A főnök irodája

Ez az iroda semmit sem változott azóta, hogy legutóbb itt jártam. A sheriff ízlése semmit sem javult... Ez azonban most nem lényeges egy cseppet sem. Andre szorosan mögöttem lép be az irodába, majd annak ajtaja becsapódik mögöttünk.
Andre, hozzám hasonlóan alacsony, és fiatalabbnak is néz ki valamivel nálam. Sosem beszél sokat, nem a szövegelése az, ami miatt magam mellett tartom hosszú évszázadok óta. Még a vámpírok között is gyorsnak számít, jó harcos, jó testőr. A végsőkig hűséges, erős és rajongva imád engem.
Az irodában a sheriff áll és egy másik vámpír. A szőke nő a jobb keze, hát persze, hogy itt van, hol máshol lenne... Nem különösebben figyelem meg a nőt, tulajdonképpen nem érdekel, hogy ő is itt van. A sheriffhez jöttem és nem bájcsevejre, vagy udvariassági látogatásra...
- Amint látod sheriff, el. - válaszolom színtelen hangsúllyal, a szemeimet végig a vikingen tartva, aki az íróasztalának dől.
- Igen csak ínycsiklandó párduckát küldtél nekem ajándékba. Rendkívül élveztem. - ugyan szélesen elvigyorodom, de a hangszínem nem változik meg. Egyik kezemet a csípőmre teszem. A mosoly pedig eltűnik az arcomról.
- Most azonban nem erről akarod veled cseverészni. Mint azt már magad is tudhatod, csodálatos örömhír elé nézek. Arkansas megkérte a kezem. - a rideg, kimért hangsúlyba egy árnyalatnyi undor is vegyül, mikor eszembe jut Arkansas. - Gondolom nem kell ecsetelnem, ha két állam összeházasodik az mivel is jár. Politikai, gazdasági egyezség, erőfölény a többi állam felett, és a többi bla-bla-bla... Rövidebben fogalmazva pénz kell hozzá, nem is kevés. És ebből az egyetlen lényeges dolog, hogy sok pénzre van szükségem. Most. - megállok egy pillanatra a mondandómban, míg a viking tekintetébe fúrom a sajátomat, és előre lépek egyetlen lépést. - És itt jössz te a képbe, drága sheriffem két okból kifolyólag is. Az egyik, hogyha létrejön a házasság, Arkansasnak is joga és hatalma lesz a sheriffek felett ebben az államban is. Azt pedig nem szeretném, ha a mi kis üzletünkre fény derülne, mert ha a dolog kiderül Arkansas és a Magister előtt, és én elbukom, egészen biztos lehetsz benne, hogy magammal rántalak téged is. - biztos vagyok benne, hogy a sheriff érti, a mi kis üzletünk alatt a V-t értem. A Magister szerint ugyanis gyalázat a vérünkkel kereskedni... Idióta. - És a másik ok, ugye itt kapcsolódik az elsőhöz és ahhoz, hogy pénz kell nekem. Ugyanis az utóbbi időben nem nagyon remekeltél a V terjesztésében... És tudod, ez nem igazán tetszik nekem... Szóval kíváncsian várom a magyarázatot, hogy miért is nem adtál el belőle eleget mostanában? - Vonom fel az egyik szemöldököm és úgy nézek felfelé a sheriffre. Hozzám képest ez a vámpír egy óriás.

Nem különösebben érdekel, hogy a nevemen szólít-e, vagy a címemen, amíg tudja, hogy hol a helye. Ő az én sheriffem, nekem tartozik elszámolással, pénzzel, rendtartással a körzetében. Amíg ezeknek eleget tesz, addig nem igazán lényeges a megszólítás.
- Oh, milyen kis édes vagy, köszönöm. - válaszolom egy aprócska és nagyon rövid kis grimasszal, mikor gratulál a nagy eseményhez. Vámpír ő is, tudja, hogy a királyi házasságok mindig politikai és gazdasági döntések és száz évre szólnak. Egyértelmű, hogy nem kedvelem Arkansast és úgy kell ez a házasság nekem, mint púp a hátamra, bár a gazdasági és a hatalmi előnye azért nem lesz olyan rossz, nyilván én is ezért mentem bele.
Villan a szemem, mikor gúnyol engem, fogalma sincs neki semmiről.
- Vagy éppen a királyságra, amiről neked halvány fogalmad sincs. - válaszolom neki vissza. Még életében nem volt király, nem tudja, hogy mivel jár az államot igazgatni és megvédeni.
- Talán irigykedsz? Ha szeretnéd, téged is meghívhatlak egy-két játszmára, rögtön azután, hogy túladtál azon a V mennyiségen, amitől már régen meg kellett volna szabadulnod. - nem kedvelem, ha játszadoznak velem, vagy ha olyasmibe ütik mások az orrukat, amihez semmi közük. Elhiszem, hogy a sheriff savanyú képű testőre nem olyan szórakoztató, mintha velem kockapókerezne inkább.
Nem mozdulok a helyemről, mikor a sheriff közelebb sétál hozzám. Nem rémít meg, sosem féltem tőle, így nem igazán van rám hatással, hogy közelebb illegeti magát.
- Hogy micsoda? - nem az lep meg, hogy hajlandó a pénzt megadni, hiszen ez számomra természetes, az viszont már eléggé meglepő, hogy honnan tud arról, mi folyik éppen Arkansas háza táján.
- Ezt mégis honnan veszed? - na nem mintha megsiratnám Arkansast, mert nem fogom, de a Magister nem lesz túl boldog ettől a hírtől.
- Ugyan Eric, eltudnak annyit adni, és elég gyorsan is, ha rászánod azt a kevéske időt, ami ahhoz kell, hogy normális ütemben menjen az üzlet. - majd a sheriff szemébe nézek.
- És most mégis honnan kellene szereznem egy újabb férjet? Még csak özvegy sem lehetek így, pedig igazán jól áll a fekete. - bár a szavaim eléggé felszínesek, a gond az, hogy Arkansas-szal való házasságom sokat lendített volna előre Louisiana helyzetén.