Asztalok

Látom, hogy a pult felé int, és a vámpír nő már el is indul, hogy rendezze az ottani kis konfliktust. Ez pozitív, hisz ha van valami, akkor igen gyorsan cselekednek, kíváncsi vagyok, hogy a táncosokra mennyire figyelnek oda. Mi az amit még megengednek, és amit már nem. Nyílván a bántalmazást már nem, de a taperolást azt igen… Én pedig azt sem szeretem, de majd meglátom, hogy mi is lesz, majd mikor ténylegesen munkába fogok állni.
-Rendben, akkor majd igyekszem távol tartani magam tőle. - Ígérni nem ígérhetek neki semmit sem, hisz még nem is láttam azt, akiről szó van, miattam nem fog megsérülni, ebben biztos vagyok, a másik meg, hogy csak magának akarja, lehet róla szó, de előbb majd megnézem, hogy ki is az az ember. Ha csak így látatlanban megígérném Ericnek, hogy nem nyúlok hozzá, akkor nem lennék ön magam.
Következő mondata kicsit meglep, vagyis az előbb téves következtetést vontam le magamban. Két csapatban játszik, nem csak egyben. Ez igazán jó hír, legalább is a nőknek. Kár lenne egy ilyen hímért.
-Ezt örömmel hallom, hogy nem vagyunk ilyenre rákényszerítve, illetve, hogy megtiltva sincs. - Ha valamelyik kötelező lennem, akkor már itt sem lennék. Nem szeretem, mikor megmondják, hogy pontosan mit is kell csinálni. A lényeg, a közönség szórakoztatása, a többi már rám van bízva, hogy hogy és mint csinálom. Legalábbis így vettem észre.
Hozzá simulok, és végig simítok az alkarján.
- Szerinted? Ha lenne, akkor nem ilyen helyen keresnék magamnak munkát… - válaszolom neki szinte dorombolva. Hátra pillantok rá, végignyalok felső ajkamon, na most mi lesz?

NEm értem, hogy mi lehet oly különleges egy emberi hímben, hogy oda kelljen rá külön figyelni, abban mindenki biztos lehet, hogy én nem fogom a vásárra vinni a bőrömet egy emberért. Oly keveset érnek hozzánk, vérállatokhoz képest. Nincs bennük semmi érdekes sem, maximum a vámpíroknak, mert őket könnyebben tudják az uralmuk alá hajtani, de mind egy is, ez nem az én problémám. NEm vagyok, soha nem is voltam kiszolgáltatott helyzetben, kivéve ha azt én akartam... khm. na szóval. Ahogy látom Eric nem akarja kihasználni azt a lehetőséget amit most könnyen megkaphatna, nem tudja mit hagy ki. Második esélye nem lesz csak magával szúr ki, nem tudja, hogy mit hagyott ki. Egoista vagyok? Ki nem az? a szőke vámpír minden képen nagyra tartja magát, ahogy n is magamat, de ez így normális. Akiben nincs meg az egészséges önimádat, azzal nagy gondok vannak. Belsőleg, és nyílván külsőleg is. Na de erre boruljon most homály.
-Rendben, köszönöm.-válaszolom neki, hogy majd Pam körbe vezet, Ő leül, én meg hátat fordítok neki, és többet nem is foglalkozok vele. Kikérek magamnak egy koktélt, majd azt szépen eliszogatom, és jól érzem magam.