárki tud, ha elmennének egy órára, akkor meg mindenki a fejére esne, hogy hoppá, ez még sem olyan, mint amilyennek látszik, de nem fognak elmenni, mert mindig találnak valami kifogást. Nincs idő, nincs pénz, nincs kedv. Én ezeket tökéletesen megértem, de akkor ne írjanak le minket azért, mert a szórakoztató iparban dolgozunk. Az irigy tekintetek azért mindig is jól estek, és fognak is. Rájönnek, hogy nem is olyan könnyű egy egy mozdulat, vagy épp az alakunk miatt jönnek a sóhajok, és a bárcsakkal kezdődő mondatok sokasága.
- Te kérdezted, arról nem tehetek, ha nem tetszik neked a válasz. - Mellesleg nem azt mondtam, hogy nem tetszik Ő nekem, de mind egy, valószínűleg félre értette a szavaimat. Nekem nincs olyanom, hogy ideál. Sokaknak van, például, legyen magas, rövid hajó, világos szemekkel… nem szeretem, amikor valaki elkezdi leírni az ideálját. Mert mi van, ha jön egy olyan, aki nem illik abba a besorolásba, amit leírt, mégis oda meg vissza van érte? Az ideál az hülyeség, amit nyilván otthonülő, unatkozó tinik találtak ki, akik nem tudják, hogy az élet nem olyan szép, mint amilyennek ők a saját kis buborékukban elképzelték. Összképben legyen jó, a többi már nem olyan fontos.
Mikor megérkezik az italom, akkor belekortyolok, és kíváncsian nézek a Rianra. Vajon neki már megvan, hogy mit szeretne csinálni ma este? Vannak tervei? Nekem még nincsenek. Ez nem jellemző rám, szeretem előre tudni, hogy mit mikor és miért is teszek, de néha nem árt egy kis spontaneitás. Ha már itt tartunk… Odahajoltam hozzá, és egy csókot loptam tőle. Most a kíváncsiságom győzött felettem, mert kíváncsi vagyok, hogy mit is fog ezzel a helyzettel kezdeni.