°°°Asztalok°°

Otthonról most inkább sétáltam. Elfáradni nem fogok, ha pedig megunnám, futok egy kicsit, és el is érem a célom, ami épp most tűnt fel előttem. Egy nagyobbacska parkoló, rengeteg autó, az épület mögött erdő. Kívülről hangulatosnak tűnik, ezért is gondoltam, hogy megéri körülnézni odabent is. A kitaposott kis úton én sem igazán figyeltem, ezért jöhetett belém egy kissé már italos férfi, és mikor rám nézett, tekintete olyan volt, mintha szellemet látott volna. Zavartan motyogott valamit, majd igyekezett továbbállni.
Még ezután a pár év után is szokatlan volt, hogy megnéznek. Mintha az én fajtámbeli látna meg egy fajtiszta tündért. Első látásra valakiknek vonzó lehetek, aztán mélyebbre ásnak, és egy bizonyos réteg máris letesz arról, hogy aznap este az ágyába vigyen.
Persze én is jó alaposan felmértem az embereket, de senkit nem láttam, aki társaságát érdemes lenne keresni. Főleg mert mind ember volt. Aztán a megvető pillantásokkal rám meredő pincérnő tálcáján észrevettem valamit, ami után azonnal sóvárogni kezdtem, hiába fogyasztottam egy üveggel otthon is. Követtem tekintetemmel, hogy merre is megy, majd kiszúrtam egy vonzó, szintén szőke és gyönyörű kék szemű nőt, aki szintén engem nézett. Felé sétálva még elkaptam a pincérnőt, majd negédes mosollyal én is rendeltem magamnak egy üveg vért.
-Remélem szabad. -huppantam le az üres ülésre, majd végigmértem a velem szemben ülőt, amennyire csak így tudtam. -Chloe vagyok, új a városban és társaságra vágyom. Szerintem te tudnál segíteni a problémámon. -mosolyogtam rá, majd arrébb húztam a kezem az asztalról. A vörös nő szinte ledobta elém az üveget, és még csak rendesen meg sem melegítette a benne lévő vörös löttyöt. Pedig biztos van valami különleges ebben a helyben, ha ennyien vannak itt...

-Szóval Nika. - ízlelgettem nevét. -Na, és mi dolgod volt errefelé? Nem tűnik annak a fontos városkának, amiben mindennaposak az ilyen nagyobb ügyintézések.
Közben a nadrágzsebemből előhúztam egy doboz vaníliás Blacket, majd megkínáltam a partneremet is. Válasza után ajkaim közé tűztem egy szálat, meggyújtottam, és miután megjárta a tüdőmet, figyeltem, ahogy a füst lassan eltűnik.
-Egészségünkre! -ismételtem, majd önteni kezdtem a számba az éltető folyadék egyik legrosszabb utánzatát.
-Pedig milyen kedvesen rendeltem tőle, még a legszebb mosolyomat is megvillantottam. Nem érdemelne gyors halált, inkább szórakozzunk el vele. -mondtam kissé már izgatottan. Végre valami móka!
-Hát, untam a kisvárost, ahol laktam. Nem történt semmi, nem volt senki, akivel csinálni lehetett volna bármit is, és meguntam otthon ülni. Aztán arra gondoltam, miért ne legyen Bon Temps a következő otthonom? Néha azért kell a nyugi, és innen közelebb van Shreverport is, ahol, úgy tudom rögtön társat és szórakozást is találhatok. -magyaráztam. Közben meg is érkezett az előbb említett személy, teljesen közönyösen kérdezte, hogy mit hozhat még, mintha ő egyetlen apró hibát sem vétett volna, mintha tényleg azt hinné, hogy rendelnénk. Naiv, könnyen befolyásolható nő volt, az biztos.
-Mit gondolsz, most, vagy inkább hagyjuk még egy kicsit gondtalanul szaladgálni? -kérdeztem Nikát, közben le sem vettem a tekintetem a vöröskéről.

-Még jó. Különben sem tudnám már letenni sajnos, túl régóta szennyezi már a tüdőm, és viszi a pénzem. -erről is jutott eszembe, hogy valami munkát kell keresnem. Talán itt lehetnék felszolgáló... A vöröske biztosan örülne nekem, ha életben marad. Majd meg kell keresnem a főnököt.
-Feltétlen megkereslek. Úgysem ismerek még senkit errefelé. Várj csak.. ezt még nem tudom, hisz mindig a Teremtőm intézte az ügyeket... Ugye nálunk nem kell lejelentkezni a felelős főnöknél? Különben őt is fel kell keresnem. Még jó, hogy szinte halhatatlanok vagyunk, különben semmire nem lenne időm.

A vöröske sokat sejtető mosolyunkra rémült arccal válaszolt, dadogva mondogatta, hogy ne haragudjunk, természetesen ingyen kicseréli az italunkat, de nekem ennyi nem volt elég. Túl... egyszerű megoldás lenne.
-Nem is tudom, valahogy az a fincsi artéria jobban vonz, mint a műanyagízű vérutánzat. -mutogattam a belső combja felé, mire elviharzott, még a fölösleges üvegeket sem vitte el. Mégiscsak felírta azokat a vércsoportokat, ha nem kellett megkérdeznie meg újra...
-Azt hiszem kénytelenek leszünk megvárni, míg újra visszajön, hacsak nem a szőke nőcskét küldi ide. -mondtam csalódottan. Mégsem rendezhetünk jelenetet egy nagy csapatnyi ember között...

A harmadik estém töltöm ebben a városban, ebből az első kettőt a kis házban vacakoltam el. Ha nem aludtam, akkor kicsit renováltam az épületet kívül és belül is, mivel volt pár beázás menet közben, aminek kicsit sem örültem. De hát ez van, előfordul az ilyesmi. Nem riadtam vissza a dologtól, magamnak megcsináltam, de persze kértem Bobtól telefonos segítséget, mert ilyennel még nem volt dolgom. Persze a laptop és a net segítségével is utána nézhettem volna, de az hosszabb időt vett volna igénybe, mint megereszteni egy hívást a régi cimborámnak, akit ott hagytam az angyalok városában. Mindenesetre így is sikerült a dologházilag rendbe tenni. Persze pár dolog még kellene hozzá, de mivel a fél napot átdurmoltam, és mire összeszedtem magam, hogy neki induljak a városnak, addigra nagyjából minden bezárt. Legalább is azok a boltok, amik nekem kellettek volna.
Még nem ismerem a várost, így eltartott még meg találtam hova is kellene majd mennem.
Viszont ma este már valami vacsora és szórakozás után akarok nézni, mert becsavarodok a négy fal között.
Nem vacakoltam a ruhaválasztással, csak egy fekete szálkoptatott farmert vettem, motoros csizmával, egy világos inggel, amit hanyagul gomboltam, és hozzá a motoros bőrdzsekim, mert hát még is csak egy kétkerekű gépen utazom.
A minapi városi bolyongásban felfedeztem egy helyet a neve Merlotte’s, szimpatikusnak tűnt, és ahogyan elnéztem elég népszerű is, így ma este oda vettem az utamat. A parkoló, egy távolabbi részében letettem a motorom, és besétáltam. Mikor beléptem az ajtón pár tekintet felém villant, én is körbenéztem, és felmértem mi is a helyzet.
~ Ha ragadozó szemmel nézem, akkor vacsi, vacsi, vacsi… és még több vacsi.~ Aztán ahogy bentebb lépek, és jobban körbenézek, megakad egy pároson a szemem. Ők aztán nem vacsi benyomását keltik nekem. Két szőke nő ül egymással szemben egy boxban. Az itteni emberek a közelükbe sem érnek, legalább is a nagy többség, van egy két csinosabb nő is, de ahhoz a két szőkéhez képest még ők is említésre sem méltóak. Én pedig szeretem a szépet!
A két hölgy sokkal érdekesebbnek tűnik, mint az emberek, így feléjük veszem az irányt. Csak lazán és nyugodtan, ám bennem van a tigrisem kecsessége, és veszélyességének ígérete is.

-Ó, oké. Az az egyik "Muszáj látnom" hely, szóval legalább két legyet ütök egy csapásra. -mondtam, majd úgy döntöttem, hamarosan meg is látogatom a helyet.
Csak a fejemet ráztam mosolyogva a vöröske kis akcióján, majd Nika arcát figyeltem. Valahova nagyon elkalandozott a tekintete, de mielőtt én is odanézhettem volna, megszólalt. Azonnal a hátam mögé kezdtem pislogni, egyik szemöldököm magasabbra szökött a homlokomon. Helloo sexy!
A srác egyenesen felénk tartott, nekem pedig eszemben sem volt levenni róla a szemem.
-Nagyon reméltem! -válaszoltam halkan, jót vigyorogva, mikor feltűnt újra a vöröske. Úgy tűnik végre sikerült eltalálnia a vércsoportokat, és még a hőmérséklet is stimmelt. Ügyes kislány! A srác is elkapta, a vöröske pedig magát kelletve vette fel a rendelését.
~ Ha pasi lennék vajon örült volna a lehetőségnek, amit az imént ajánlottam fel neki? ~
Neem, valószínűleg nem, erre kár volt gondolnom is. Most igazán megbántva kéne, hogy érezzem magam. Nem szoktak visszautasítani, főleg nem ilyen csúnya módon.
A srác közben elérte az asztalunkat, én pedig elismerően néztem végig rajta. Így közelről... Azt hiszem tényleg megéri majd osztozkodni.

Három napja itt dekkolok, eddig semmi sem történt én pedig piszkosul unom magam. Hát, csoda, hogy ebben az unalmas kis kocsmában, kapásból a két szép vámpír hölgy felé vettem az irányt? Úgy gondoltam, a két nő sokkal érdekesebb lesz, mint az itt lévő embereknek a többsége. Nem kevesen néztek meg maguknak, gondolom, ritka egy madár lehet egy ilyen fazon erre, vagy csak a kisvárosi morál, hogy aki nem itt lakik, azt meg kell nézni? Bár már itt lakom, csak a városiak nem tudják, de ez pillanatnyilag igen csak részletkérdés.
A gyomrom üres volt, tehát valami kaja után is néznem kellene, de vajon, ha csatlakozom, a vámpírokhoz tiszteletlenség lenne előttük enni? Bár ahogy megnéztem a kaja kínálatot elhúztam számat. Hamburger és sült krumpli? Én ehhez túl sznob vagyok, a pizza alá már nem megyek le. Tehát az itteni vacsizás elmarad. Mind egy majd keresek valahol máshol enni. Viszont egy pohár hideg gin most jól esne.
Megállok a vámpírok asztalánál, a dzsekim már levettem az a kezemben van.
- Szép estét a hölgyeknek, beférek? – Kérdezem tőlük pimaszul. Pár ember felhorkan mögöttem, és hallok olyan felszólalást is, hogy „bolond ez a fiú”. Bár ők honnan is tudhatnák, hogy legalább olyan veszélyes vagyok, mint ez a két agyarkás.

Nika válaszára széles mosollyal bólintottam, és egyenesen a vér-valami szemébe nézve figyeltem, ahogy leül velem szemben. Eddig csak vérfarkassal találkoztam, csak nyomokban hasonlított a két szag, de a férfiből áradó melegség is meggyőzött abban, hogy nem ember az illető.
A lány a kezét nyújtotta, és vonalai megfeszültek. Érthető reakció, ha egy idegen a gyakorlatilag ellenséges fajtából csak úgy csatlakozik hozzánk. Bizalomkeltő figura volt, akit még a házba is beengedsz, ha elég jó indokkal jön, de számunkra ez nem elég. Nekünk biztosra kell mennünk. De azt hiszem elég biztonságérzetet adhat, hogy két vámpír egyetlen vérállat ellen valószínűleg nem szenvedne vereséget. Gyorsabban is gyógyulunk, mint ők, ami egy esetleges harcnál jól jöhet. Azért reménykedtem benne, hogy odáig nem jutunk el, hacsak nem valami teljesen másféle, élvezetes harcról van szó.
-Én Chloe vagyok. -mutatkoztam be, miután Nikával minden rendben ment. -És, benned kit tisztelhetünk?
Közben elnyomtam a cigim, és az útban lévő Tru Bloodos üveget is kiürítve toltam arrébb, hogy az asztalra könyökölhessek.

Lássuk-lássuk. Mi is vett rá arra, hogy pont a vámpírokhoz menjek, holott tudjuk a két faj a vérállatok, és a vérszopók nem kifejezetten kedvelik egymást? Az indok egyszerű: három napja dekkolok ebben a városban, azon is belül a házzal szívok. Beázásokat szüntetek meg, és próbálom kialakítani benne az életteremet, viszont utálok este otthon egyedül punnyadni, nekem kell a társaság a nyüzsgés. Az emberek, akik itt vannak, határozottan unalmasak, még az alakváltó tulajdonos nem tud lázba hozni, hiszen úgy méreget még ő is, mintha szellem lennék. Nem tudom, ő betudja-e lőni mi is vagyok, vagy csak a veszélyt érzi, de határozottan nyugtalan, és elég kisfalatnak tűnik nekem. A két vámpír, meg? Alapjában véve, se jó, se rossz nem vagyok, de ma este szinte ordít a rosszalkodós oldalam, hogy kibújhasson, és valami kis balhéba belekerülhessen. Ez a két vámpírnő, pedig épp megfelel annak a célnak, hogy ne unjam magam és ne is, szokványos ismerkedős dumával menjen a dolog. Ez okkal érdekesebbnek és izgalmasabbnak is ígérkezik így.
Pláne, hogy beülök melléjük. Érzem, hogy a mellettem ülő szőke vámpír megfeszül, és egyszerűen nem tudom elnyomni azt a kis hangot magamban ami, egyre csak azt szajkózza, hogy szívózzak vele. Hát megfogom a kezét, fogsort villantok, és kezet csókolok neki gavallérosan, közben szemeim is villannak.
- Üdvözletem Nika! – Szólalok meg kissé érdes hangon. Aztán megnyalom a szám szélét, mint aki csak a vacsorát gusztálja. Ezután végig gusztáltam a másik vámpírt is, hasonló stílusban, játszom vele is egy kicsit. Azután elengedem magam és ellazulok. Majd egy sokkal barátságosabb mosolyt villantok rájuk.
- Hello, Chloe! - Köszönök rá a másik vámpírra.
- Chrispin, a nevem, hölgyeim. – Mutatkozom be, majd a cigi felé pillantok, ez az én orromat bántja, és nem szeretem a szagát. Ennek fejében örülök, mikor el lesz nyomva a hamutálban, és nem bűzölög tovább.

Tudja ám, hogy kell játszani. Biztos voltam benne, hogy észrevette Nika hirtelen jött feszültségét, ezért játszotta túl a vele való bemutatkozást. Én egyszerűen, kissé lehajtott fejjel, kacéran pislogtam ki hosszú pilláim alól, széles mosollyal néztem végig arcának minden apró mozdulatát.
Nika aztán újra hozzánk hívatta a vöröskét, aki nagy bánatomra nem jött rögtön, pedig semmi dolga nem akadt épp, csak a pultot támasztotta, majd elfordult.
-Az legalább még... nyolc óra. -mosolyogtam elégedetten. Ennyi idő alatt... rengeteg dolog történhet még. -Ó, mellesleg meddig is van nyitva ez a kocsma?
Közben kiderült, hogy a vöröske miért is fordult el: hogy szóljon a főnöknek. Kár. Mikor viszont ideért, már nem is sajnáltam annyira, hogy ő jött. Újra érezhettem a természetet a váltó szagába, és ezt imádtam. Oké, furcsán hangozhat, de valahogy vonzott a szaguk. Persze volt olyan, aki lepusztult környezetben él, annak a ruhája bűze keveredett az övével, és a mocskos vére szagával, az tényleg undorító volt.
Vodkanarancsot kértem, mert a narancs az egyetlen gyümölcs, ami hiányzik, még akkor is, ha hányinger kerülget, ha megpucolva látom. Így nagyjából érezhettem az ízét, keveredve az orosz vizecskével, ami a régi kedvencem volt.
Aztán vártam, hogy Chrispin is rendeljen, majd elmondja a terveit.

Nem is tudom mit is mondhatnék? Nem veszem vajon komolyan őket? De, tisztában vagyok azzal, hogy veszélyesek lehetnek, de én sem vagyok ám olyan kis ártalmatlan, mint aminek tűnök olykor. Mivel én is tudok, úgy nézni az emberekre, hogy nem hinnék el, hogy egy ragadozó épp átejti őket. Amúgy meg gőzöm nincs mit forgat a két vámpír a fejében, de kétlem, hogy unalmas dolgokon járna az agyuk. Nekem meg ma este semmi hangulatom tovább unatkozni.
Tetszett, hogy megleptem, Nikat. Gondolom nem számított erre a lépésre, és ez még édesebbé teszi nekem azt az arckifejezést, amit látok nála. Szemeim villannak a kihívó pillantásra, majd utána a másik vámpírnak szentelem a figyelmemet.
- Milyen itt a gin-tonic? – Töményet most nem akarok inni, jobb, ha teljesen beszámítható vagyok és semmi sem tompítja a reflexeim egy pillanatra sem.
- Talán csak nem engem akarsz a vacsorádnak, kis agyarasom? – Kérdezem vissza, majd a másik vámpírra pillantok. – Csakugyan ilyen csapnivaló lenne az a lötty, hogy inkább élő vacsit kerestek, ráadásul ketten az én vénámra? Ejj lányok! – Hátradőlök a boxban és úgy helyezkedek, hogy ha kell, akkor védeni tudjam a nyakam, de idegesség nincs bennem csak óvatosabb lettem.
- A nyitva tartást illetően lövésem sincsen. – Kapcsolódok bele a beszélgetésbe, majd mikor leadták a lányok a rendelést én is kérek egy gin-tonikot.
- Őszinte leszek, nem terveztem, hogy bárkinek is a vacsorája leszek. Eddig szűz vagyok ezen a téren és az is akarok maradni. Unatkoztam otthon és ti sokkalta érdekesebbnek tűntetek, mint az ittlévő emberek, vagy az az alakváltó. – Bökök a tulajra.

Egyszer csak a pincércsávó megjelent az életmentő mannával, de hirtelen megcsúszott és láss csodát az egész tálcányi italt ráborította a Chrispina gatyájára.
Hirtelen egy Family Guy-os jelenet jutott eszembe, és gondolkodás nélkül megszólaltam:
- No, no ital nem nadrágra való! No, no! - alig bírtam röhögés nélkül utánozni Consuela-t! Olyan hihetetlen dolog történt! Képzeljétek, a pincércsávó odanyúlt neki.... és elkezdte törölgetni "A konyharuhával" és Chrispin arckifejezéséből ítélve nem lehetett túl finom és gyengéd.
- Segíthetünk? - ajánlottam fel az "önzetlenül és hátsó szándék nélkül".
Összenéztünk Nika-val és kislányos kuncogás hagyta el ajkainkat, bár ez külső szemmel összeesküvésnek tűnhetett.
- A lakásomon van egy csomóóóóó férfi ruha,... és egy mosógép. Ha gondolod. - néztem rá huncut mosollyal.

Ahogy elnéztem a két lányt, Nika volt a feszélyezettebb és Chloe volt a könnyebb. Már, mint, aki nem kapott azonnal frászt a jelenlétemtől. Ez utóbbi szórakoztatott is. Követem Nika tekintetét és én is a pult felé pillantok, hát igen valóban elég kisvárosinak tűnik, a kérdés, hogy kibírom-e itt vagy sem? De ha egy nagyvárosba beteszem a lábam, ott könnyen rám találhatnak, és haza citálhatnak. Egy ilyen picike helyen nem fognak keresni. Fújok egy aprót, és a lányokra figyelek ismét.
- Mindjárt gondoltam. Szóval ennyire csábító a vénám, hát kösz a bókot a nevében is. – Húzom még egy kicsit Nikát, majd én is közelebb hajolok hozzá, hogy az orrunk majdnem össze is ér. – Furdal a kíváncsiság mi? – Kérdezem tőle mosolyogva, és közben megcsillannak a szemeim is. – Meow. – Csak ennyit mondok neki, és semmi többet, erről jöjjön csak rá, hogy mi is lehetek. Van jó pár macskaféle, szóval totózhat egy darabig.
- Ez igaz, bele a százas körbe, hölgyem. Tényleg nem enném meg, nem véletlen, hogy nem is rendeltem magamnak enni itt. – Húzom el a számat, hát igen az a vacak amit burgernek neveznek, nem füllik a fogaimhoz, kérem én ragadozó vagyok, ide a félig átsütött még véres steaket, vagy valami hasonszőrűt, na de a burger?!
Ritka pocsék estének nézek elébe, ennek első jelzése, hogy egy tálcányi ital landolt rajtam, pontosabban a nadrágomon, amire dühödten felmordultam, állatias hangon. Erre a másik, aki hozta az italt sűrű bocsánatkérések közepette törölgetni kezdett. Nem tudtam eldönteni, hogy azért teszi, mert kettőnk közül ő a gyengébb és alsóbbrendű, vagy, mert így akar kitessékelni innen minket. Elkapom a kezét és megszorítom erősen a csuklóját, még egy pici és el is roppantom benne a csontot. Majd elengedem, és még egyszer rá mordulok.
- Ez nekem kissé összeesküvés szagú. – Dünnyögöm, miközben felállok, és végig nézek magamon, na ennél hülyébben nem is festhetnék.

Szegény felszolgálósrác keze egy kis ideig még fájni fog a hangos roppanásból ítélve. Pedig biztos nem akart ő semmi rosszat. De legalább azt is megtudtuk, hogy Chris nem valószínű, hogy benne lenne a fantáziámban szereplő két pasi-egy csaj felállásban. Ha már így nadrágon keresztül sem tudja elviselni egy férfi érintését...
-Nyugalom, ne kakaskodj. Helyrehozzuk azt az apró foltocskát nálam, ugye, Nika? -kérdeztem sokat sejtető vigyorral, majd felálltam. -Természetesen, ezek után a ház vendégei voltunk. -néztem a pincérre, majd vártam, hogy a partnereim is indulásra készek legyenek.
-Amúgy meg bárcsak a mi ötletünk lett volna ez a kis... ügyetlenség. -nevettem fel halkan, majd elindultam kifelé, hogy végre lerázzam magamról a bámészkodó és megvető pillantásokat. Az ajtóban még a vöröskére kacsintottam, és odakiáltottam neki, hogy még látjuk egymást, majd a parkoló felé indultam.
-Fussunk, vagy van valami járművetek?

Korábban azt gondoltam, itt hátha történik majd valami érdekes, kicsi az esély, de miért is ne lehetne pont szerencsém? A franc gondolta, hogy majd az lesz az egyik, hogy találkozom két szőke vámpírnővel? A másik meg, hogy egy alakváltó beleborítja az ölembe az italokat és utána megpróbálja letörölni a farmerom, és nem valami kellemes módon. Bár inkább egy pasi ne is akarjon taperolni se öl alatt se felette. Brr….
Kaján mosolyát én magam is hasonlóval viszonoztam, és nagyon is élveztem ezt a helyzetet, láttam a szemében megcsillanni egy halovány félelmet. Lehet közelebb jött hozzám, mint azt neki szabadna, de hát ő akar inni belőlem. Ha pedig meg akarja tenni, még közelebb lesz hozzám. Szóval, ha inni akar, és komolyan akkor jobb, ha összeszedi magát, mellesleg nem adom magam könnyen. Aztán elhangzott tőlem a „meow”, ezután meglepően könnyedén az állam alá nyúlt és megsercegtette a borostáimat. Megjegyzem, tök nyolc, ha reggel legyalulom, ilyen korra visszajön, amúgy meg jól áll.
- Valami olyasmi, de ne keverj össze egy házimacskával, szivi. – Válaszolom neki, mielőtt arra gondol, hogy csak alakváltó lennék és a macska az állatom. Mert az sértő lenne számomra, én vértigris vagyok, ráadásul született, szóval kikérem magamnak, ami jár!
Sok mindenre nyitott vagyok, de hogy egy pasas taperoljon egy elég magánterületnek számító helyen, na abba nem megyek bele. Volt, hogy elgondoltam milyen lenne két nővel, még abba is belehonoltam, hogy ha egy másik pasival osztoznék egy nőn, de ez utóbbival arra jutottam, nem nekem való. A hideg is kiráz a gondolattól, hogy egy másik pasival legyen dolgom, intim módon. Szóval, nem hiszem, hogy csoda, hogy ilyen agresszíven reagáltam le az alakváltó ténykedését.
- Kicsit sem kakasos a hangulatom. – Vetem oda dühösen a vámpírnak, és közben állva szemlélem magam, mennyire hülyén is fest a szálkoptatott fekete farmeron a folt. Mivel egy nagy egybeálló folt volt ott, mint aki vizelettartási gondokkal küzd.
Aztán elindulok kifelé, de még visszanyúlok a dzsekimért, és előveszem belőle a motorom kulcsát.
- Nekem motorom van, én azzal közlekedek, egyikőtök felfér. Ha mutatja az utat. –Jegyzem meg, miközben felveszem a dzsekim és becipzározom.

Marionnak

előzmény: Merlotte's - Bárpult

Egyre jobban tetszett nekem ez a lány. A temperamentuma nagoyn is hasonlít az enyémhez, és igazán nagy megkönnyebbülés volt, hgoy könnyedén veszi az életet. Ahogy leültem mellé, azonnal közel húzódott hozzám, én pedig fél karral átöleltem a vállát, hgoy nehogy mégegyszer kicsússzon a kezem közül. Nem kellett félórákat könyörögni neki, hogy bemutatkozzon végre, csak kérdeztem, és ő válaszolt is. - Hmm, Marion, majdnem olyan szép neved van, mint te magad vagy. - kicsit bugyuta bók volt, de jópár ital után már csak ilyenre futotta. Mellesleg nem úgy tűnt, mintha nagyon sokat akarna beszélgetni. Amikor a nyakamhoz hajolt,és belecsókolt, elkapott a hév és megint megpróbáltam megcsókolni. Ehelyett viszont ő ismét az italához fordult, és megint hoppon maradtam. Úgy nézhettem rá, mint éhes kutyuli a nagy velős csontra, ám amikor újra a fülemhez hajolt, nem tétováztam tovább. két kezem közé fogtam az arcát, és az ajkaira tapadtam. Mohó csókot loptam tőle és csak utána válaszoltam. - Silver vagyok, és állok szolgálatára, hölgyem. - mondtam kacéran, és lepillantottam az ölembe, igazolván előbbi kijelentésemet. - Remélem a közelben laksz, cicám -